Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)

1907-04-28 / 17. szám

1907. április 28. BÉKÉS 7 megyének semminemű fedezet a kért ut létesítésére nem áll rendelkezésére, de meg különben is az ut létesítésének költségei nem állanának arányban a várható előnyökkel, arról értesitette Biharvármegye alispánját, hogy ilyen körülmények közt a vár­megye nem tehet eleget Ant község kérelmének s a kérdést nem is terjeszti a törvényhatósági bizott­ság elé. Munkás közvetítők jutalmazása. A földmivelés- ügyi miniszter Christián Györgynek, a csabai Mun­kás Otthon vezetőjének a munkásközvetités terén kifejtett buzgó tevékenységéért 400 korona juta­lomdijat adományozott. Ugyancsak jntalomdijjal, 200 koronával tüntette ki a miniszter Bessenyei Vendel gyulai munkásközvetitőt. Egyszerű lakóházak tervei. Tudvalevőleg az alispán felkérte az államépitészeti hivatalt, készít­sen 1—2 szobás munkáslakások czélszerü és prak­tikus építésére való terveket. Ezek most elkészülvén a községekhez küldettek meg, a terveket az elöl­járóságnál bárki megtekintheti. Aki tehát czélsze- rüen akar egyszerű lakóházakat építeni, az jól teszi, ha átnézi ezeket a terveket. Árlejtések- A gyulai m. kir. államépitészeti hivatal folyó év április hó 20-án tartott árlejtést a körösladányi Sebesköröshid tölgyfapadoz itának 11365 korona 82 fillérrel engedélyezett kiváltása, valamint egy betonáteresz 673 korona 50 fillérrel előirányzott építésére. Az áteresz építésére ajánlat nem érkezett; a hid javítására beérkezett két ajánlat közül, amelyet Lipták Galó Pál békéscsabai ácsmester 20% felülfizetés, Böhm Géza és Kádár József aradi vállalkozók 2% árengedménnyel tet­tek, a bizottság az utóbbiak ajánlatát fogadta el. Endröd község elöljárósága folyó év április hó 15-én tartott árlejtést a községben 17674 korona 3 fillérrel építendő óvoda munkáira. — Ajánlatot tettek : Lipták János (Gyoma) 851 korona 31 fillér, Reinschrott József (Gyoma) 2%, Wagner Márton (Gyoma) 7% áremeléssel, Czingulszky Mátyás (Gyula) 1.4%, Gyulai építőiparosok szövetkezete 3% árengedménnyel, miért is a kivitelre az utóbbi nyert megbízást 17143 korona árban. Szarvas község elöljárósága folyó év április hó 22-én tartott árverést a községi gőz és kád­fürdő 1500 korona kikiáltási ár, mint évi bérösz- szeg mellett leendő bérbeadására. Ajánlatot tettek: Garai testvérek (Szarvas) 1540 korona, Kobár József (Nyíregyháza) 2188 korona, Szüsz Sándor (Szarvas) 2135 korona, Vadász Lipót (Nyíregyháza) 1950 korona és Hajnal Béla (Szarvas) 1510 koro­nával. A község Kobár József ajánlatát fogadta el. Az aradi kereskedelmi és iparkamara 1906. évi jelentéséből (Vége.) Sajnos azonban, hogy a kedvező jelenségekkel szemben kedvezőtlenek is merültek fel, még pedig oly számban és oly mértékben, hogy sok részben ellensúlyozták, mindenesetre leginkább a földmivelő osztály javára korlátozták azokat. A szüret hegy­aljánkon nem ütött ki jól s a várt borvevők is el­maradtak, igy a szőlőhegyeink újratelepítésének nagy terhei alatt roskadozó bortermelők helyzete nem javulhatott. A drágaság, különösen az élelmiczikkek drágasága fokozódott. Allatkereskedésünkben erős visszahatást gyakorolt a Szerbiával folyamatban levő vámháboru; szinte páratlan husdrágaság alatt szen­vedett táplálkozásában a lakosság, melynek meg­élhetése az eddigi kereseti viszonyok között már- már csaknem lehetetlenné válik. Drágult azonkívül nemcsak a nyersanyag — kerületünkben a fane- müeknél legérezhetőbben — de jóformán az ipar minden anyaga és a legtöbb áruczikk. Az egyes czikkeknél aránytalanul előállott nagy árfelszöké­seknek, melyek ha természetes okokból származná­nak, a kereskedelem helyzetének javulására enged­nének következtetni, csak részben voltak termé­szetes okai; a munkabérek megdrágulása s a mun­kások hiánya idézte azt inkább elő. — A munkás­viszonyok ugyanis a lehető legrosszabbak voltak valamint általánosan, úgy kerületünkben is; a mun­kaadók és munkások közötti ellentétek mind jobban kiélesedtek s a sztrájkmozgalmak, bérharczok és munkakizárások a szünet nélkül folytatott izgatás kö­vetkezményeként már-már lehetetlenné tevék a za­vartalan, békés ipari munkásságot. Nagyobb mér­veket öltött a kivándorlás is; mintha csak ország­részünk valamennyi dolgozó erejét megszállotta volna az oczeánon túli igéretföIdjének vágya, zarándokoltak Amerikába a munkáselemek innen, ahol különben is gyér a munkaerő. Ez a kettő : a bérharcz és a ki­pán jegyében fogant év alatt! Csoda-e hát, ha az iparnak nem volt oka beállani az általános öröm­riadalomba akkor, midőn a mutatkozott lendületnek, az emelkedett vásárlási képességnek nem ő, hanem az osztrák ipar vette hasznát. Az iparfejlesztés terén nagyarányú, messze kiható tevékenység indult meg ez évben a kormány részéről s annak nyomán a vállalkozási kedv is felébredt; az akczió eredményeit azonban csak a jövőben fogjuk élvezhetni, mert ed­dig sokkal rövidebb volt az idő, semhogy az év leg­nevezetesebb alkotásának: az ipar állami támogatá­sáról intézkedő törvénynek megfogható következmé­nyei állhatnának előttünk, örvendetes, hogy a lefolyt évben tizenöt nagy gyári vállalatnak biztosíttatott a létrejövetele húszmillió korona befektetéssel ésnegyed- félezer munkás foglalkoztatásával. Kevésbbé örven­detes, hogy ezekből az uj gyárakból kamarai kerü­letünkben egy se létesül s a székhely városi hatósá­gának azt a törekvését, hogy Aradon ipartelepek létesítését elősegítse, idáig siker nem koronázta. E részben az uj év kecsegtet ugyan némi kilátásokkal, de az Alföldünkön uralkodó felfogás mellett a tőkék egyáltalán nem engednek magukra az ipari vállalko­zás iránt vonzó erőt gyakoroltatni. Említendő ipari mozzanata az évnek az aradi közmühelytelepnek faipari munkagépekkel történt felszerelése és több kézmiiiparosnak állami segélyben való részesítése volt. Szintén az esztendőnek nem-kedvező jelenségei közé kell sorolnunk azt az ipar- és kereskedelemelle­nes irányzatot, amely mindig újból és újból felüti a fejét és az agrár-érdekek egyoldalú előtérbe tolásá­ban nyilatkozik meg. A kiskereskedésnek hadat üzen­nek a fogyasztási szövetkezetek, sok becsületes egzisz- tencziát támadva meg létalapjában ; a tőzsdei határ­időüzlet elleni csatározás is elölről kezdődött a lefolyt évben s annak vége felé riasztó hírek támadtak a szeszadótörvény olyatén reform-terve felől, mely az ipari szeszgyáraknak adná meg a kegyelemdöfést. Hazánk emelkedése, boldogulása attól függ, meny­nyire tudjuk és akarjuk felfegyverezni az ipart és kereskedelmet, hogy a reánk váró nagy közgazda- sági küzdelemben győztessen mérkőzkessék meg a bennünket körülvevő ellenségekkel. A kereskedelem­ügyi minister ur eléggé nem méltányolható buzga­lommal és ügyszeretettel fáradozik e felfegyverzés körül s ily viszonyok között egyáltalán nem volna szabad megengedni, hogy a közgazdasági hadsereg két főcsapatjának idebenn is ellenségeket támasz- szanak, még pedig azokban a rétegekben, melyekből az együtt harczoló, érdekeinél fogva amazokkal kö­zös küzdelemre utalt harmadik csapattestnek kellene kikerülnie. A kereskedelemügyi ministernek, a keres­kedelmi és ipari érdekképviseleteknek legodaadóbb fáradozása is meddő marad, ha a törvényhozást és ebből a tekintélyes testületből kisugározva, az egész hazai társadalmat nem szállja meg az igazán szabad­elvű közgazdasági felfogás szelleme, amit sajnos, ma nélkülözünk. A kereskedelmi politika viszonyait kívánjuk még érinteni e nagy vonásokban odavetett, futólagos szem­lénk során. Hatályba léptek jelentésünk évében a Német-, Orosz-, Olaszországokkal, Belgiummal és a Svájczczal kötött kereskedelmi szerződések; de azok hatása még el nem bírálható, még kevésbbé a magyar autonom vámtarifáé, melynek ez ideig csak elméleti jelentősége van. Ausztriához való gazdasági viszo­nyunk máig rendezetlen és ennek a bizonytalan álla­potnak a kedvezőtlen kihatása nap-nap-után érezhető. Tény, hogy igazi lendületet, biztos közgazdasági fej­lődést nem képzelhetünk mindaddig, mig hazánk gazdasági önállóságának sorsa fölött kedvezően el nem dől a koczka. Az alábbiakban az aradi kamarai kerület viszo­nyainak alakulását a részletekben megvilágítva igye­kezünk feltüntetni. Ha az elmondandók összefoglalá­sát pár szóban akarjuk kifejezni, megállapíthatjuk, hogy jobb évünk volt az előzőknél, de igazán jó esztendőnk még nem következett el. Hogy azonban el fog következni, azt most már nemcsak remélni és hinni lehet, de abban bízni is mindazok után, emiket 1906. év eseményeiből leszűrhető tanulságok érvényesítése a közeli jövőben kínálni fog. És épen ez az 1906. esztendőnek a legbecsesebb eredménye. Irodalom és művészet. Mütárlat Gyulán. A Köayves Kálmán buda­pesti irodalmi részvénytársaság mint mükiad) vál­lalat a magyar képzőművészet termékeit művészi reproducziókban terjeszti. Így Munkácsynak, Zichy- nek, Lotznak, Szinyei-Mersének és több nagy ma­gyar művésznek legjelesebb festményeit, művészi értékű reprodukcziókban állítja ki. Ezen kiadvá­nyaiból gyűjteményes kiálli ást rendez a vármegye székhelyén Gyulán, s erre a czélra a vármegye alispánja május hó 5—10-ig terjedő időre átengedte a nevezett czégnek a vármegye dísztermét, a hol a képek a jelzett időben ki fognak állitatni s meg­tekinthetők lesznek. vándorlás máris nehéz helyzeteket idézett elő; két­ségtelen, hogy úgy mezőgazdaságunkat, mint ipa­runkat súlyos megpróbáltatások elé juttathatja, ha az érdekelt tényezők nem találják meg a súlyos bajok orvosszerét. Kiszámithatlan az az erkölcsi és anyagi kár, mely e részben közgazdaságunkat fe­nyegeti. Nem csekély bajt okoztak és csökkentették az év kedvező eredményét a vasúti szállítás terén fel­merült nehézségek. A hazai kereskedelem nem hasz­nálhatta ki kellően a jó aratást és az árukereske­désben is gátló akadályokat idézett elő a vasúti kocsihiány, helyesebben a nagyobb forgalomra meg­felelően be nem rendezett államvasuti intézmény teljesítő képességének hiánya. Szinte megdöbben- cőleg hatott a kereskedelem minden tényezőjére az a kínos helyzet, melyet a jobb termés és annak nyomán támadt elevenebb forgalom idézett elő s melyben az államvasutak jóformán tehetetlenül ál­lottak szemben a reájok háruló feladattal. Nagy és a kereskedelem által igen drágán megfizetett tanul­ságot hozott ez a forgalmi válság ; vajha a kormány minél gyorsabban és minél hatékonyabban fordítaná szállítási ügyünk javára ezeket a tanulságokat. — Hiszen bebizonyult, hogy a máv. elavult berende­zése nem képes nagyobb forgalom lebonyolítására és a kereskedelem joggal várja, hogy megtétetnek haladéktalanul azok a beruházások, melyek nélkül állami vasúthálózatunk a jövőben is kerékkötője lesz a kedvezőbb konjunktúrák kihasználhatásának. A kedvezőtlen jelenségek közé sorozható a pénzviszonyok alakulása, mely nálunk különösen az év második felében volt hátrányosan érezhető. Az előző évek pénzbősége és olcsósága egész esztendő­ben nem mutatkozott; a pénz állandóan szűk és drága volt. A gazdasági javak, fogyasztási czikkek és munkaárak kölcsönös csereértékének emelkedése maga után vonta a nagyobb tőkék lekötését s a nagyobb kereslet, valamint a külföldi pénzpiaczokon uralkodott óriási feszültség nálunk is éreztette ha­tását, amit csak alig ellensúlyozott kerületbeli inté­zeteink tőkefelemelése s a takarékpénztári betétek­nek fennebb már érintett szaporodása. A pénzinté­zeteknek ama nagy hálózata, mely e kamarai kerület minden részében működésben van, egész éven át lel­kiismeretesen és odaadóan igyekezett a hiteligénye­ket kielégíteni s a nagyobb forgalomból kifolyóan reá hárult fokozottabb tevékenység által ez sike­rült is. Iparunk nem egy ágában szintén észlelhető volt a lendület; sajnos azonban, alig lehetett valami hatását észlelni annak a nagy társadalmi felbuzdu­lásnak, mely az év első hónapjaiban a hazai ipar pártolását irta zászlajára. Mindenki lelkesedett a tulipánért, a kerület legkisebb falujában is a hazai s a helyi ipar támogatásának jelszava zengett, de a gyakorlati eredmény számokba nem is foglalható, oly csekély volt. Később aztán még a szalmaláng is elaludt és iparunk ugyanazokba a keretekbe zök­kent vissza, melyekben előbb volt; ellenben a nem­hazai származású iparczikkeknek a kelendősége még nagyobb, mint valaha. Mngyarország kereskedelmi forgalmának statisztikai adatai ez irányban megdöb­bentő képet mutatnak. Ausztriából való behozatalunk a múlt évben az előző évi 1 008'4 millió korona értékről 1.1292 millió korona értékre emelkedett s igy behozatali többletünk Ausztriával szemben 854 millió koronára szökött fel. A behozatalból a jelen­tékenyebb rész ipari készítményekre és gyártmá­nyokra esik és ezekből a behozatal kivétel nélkül nagyobb volt, mint előbb. — Behoztunk ugyanis Ausztriából korona-értékben : 1906-ban: 1904-ben: pamutot, pamutfonalat és árut. 232,932.379 212,928.115 gyapjút, fonalat és gyapjuárut . 122,457.358 112,560.943 selymet és selyemárut konfekcionált árut . papirt és papírárut faárukat Még kirívóbban áll elénk az a tény, mennyire elhanyagolja a magyar fogyasztóközönség a hazai ipart az osztrák ipari termelés javára és előnyére, ha a fennebbi árucsoportok egyes tételeit vizsgáljuk s a közönség legfontosabb szükségleteinek behozatali viszonyait nézzük. Behozatalunk Ausztriából többek között volt koronában: pamut és gyapjuharisnya . . 8,546.735 alsóruha ugyanabból . . . 9,414.010 fehérnemű .............................. 18,405.800 fé rfi, női és gyermekruha . 31,837.270 cipészáru............................... 18,021,245 kalap ........................................ 11,574.384 zs ebkendő.............................. 1,726.200 bú tor........................................ 15,841.745 bő ráru................................... 27,094.600 ga zdasági gép és eszköz . . 12,058.630 így nézett ki Magyarország iparpártolása a tuli­b8rt és bőrárut . . vajat és vajárut . . gépeket, készülékeket 40,497.550 39,574.300 76,171.689 65,180.495 28,475.621 22,092.375 75,888.784 60,945.521 66,016.871 51,554.520 40,890.461 38,917.692 32,178.796 26,371.402 ÉHÍtittMli I

Next

/
Thumbnails
Contents