Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-28 / 17. szám
1907. április 28. BÉKÉS 7 megyének semminemű fedezet a kért ut létesítésére nem áll rendelkezésére, de meg különben is az ut létesítésének költségei nem állanának arányban a várható előnyökkel, arról értesitette Biharvármegye alispánját, hogy ilyen körülmények közt a vármegye nem tehet eleget Ant község kérelmének s a kérdést nem is terjeszti a törvényhatósági bizottság elé. Munkás közvetítők jutalmazása. A földmivelés- ügyi miniszter Christián Györgynek, a csabai Munkás Otthon vezetőjének a munkásközvetités terén kifejtett buzgó tevékenységéért 400 korona jutalomdijat adományozott. Ugyancsak jntalomdijjal, 200 koronával tüntette ki a miniszter Bessenyei Vendel gyulai munkásközvetitőt. Egyszerű lakóházak tervei. Tudvalevőleg az alispán felkérte az államépitészeti hivatalt, készítsen 1—2 szobás munkáslakások czélszerü és praktikus építésére való terveket. Ezek most elkészülvén a községekhez küldettek meg, a terveket az elöljáróságnál bárki megtekintheti. Aki tehát czélsze- rüen akar egyszerű lakóházakat építeni, az jól teszi, ha átnézi ezeket a terveket. Árlejtések- A gyulai m. kir. államépitészeti hivatal folyó év április hó 20-án tartott árlejtést a körösladányi Sebesköröshid tölgyfapadoz itának 11365 korona 82 fillérrel engedélyezett kiváltása, valamint egy betonáteresz 673 korona 50 fillérrel előirányzott építésére. Az áteresz építésére ajánlat nem érkezett; a hid javítására beérkezett két ajánlat közül, amelyet Lipták Galó Pál békéscsabai ácsmester 20% felülfizetés, Böhm Géza és Kádár József aradi vállalkozók 2% árengedménnyel tettek, a bizottság az utóbbiak ajánlatát fogadta el. Endröd község elöljárósága folyó év április hó 15-én tartott árlejtést a községben 17674 korona 3 fillérrel építendő óvoda munkáira. — Ajánlatot tettek : Lipták János (Gyoma) 851 korona 31 fillér, Reinschrott József (Gyoma) 2%, Wagner Márton (Gyoma) 7% áremeléssel, Czingulszky Mátyás (Gyula) 1.4%, Gyulai építőiparosok szövetkezete 3% árengedménnyel, miért is a kivitelre az utóbbi nyert megbízást 17143 korona árban. Szarvas község elöljárósága folyó év április hó 22-én tartott árverést a községi gőz és kádfürdő 1500 korona kikiáltási ár, mint évi bérösz- szeg mellett leendő bérbeadására. Ajánlatot tettek: Garai testvérek (Szarvas) 1540 korona, Kobár József (Nyíregyháza) 2188 korona, Szüsz Sándor (Szarvas) 2135 korona, Vadász Lipót (Nyíregyháza) 1950 korona és Hajnal Béla (Szarvas) 1510 koronával. A község Kobár József ajánlatát fogadta el. Az aradi kereskedelmi és iparkamara 1906. évi jelentéséből (Vége.) Sajnos azonban, hogy a kedvező jelenségekkel szemben kedvezőtlenek is merültek fel, még pedig oly számban és oly mértékben, hogy sok részben ellensúlyozták, mindenesetre leginkább a földmivelő osztály javára korlátozták azokat. A szüret hegyaljánkon nem ütött ki jól s a várt borvevők is elmaradtak, igy a szőlőhegyeink újratelepítésének nagy terhei alatt roskadozó bortermelők helyzete nem javulhatott. A drágaság, különösen az élelmiczikkek drágasága fokozódott. Allatkereskedésünkben erős visszahatást gyakorolt a Szerbiával folyamatban levő vámháboru; szinte páratlan husdrágaság alatt szenvedett táplálkozásában a lakosság, melynek megélhetése az eddigi kereseti viszonyok között már- már csaknem lehetetlenné válik. Drágult azonkívül nemcsak a nyersanyag — kerületünkben a fane- müeknél legérezhetőbben — de jóformán az ipar minden anyaga és a legtöbb áruczikk. Az egyes czikkeknél aránytalanul előállott nagy árfelszökéseknek, melyek ha természetes okokból származnának, a kereskedelem helyzetének javulására engednének következtetni, csak részben voltak természetes okai; a munkabérek megdrágulása s a munkások hiánya idézte azt inkább elő. — A munkásviszonyok ugyanis a lehető legrosszabbak voltak valamint általánosan, úgy kerületünkben is; a munkaadók és munkások közötti ellentétek mind jobban kiélesedtek s a sztrájkmozgalmak, bérharczok és munkakizárások a szünet nélkül folytatott izgatás következményeként már-már lehetetlenné tevék a zavartalan, békés ipari munkásságot. Nagyobb mérveket öltött a kivándorlás is; mintha csak országrészünk valamennyi dolgozó erejét megszállotta volna az oczeánon túli igéretföIdjének vágya, zarándokoltak Amerikába a munkáselemek innen, ahol különben is gyér a munkaerő. Ez a kettő : a bérharcz és a kipán jegyében fogant év alatt! Csoda-e hát, ha az iparnak nem volt oka beállani az általános örömriadalomba akkor, midőn a mutatkozott lendületnek, az emelkedett vásárlási képességnek nem ő, hanem az osztrák ipar vette hasznát. Az iparfejlesztés terén nagyarányú, messze kiható tevékenység indult meg ez évben a kormány részéről s annak nyomán a vállalkozási kedv is felébredt; az akczió eredményeit azonban csak a jövőben fogjuk élvezhetni, mert eddig sokkal rövidebb volt az idő, semhogy az év legnevezetesebb alkotásának: az ipar állami támogatásáról intézkedő törvénynek megfogható következményei állhatnának előttünk, örvendetes, hogy a lefolyt évben tizenöt nagy gyári vállalatnak biztosíttatott a létrejövetele húszmillió korona befektetéssel ésnegyed- félezer munkás foglalkoztatásával. Kevésbbé örvendetes, hogy ezekből az uj gyárakból kamarai kerületünkben egy se létesül s a székhely városi hatóságának azt a törekvését, hogy Aradon ipartelepek létesítését elősegítse, idáig siker nem koronázta. E részben az uj év kecsegtet ugyan némi kilátásokkal, de az Alföldünkön uralkodó felfogás mellett a tőkék egyáltalán nem engednek magukra az ipari vállalkozás iránt vonzó erőt gyakoroltatni. Említendő ipari mozzanata az évnek az aradi közmühelytelepnek faipari munkagépekkel történt felszerelése és több kézmiiiparosnak állami segélyben való részesítése volt. Szintén az esztendőnek nem-kedvező jelenségei közé kell sorolnunk azt az ipar- és kereskedelemellenes irányzatot, amely mindig újból és újból felüti a fejét és az agrár-érdekek egyoldalú előtérbe tolásában nyilatkozik meg. A kiskereskedésnek hadat üzennek a fogyasztási szövetkezetek, sok becsületes egzisz- tencziát támadva meg létalapjában ; a tőzsdei határidőüzlet elleni csatározás is elölről kezdődött a lefolyt évben s annak vége felé riasztó hírek támadtak a szeszadótörvény olyatén reform-terve felől, mely az ipari szeszgyáraknak adná meg a kegyelemdöfést. Hazánk emelkedése, boldogulása attól függ, menynyire tudjuk és akarjuk felfegyverezni az ipart és kereskedelmet, hogy a reánk váró nagy közgazda- sági küzdelemben győztessen mérkőzkessék meg a bennünket körülvevő ellenségekkel. A kereskedelemügyi minister ur eléggé nem méltányolható buzgalommal és ügyszeretettel fáradozik e felfegyverzés körül s ily viszonyok között egyáltalán nem volna szabad megengedni, hogy a közgazdasági hadsereg két főcsapatjának idebenn is ellenségeket támasz- szanak, még pedig azokban a rétegekben, melyekből az együtt harczoló, érdekeinél fogva amazokkal közös küzdelemre utalt harmadik csapattestnek kellene kikerülnie. A kereskedelemügyi ministernek, a kereskedelmi és ipari érdekképviseleteknek legodaadóbb fáradozása is meddő marad, ha a törvényhozást és ebből a tekintélyes testületből kisugározva, az egész hazai társadalmat nem szállja meg az igazán szabadelvű közgazdasági felfogás szelleme, amit sajnos, ma nélkülözünk. A kereskedelmi politika viszonyait kívánjuk még érinteni e nagy vonásokban odavetett, futólagos szemlénk során. Hatályba léptek jelentésünk évében a Német-, Orosz-, Olaszországokkal, Belgiummal és a Svájczczal kötött kereskedelmi szerződések; de azok hatása még el nem bírálható, még kevésbbé a magyar autonom vámtarifáé, melynek ez ideig csak elméleti jelentősége van. Ausztriához való gazdasági viszonyunk máig rendezetlen és ennek a bizonytalan állapotnak a kedvezőtlen kihatása nap-nap-után érezhető. Tény, hogy igazi lendületet, biztos közgazdasági fejlődést nem képzelhetünk mindaddig, mig hazánk gazdasági önállóságának sorsa fölött kedvezően el nem dől a koczka. Az alábbiakban az aradi kamarai kerület viszonyainak alakulását a részletekben megvilágítva igyekezünk feltüntetni. Ha az elmondandók összefoglalását pár szóban akarjuk kifejezni, megállapíthatjuk, hogy jobb évünk volt az előzőknél, de igazán jó esztendőnk még nem következett el. Hogy azonban el fog következni, azt most már nemcsak remélni és hinni lehet, de abban bízni is mindazok után, emiket 1906. év eseményeiből leszűrhető tanulságok érvényesítése a közeli jövőben kínálni fog. És épen ez az 1906. esztendőnek a legbecsesebb eredménye. Irodalom és művészet. Mütárlat Gyulán. A Köayves Kálmán budapesti irodalmi részvénytársaság mint mükiad) vállalat a magyar képzőművészet termékeit művészi reproducziókban terjeszti. Így Munkácsynak, Zichy- nek, Lotznak, Szinyei-Mersének és több nagy magyar művésznek legjelesebb festményeit, művészi értékű reprodukcziókban állítja ki. Ezen kiadványaiból gyűjteményes kiálli ást rendez a vármegye székhelyén Gyulán, s erre a czélra a vármegye alispánja május hó 5—10-ig terjedő időre átengedte a nevezett czégnek a vármegye dísztermét, a hol a képek a jelzett időben ki fognak állitatni s megtekinthetők lesznek. vándorlás máris nehéz helyzeteket idézett elő; kétségtelen, hogy úgy mezőgazdaságunkat, mint iparunkat súlyos megpróbáltatások elé juttathatja, ha az érdekelt tényezők nem találják meg a súlyos bajok orvosszerét. Kiszámithatlan az az erkölcsi és anyagi kár, mely e részben közgazdaságunkat fenyegeti. Nem csekély bajt okoztak és csökkentették az év kedvező eredményét a vasúti szállítás terén felmerült nehézségek. A hazai kereskedelem nem használhatta ki kellően a jó aratást és az árukereskedésben is gátló akadályokat idézett elő a vasúti kocsihiány, helyesebben a nagyobb forgalomra megfelelően be nem rendezett államvasuti intézmény teljesítő képességének hiánya. Szinte megdöbben- cőleg hatott a kereskedelem minden tényezőjére az a kínos helyzet, melyet a jobb termés és annak nyomán támadt elevenebb forgalom idézett elő s melyben az államvasutak jóformán tehetetlenül állottak szemben a reájok háruló feladattal. Nagy és a kereskedelem által igen drágán megfizetett tanulságot hozott ez a forgalmi válság ; vajha a kormány minél gyorsabban és minél hatékonyabban fordítaná szállítási ügyünk javára ezeket a tanulságokat. — Hiszen bebizonyult, hogy a máv. elavult berendezése nem képes nagyobb forgalom lebonyolítására és a kereskedelem joggal várja, hogy megtétetnek haladéktalanul azok a beruházások, melyek nélkül állami vasúthálózatunk a jövőben is kerékkötője lesz a kedvezőbb konjunktúrák kihasználhatásának. A kedvezőtlen jelenségek közé sorozható a pénzviszonyok alakulása, mely nálunk különösen az év második felében volt hátrányosan érezhető. Az előző évek pénzbősége és olcsósága egész esztendőben nem mutatkozott; a pénz állandóan szűk és drága volt. A gazdasági javak, fogyasztási czikkek és munkaárak kölcsönös csereértékének emelkedése maga után vonta a nagyobb tőkék lekötését s a nagyobb kereslet, valamint a külföldi pénzpiaczokon uralkodott óriási feszültség nálunk is éreztette hatását, amit csak alig ellensúlyozott kerületbeli intézeteink tőkefelemelése s a takarékpénztári betéteknek fennebb már érintett szaporodása. A pénzintézeteknek ama nagy hálózata, mely e kamarai kerület minden részében működésben van, egész éven át lelkiismeretesen és odaadóan igyekezett a hiteligényeket kielégíteni s a nagyobb forgalomból kifolyóan reá hárult fokozottabb tevékenység által ez sikerült is. Iparunk nem egy ágában szintén észlelhető volt a lendület; sajnos azonban, alig lehetett valami hatását észlelni annak a nagy társadalmi felbuzdulásnak, mely az év első hónapjaiban a hazai ipar pártolását irta zászlajára. Mindenki lelkesedett a tulipánért, a kerület legkisebb falujában is a hazai s a helyi ipar támogatásának jelszava zengett, de a gyakorlati eredmény számokba nem is foglalható, oly csekély volt. Később aztán még a szalmaláng is elaludt és iparunk ugyanazokba a keretekbe zökkent vissza, melyekben előbb volt; ellenben a nemhazai származású iparczikkeknek a kelendősége még nagyobb, mint valaha. Mngyarország kereskedelmi forgalmának statisztikai adatai ez irányban megdöbbentő képet mutatnak. Ausztriából való behozatalunk a múlt évben az előző évi 1 008'4 millió korona értékről 1.1292 millió korona értékre emelkedett s igy behozatali többletünk Ausztriával szemben 854 millió koronára szökött fel. A behozatalból a jelentékenyebb rész ipari készítményekre és gyártmányokra esik és ezekből a behozatal kivétel nélkül nagyobb volt, mint előbb. — Behoztunk ugyanis Ausztriából korona-értékben : 1906-ban: 1904-ben: pamutot, pamutfonalat és árut. 232,932.379 212,928.115 gyapjút, fonalat és gyapjuárut . 122,457.358 112,560.943 selymet és selyemárut konfekcionált árut . papirt és papírárut faárukat Még kirívóbban áll elénk az a tény, mennyire elhanyagolja a magyar fogyasztóközönség a hazai ipart az osztrák ipari termelés javára és előnyére, ha a fennebbi árucsoportok egyes tételeit vizsgáljuk s a közönség legfontosabb szükségleteinek behozatali viszonyait nézzük. Behozatalunk Ausztriából többek között volt koronában: pamut és gyapjuharisnya . . 8,546.735 alsóruha ugyanabból . . . 9,414.010 fehérnemű .............................. 18,405.800 fé rfi, női és gyermekruha . 31,837.270 cipészáru............................... 18,021,245 kalap ........................................ 11,574.384 zs ebkendő.............................. 1,726.200 bú tor........................................ 15,841.745 bő ráru................................... 27,094.600 ga zdasági gép és eszköz . . 12,058.630 így nézett ki Magyarország iparpártolása a tulib8rt és bőrárut . . vajat és vajárut . . gépeket, készülékeket 40,497.550 39,574.300 76,171.689 65,180.495 28,475.621 22,092.375 75,888.784 60,945.521 66,016.871 51,554.520 40,890.461 38,917.692 32,178.796 26,371.402 ÉHÍtittMli I