Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)

1907-04-21 / 16. szám

XXXIX. évfolyam.

Gyula, 1907. április 21. 16-ik szám.

_ __

Szerkesztőség és kiadóhivatal 1

Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők.

TÁRSADALMI ÉS KÖZOAZDÁSZATI HETILAP: Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési árak:

Egész évre ...

____10 K — I

Fé

l évre... _ 5 K — f

Évnegyedre...____ 2 K 50 f

Hi

rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér.

Egyes szám ára 20 fillér.

Városok felirata.

Érdekes felterjesztés került hozzánk. A városok anyagi helyzetéről van szó benne s a kormányhoz intézte a városok kongresszusa. A felirat elsősorban arra kéri a kormányt, hasson oda, hogy az 1886. évi XXII. t.-czikk 38. §-a töröltessék. Nincs ugyanis értelme annak, hogy ma, midőn az általános állami adófizetési kötelezettség korszakát éljük, külön kasztokat alkossunk, melyeket az állam a községek és városok rovására oly kedvezményben részesít, amelyben a városok saját tisztviselőiket sem részesíthetik. Miért ne fizessen az állam hivatalnoka, katonatiszt stb. községi adót, amidőn ők a város által nyújtott minden előnyt élvezik, sőt rendszerint sokkal követelőbbek, mint a város azon lakói, kik a magas pótadót fizetik s kik legnagyobb részben megközelítőleg sincsenek azon anyagi helyzetben sem, mint amazok ?

Az állami adók kivetése, könyvelése, nyilvántartása, behajtása körül gyakorolt városi működésért kellene díjazni a várost a behajtott állami adók tiz százalékával, ezzel csak a viszonosság elvének tenne az állam eleget ; azon esetben ugyanis, midőn az állam hajt be járulékokat, a városok javára (például a vasúti áruk után járó kövezetvám beszedésénél,) a behajtott összeg tiz százalékát köti ki magának.

A többi állami teendők teljesítéséért, igy a- katonaállitási előmunkálatokért, melyek már az előző év őszén megkezdetnek, a lajstromok összeállításáért, ujonczozásért s a közös hadsereg, a honvédség, a póttartalék, a nép- fölkelők stb. egész évi nyilvántartásáért; állami anvakönyvezetésért, bűnesetek nyomoFELELÓS SZERKESZTŐ: K«HN DÁVID

zásáért, átvonuló katonaság beszállásolásáért s általában minden teendőkért, melyeket a városok az állam érdekében közegészségügy, közrendészet, állategészségügy, népoktatás, statisztikai adatok gyűjtése, mezőgazdászat stb. terén létesítenek, engedje át az állam a bor- és husfogyasztási adók teljes jövedelmét. Mieló'tt azonban ezt meg tenné, a fogyasztási adók javítása érdekében szükségesnek tartjuk a borfogyasztási adónak legalább hetven százalékkal való csökkentését és csupán har- mincz százalék magasságban való meghagyását.

Miután némely város túlságosan meg van terhelve oly kötelezettségekkel, amelyeket állami intézmények létesítése alkalmával — a legtöbb esetben a kényszerhelyzetnek engedve — magára vállalt, arra kéri a felirat a kormányt: rendelje el, hogy ezen kötelezettségek minden városban revízió alá vétessenek s különösen oly városokba, amelyekben ezek tulmagasak s nyomasztóan emelik a p itadót, a méltányosságnak megfelelő mérvben leszállittassanak. Jövőre nézve pedig elvileg megállapitassók az, hogy állami intézmények iétesitésénél a kormány a városoktól sem természetbeni, sem pénzbeli hozzájárulást nemcsak nem követel, de az önkéntes felajánlás esetében sem fogadja el s intézmények létesítésénél a jövőben minden tekintet félreté- telével bizonyos sorrendben részesíti a városokat.

Ezzel körülbelül ki van merítve az, amit az állam tehet a városokért, illetve amit tennie kell a saját maga jól felfogott érdekében. De ha elérni akarjuk azt, hogy a városok olyan arányokban fejlődjenek, mint a müveit nyűgöt városai, akkor nem csak állami táMegjelenik minden vasárnap.

—- 1 ............... " ■— - —»

mo

gatásra, illetve az abból nyerendő anyagi előnyökre kell támaszkodnia, hanem oiy intézményeket is kell létesíteni, melyek anélkül, hogy a polgárokra az eddigieknél nagyobb terheket rónának, a városoknak uj jövedelmi forrásokat nyitnak meg. Foglalkoztak ezekkel az eszmékkel már nálunk is, de a bizottságolások mellett nem csoda, ha csak a tárgyalások mellett maradnak, de semmit sem csináltak.

A békésbánáti református egyházmegye közgyűlése.

— Április 18—19. —

A békésbánáti nagy és tekintélyes református egyházmegye tagjai április 18. és 19-én gyűltek össze Hódmezővásárhelyen, hogy megtartsák tavaszi rendes közgyűlésüket. A közgyűlés a városháza dísztermében tartatott meg s azon jelenvoltak :

Dombi Lajos esperes, Fekete Márton egyház- megyei gondnok, Garzó Gyula gyomai, Pap Imre vásárhelyi Darabos Sándor békésszentandrási, Futó Zoltán szentesi, Nagy Károly makói, Szabolcska Mihály temesvári, Fekete Gyula nagykikindai lelkészek mint tanácsbirák ; dr. Baksa Lajos, dr. Szegedy Kálmán, dr. Imre József, dr. Csathó Zsigmond, Pogány Károly világi tanácsbirák; Bay József, Tóth József egyházi, dr. Zsíros Lajos és Szabó Emil világi jegyzők ; Böszörményi Bála pénztárnok, Teret Gyula levéltárnok és Kovács János ügyész.

Megjelentek továbbá az egyházak részéről : Hídvégi Gábor a békési, Paulinyi Károly a herényi, Szabó Mihály a dobozi, Szeremlei Sámuel, Győrffy József, Losonczy Endre, Juhász Mihály, Mucsi Bálint, Kóti Pál, dr. Szomor Dezső, Zebery Lajos a vásárhelyi, Szabó Béla az igazfalvi, Csák Emil és Lengyel János a kovácsházi, Tóth József a körösladáuyi, Kovács Károly a füzesgyarmati, Szabó János a körösTÁROli.

Törvénybe.

Irta: Péczely József.

Midőn az est kezd behajolni a sötétbe, az embersorba készülő legény előveszi a strófos botot, szemére huzza a kalapját s megy-megy embert, állatot kerülgetve a kacskaringós kutyaszorítókon keresztül oda, hova a szive vonza. Ott aztán megpengeti a csizmasarok és a csizmatalp közzé mesterkedett ezüst piculát, s du- dorászni kezdi a jeltadó nótát. A lány sutba veti az orsót, tűt, cérnát . . . már ami a keze ügyében volt, s kendőt kerít a nyakába. Első kakasszóig, vagy ha úgy jön a sor, hát pityma- latig övéké az éjszaka.

Az öregek ilyenkor (ha tetszik a legény), se látnak, se hallanak ; csak a szemeik találkoznak, csak azok mondják: mi is igy csináltuk azt annak idején.

Megtörténik elvétve, hogy a komiszkenyeret nem kóstolt suttyó legény is tovább számlál a kettőnél, különösen, ha a lány is zsibon- gós vérű ; de hát eleget tesz, amint a mundérból kibújik a lánynak is, meg a becsületnek is. Legalább erre mi felénk igen.

S ha megesik a baj . . . hát nem veszik olyan szigorúan. Jön, megy a lány, tesz-vesz a ház körül . . . még kinti dologra is elmegy.

Igen, igen . . . Rostás Maris is úgy járt a Kazal gyerekkel; mikor a Petit vitték már a kis Jani is sivalkodott. De nem ebből származott a szerencsétlenség, hanem abból, hogy a Peti nem tudott megbirkózni a reglamákkal. (Az igaz, hogy sok mindent bele okumlált a némöt.) Egyszer mit góndolt a Peti, mit nem . . . leugrott a kaszárnya második emeletéről.

Parádés temetése volt. Megírták a faluba is. A Maris majd kisírta a két szemét; a Jani még nem érezte a vésztességet, sőt azt sem igen vette észre, hogy a Gugolákné néne keze alá került.

Úgy történt, hogy a Marinak menni kellett a szülei háztól, mert most már baj lett ä szerelembe esése. Legnagyobb bűnének azt tudták be az öregek, hogy keveset dolgozott, csak a

készet fogyasztotta, ami még anélkül is szűkösen volt. Szidták, mocskolták lépten, nyomon, sőt meg is verték. Egyszer a Mari megfogta az anyja ütésre emelt kézé1', s aztán . . . menni kellett.

— Föl is ut, alá is ut — kiabált az öreg asszony. Ilyen kenyérfogyasztó perszónára, meg a fattyára semmi szükség . . .

De volt ott még több is.

Sírva kapta fel Mari a kis Janit, s futott egyenesen a Körözsnek. Tán el is emészti magát, ha a Gugoláknéval nem hozza össze a sors. Az a lelkére beszélt.

Az ispánhoz ép cseléd kellett, hát beállt oda. Innen négy esztendeig üzengetett haza; de az öregek nem békühek. Akkor aztán felment Pestre. Egypár esztendeig onnan küldte a tartás pénzt a vén Gugoláknénak; hanem egyszerre csak elmaradt a pénz is, meg a hir is a Mariról. Mi lett vele, hova jutott, soha sem tudta meg a falu. Az igaz, hogy nem is kurentáltatta. Úgy szó-beszéd közt az járta, hogy külországokra ment, meg az is, hogy a Dunába veszett . . . de ki tudná a valót?!

Sirolin-Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszűnteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást.

Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza

ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva.

Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Koche“ eredeti csomagolást.

F. Hoffmann-L» Roche & Co. Basel (Svájc)

Lapunk mai száma ÍO old.al