Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)

1906-02-18 / 7. szám

XXXVIII. évfolyam. Gyula, igoö. február 18. 7-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre — ____10 K — f Fé l évre... ____5 K - f Évn egyedre... — ._ 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közle­mények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Gyula városa nagy kérdései. i. Mindenütt előforduló néhány feketemáju, roszindulatu embertől eltekintve, nincsen Gyulának egyetlen tisztességes poigára sem, aki a legnagyobb elismeréssel és mélységes tisztelettel (báláról nem beszélünk, mert az rendesen azoknak nem jut osztályrészül, akiket igazán megillet) ne viseltessék ama halhatatlan érdemek iránt, amelyeket Lukács György, úgy is mint Békésvármegye főispánja, úgy is mint városunk polgára, Gyula városa körül szerzett. Az elmegyógyintézet, a gyermekmenhely, a színkör, a gyulai főgimnázium, a pénzügy- igazgatósági palota, a kötött és szövött ipar­áru gyár, a tüdőbetegek első vidéki népsza- natoriuma, részben kizárólag az ő alkotásai, részben olyan intézményei városunknak, ame­lyek az ő hathatós közreműködése nélkül soha sem valósultak volna meg ; ereznél ma­radandóbban örökítette meg Lukács György nevét Gyula városa történetében. Földi patrónánk a nemesszivü Wenckheim Krisztina grófnőn kívül nincs halandó, akinek ez a város annyit köszönhetett volna, mint Gyula városa ő neki köszönhet, de széles e hazában sincs egyetlen egy város sem, amelynek érde­kében egy ember annyit iaraüott, amelynek egy ember annyit produkált volna, mint az utóbbi tiz esztendő alatt Lukács György Gyula városáért önzetlenül fáradt és Gyula városának önzetlenül produkált. Azon a hódolaton, azon a ragaszkodá­son, azon az igazi szereteten, amely e város polgárait Lukács György személyéhez fűzi, nem üthetett rést a tiszteletre méltó komoly politikai ellentét, de még a fanatikus politi­kai gyűlölködés bősz áradata sem. Az a benső viszony, amely egy évtized alatt Lukács György és Gyula városa között szövődött, ha külső megnyilvánulásában változott is, sokkal mélyebb gyökereket vert, semhogy az máról holnapra, sőt egyátalán valaha is megszűn­hetne, vagy gonosz mesterkedéssel megsem­misíthető volna. Lukács Györgynek halandói mértékkel alig mérhető nemesszivüségébe vetett mély­séges bizalom adja a magyarázatot, hogy akkor, amidőn a város a rásulyosodó nehéz viszonyok között válságos helyzetbe jut, a vágyakozó szem újra Lukács Györgyre irányul, aki pedig nem tartozott és nem tartozik semmivel e városnak, amely azonban neki örökké adósa marad és Lukács György nem tagadja meg önmagát és Gyula városa iránti nemes érzületét, hanem olyan újabb kötele­zettségeket vállal magára, melyeket — mert ő mondja — bizonyára be is fog váltani. A csütörtökön nála tisztelgett küldöttség ugyanis azzal a jóleső érzéssel jött haza, hogy egy állami polgári leányiskola s állami nép­iskola létesítése, továbbá tanyai iskoláink álla­mosítása érdekében Lukács György olyan intézkedéseket tesz, hogy azok megvalósulá­sát nem fogja meghiúsítani ama körülmény sem, hogy — mint mondá — rövid idő alatt meg fog válni tárczájától. Attól a tározótól, amely valamennyi között különben is leg­kevésbé volt politikailag exponálva ; attól a tárczától, amelyet báró Eötvös József óta nála nagyobb tehetséggel, nagyobb szorga­lommal, nagyobb munkakedvvel egyetlen elődje sem töltött be s akinek a miniszter­ségtől való megválását — a politikai háttér­től eltekintve — a hazai közoktatásügy min­den önzetlen és elfogulatlan hive lelke mélyé­ből sajnálja s pótolhatlan veszteségként értékeli. És habár Lukács Györgynek a vallás és közoktatásügyi tárczáról való leköszönése, Gyula városa specziális közoktatásügyi érde­keire bizonyára hátráltató körülmény, egy pillanatnyi kétségünk sincs, hogy mintegy kapuzáráskori intézkedései mégis oly nyomó­sak lesznek, amelyek a fenebbi institutiók megvalósítására döntő hatásuaknak fognak bizonyulni és hogy eme ujabbi gyulai köz- oktatásügyi intézmények létesítése is első sorban az ő nevéhez fog fűződni. Gyula város küldöttsége a minisztériumokban. Gyula város képviselőtestületének február 12-én tartott közgyűlésében elhatároztatott, hogy a város fontos ügyeinek, melyek itt ott a ministeriumokban fennakadtak, szorgalmazása, részben pedig a lakos­ságra nézve életkérdést képező, nagyhorderejű dol­gok és kérdések tisztázása czéljából a ministeriumok ezidőszerinti vezetőihez küldöttséget meneszt. Ezen küldöttség, melyet dr. Bucskó Corjolán főjegyző, h. polgármester és K. Schrifíert József országgyű­lési képviselő vezettek, február 16-án járt el fel­adatában Budapesten s tagjai a következők voltak ; Argyelán György, Bállá Ferencz, Csomós István, Csőke István, Endrész András, Exner Ferencz, Fábián Ferencz, Havasi Hermann, Hoffmann Ferenc, Murvai Ferencz, ifj. Miskucza Illés, Miskucza Illés, ifj. Nieder- mayer Antal, dr. Martos József, Pettner József, Reisner Ede, Szénásy József és Weisz Mór, akikhez még csatlakozott a gyulai bőranyagbeszerző szövetkezetnek TÁROIA. A görgényi csodakút. Régen történt . . . Még boldogult nagy­anyámtól hallottam mesélni : Erdélybe, a hol a görgényi hegyek bófedte csúcsai az eget látszanak érinteni, élt egy csoda­szép oláh fáta, Flórica. Bogár fekete haja, ragyogó szeme csak még jobban kiemelték arczának érdekes halvány­ságát. Piczi piros csizmába bujtatott lábacskái­val, karcsú derekával olyan volt, mint egy me­sebeli tündér. Hát még a hangja 1 Bűvös beszéde a pacsirta dalolásra emlékeztetett, s aki egyszer hallotta, nem feledte el soha . . . Egy édes moso­lyáért, barátságos jó szaváért, oda adta volna minden legény a lelki üdvösségét is. Nem volt Floricának párja s.éles Magyar- országon. Édes anyját sohasem ismerte, apja az öreg Petru sem az igazi — nem édes gyereke — Egy reggel az ajtaja előtt találta a síró kisleányt. Az emberek azt regélték, tündér járt arra az éjjel, az hagyta ott Floricát. Bolondult utána az egész környék legény­sége. Floricának nemcsak nagy szépsége, de hozománya is volt: egy csinos házikó, kerttel, két tehén, négy kecske, szépen kivarrott katrin czák, aranynyal hímzett pruszlikok. Vasárnaponként, templomból kijövet, egész sereg legény kisérte haza. Florica legjobban vonzódott Mitruhoz, aki ám szintén nem a legutolsó legény volt a falu­ban. ő készítette azokat a csodaszép agyag kor­sókat, melyekre szebbnél szebb madarakat festett Egy ragyogó májusi reggelen vallották meg egymásnak szerelmüket, s nemsokára kitűzték az esküvői napot is. Ekkor történt, hogy N. gróf öreg erdésze búcsút mondott az árnyékvilágnak s a gróf egy fiatal erdészsegédet küldött ideiglenesen fel­ügyelni a hatalmas fenyves erdőkre. Mikor először találkoztak, Florica éppen vízért ment, azokkal a gyönyörűségesen festett madaras korsókkal. Elég volt egy rövid pillantás s Florica tisztába volt, hogy ő még ezideig igazán nem szeretett ... A fiatal erdésznek is megakadt a szeme a bájos leányon s nem volt nehéz alkal­mat keresni a megismerkedésre. Az öreg Petru csősz volt a gróf birtokán s az erdész gondoskodott, hogy minél gyakrab­ban messzi utakra küldje az öreget. Ilyenkor ő mulattatta a szépséges Flóricát. így történt, hogy az esküvő mindég tovább halasztódott. Florica mindenféle kifogással élt; még nem elég katrinczát hímzett magának, majd hogy nem jól érzi magát, valamije fáj, nem tudja, hogy hol; valami bántja, nem tudja hogy mi. Kérte Mitrat, várjon tavaszig, akkorra ismét jól lesz minden s megtartják az esküvőt. Eköz­ben azon gondolkozott, hogyan szabad Ihatna meg Mitrutól. Nagyon félt az erős oláh legény boszujától S a szegény Mitru várt. Hogy mit szenve­dett, annak csak a jó Isten volt a tanúja. Nap- ról-napra érezte, mennyire elidegenkedik tőle szépséges mennyasszonya s lassankint gondol­kodóvá, buskomorrá lett. * * * Sirolin Emeli az étvágyat éa a testsúlyt, megszün­teti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Koche.“ eredeti csomagolást. F. Hoffmann-La Reche A Ce. Basel (Svájc). Xja.pVLn.ls mai száma IO oldal. 99 Eoehe íí Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárak­ban. — Ara iivegeukint 4.— korona.

Next

/
Thumbnails
Contents