Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-25 / 47. szám
2 BÉKÉS 1906. november 25. a városi tisztviselők nyugdíjintézete fennmarad, vagy feloszlattatik e? Annál kevésbé közömbös azonban magukra a nyugdíjintézetet csekély javadalmukból keservesen fenntartó városi tisztviselőkre néze. Ezek ugyanis ki vannak téve annak, hogy Dutkay nyugdijára a nyugdíjintézet teljes jövedelme rámenvén, ha ők menn )k nyugdíjba, csupán nyugdijigónyök állapítható meg, anélkül hogy tényleg egy fillér nyugdijat is élvezhetnének, mert nincs és nem lesz azt miből fizetni. A legkedvezőbb eset az volna rájuk nézve, ha a nyugdíjintézet évi jövedelmiéből megállapított nyugdijak arányában megfelelő per- üzentekben osztoznának, amely perczent természetesen minden újabb nyugdíjigény megállapításánál csökkenne, viszont valamely nyugdíjigény megszűnésével emelkednék, amint az más nyugdíjintézeteknél is történik. Nagy hibája Gyula városa nyugdijintózetének, hogy a szabályzat — tudomásunk szerint — egyáltalában nem intézkedik és teljesen nyílt kérdésnek hagyja azt, mi történjék akkor, ha a nyugdíj igénybe vehető jövedelme nem fedezi a megállapított nyugdíjigényeket. Ha a törvényhatósági bizottság, a nyugdíjintézettel szemben szerzett jogok következtében a városi tisztviselők óhaja s a képviselő testület határozata ellenére nem is járulna az intézet megszüntetéséhez, a szabályzatnak eme hézagát fenti értelemben okvetlenül réparálni kell. Füzesgyarmat község képviselőtestülete az iránt kérelmez a kereskedelmi miniszternél, hogy a hétfői hetivásár fenntartása mel-| lett részére pénteki napra egy második heti - piacz engedélyeztessék. A kérvény a kereskedelmi kamara és a közgazdasági előadó elutasító és a gazdasági egyesület pártoló véleményével kerül a megyegyülés elé. Közforgalmi és közgazdasági, főleg azonban kis ipari tekintetekből egyáltalán nem kívánatos, a heti vásárok s különösen Füzesgyarmat község hetivásárainak szaporítása, akkor, mikor a szeghalmi járás más községében Vésztőn, — mely egyébiránt 30 kilométer körzeten belől esik — ugyanazon napra esik a hetivásár. A közgyűlés többi tárgya helyi érdekű és kisebb jelentőségű községi ügy. Tárgysorozat. Békésvármegye törvényhatósági bizottságának Gyulán, 1906./évi november hó 29-én tartandó rendkívüli közgyűlésére. 1 A m. kir. belügyminister ur reudelete, a vármegyei alkalmazottak fizetésének az 1904. évi X. és az 1906. évi IX. t.-cz. alapján való kiegészítése tárgyában, ezzel kapcsolatosan a számvevői kimutatásra beadott észrevételek. 2 Belügyminister ur leirata, dr. Fábry Sándor, Bákésvártnegye főispánjának Hódmezővásárhely törvényhatósági joggal felruházott város főispánjává történt kinevezése tárgyában. 3 Nyitravárniegye törvényhatósági bizottságának átirata, a m. kir. honvédség előbbi magyar jellegű és szabású egyenruhájának visszaállítása iránt. 4 Hevesvármegye felirata, a korcsmák vasárnapi zárvatartása tárgyában. 5 Vasvármegye felirata, »sztrájk törvény7» alkotása iránt. 6 Dr. Márki Jánosnak lemondása, a gyulavárosi képviselőtestületi tagok választási eljárásának elnökségéről. 7 Az 1848—49-ki honvédalapitvány kamataira beérkezett pályázati kérvények. 8 Utkaparók drágasági pótléka. 9 A in. kir. államvasutakkal a gyulai vámos utakon szedhető vámok kezelésére vonatkozó egyezség. 10 Dr. Kurtucz Valéria orvosi oklevelét meghirdetés végett beterjeszti. 11 Orosháza község képviselőtestületének határozata, az engedélyezni kért IV. gyógyszertár ügyében 12 Dutkay Béla polgármesternek felebbezése, az [ellene indított kártérítési perben hozott képviselő- testületi határozat ellen, ugyanannak felebbezése ezen per tudomásul vételét, a bűnvádi eljárás megindítását kimondó s nyugdíjazás iránti kérelmét elutasító határozata ellen, továbbá dr. Jancsovics Emil városi főügyész felebbezése, az utóbbi határozatnak a nyugdíjazásra vonatkozó része ellen. 18 Gyula város határozata a nyugdíj intézmény feloszlatása tárgyában. 14 Doboz község véghatározata, a Gerla— Póstelek puszták tulajdonosaival, az egyezség meg nem hosszabbítása tárgyában. Ez ellen Aszalay Gyula és társai felebbezése. 15 Füzesgyarmat község képviselőtestületének kérelme Füzesgyarmat és Szeghalom községek között távbeszélő bronzhuzal létesítése iránt. 16 Köröstarcsai ártézi kút vállalatba adási ügye. 17 Szeghalom község képviselőtestületének határozata, a kataszteri munkálatok költségeinek fedei zése tárgyában. 18 Vésztő község képviselőtestületének határozata, a vésztői fogyasztási és értékesítő szövetkezet üzletrészeinek jegyzése tárgyában. 19 Köröstarcsa község képviselőtestületének határozata, a Sehvartz Ferencz és neje tulajdonát képező ingatlan megvétele tárgyában. 20 Újkígyós község képviselőtestületének kérvénye, Hetényi József 7 éven felüli gyermek tartási dijainak megtérítése tárgyában. 21 Békés község képviselőtestületének határozata, a vashalmi szöllőtelep bérletének meghosszabbítása tárgyában s ez ellen Szűcs Gábor békési lakos felebbezése. 22 Szarvas község módosított fizetési szabályrendelete. 23 Füzesgyarmat község kérvénye második heti vásár engedélyezése iránt. 24 Csorvás község határozata, a községi alkalmazottak fizetésrendezésének ügyében és az ellen egyesek által beadott felebbezés. 25 Csórvás község határozata, amelyben az állatvásárok vizsgálata alkalmából kórt állatorvosi napidijakat nem állapította meg és ez ellen Matics István állatorvos felebbezése. 26 Békés község véghatározata, a községi épületek biztosítása tárgyában. Ez ellen a gazdák biztositó szövetkezetének felebbezése. 27 Békés község véghatározata Békésmegyei Takarékpénztári részvények vásárlása tárgyában. 28 Nagyszénás község 3320 korona Ínség kölcsön ügye. 29 Ujkigyós község kérelme Szabó Anna és Ferencz 7 éven felüli elhagyott gyermekek tartási költségeinek az elhagyott gyermekek segély alapjából leendő megtérítésének engedélyezése iránt. 30 Nagyszénás község kérelme, a György-utcza belvizének levezetése tárgyában. 31 Köröstarcsa község, Nagy Károly s nejével kötött csereszerződés. 32 Bucsatelep községi iskola építési ügt e. 33 Mezőberény község utcza szabályozása tárgyában kötött szerződések. 34 Békéscsaba község 1905. évi gazdai számadása. 35 Orosháza, Öcsöd, Szarvas és Mezőberény községek 1905. évi elhagyott gyermekek segélypénztári számadása. Még az öreg Bödő percektor is simogatta a szemöldöke tájékát, mintha onnan is könnyet akart volna kifacsarni. Ima után felvettek a presbyterek s vittek a Doboshegy-felé. Egyszerre csak éreztem, hogy szédítő sebesen repülök föl . . . föl a magasba. Na — gondoltam — most megyek a menyországba . . . azaz, hogy visznek. Szétnéztem, de már akkor nem láttam se papot, se népet, de még a földet sem. Dani bátyám egy kis szünetet tartott. Deb- reczeni készségében lenyomkodta mutatóujjával a szopókási muskotályt, rácsettentette a kupakot s folytatá : Ott álltam egy nagy, fényes kapu előtt. No — mondok magamban — én itt nem tudok bemenni, mert a kilincs magosán van, nem érem el; aztán se szék, se létra . . . Amint igy töprengek magamban, egyszerre csak nyillik a kapu s előttem áll Szent Péter. (Rögtön megismertem az oldalán csörömpölő kulcscsomóról.) — Ki vagy? Mit akarsz? — szólt mély, dörgő hangon. Kissé szorongva adtam elő, hogy . . . odalenn bevégeztetr. a pályafutásom s a mennyor szágba szeretnék . . . Fölütött egy nagy könyvet. Kikereste benne a nevem s aztán a beszédemet megjegyésekke) kísérve intett egyet-egyet a fejével helyeslőleg. — Tehát a szopókási rektor? Háromezerötszáz gyermek ... 45 évig egyhuzamban . . . Sokat jártál a templomba énekelni s imádkozni.. Segítetted az ügyefogyottakat is — látom Na, te rászolgáltál a mennyországra ; jöjj utánnam. Nem mondom . . . egy kissé elfogódva ke vettem az öreget. Mi tagadás .. biz én félve tettem be a nagykaput : mi jön most ? Hanem arra aztán elállt a szemem, szám, amit ott láttam : Egy óriási méretű végtelenséget, melynek se széle, se hossza. A rengeteg gyümölcsfa és virágerdők között kanyargó ösvények kígyóztak; közbe-közbe számtalan szökőkút, melyeknek magasba lövelő miriád vízcsepp- pei szeinkápráztatva csillogtak a fényben, mely fényt e'.er, meg ezer fénycsóva lövelte alá . . . A magasból angyalok karának kísérete mellett orgona akkordok lágy zenéje hallatszott. — Valamelyik kolléga nyomkodhatta — szólt közbe a kántor. Dani bácsi megköszörülte a torkát. — El sem tudom mondani, hogy mit láttam. Valami olyat, amit itt a földön még elképzelni sem lehet. Alig vettem észre, hogy helytt vagyunk. Szent Péter kinyitott egy ajtót . . . Iszonyú lárma csapta meg a fülemet. Betekintek. Ott volt még csak rengeteg sok gyermek. Birkóztak, kergetőztek, nevettek, egymást a sapkásokkal verdesték, kiabáltak . . . — Ide nem megyek — mondottam az öregnek. Egész életemet a gyerekek keserítették odalenn ; még itt is azok közt legyek? Nem követtem én el semmi olyas nagy bün\ — Angyalok ezek, — biztatott az öreg. — Angyalok, angyalok . . . volt bennük részem. Inkább a pokol, mint az a sok gyerek. — Inkább ? Jól van. Menjünk tehát a másik rekeszbe egygyel lejebb. S mentünk. A folyosó végén átadott Szent Péter egy hosszú alabárdos vaspánczélos embernek. Valamit súgott a fülébe. Hogy mit? Nem értettem. Alkalmasint mennyországi nyelven beszélhettek. Szent Péter aztán vállamra veregetett: — Na, isten megáldjon édes fiam, — s visszafordult. A vasas ember — kinek igen csak lólába lehetett — egy oldal folyosóba vezetett. Ott volt ám még csak kutya meleg. Az alföldi kánikula hozzá képest kismiska. Szóltam a vasas embernek: „Hallja-e? Álljunk csak meg . .•. Tán lélegzetet is vennék, vagy mi ?“ De ez a fülebojtját sem mozgatta, csak ment előre. Na, — gondoltam — hát csak eredj. Ép egy fülke mellett mentünk el. Bebújtam, azon szándékkal, hogy amint a vasas ember elfordul valamerre, visszamegyek, megkeresem a haput s a,.tán . . . csak egyszer kívül lehessek. — Hahó 1 Hé ! Merre vagy ? Most rezzentem csak meg. Észrevette az atyafi, hogy eltűntem. Csak már rám ne akadna — sóhajtottam. — Vagy kétszer-háromszor el is ment mellettem. Tekingetett erre-arra; hosszú- nyelvű alabárdjával szúrkált ide-oda, lyukakba, fülkékbe. — Jaj I — kiáltottam egy nagyott. Ép a tyúkszememet szúrta meg. — Ahá ! Itt vagy öreg. Hát szabad elszökni? Mi ? Gyere csak barátocskám. S megfogta hátúi a kravátlimat, kipöndö- rített a folyosóból, s mentünk tovább, mert menni kellett. — Na itt a czella! Aló, befelé ! —
