Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-11 / 45. szám
1906. november 11. BÉKÉS 3 S hi majd érzi a mi népünk a vele való foglalkozást, törődést; ha feljebbvalóiban nem csupán a hatalmat látja, mely neki parancsol, őt sújtja, bünteti, hanem a gondos atvát érzi, ki őt védi, ha tapasztalja a jó szándékot, a gondoskodást; akkor szive bizalommal megnyillik; s az úri emberben nem ellenségét s a tisztviselőben nemcsak elöljárót, a hivatalnokot tekinti, hanem védő felebarátját is megtalálja. Sok szociális bajnak vehetjük elejét, ha nem csak az aktákban intézzük el a népnek már meglevő bajait, hanem velük foglalkozva, szeretetöket megnyerve, a nemzeti eszmékhez csatolhatjuk őket és kiirthatjuk a megtévesztettek szivéből a csak rosszat termelő gyűlöletet. Jó példával akar eljárni e réven, nemcsak az által, hogy tőle telhetőiig támogatja a gyengét, hogy ajtója nyitva áll szegény, árva, elhagyatott és gyá- mohtást kereső embertársai előtt, épp úgy, mint az előkelők és vagyonosok előtt, — hanem az által is, hogy részt kér a népnek gondjaiból, gyá molitója, bátoritója, biztatója a jóra. A közoktatásra vonatkozólag kifejtette, hogy bele kell ojtani a gyermekekbe a nemeti eszmébe vetett hitet a magyarság, providencziális rendeltetéséhez fűződő bizodalmát a háza iránt való kötelességnek tudatát. Unokáink — úgymond — akkor majd nehezebben hagyják itt a szülőföldet. Az anyagi küzdelmek ideje alatt kitartanak s nem vándorolnak ki. Végül a következő szavakkal fejezte be beszédét. Erezniök kell, hogy csupa jóakarat, csupa készség hozott ide, munkálni a közjót, előmozdítani e törvényhatóság, lakóinak javát. Kérem Önöket, tartsunk össze, egyesítsük tehetségeinket, erőinket, mert úgy vívhatunk ki eredményeket. A magyar faj szeretet, a hazáért való igaz lelkesüléssel, — a legmélyebb törvénytisztelet, méltányossággal, —- a jog és igazság védelme az atyai elnézéssel és türelemmel párosulva vezérlendenek működésemben ! A mai naptól fogva erős kötelékek fűzik össze sorsomat e várossal. Nem lesz okom megbánni vállalkozásomat, ha Önök annyi jóakarattal támogatnak, mint a mennyi odaadással és igyekezettel óhajtom én szolgálni e törvényhatóságot és benne a nemzetet, a hazát, a királyt! Isten vezérelje iiy irányú közös munkánkat!! A székfoglalót osztatlan tetszéssel fogadták, perczeliig tartó taps és éljenzés követte. KmeUjko József főjegyző ezután felolvasta a közgyűlés határozatát, mellyel a beiktatás megtörtént s ékes szavakban üdvözölte Hódmezővásárhelynek immár beiktatott főispánját. A törvényhatóság részéről Papp Imre reform, lelkész tartott nagyszabású, üdvözlő beszédet. Beliczey Géza, Békésvármegye törvény- hatósági bizottsági tagja, Békésvármegye részéről üdvözölte a főispánt, annak az óhajának adván kifejezést, hogy Békésvármegye és Hódmezővásárhely között a kapcsolat, az összetartás a főispán személyében, minél szorosabbra fűződjék. A beiktató közgyűlésnek még tárgyát képezte II. Rákóczi Eerencz és bujdosó társai hamvainak hazaszállításáról szóló törvény felolvasása, amit a díszközgyűlés állva hallgatott meg. Ezzel az ünnepélyes beiktatás véget ért, következett a küldöttségek fogadása. Huszonöt küldöttség járult a főispán elé, első helyen természetszerűleg Hódmezővásárhely tisztikara s törvényhatósági bizottsági tagjai, utánuk rögtön a békésvármegyeiek, Ambrus Sjíndor alispánnal az élükön. A békésvármegyeieké a legtekintélyesebb számú küldöttség volt, amennyiben 62-en vettek abban részt, részint akik már előtte való nap elkísérték a főispánt, részint akik aznap reggel érkeztek Hódmezővásárhelyre. A küldöttségben résztvevők névsorát itt. adjuk : Ambrus Sándor alispán, Fábry TLíroly országgy. képviselő, Beliczey Géza, Szalay József földbirtokosok. K. Schriffert József országgy. képviselő, Dombi Lajos esperes, Szabó János, Koren Pal, Jeszenszky Károly, Szauer Alajos, Kovács Antal lelkészek, dr. Hajnal Albert, dr. László Elek, dr. Kun Pál orvosok, Korponay István főgimnáziumi tanár, dr. Sailer Vilmos, dr. Külley Pál, dr. Nagy Elemér, dr. Martos József, dr. Kókn Mór, dr. Major Simon ügyvédek, Varságh Béla gyógyszerész, Weisz Mór, Uj korszak körvonalai bontakoznak ki e részben felettünk. Az egész nemzet érzi e korszak intő'jelszavát, s a veszélyeztetett állatni függetlenséget visszavivott nemzeti kormány ily irányú felfogását jelzi, hogy első nagy törvényjavaslata: az iparfejlesztés. E nemzeti követelmény kielégítésére kell berendezkednünk. Társadalmunk eziránt való ereje azonban visszafejlett. Nálunk ma mindent az államtól és hatóságoktól várunk, s ez időszerint tényleg csak azok az alkotások sikerülnek, melyeket az állam kezdeményez, vagy emel segitöerejévei. A hol nincs meg a bizalom s igy a munkakedv az öntevékenységre, a hol szervezni kell a munkára is a társadalmat, ott természetszerűleg-áll elő aunak szükségérzete, hogy — legalább átmenetileg — az önkormányzati hatóságok álljanak a szükségesnek felismert társadalmi tevékenység élére. És ez a tevékenység meg is felel a közigazgatási hatóságok rendeltetésének, mert a közigazgatás feladata és végczólja: az emberi fejlődés minden irányú biztosítása, s a társadalmi közjó előmozdítása. Ha a közigazgatás feladata és végczélj t ez, amint hogy az, úgy méltán vonható bele kezdeményező és fejlesztő munkásságába, a társadalmi jólét és annak legfőbb szerve, a közgazdaság megművelései annál inkább is, mert ettől függ hazánk vagyoni függetlensége és nemzeti önérzetének erősbödése és mert a tisztviselők úgyis a társadalom bizalommal kiválasztott elöljárói, hivatott és felelős vezetői. A közgazdasági közigazgatás kiegészítésével és az erre hivatott szervezet megteremtésével látja a jövő közigazgatás reformját helyesen megoldva. S mert programmja ez, a maga részéről a köz- igazgatás mostani keretében egyénileg igyekezni fog tevőleges előmozdítója lenni a társadalom közgazda- sági törekvéseinek. Különösen fontos feladat ez a városokban, melyek az értelmiségnek, az iparnak s kereskedelemnek hivatott góczpontjai s ezért a városnak fejlődése különösen hozzá van nőve azokhoz az erőtényezőkhöz, melyeket csak az ipari s kereskedelmi élet nyomán fakadt jólét teremthet meg. Ezeknél fogva a mezőgazdaság érdekeinek gou dós megóvása és okszerű fejlesztése mellett, melyre mostani gazdasági berendezkedésünk természetesen első sorban utal, az ipargazdasági élet ezen most megnyíló uj korszakában városunk összes tényezőinek közre kell munkálkodnia egy aktív közgazdasági tevékenység kifejtésére. Vállvetve kell tehát köz- gazdasági alkotások megteremtésén munkálkodni, úgy majd nem sokáig lesz ábránd az önálló vámterület s nem lesz utópikus álom teljes nemzeti önállóságunk kivívása ! A közigazgatás általános feladataival kapcsolatban másodsorban emlékezett meg szociál-politikai feladatainkról. |i Ez a inai korszak legégetőbb kérdése. A nem-!1 zetközi szociáldemokrata párt, amidőn internacionális ! elveinek :a nép leikébe való becsempészésével vészé- 1 lyezteti nemzeti önállóságunk erejét, egyszersmind j gyűlöletet szit a tradíciónál és képességeinél fogva i vezetésre hivatott osztály ellen. Sok részben innen ered az egész országban tapasztalható társadalmi visszavonás, a tekintélynek minden vonalon való hanyatlása; a bizalmatlanság' a vezetésre hivatottak iránt, idegenkedés mindennel < szemben, ami a hatóságtól jő. í Nem szabad közönyösen nézni a helyzet ilyetén í alakulását. A túlkapások visszaszorítására, az izgatások megakadályozása, de az érdemek megbecsülése mel- lett rokonszenvvel kell foglalkozni a munkások ügyeivel. Az erősebbnek kötelessége ez a gyengével szem- : ben. Gondoskodással, szeretettel, felemelöleg kell foglalkozni a munkásnép sorsával, bogy a nemzeti államnak erőforrásai legyenek, létérdekeit ne vészé- - lyeztessék. A munkásnép anyagi helyzetét a mezőgazda- sági és ipari munkaalkalmak lehető szaporításával javítva, ideális szempontokat is bele kell vinni a szociális küzdelembe. Igyekezni kell visszahódítani elvesztett befolyásunkat a népre, vezetni újból helyes irályba, szeretettel a mi okos, értelmes magyar népünket. Czinczár Adolf, Rosenthal Adolf, Haraszti Sándor, Freuder Mór gyárosok, nagykereskedők. Molnár György, Morváy Mihály, Sailer Gyula, Szántó Dezső, Torkos Gyula földbirtokosok, Szarvassy Arzén főmérnök, Czóbel Károly postafőnök, Sál József nagyiparos, Yidovszky Károly kereskedő, Dúsbaba Vilmos takarékpénztári tisztviselő, Kiss László, dr. Konkoly Tihamér, Moldoványi Janos vármegyei aljegyzők; Lukács Endre, Popovits Szilveszter, Seiler Elek, dr. Berthóty István főszolgabirák, Sárossy Gyula, Sinszky Ferencz, Schmidt Iván árvaszéki ülnökök, Szekér Andor főispáni tiikár, dr. Jeszenszky Elek szolgabiró, Antalóczy Nándor vármegyei levéltárnok, dr. Margonyay Gyula, dr. Kiss László vármegyei tb. aljegyzők, Kiss István számvevőségi főnök, dr. Bueskó Korjolán h. polgármester, Molnár Albert városi mérnök, Hoffmann Ferencz, Torkos Kálmán, Körossy László, Petneházy Ferencz községi jegyzők, Achim Gusztáv mérnök, Jankó Ferencz községi biró, dr. Vangyel Tibor. A küldöttség szónoka Ambrus Sándor alispán előadta, hogy a törhetetlen szeretet és ragaszkodás, a kiváló tisztelet, mellyel a főispán személye iránt a békésmegyeiek viseltetnek, gyűjtött a tisztelgők táborába ily számos békésmegyeit s habár ezentúl osztozkodni kell a főispán személyében a hódmezővásárhelyiekké], a további támogatásról s ragaszkodásról biztosította a főispánt. Az alispán beszéde után harsány éljenzés hangzott fel, mire dr. Fábry Sándor főispán könnyekig meghatha válaszolt; menynyire jól esik neki — úgymond — látnia ezt az impozáns megnyilatkozását a szeretetnek a békésvármegyeiek részéről, ezt soha, soha sem fogja elfelejteni. A mai nap ünnep nap reá nézve, de ünnepnappá tette azt a békésmegyeieknek ily tömeges megjelenése. Hála telt szívvel köszöni ezt a kitüntetést. Természetesen a küldöttség hatalmasan megéljenezte a főispánt, ki e közben a küldöttség tagjaival sorba kezet fogott. A küldöttségek tisztelgésének végeztével délben 1 órakor óriási méretű diszebéd volt a »Fekete Sas« gyönyörű nagy termében, hol mintegy 500 vendégre volt teritve s azok közül kevesen maradtak el. Az első felköszöntőt dr. Fábry Sándor főispán mondotta 0 felségére mint alkotmányos királyra, követve az ősi szokásokat. Juhász Mihály polgár- mester a főispánra, dr, Csáky főügyész a vendégekre, a főispán a nőkre, Kiss László Hódmezővásárhely elöhaladására az uj főispán alatt, s később Faragó Sándor tanácsosra, ki az egész ünnepélynek a rendezője volt, mondtak még beszédeket. Frenetikus hatást keltett dr. Major Simonnak, a mi, ma már országos birü népszinmüirónk és hegedűsünknek dalai, miket közkívánatra hegedűn kisérve ő maga adott elő, miket kétszer is megkellett ismételnie. Az alkalmi dalok egy része csak mint zenei mű reprodukálható, a középső négy strófájának szövege pedig következő : Sötét felhő borult szegény hazánkra Törvényvárunk’ labanc/, sereg megszállta. Jó ég tudja, mi lett volna végzetünk Ha a nagyok hű csapata S a vármegyék nem örködnek felettünk. Fábry Sándor volt a megyénk vezére Elszántságot öntött annak leikébe. Ereje lett tettének és szavának : Nem adtuk a megyeházát Houaruló bécsi kreatúrának Kisütött az Isten napja felettünk, Valamennyi drabantot eltemettünk. Fölragyogott a szabadság sugara : Hazai föld borul immár Rákóczi s a bős kuruczok sírjára. Kurucz világ a magyarok világa Kurucz ember Vásárhely főispánja. Magyarsága legkitűnőbb erénye : Azért mosolyg másodszor is . A nemzeti kormány kegye feléje. A bankett a késő esti órákig húzódott el a legjobb hangulatban. Az nap délután érkezett Hódmezővásárhelyre dr. Fábry Sándor főispán neje a miről a vásárhelyi nők értesülvén, Juhász Mihály polgármesternével az élükön kivonultak a vasúthoz s a főispánnét csokorral s üdvözlő beszéddel fogadták, a mire a főispánná meghatva válaszolt.
