Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-11 / 45. szám
XXXVIII. évfolyam. Gyula, igoö. november n. 45-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre ______10 K — I Fé l évre_ _ _ _ 5 K — f Év negyedre______ 2 K 50 I Hird etési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatalt Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Egyes szám ára 20 fillér. Gyula városa válsága. A hét közepén szerdán mi és velünk együtt mindazok, akik érdek nélkül foglalkoznak közügyekkel és első sorban Gyula városa közügyeivel, abban az illusióban voltunk, hogy olyan expedienst, érthetőbben szólva egyelőre olyan polgármester helyettest, a helyettesitési időszak lejártával pedig végleg is azt a polgármestert nyerhetjük meg a város élére, ki Gyula városa válságát, ha nem is egy csapásra rögtön eloszlatni, hanem egyelőre enyhíteni és idővel teljesen megszüntetni fogja. Nem emlékszünk rá, hogy egyáltalán történt, de ha történt, régen történt, hogy Gyulavárosa közönsége, osztály, rang és foglalkozási különbség nélkül olyan osztatlanul egyértelmű állást foglalt volna valamelyes eszme és különösen egyén mellett, mint szerdán délelőtt Ambrus Sándor alispán ösz- szehivása folytán az ő elnöklete alatt lefolyt értekezleten történt és ezen értekezlet kifolyásaként a tegnapi napra egybehívni terveit rendkívüli képviseleti közgyűlésen bizonyára történt volna, tudni illik hogy minden más név hangoztatása nélkül egyhangúlag, egyértelműig és igaz lelkesedéssel Schmidt Józsefet proklamálják Gyula városa polgár- mesterének. Schmidt József egyéniségének értékességét, amit velünk együtt mindig és mindenki elismert, hasábokra szóló dicsérő jelzőkkel sem tudnánk jobban karakterizálni s bizonyítani, mint a fenti tény egyszerű regisztrálásával cselekesszük. Elismerni s megállapítani valakiről, hogy abban a társadalomban, amelyet az érdekellentét, kicsinyeskedés, hiúT Á H O Z A. A többi iró csak mesél az Almanachban, de nekem még azonfelül sírnom is kell az Előszavakban — arra vagyok odaállítva. Aminthogy variálom is már közel két évtizede azt az egy themát, hogy veszélyben az irodalom, hogy a közönség közönbös, hogy a kormány rossz és hogy nem fogynak az elbeszélő müvek. Tréfás mártásban vagy komolyan, de évről-évre az körülbelül a refrain, hogy nem fogynak. Uj aera lévén, az idén is panasszal kezdem ugyan, de megfordítom a jajkiáltást : — Borzasztóan fogynak az elbeszélő müvek ! Huh ! Hogy riadnak fel erre a szóra Singer Wolfnerék és hogyan kiáltanak fel: „Hol? Mit beszél az ur? Hát meg van bolondulva?* Messzebb látó emberek azonban eltalálni * Almanach az 1907. évre. Szerkeszti Mikszáth Kálmán Egyetemes Begéuytár, XXIII. évfojyam 4—5. kötete. Singer és Wolfner kiadása. Ára diszkötésben 2 korona. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID ság, fóltékenykedés, irigység és rosszakarat ezerfeló tagol, olyan egyértelmű felfogás és vágy n3Tilvánulhasson valaki mellett, mint aminő Schmidt József mellett nyilatkozott meg, felér és túlszárnyal minden dicshym- nuszt, amitől mi az ő feltűnést kerülő szerény egyéniségét különben is megakarjuk kímélni. De megkíméljük azért is, mert minden iránta érzett tiszteletünk és szeretetünk daczára nem titkolhatjuk el neheztelésünket és bánatunkat sem, hogy a szép és helyes eszme alig pár óráig maradt felszínen ; mert amikor köztudomásra került, nem okozhatott osztatlan örömöt a város közönségében ; akkorára ugyanis nyilvánvaló lön az is, hogy Schmidt József a feléje hajló impozáns közbizalom óhajának nem fog megfelelni. Werther bucsudalával szólva „álomnak szép lett volna“, vagyis épen az a baj, hogy csak álom maradt és nem lett belőle valóság. Schmidt József ugyanis, mihelyt az értekezlet megállapodásáról tudomást szerzett, minden kételyt kizáró, olyan kategorikus hangon mondotta meg, hogy semmi szin és körülmény között nem reflektál sem a helyettesi, sem a helyettesítési idő letelte utáni állandó polgármesteri székre, hogy a tegnapi napra tervezett rendkívüli közgyűlés feleslegessé vált és az ő óhajára össze sem hivatott. E végzetes balkisérlet után nem szégyenük és nem is habozunk kimondani, hogy tanácstalanul állunk és a folyó hó 14-ikére összehívandó képviselő testületi közgyűlés előtt, melynek egyedüli tárgya a polgármesKéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik minden vasárnap. tér helyettesítés lesz, nem tehetünk eleget a bennünket publiczistai minőségünkben megillető irányitói kötelességünknek és igy az eddiginél is erősebb meggyőződéssel kell hangoztatnunk, hogy mi Gyula városa válságát a rendezett tanács keretében megoldhatatlannak tartjuk. A hódmezővásárhelyi főispáni beiktatás. Dr. Pábry Sándor főispán hódmezővásárhelyi installációja, — mint közöltük annak idején, — folyó hó 5-én. hétfőn ment végbe Hódmezővásárhely törvényhatósági joggal felruházott város ünnepélyes rendkívüli közgyűlésén. — Az installá- czióra november hó 4-én, vasárnap délután a Hódmezővásárhelyre utazó főispánt már Gyulától kezdve, számosán kisérték nemcsak a törvényhatósági és városi bizottsági tagok, hanem vármegyei és városi tisztviselők is. A kiséret számára Gyulán 3 vasúti kocsi állott készenlétben, amelyet a délben induló személyvonathoz csatoltak. — A főispánt a békéscsabai csatlakozók feltűnő szép számban üdvözölték az állomásra megérkezésekor, úgy hogy a vonat indulásig összegyűlt installans közönség tekintélyes csoportot képezett a pályaudvar óriási tömege mellett. Időközben megérkezett Hódmezővásárhely város küldöttsége is, mely ünnepi szónoka által testületileg üdvözölte a békésvármegyeiektől körülvett főispánt. Békéscsabáról a kisérők száma már any- nvira megnövekedett, hogy a felcsatolt 3 kocsi nem volt elegendő befogadásukra, miért is a vasúti állomásfőnökség intézkedett uj kocsik kapcsolása iránt. Orosházán újabb küldöttséget kapott a menet. — Mikor a vonat oda érkezett, Torkos Kálmán főjegyző a község lakossága nevében, lelkes szavakkal adott kifejezést ama általános örömnek, mely Orosháza község minden polgárának szivét eltölti népszerű Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor ,,Koehc“ eretleti csomagilást. F. H»ffaiann-La Rache A Ca. Basel (Svájc), LapTAnls: mai szárma 12 oldal. vélik a csodálatos fordulat okát. No persze hiszen világos. A tulipán csinálja. Nemzeti foga- ialom. Nem vesznek idegen portékát, tehát lémé'', francia regényt sem, fogyasztják a magyar elbeszélőket. Sajnos nem igy áll a dolog, hanem az mégis tény, hogy az elbeszélő müvek veszedelmesen fogynak. Vagy inkább a meséik — mert nagy medőség állott be ezekben. Az emberi agyvelő mindent könnyebben termel, mint hajdanta :sak épen meséket nehezebben. A XX-ik század i számoké. Már a XIX-ik is az volt. A nevelés és az élet számokkal tölti meg már fejlődő korában az ember agyvelejét s ezek, mint a zab i föld termő erejét, épen azokat a nedveket szárítják ki, melyek a meseköltéshez szükségesek. Mesékben pedig nagy a kereslet. A civi- iizált városi embernek immár életszükségei közé tartozik reggel egy uj krágli és este egy uj színdarab. Az uj színdarabhoz ismét majdnem elengedhetetlen kellék az uj mese. De honnan vegyen a világ annyi mesét ? A színműírók vagy színmügyártók (mert ez utóbbi mesterségen van a. legtöbb) természeteién nem bírnak annyi sujet-t kigondolni és mivel az ő fejük is zúg az arithmetikától, ismerik azt a kivonási számmü- veletet, hogy ha a nyolcz nincs meg a hatban, „veszek hozzá kölcsön.“ (Hej de nem jó volt ezt a magyaroknak igy tanitani.) Nos tehát, kölcsön vesz mesét valamely elbeszélő miiből; regényt vagy novellát átcsinál színdarabnak. Rendesen jó művet választ (annyi esze van.) minélfogva rendesen rossz színművet ír belőle. Mert a jó regényből minden valószínűség szerint rossz színmű kerekedik. Ejh, ugyan mi haszna van ebből az irodalomnak ? Gyakran vetem fel ezt a kérdést a színműíróknak, de mert most majd minden fiskális színműíró, roppant értenek a disputához és kis hija, hogy ki nem fordítanak az igazságból. — Megfordítom a kérdést — disputái a szinmüiró — ön mondja meg, mi kára van belőle az irodalomnak ? Én; Ejnye, hát nem kár az, hogy például Czobor gróf egy Rubens-festményből kabátot csináltatott magának a Mária Terézia álarczos báljába. Szinmüiró: Föltéve, de meg nem engedve,
