Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-04 / 44. szám
XXXVIII. évfolyam. Gyula, igo6. november 4. 44-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre _________10 K — I Fé l évre____________5 K — f Évn egyedre...____ 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal« Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A polgármester válság. Ambrus Sándor alispán a ■*polgármester válság« rendezése kérdésében november hó 7-ikére értekezletet hitt össze, melyen előreláthatólag nem csupán az fogja tanácskozás tárgyát képezni, bogy a Dutkay Béla visszavonulásával megüresülő polgármesteri szék, egyelőre természetesen helyettesítés utján, kivel töltessék be. A probléma, egyszerű személyi kérdéssé zsugorítva is, a legsúlyosabbnak mondható. Mert tényleg úgy áll a dolog, mint lapunk múlt heti számában megírtuk, tudni illik, hogy a törvényben előirt elméleti kvalifika- cziókkal bírók közül, akik alkalmasak volnának a polgármesteri székbe, azok arra nem vállalkoznak, akik pedig vállalkoznának, azok meg nem alkalmasak rá. És igy bármennyire kényes a polgár- mester helyettes, vagy polgármester személyében való megállapodás, mégsem a kérdésnek ez a része okozza a legnagyobb nehézséget, hanem az, hogy Gyula városában már annyira elfajultak a viszonyok, nevezetesen a város administratiója olyan válságos helyzetbe jutott, hogy az adott helyzetben, egyszerű polgármester választással, még ha arra igazán alkalmas egyén vállalkoznék és vállaltatnék is, gyökeres rendszerváltozás nélkül a válságot nemcsak megszüntetni, de még enyhíteni is alig lehetséges. A gyökeres rendszerváltozás lehetősége pedig a rendezett tanács keretében és kötelékében teljesen ki van zárva. Olyan költség szaporulatot vonna az maga után, a melyet a mi képviselőtestületünk nem szavaz meg ; nem is csodálkozunk fölötte, annál kevésbé helytelenítjük, ha nem cselekszi meg, mert a községi adóperczent fokozása igazán lehetetlen és a legigazságtalanabb dolog volna a képviselőtestületet azért megvádolni, hogy a városadó továbbbi emelésébe nem megy bele. Évek, nem . . . évtizedek óta reménykedünk már és biztattuk magunkat azzal, hogy a törvényhozás a városok és különösen a rendezett tanácsú városok súlyos helyzetén könnyíteni íog. Egy részről ez a remény tartott bennünket vissza sokáig a nagyközségi szervezetre való átmenet akczió- játol, másrészről pedig Gyula városának egy évtized alatt felmerült nagy problémai, mint a székhely kérdés, a törvényszéki palota építése, a főgymnásium létesítése stb., amelyek amig szerencsésen n>ag nem oldattak és amig Gyula városának székhely jellege ugy- szólva intézményes biztosítékokat nem nyert, a szervezet kérdésének megbolygatását, — habár mindig meggyőződésünk ellenére, mert ezek az intézményes biztosítékok rendezett tanács nőikül ép úgy esetleg még könnyebben megvalósultak volna — czélzatosan kerültük. Nem szabad és nem is akarunk politizálni. De talán nem jutunk tilosba, ha a politikai láthatárt mérlegelve, annak a meggyőződésünknek adunk kifejezést, bogy a helyzetet most, a közeli sőt a belátható távolabbi jövőben is egészen más dolgok foglalkoztatják, semhogy egyhamar kilátásunk volna községi törvényreformra, annál kevésbé pedig olyan törvényekre, melyek a rendezett tanácsú városok terheit csökkentenék. Sőt aligha csalódunk, ha azt állítjuk, hogy különösen a városok terhének csökkentésétől, illetőleg annak szándékától a mostani hangulat és áramlatok közepette távolabb estünk, mint valaha voltunk. Ez a tudat irányított bennünket a múlt évben, amikor a törvényhozási intézkedés iránt reményünket teljesen elvesztve, a nagyközségi szervezet mellett síkra szállottunk. Kimutattuk napnál világosabban, hogy mennyivel többe fizet minden háztulajdonos házosztály adóban, mennyivel többet minden segéddel dolgozó kézmüiparos kereseti adóban, mennyivel többet minden italmérésre jogosult sőt az úgynevezett butéliás is italmérési illetékben akkor, ha a város rendezett tanácsú és mennyivel kevesebbet fizetne valamennyi, ha Gyula városa nagyközség lenne. Kimutattuk, hogy a költségvetést mennyire redukálhatnánk oly tisztviselői állások megszüntetésével, amely állások — igy a városi adóhivatal, árvaszók és rendőrkapitányi hivatal — fentartását a rendezett tanács szervezete vonja maga után és az igy megtakarított tekintélyes összeggel mennyivel tisztességesebben, mennyivel jobban javadalmazhatnánk a nagyközségi szervezetben igazán szükséges községi tisztviselőket. Mert az a hitvány, csekély fizetés, amit a rendezett tanács keretében tisztviselőinknek adunk, nem kis mértékben járult ahhoz, hogy a város odajutott, ahol most van, de nem is született meg az a minta polgármester, vetekedjék bár közigazgatási talentuma boldogult Grünwald Béláéval, aki ily hitvány fizetésű tisztviselőkkel és kezelő’ személyzettel a város kátyúba jutott szekerét kivonszolni tudná. Közérdekű kérdéseknél személyi tekinteteknek el kellene némulnia. Ez a theória. A gyakorlat azonban az, hogy a személyi TÁRCZA. «^.z ULtolsó nap. Irta: Péczely József. A száz csaták véres viharában megtépett kurucz-tábor csendesen pihen a fel-fellobogó tábortüzek körül, A csatakígyók leszerelve hevernek a szekérsánczok mögött az est foszlányos ködfátyolába burkolva. A nagy fejedelem hős vezére, az öreg Bottyán apó két karját összefonva hatalmas mellén, mozdulatlanul áll a tábor közepén. Szemei révedezve kalandozzák be a tábortüzeket, s aztán ősz fejét lehajtva nagyot sóhajt. — Itt az utolsó, a végső álomás — suttog mintegy magamagának. — Holnap már . . . . Végkép elsötétült hát a kuruczok fénylő csillaga? Meghalt a kurucz dicsőség . . ? Majd lemondólag int a kezével; — Nem lesz már se győzelem, se katasztrófa. Megvan a béke. De milyen ? Lelánczolt szabadság, számkivetés, keserű kenyér. Fájdaltras ír ez a nehéz sebre. Holnap már mindennek vége : szép reménynek, dicsőségnek, szabadságnak . . . mindennek. Ma is vége lehetne. Ma is folyhatna már a köny, az átok. Ma is . . . De nem. Ma még hadd álmodjanak a kurucz vitézek, hadd szöjjék virágos álmukat a régi dicsőség uj hajnaláról . . . utoljára. Holnap már meg lesznek szaggatva az amúgy is rongyos dolmányok, könnyben úsznak a tüzes szemek, gúlába le^z rakva a fegyver, meghajtva a piros selymü, golyótépett »Libertás* zászló . . . Lelke vérzik a hősnek a hiába kiontott tengernyi vérért; szivét a keserű fájdalom mar- czangolja, amint a jövőbe tekint, amint ott kétségbeesve látja a nyomort, a szolgaságot . . . Körülötte a kisebb-nagyobb csoportokban összeverődött kurucz vitézek halkan beszélget nek a közel múltban előfordult csatározásokról . . . álomképeket szőnek, fellegvárakat építenek a közel jövőben. Napok óta áll már szemközt a kurucz a labanczczal, s még mindezideíg semmi pozitív eredmény. — De hát mért nem is eresztenek össze bennünket amúgy istenigazában?— zsörtölődik egy kurucz vitéz — utóvégre a játékba is beleun az ember. — Nem is jól van az, — adja tovább a szót egy másik — mikor már kezdenénk belemelegedni, fújják a takaródét. — Azt csak értem, ha a német fújja, de hogy Bottyán apó is . . . így megy ez napról-napra. Magok között morognak a kurucz vitézek. — Marci a szerencsés gyerek, — dörmögi egy recsegő hang. — Ma megint összemérte a kardját egy pár német sógorral . . . — Hogy volt? halljuk? — kapják közre Marczit a társai, ki ép ekkor heveredett le közéjük. Soós Marczi egy tömzsi, talpig tömött fiatal legény ember. Vakmerőségéről, s nagy erejéről hires az egész ezredben ... no meg a szerénységéről. Most is csak a többszöri nógatásra kezdi el A Il ik századtól öten voltunk kiküldve cirkálni. Én jutottam legszélsőnek, azaz legköSirolin Emeli az étvágyat ét a testsúlyt, megszünteti a köhdgéat, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti cxomagclást. F. Hoffmann-JLa Reche & Ce. Basel (Svájc), Xj£tp-u.n.ls: ma,i száma, 12 oldal.
