Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-28 / 43. szám
1906. október 28. B E iv E 8 kath. nagytemplomban lesz rekviem, mely isteni tiszteleteken a hatóságok képviselői is testületileg vesznek részt. Ünnepeket ülnek az iskolák is és köztük első sorban a gyulai főgimnázium tanári kara és ifjúsága. Gróh Ferencz kanonoki beigtatása. Csütörtö- • kön ment végbe Nagyváradon Gróh Ferencznek Szent Lászlóról nevezett debreczeni kispréposti s kanonoki és dr. Lányi József tinnini kinevezett püspöknek kanonoki beigtatása. A szertartás a nagyváradi székesegyházban folyt le díszes közönség jelenlétében. A kilencz órai konventuális mise után 3/4 10 órakor Palotay László kanonok a Szentlélek segítségül hívása után kegyeletes szavakkal parentálta el Nogely István képezdei igazgatót és dr. Wolafka Nándor debreczeni kisprépost-plébánost, a váradi káptalan elhunyt tagjait, úgyszintén Danes János váradolaszii plébánost, aki korán bekövetkezett halála következtében azt sem érle meg, hogy beigtassák. Ezután dr. Belopotoczky Kálmán tábori püspök, nagyváradi kanonokot fokozatos előléptetés folytán békési főesperessé, Fetser Antal felszentelt püspököt pedig középazolnoki főesperessó ig- tatta be s felszólította a mesterkanonokokat, hogy az igy megüresedett elsőbbrangd mesterkanonoki 81a 1 - lumokat fokozatos sorrendben foglalják el. Minek megtörténte után a két uj kanonokot: Gróh Ferencz gyulai plébánost és dr. Lányi Józsefet, Ferencz Ferdinand trónörökös magyarnyelv tanítóját igtatta be. Vázolta röviden mindkettőnek életrajzát s érdemeit, amelyekért 0 Felsége méltóknak tartotta őket a kinevezésre. Gróh Ferencznél kiemelte, hogy ő nála kivételt kell tenni az alól a szabály alól, hogy nemo próféta in patria sua (senki sem lehet próféta a maga hazájában), mert daczára gyulai származásának és daczára azoknak a nehéz körülményeknek, amelyek között a gyulai plébániát átvette, mindenkor és minden körülmények között megállta helyét úgy, hogy fellépésével, körültekintésével és szigorú kötelességtudásával csak elismerésben lehetett része. Büszkeséggel emliti, hogy az újonnan kinevezett kanonok káplánja volt egykor s most a legnagyobb örömmel fogadja kartársi szeretetébe. A beigtatások megtörténte után dr. Lányi nevében is Gróh Ferencz tartóit rövid beszédet. Hálával emlékezik meg O Felségéről, a megyés püspökről. Megható volt, mikor Vinkler József választott püspök, nagyprépostról emlékezett meg, aki iránt immár mintegy 30 év óta, a ; legodaadóbb ragaszkodással viseltetik. ígérte kar- i társa nevében is, hogy azt a fényt és dicsőséget, amely a nagyváradi káptalant évszázadokon körülvette, iparkodni fognak erejükhöz mérten növelni, gyarapítani. —■ Végül még a székesegyházi kórus a Te Deumot énekelte, mire a megható szertartás véget ért. Az ünnepi aktuson a rokonságon kívül résztvett Gróh Ferencz volt és leendő hitközségének küldöttsége, úgyszintén volt káplánjai közül is többen. A gyulai küldöttséget dr. Follmann János ügyvéd, a debreczenit Molnár Kálmán vezette. — Testületileg vett részt az ünnepségen a káptalan tisztikara is. A beigtatások után Gróh Ferencznél i tisztelgett a debreczeni és gyulai küldöttség, azután , dr. Lányival együttesen fogadták a káptalani tiszti - r kar tisztelgését. — Délben dr. Szmrecsányi Pál megyés püspök a két uj kanonok tiszteletére ebédet adott, melyen ősi szokás szerint, csak a káptalan tagjai vettek részt. Ebéd alatt a püspök felkö szöntötte az uj kanonokokat. A püspök jóságos ■ szavait Lányi dr. köszönte meg röviden, mindkettőjük nevében. A gyulai plébánia átadása. A Gróh Ferencz távozásával s Lindenberger János dr. kinevezésével beállott változás következtében tegnap volt a plébánia átadása Kny Antal kanonok, plébános és báró dr. Drechsel Gyula kegyúri megbízott jelenlétében. A távozó plébános Gróh Ferencz átadta utódjának a plébánia ingóságait és ingatlanait, átszámolt a különböző pénztárakkal, a templomi és egyéb leltárakkal s itt említjük meg, hogy Gróh Ferencz a mai napon távozik véglegesen Gyuláról. A debreczeni plébániát szombaton fogja átvenni. Piébánosi beiktatása pedig,! nem mint múlt heti számunkban irtuk deczetnber- ben, hanem már november 11 -én meglesz. Dr. Lindenberger János gyulai plébános. A Gróh Ferencz kanonoki kinevezésével megüresedett gyulai plébániára a gróf Wenckheim Cíalád kegyúri bemutatása alapján dr. Szmrecsányi Pál megyés püspök, Lindenberger János dr. theoiogiai tanárt városunk szülöttét nevezte ki. A megyés püspök választását minden tekintetben igen szerencsésnek mondhatjuk. Fiatal alig 38 éves ember, agilis, szerény, al ipos képzettségű, szeretetreméltó, a kit a nagyváradiak világiak és egyháziak egyaránt — nehezen engednek ki körükből. Volt alkalmunk iöbb nagyváradi előkelő állásban levő emberrel beszélni, a kik csak a legnagyobb elismeréssel szóltak róla s szerencséseknek mondták a gyulaiakat, hogy Lindenberger dr. lett a plébánosuk. A Gróh Ferencz installatiójáa jelen volt küldöttség, a mint a püspöki udvarból értés ált a kinevezésről, sietett üdvözölni uj plébánosát. Dr. Linden- barger a küldöttség szónokának — dr. Follmann Jánosnak — üdvözlő sz ivára kedvesen válaszolt. Magával hozza ideális gondolkozását és szeretetét, hitközségének a szó legnemesebb értelmében pásztora akar lenni. A küldöttség tagjaira az uj plébános egyénisége a legjobb benyomást tette, a kinek működése elé nemcsak hitközsége, de Gyula város egész közönsége legszebb reményekkel nézhet. Szeretettel várjuk, Isten hozza közénk !., . Életrajzi adatai a következők : Született Gyulán 1869. junius 22-én. Iskoláit Nagyváradon végezte. Az érettségi letétele után b. e. Schlauch bibornok Insbruckba küldötte theoiogiai tanulmányainak elvégzésére ugyancsak ő szentelte pappá 1893. szeptember 8-án. Fölszenteltetése után a nagyváradi szemináriumba került tanulmányi felügyelőnek s rövid békésszent- aodrási káplánkodását leszámítva, ez állásban működött 1897-ig, a mikor ugyancsak a szemináriumban lelkiigazgató lett, 1898-ban pedig theoiogiai tanár s mint ilyen 1900-ban a nagyváradi szentszéknél a szegények ügyvédje (advocatus pauperum), míg most főpásztora elismerése mellett gyulai plébános, a mely díszes állásra a szokásos pályázat meghirdetésének mellőzésével neveztetett ki. E helyen említjük meg, hogy az uj plébános pénteken este megérkezett Gyulára, szombaton átvette a plébániát. Egy pár napra még visszamegy Váradra s a iplebánia végleges vezetését november 1-én veszi át. Kinevezés. Az adóhivatali tisztviselők mostoha előlépési viszonyainak javítását ezélzó mozgalomból, az országos kongressusból kifolyólag a kormány most a lehetőségig mindent elkövet az adóhivatali tisztviselők sérelmeinek sanálására, igy már az 1906. évi költségvetésben több. magasabb állás van szervezve, s az a törekvés, hogy a-tne- gyeszékhelyi adóhivataloknál a főtiszti állások első osztályúra tétessenek. Ennek következménye az az előlépés, mely a gyulai kir. adóhivatal érdemes főnökét Nóránt Istvánt érte, kit most a pénzügy- minister a VIII. fiz. esztály 3. fokozatába nevezett ki első osztályú adótárnokká. A kinevezett már 42 évi érdemes szolgálatával régen rászolgált az előrogtunk, hasztalan vágyakoztunk: nemzeti hőseink megdicsőülését. 1735-ben zárta le örökre II. Rákóczi Ferencz szemeit; távol hazájától, örökös számkivetésben teltek el utolsó évek Mennyi keserűség, mennyi elfojtott harag szállt vele sírba. De arpa kor még a halottaknak sem tudott kegyelmet osztani. Ma, ha lezáródik a szegény bűnös, gyarló ember felett a koporsó, mindany- nyian valljuk, hogy „de mortuis nil nisi bene.“ Akkor más idők jártak. A nagy fejedelem halála előtt 20 évvel hozott törvény, az 1715. XEIX t.-cz. meerbélyegezte a rebelliseket, meggyalázta őket életükben s mikor egy igazán hatalmas Ur; a Mindenható magához szólitá őket, hogy legfelsőbb itélőszéke előtt feleljenek földi tetteikért, — senki az utódok közül még csak gondolni sem mert arra, hogy most, mikor a földi büntetés immár tárgytalanná vált, ezen büntetés Írott paragrafusait megsemmisítsék. 200 évre volt szükség, két egész évszázadra, mely több keservet, több szomorúságot hozott az országra, mint örömöt, hogy ez a törvény eltöröltessék. Ne álljunk meg azonban a múltnál, ne keseregjünk azon, amit megváltoztatni nem áll hatalmunkban. Hanem örvendjünk és ujjongjunk, hogy egyik régi, halálos sebünk végre begyógyult. Most, mikor a nemzet Rákóczit és társait temeti, egyúttal örökre eltemeti azt a szégyenletes foltot a corpus iurisunkból. A nagy feje delemmel együtt sírba száll a 4g. törvény anno 1715-ből. Közel 2 évszázadon át pihentek e szent hamvak idegen földben; kétszáz évig porla-' doztak messze országban, távol az édes anyaföldtől, távol a hálás és — háládatlan utódoktól. Végre sikerült el jszlatni a kételyeket, az aggályokat s az első magyar ember, Szent István utóda, nemzeti létünk alapkövének támasza és állami mivoltunk megszemélyesítője, — kit talán e helyen egyszerűen egy fogalomnak nevezhetnénk: — a királynak, de mégis jól esik ezt a fogalmat egy élő és a tengerfájdalmakban meg- edzett, ds egyúttal megőszült személyesitőnek nevével felruházni: — I. Ferencz József megértette a nemzet óhaját, felfogta jogos kívánságát és megvalósította azt. Ne mondjuk, hogy ez a tény közelebb hozta az egész nemzetet koronás királyához, ne vegyünk nyelvünkre ilyen frázist, hogy: „a király és nemzet közötti egyetértés megszilárdult.“ Mert hiszen miről van szó? Az egyik oldalon egy rendelkezésről, a másik oldalon pedig egy jogos kívánság megvalósulá- ról. Nem kegyelmi ténykedés alapja ennek a temetésnek, hauem egy félreértés elsimulása. De azért tiszta szivvel örüljünk annak, hogy éppen mostani uralkodónk idejében történt -ezen félreértés elsimulása, annak az uralkodónak életében, ki keserves tapasztalatokat szerzett a múltban az iránt, mily szomorú következményekkel jár olykor egy-egy félreértés. .... És ime nézzünk szét hazánkon: egy dicső, nagyszerű temetésre készül a nemzet. — Együtt van minden fia, valamennyi lánya s egy érzéssel, egy szi vvel-lélekkel fogadja a dicső fejedelem és társai porladó hamvait. — Mintha csak tegnap halt volna meg Rákóczi, mintha csak most temetnék először kihűlt tetemét. Hosszú gyászmenetté lesz ez a kegyeletes temetés; az ország határánál megindul a beláthatatlan gyászoló tömeg, útjában mind jobban szaporodik, erősödik s mikor felér ide az ország szivébe, szinte az egész nemzet áll már a ravatalnál. Innen azután tovább hömpölyög már nem gyászmenetnek, hanem lelkesedő árnak nevezhető embartömeg — oda a kuruezok városába, Rákóczi szükebb hazájába. És ahol végig fog haladni ez az emberáradat, ahol elviszik a szent hamvakat magukban foglaló koporsókat, mindenütt ugyanaz a nagyszerű, néma fogadtatás. A nagy fájdalom, ha tetőpontját eléri, nem tud felsírni, nem talál szavakat. A lelkesedés is ilyen; ha a legmagasabb fokra hág, néma marad, az ajkakon nem törik fel az örömnek dala, csak a szív érez, csak ez dobog hevesebben s csak a lelkünk ujjong . . . Féltérdre ereszkedve, kalaplevéve várja a nemzet nagy fiainak drága hamvait; és mialatt megkondulnak az összes templomok harangjai, ennek az egész országnak lakossága mintha eyy imát rebegne. Es ez az egy ima, mely a „Hazának“ szól, mely az ország s a nemzet boldogságát, jólétét esdi le az Egek urától, — fölszáll majd az Égbe és kiengeszteli azokat hazájukkal, kik oly keserű csalódásoknak voltak életükben s haláluk után is részesei! És vájjon nem lesz-a a nemzet lelkesedésének, hálájának legszebb jutalma, ha fohászát az fogja az Úr zsámolyához vinni, kinek hamvait most temeti az ország az édes anyaföldbe?. .. .... Egy nemzet, mely dicső fiait majdnem 200 év múlva ilyen végtisztességben részesíti; — egy ország, mely nagy halottainak 2 évszázad múlva is ilyen temetést rendez, — az a nemzet nagy jövőre van hivatva, annak az országnak könnyelműen elpusztulni nem szabadi Keblovszky-Mayer Lajos.
