Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-07 / 40. szám
6 BÉKÉS 1906. október 7. keltő beszéde ; a fakanalas tót, aki nagyban magára vonta a jelenlevők figyelmét; és az öreg csősz, nagy puskával és egy lelőtt nyullal a hátán. A sz irét után a táncz vette kezdetét, mely reggelig tartott. A tánczmulatságon résztvettek : asszonyok: Gecse Albertné, Tímár Józsefné, Nagy Gyuláné, Egresi Istvánná, Ifj. Jeszenszky Bóláné, Horváth Ferenczné, Fridrich Jánosné, Névery Albertné, Pikó Károlyné (liisjenő), Tóth Istvánná, Szilágyi Péternó, Bányai Istvánná, Heil inger Gáspárné, Démusz Ferenczné, Luczás Jánosné, Danka Jánosné, Nagy Sándorné, Raák Mihályné, Sál Mihályné, Bognár Gáspárné, Murvai Ferenczné, Góg Péterné, Csiszár Mihályné, özv. Bálint Sámuelné, Junászka Ferenczné, Ulelai Lajosné, Gerlein Mártonná, Junászka Józsefné, Pallag Józsefné, Alb Jánosné, Nyikora Györgyné, Tóth Jánosné, Szoboszlai Petemé, Heczler Sándorné, Murvai Istvánná, Tripa Mojszáné, Ottlakán Istvánné, Dandó Istvánné, Brauner Jánosné, Kukla Istvánné, IIlieh Sebestyénné. Leányok: Junászka nővérek, Góg Annuska, Czakó Teréz (Szegvár), Braun Erzsiké, Dajka Rózsika, Hajdú Rózsika, Deák Mariska, Névery Ilonka, Heilinger Margitka, Kukla Teréz, Bognár Teréz, Alb Szidi, Nyikora Rózsika, Sál Mariska, Horváth Annuska, Réthy Tercsiké, Brauner Erzsiké, Góg nővérek, Pikó nővérek (Kisjenő), Szalai Esztike, Pallag nővérek, Volent Julisku, Luczás Piroska, Szilágyi Etelka, Ulelai nővérek, Démusz Teréz, Nagy Rózsika, Sál Rózsika, Magda Mariska, Tóth Józsika ,Biró Teréz, Gerlein Mariska, Ekszner Anna, Fekete Rózsika, Máté nővérek, Szoboszlai Katicza, Danka Erzsiké, Tripa Katicza, II lieh Mariska, Ottlakán Ilonka, Murvai Erzsiké, Murvai Rózsika, Tóth nővérek, Dandé Tilda, Müller Francziska. Felülfizettek: Bucskó Gyula 1 koronát, Eisele János 40, Maiina István 20 fillért, mely szives felülfize- tésekért ez utón mond köszönetét a rendezőség. Házasság. Pejtsik Dezső körösladányi posta mester a napokban vezette oltárhoz Szarvason Gyökössy Mariska szeghalmi posta-kiadónőt. Öngyilkos hajadon. Kecskeméti Margit, Kecskeméti Imre körösladányi lakos viruló szép hajadon leánya flóbert puskával szivén lőtte magát s azonnal meghalt. Reménytelen szerelem vitte a halálba' Részeg kocsis garázdálkodása. Orosházán Fischer -Sánder ottani bérlő kocsisa, cséplőmunká- sokat vitt ki a tanyára. Útközben beivott s a munkásokkal veszekedni kezdett, a lovakat pedig éktelen káromkodások és szitkok kíséretében kegyetlenül ütlegelte. A megvadult lovak őrületes vágtában rohantak, miközben a kocsi felborult s a rajta ülő munkások súlyos sérüléseket szenvedtek. Az egyik munkás leány Kucsos Juliánná meg épen oly súlyosan megsérült, hogy életben maradásához kevés a remény. Elgázolta a vonat. A Nagyvárad felé Békéscsabáról kiinduló vonat tegnapelőtt a nagyváradi alsó vasúti hid közelében egy gyermeket elgázolt. A hatóság a helyszínére azonnal kiszállván, megállapította, hogy a gyermek a robogó vonat kerekei alá, — eddig ismeretlen módon, — került. A kerekek a gyermeket derékon ketté szelték. A szerencsétlen teremtés azonnal szörnyet halt; br szállították a legközelebbi községbe, ahol hatóságilag felbonczolták. Tűz. Békéscsabán Csornák Ferencz ottani lakos anyakönyvvezetőnek, a Mészáros utczában levő háza este, — mikor mindannyian már pihenőre tértek, — eddig ismeretlen okból kigyuladt s mire a ház népe az első mély álomból felébredt, akkor már az egész épület teteje lángokban állott. Nagy nehezen tudtak menekülni a fojtó füst és lángok közül, mire azonban a tűzoltóság megérkezett és az oltáshoz fogott, akkorra az egész ház elhamvadt. A ház biztosítva volt, azonban a benne levő bútorok, — melyek mind bennégtek, — elvesztek. A tűz okát eddig nem lehetett kideríteni, azonban valószínű, hogy gyújtogatásból keletkezett. — Az erélyes hatósági vizsgálat folyamatba tétetett. Hirtelen halál. Vitális Mihály 50 éves szarvasi lakos egy kondorosi tanyáról gyalogszerrel indult a községbe. Útközben a szakadó esőtől elázva, egy kazal alá húzódott meg s ott elaludt. Másnap az arra járó emberek költögetni kezdték az alvó Vitálist s e közben rémülve látták, hogy többé nem ébred fel. Mint az orvosi vizsgálat megállapította, Vitális szivszélhüdés következtében halt meg. Községi orvosi választás. A szomszéd Sarkad községben megtartott orvosválasztás eredménye, hogy a képviselőtestület egyhangúlag dr. Rochel Aurélt, a gyulai közkórház segédorvosát választotta meg, ki uj állását a napokban foglalja el. Irodalom és művészet. Az e rovatban közlött müvek kaphatók Dobay János könyvkereskedésében Gyulán, hol minden külföldi és hazai lapra előfizetések is elfogadtatnak. Herczeg, Gárdonyi, Bródy, Lyka, Bársony, Heltai, Tömörkény Írásaival jelent meg az „Uj Idők“ október l-sei száma. A magyar úri házak e kedvelt hetilapja állandó munkatársai ők. Ami frissen kerül ki dolgozó asztalukról, azt nyomban hozzák az „Uj Idők“ hasábjai. A mai magyar szépirodalom legjelesebb termékei vonulnak föl igy, hétről- hétre. Mindegyik számon rajt van a szerkesztő Herczeg Ferencz szignuma: Magvas tartalom, Ízlés ötlet és finomság. Az október elsei szám, mellyel, az uj évnegyed kezdődik, szokatlanul gazdag. A kiemelt irók novelláin, czikkein kívül még bőségesen nyújt olvasni valót, rajzot, és eredeti felvételeket, a melyek hű krónikásai a múlt hét aktuálisainak. Az „Uj Idők“ előfizetési ára negyedévenként 4 korona. A „Zenélő Magyarország“ zenemüfolyóirat ma megjelent 320-ik füzete a következő értékes zene- müujdonságokat tartalmazza: I. Hackl N. Lajosnak Farkas Imre poétikus szövegére irt: „Ha elér hozzád“ czimü, bájos müdalát. II. Hackl N. Lajosnak „Marietta Albumlapjába“ czimü zongoradarabját. III. Bizet György örökszóp operájából, a „Carmen“- ből: 1. Carmen indulót. 2. A „Habanerát.“ IY. Heidiberg Albertnek a budapesti nyári színkörben 2 nyáron át folyton sorozatos műsoron levő „Tom- Pick“ czimü operettjéből : 1. „Tom-Pick belépőjét.“ 2. Dal az irógépkisasszonyokról" czimü kedves kup- léját. E pompás zenemüfolyóiratot, melynek minden száma szakavatott megválasztással, minden zenei válfajt felölel s méghozzá mindenkinek a maga Ízléséhez megfelelő zenei újdonságot, — mint ilyet — minden zongorázó figyelmébe melegen ajánlunk. — Havonta két füzet, — negyedévben 6 füzet — 3 korona előfizetésért. Egyes füzet és mutatványszám ára 1 korona. — Előfizethetni az e számmal meginduló IY. évnegyedre, — valamint az előző évnegyedekre is — és kimerítő árjegyzéket az eddig megjelent 319 füzetről ingyen és bérmentve kapni a „Zenélő Magyarország“ (Klökner Ede) zenemüki- adóhivatalában Budapest YIII., József-körut 20., hol egyúttal a legolcsóbban szerezhető be az ösz- 8zes tan- és zeneintózetekben használandó hang- jegyek. _________ Gy ulai élet. Már nincs színházunk, de azért még mindég a színházi reminisczencziákból élünk. Ifjabb munka- ; társunk még mindig epedve gondol az elmúlt »czükor« napokra, főszerkesztőnk pedig egy kis bosz- szusággal vegyiti a színházi kellemes emlékeket. , De hát hogy is ne ? Mikor az ő bŐrtárczáját, me- . lyet legelrejtetteb és legmélyebb belsőzsebében hordott, sokkal kevésbbé hozzáférhető helyen, mint ahol az »ajbis« ezukorkákat szokta tartogatni, napfényre hozták és horrendum diktu »kiszerkesztették.« Hogy ilyesminek szerkesztővel is meg kell esnie! | Az igazság kedvéért el kell mondanom ennek a kiszerkesztésnek a historikumát. — Azon kell kezdenem, hogy a szerkesztő jelenléte akadálya sok min- ; dennek. Az ő plajbásza huzza ki a »Tarka képekből« a legrosszabb viczczeket, ő javítja ki a korrektúrában a »Gyulai életet,« ha valakinek a lábára akar lépni, szóval ő az a ki keztyüt húz mindnyájunknak a kezére s ő nélküle hej 1 sok nyilatkozatot kellene fogalmaznunk a megsértett társadalmi béke helyreállítására. — Természetes tehát, hogy az ő szigorú szerkesztői plajbászának eltűnése néha egy kis zavart csinál a redakezióban, de nem csak a szerkesztőség tagjai érzik ilyenkor, hogy nincs itthon a macska, hanem Dobay is, mert ő is tartogat ilyen szerkesztőmentes napokra egy két verset dugaszban, félre ne tessék érteni nem ő írja a verseket (ö csak számlát szeret írni és Ede napi meghívókat) hanem vannak titkos poéták, a kik nem merik a szerkesztőhöz vinni a verseket, hanem Dobay Ferit boldogítják vele. Ezeket a verseket protezsálja be ilyenkor Dobay az újságba. — Hát egy ilyen szerkesztőmentes napunk volt a múlt szombaton is, amikor — a szerkesztő ünnepen lévén — ss—ó cselekedte a »Tarka képeket« s nem érezvén háta megett a szerkesztő plajbászát, megemlékezett arról a bizonyos bőrtárczáról is, melyet a szerkesztő ezüstbe vésett dedicatióval kapott a primadonnától. Persze, mikor másnap a szerkesztőnk olvasta a nélküle szerkesztett lapban a »kiszerkesztést«, elkeseredésében mi telhetett tőle? nem ütött botjával senkinek sem a fejére, hanem erős fogadalmat tett rá, hogy soha többet nem mutatja meg, amit színésznőktől kapni fog és soha többet nem hagyja magára az újságot. Ez azonban mind nem segít már azon a »zicczeren«, amit a bőrtárczával egyik váradi lapnak adtunk, a mely meg is játsza a »bőrtárczát«, amint hogy jó vérü újságíró nem is állhatja meg, hogy ilyen jó théma mellett elhaladjon. — No de hát az nevet, a ki utoljára nevet s azért mégis csak a mienk a diadal. Tessék csak megkérdezni Fischl tatát, hogy hát ö mit kapott Haraszthy Miczitől, meg Dobsa Margittól? Nem bőrtárczát, tisztelt váradi kollega, hanem csak anziksz kártyát, de ez az anziksz kártya szebben beszél, mint száz bőrtárcza, mert azt mondja, hogy nincs olyan koszt széles Groswardeinban, mint a milyen a Komlóban volt Gyulán és a két színházi csillag azt izeni Fischli tatának, hogy »ki a Komló kosztját eszi — vágyik annak szive vissza« Ez ugyan nem rim, de igaz s ha a váradi kolléga átjön egyszer ebédelni a Komlóba, mindjárt jobb véleménynyel lesz felőlünk. Pedig Fischl tatának is gondot okoz most egy kicsit, hogy konkurrenczia került. Megnyílt ugyanis a »Békésmegyei Kaszinó« s ez uj fényes otthonban ma lesz az első sörcsapolás. Az uj kaszinót már a hét elején üzembe veszik a kaszinó tagjai s a díszes, nagy parkszerű hajlék ezóta tömve van kaszinó tagokkal s a kaszinó élet nagy lendületet nyert, hogy a központ helyiségből, a mi épen nem kaszinónak való volt, végre méltó helyre és kedves, barátságos helyiségekbe költözködött a kaszinó. Csak a nagytermet kell még kipróbálni, hogy lehet benne »bosztonozni.« Az lesz az igazi megnyitó, a mai vasárnapi sörözés csak afféle férfizsur lesz. A férfizsurról jutnak eszembe a czigányok s a czigányokról a Vig-utcza, a mely nevének igazán megfelel, mert mindig szól benne a muzsika, mivel hogy ott laknak a czigányok és ott tanulják be nappal »ázs uj dárábokat«. Hát ebbe a Vig-utczába nagy szomorúság költözött a minap. A rendőrfőkapitány ugyanis szigorú parancsot adott ki, hogy a kutyákat ki kell irtani, ott, ahol a kutyákra nem alkalmaznak klotürt, már pedig a Vig-utczában a kutyát sem háborgatják szabadságában. E rendelet szükséges is volt, nehogy az uj lelenczházi gondnokot is megharapja egy kutya (a melyről utólag ugyan kisült, hogy nem volt veszett.) S a drákói rendelet következtében sírva jött a sok vigutezai asszony a főkapitányhoz, égre, földre esküdvén, hogy ilyen meg olyan nagy kár éri őket, ha kiirtják a drága kutyá- jokat, »mert finom kutya ez kérem, egyik se afféle ordenáré kuvasz«. S ha a rendőrség esetleg megkegyelmez a kutyáknak, érdekes lesz megfigyelni, hogy vedlenek vissza ezek a finom kutyák közönséges kuvasszá novemberre. Novemberben van ugyanis az adó összeírás s a kutyaadó miatt, tetszik tudni, mely nagyobb taksát szab a finom kutyára, mint a kuvaszra, úgy visszakuvaszodik a sok orosz pines és angol foxteriőr, hogy öröme lesz benne Papp Gyulának, a mikor a megye törölteti majd a vig-utezai kutyaadókat. — re.
