Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-30 / 39. szám
2 BÉKÉS 1906. szeptember 30. közelednek, s a vasút október hó folyamán át fog adatni a személy és áru forgalomnak. A jelentés vegyes fejezetében a köz- igazgatás általános menetéről, a megtartott ellenőrző vizsgálatokról, az árvaszéknél tapasztalható munkaerő hiányról, a levéltár tervbe vett rendezésével kapcsolatos teendőkről és Gyula város közigazgatásában tapasztalható nehézségekről szól, s utóbbira nézve kilátásba helyezi, hogy intézkedni fog rövidesen az iránt, hogy polgármester helyette- sitessék, vagy a jegyzői karban ne támadjon hézag, vagy a mennyiben hézag lenne, az szabályszerű helyettesítéssel mielőbb pótoltassák. Megemlékezik még a legutóbbi időkben megtörtént parczellázásokról, melyek révén a vármegye lakossága 16 000 hold föld birtokába jutott; Tótkomlós községben észlelt pánszláv mozgalmakról, s erre nézve tett közbiztonsági jellegű intézkedésekről, fősorozásról, Ladies György várm. biz. tag és Kliment Gyula volt alpénztárnok elhalálozásáról, a járási számvevői kinevezésekről. Végül megemlékezik arról, hogy szeptember hó 9-én Gyulán nyilvános népgyülés tartatott, melynek tárgysorozatába »indítvány a tisztviselői összeférhetetlenségeknek tör- vényhatóságilag leendő szabályozásai tárgyában« ez. pont is felvétetett. Annak előre bocsátásával, hogy az összeférhetetlenség kérdésében álláspontunkat az már előbb részletesen kifejtettük, s az az alispáni jelentésben található fejtegetéseket ok és okozati összefüggésükben minden tekintetben teljesen fedezi, szószerint közöljük az alispáni jelentés ide vonatkozó részét: A népgyülésen azonban az egyik szónok a helyett, hogy ezen igen fontos kérdésnek a tisztviselői kar reputatiójának s a közérdek kívánalmainak megfelelő megoldását tárgyilagosan szolgálta volna, a hozzám befolyt hivatalos jelentés szerint a törvényhatóság] tisztikarának köztisztviselői reputatióját sértette, azt állitván, hogy „hivatalnok uralom alá jutott a vármegye, melyeknek minden tagjában emberi gyarlóságnál fogva meg van a fogyatkozás saját érdekének rendelni alá a közérdeket“, „megyei tisztviselők felosztották maguk között az állásokat és dijakat;“ gyanú keltésre alkalmas módon tette kritika tárgyává és meghurczolt egyes tisztviselőket a többek közt azért, mert ezen minőségükben kifejtett rendkívüli tevékenységükért a törvényhatóság, illetve annak választmánya által törvényes jogkörben és szabályszerűen hozott határozattal megjutalmaztattak, mert az árvák vagyonbiztosításának kezelése czi- mén kormányhatóságilag jóváhagyott szerződés alapján tisztelet dijat kapnak stb. Tekintetes törvényhatóság! A köztisztviselők és különösen a közigazgatási tisztviselők inkompatibilitási eseteit csak egy, teljesen fejlett közélettel és teljesen fejlett közgazdasági szervezettel biró államban lehet ideálisan megoldani. Nálunk, ahol a politikai elnyomatás korszakában megsemmisült, sőt a folytonos politikai küzdelmek miatt eredetileg is elhanyagolt közgazdasági életet nem az életerős társadalom, hanem a közigazgatási szervezet nehéz munkássága segitett szervezni, megteremteni, a hol még csak a közel múltban is a társadalom úgy kezdeményezést, mint támogatást az állam és a közigazgatás szerveitől várt: az összeférliet- lenség kérdése nemcsak a köztisztviselői érdektelenség, hanem a közigazgatási fejlődés érdekeinek gondos figyelembevételével biráltatott eddig el. Természetes, hogy amiiy mértékben erősödik a társadalom s mindinkább képesebb lesz közgazdasági élet vezetését átvenni, épen olyan mértékben erősödik a köztisztviselői karban is, a közvéleményben is a törekvés: az összeférhetetlenséget szigorúbb elvek szerint értelmezni. Állandóan igen komoly megfontolás tárgyát képezi annak a határvonalnak felállítása, mely egyformán képes a köz- tisztviselői érdektelenséget is biztosítani és másfelől a köztisztviselők munkásságát a közéletnek is a szükség fokához mérten megtartani ; mert igaz az, hogy még ma sem elég önálló közgazdaságunk, ma is igen sokban irányítást, támogatást, közremunkálást a köz- igazgatás közegeitől vár. Igen fontos érdekek fűződnek tehát e kérdés helyes rendezéséhez, többi között nem a legkisebb érdek a köztisztviselői tekintély és tisztesség óvása. Épen ezért a vezető férfiak e kérdésben sem a szenvedély, sem a gyűlölködés hangján nem agitálhatnak, nehogy többet ártsanak, mint amennyit használhatnak. E vármegye tisztviselői a törvényhatóság tételes jogszabályai szerint nincsenek és nem voltak incompatibilis állásban, mert a vármegyének a vármegyei tisztviselők összeférhetetlenségi eseteit megállapító szabályrendeleti szakasza a következőkép szól: „a törvényhatósági tisztviselők pénzintézeteknél vezérigazgatói, igazgatói, napi biztosi, váltó bírói tisztséget nem viselhetnek.“ Más állást tehát jogosan vállalhatnak. Köztisztviselői érdektelenségünk és köztisztviselői tisztességünk megóvása érdekében a leggondosabban vigyázunk arra, hogy törvényhatóságunk tételes jogszabálya ellenére semminő megbízatást el ne vállaljunk, sőt a közvélemény kialakulásának változásait is gondos figyelemmel kisérve mindenkor ügyelünk a közfelfogás irányára is. Épen ezért, mi vármegyei tisztviselők megnyugvással nézhetünk elébe annak, ha a tisztviselői összeférhetetlenség kérdésével törvényhatóságunk és az illetékes közvélemény komolyan, tárgyilagosan foglalkozik, de úgy vélem hogy ily körülmények között a múlt idők és a jelen idő kialakult közvéleményének megfelelő közéleti tevékenységét a vármegyei tisztviselőknek egy ellen- vélemény erősítése czéljából gyanús színben tüntetni fel, a törvényhatóság által adott megbízások gyakorlásában, a törvényhatóság és kormányhatalom jóváhagyásával tisztes munkáért élvezett munkadijban, valamint a törvényhatóság és választmánya általnyujtott jutalmazásban visszaéléseket keresni és sejtetni nemcsak igaztalan, de az összefórhet- lenségi kérdés helyes rendezésének egyik czéljával a köztisztviselői tekintély óvásával TÁHC1A, Csillagos éjszaka. (Németből.) Mit akarsz olvasni a csillagtáborból. Mely égbolton ragyog, a főldgö.nbtől távol, Azon kétségtelen szent és titkos jelből, Az örök csodából, hol lelked elmerül?. . . . Csak Isten nagysága s a te kicsinységed Lehet a szövetnek, mely vezérel téged, Hogy az élet utján, az Ur szeretete Áldás gyöngy harmatát szórja a lelkedre .... Ab, te szegény ember, kit reméDy csalogat, S égből viszhangozza ima sóhajodat, Szemed nézheti bár a csillagok honát : Elérhetetlen az örök világosság ! . . . . Dombi Lajos. Or. Major Simon. 1903. julius 4-én adták elő a Major Simon dr. Ipamuram ez. népszínművet a gyulai aréná ban s amint akkor csak jósolgatni mertünk, rövid három óv alatt bekövetkezett s Major Simon neve a múlt szombati premier óta ismerős lett az országban mindazok előtt, akik az irodalom iránt érdeklődni szoktak. Az Ipamuram, mely azóta a Népszínház deszkáira került, szépen megállotte a helyét s Major Simonnak nemcsak fényes premier sikere volt, hanem sikerét maradandóvá, becsesebLé teszi az a körülmény, hogy darabja műsoron is maradt. Ez a nagy s talán arányaiban nem is várt siker, amely többnyire csak czéhbeli irósmbernek szokott kijutni, jóleső igazolása a részünkről Major Simon írói jövőjéhez fűzött reményeinknek s biztató Ígéret a jövőre nézve az iránt, hogy Major Simon, — akinek becsvágyát, irói készségét az elért diadal csak fokozhatta, — még csak ezután fogja igazi irói fejlődését megkezdeni s a hivatott kritika elismerésének és méltánylásának, ambicziót fejlesztő munkakedvétől sarkalva, a szinmüirO' dalom újabb, kihasználatlanabb területein is fog ösvényt találni, újat, maradandót, örökbecsűt alkotni. A fővárosi lapok egyik-másika reá is mutat erre az uj területre, a magyar népdráma keretében jelölve meg azt a teret, melyet Major Simon betölteni hivatott. Erősen bizunk benne, hogy Major Simon irói jövőjében sem mi, sem mindazok, akik hozzá fényes reményeket kötnek, nem fognak csalódni. Magáról a premierről, — melyről a fővárosi lapok túlnyomó része részletesen beszámolt, — nem sok megírni valónk maradt a fővárosi lapok referádái után. Inkább csak annak konstatálására szorítkozunk, hogy a fővárosi lapok, — amelyek épen nem pazarlók egy, nem czéhbeli iró érdemeinek méltatásában, — mindannyian komolyan, részletesen s hozzátehetjük, hogy túlnyomó részben a legnagyobb elismerés hangján emlékeztek meg a Major Simon uj darabjáról, s aki szokott premiere tudósításokat olvasni, az kellőleg értékelni is fogja az Ipamuram méltatásait, amelyekkel az ifjú szerző igazán meg lehet elégedve. — Nem bocsájtkozhatom bele ezeknek reprodukálásába. annál kevésbé, mert a városunkban a premier iránt mutatkozó nagy érdeklődés mellett ez irányban igazán felesleges munkát végeznénk, mert olvasó közönségünk nagy része maga is mohó érdeklődéssel olvasta azokat a lapokat, de közülök egyet, a Pesti Hirlap két és fél hasábos referádáját mégis kikapjuk, mert ez foglalkozik legrészletesebben, legbehatóbban és legtárgyilagosabban a Major darabjáról méltatását illetőleg, a következőket Írván rAz igazi magyar népszínmű másfél évtized óta mély álomba merült; mint a mesebeli királykisasszony várja a herczeget, aki uj életre ébreszti/ Hogy vájjon Major Simon, a ma este bemutatott Ipam-uram szerzője lesz-e az a kiváltságos lovag, aki fölébreszti, uj életre költi a mély álomba merült Csipkerózsikát ? Nem lehetetlen. Az Ipam-uram jó, magyar népszinmü; az első, mely Géczy István Gyiraesi vadvirágja és Rátkay László Felhő Klári-ja óta ismét reményt kelt, hogy az a műfaj, melynek kultuszára épült a Népszínház, újra virágzásnak indulhat, ha mindjárt Blaháné és Tamássy nékül is. Az Ipamuram )ó magyar színmű; tőrül metszett magyaros nyelvezete melyet csak néha ront meg egy-egy rossz memoriáju színész rögtönzése), pompásan megrajzolt alakjai, érdekes cselakvénye, sok apró, a magyar népéletböl ellesett jelenségei — mind olyan qualitás, mely a szerző kétségtelen tehetségének bizonyítéka és reményt ébreszt jövőbeni működése iránt. Aki az ipam-uramat megírta, írhat az még ennél jobbat is; de mindenesetre ezen első müvével is megszte, meggyarapitotta az utóbbi időben annyira elhanyagolt népszínmű- irodalmat. Major Simon erős drámaírói tehetség, darabjának szerkezete is meglepően ügyes; az egyes jelenetek czéltudatosan vannk fölépítve, a cselekvő személyek lélektani indokolással megrajzolva, alig-alig ütközünk meg néha egy- egy túlzáson egy-egy vaskosabb színezésen. A
