Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-16 / 37. szám
1906. szeptember 16. BÉKÉS 3 elő szerződésszegések, aminek egyik okát abban látja, hogy a szerződési feltételek a munkásokra nézve nem mindig a legkedvezőbbek, különösen a minimum ineg- állapitása a legtöbbször a sérelmes. A vitában resztvettek az elnöklő főispánon kívül az alispán, Beliczey Géza, Ladies László dr. és Szalay József, amelynek eredményekép a bizottság elhatározta, hogy e kérdésben véleményadásra kéri fel a gazdasági egyesületet s továbbá abból a czélból, hogy a munkabérekre, a szerződések kötésére, annak idejére és általában az aratási munkafeltételekre nézve általános érvényű szabályok és zsinórmértékül szolgáló rendelkezések állapíttassanak meg, a kérdés tanulmányozására felkérte a bizottság a földmivelésügyi minisztert azzal, hogy vagy a törvényhozási intézkedésekkel, vagy rendeletileg segítsen a bajon. Ezután tárgyalta a bizottság az alispán következő havi jelentését: A múlt hóban történt közérdekű eseményekről szóló re.ndszerinti havi jelentésemet a következőkben terjesztem elő : A személybiztonság állapota általában kielégítőnek mondható, amennyiben a 7 esetben előfordult verekedés csak 1 esetben vált végzetes kimenetelűvé: Szentetornyán Hegyi József fuvarost Horváth Lajos zsebkésével hasba szúrta s a sérülés következtében Hegyi másnap meghalt. Ezeken kívül a személybiztonság Mezőberény- ben egy erőszakos nemi közösülés ténye, Gyulán pedig annak kísérlete által zavartatott meg. Öngyilkosság. 8 öngyilkossági kísérlet 3 esetben fordult elő. Az öngyilkosok közül 2, mint hatósági felügyelet alatt álló egyén, követte el tettét; az egyik Hajdú János 86 éves ember, aki éjjel a gyulai közkórház Il-ik emeletének egyik ablakán vetette ki magát s nyomban meghalt, Békésen pedig Tokai István a közigazgatási fogházban felakasztotta magát. Baleset 15 esetben fordult elő; 6 esetben jelentéktelen sérülést, 4 esetben cséplőgép általi test- csonkitást, 5 esetben halált okozott. A vagyonbiztonság csupán élelmiszerek és csekélyebb értékű ingóságok ellopása által zavartatott meg. Nagyobb kárt okozó lopás 2 esetben fordult elő és pedig mind a kettő Békéscsabán, hol Krizsán Jánosnak sopronyi tanyájáról 450 korona értékű lovát Kovács Pálnak, Bangyuka Györgynek pedig i libaállományát lopták el. A tettesek illetve tolvajok ellen az eljárás folyamatban van. A tüzesetek száma mint minden évben, úgy az idén is augusztus havában igen nagy volt. Ennek rendszerinti oka a nyári szárazság, vigyázatlanság. , Ez év augusztus hóban azonban az előfordult 42 esetben 7-szer villámcsapás okozta a károsodást és pedig oly rémületes módon, hogy ezen 7-szeri vil- • lámcsapás egy és ugyanazon napon következett be. Nagyobb károsodás gróf Károlyi István kis- . szénási uradalmában esett, hol 11.000 korona értékű , buzaasztag lett a tűz martaléka; Szeghalmon pedig Mészáros Istvánnak 8040 korona értékű őszi termése hamvadt el. A kár azonban biztosítás folytán leg nagyobb részben megtérül. A tűznek egyetlenegy esetben sem volt gyújtogatás az oka. Közgazdaság. Augusztus hónapban a cséplés, később a szántás képezték a fő gazdasági munkát. A hónap végefelé kezdetét vette a dohányszedés és kukoriczatörés is. Az augusztus hónap második felében bekövetkezett bőséges eső egyrészt késleltette ugyan a cséplést és az összehordott gabonában annak beázásával némi károkat okozott, másrészt azonban a mezőt javította és a kapás növényekre igen kedvező hatást tett s répában, dohányban és a kései kuko- riczában a hozamot oly szépen gyarapította, hogy az idén ezekben s főleg kukoriezában kielégítő közép termés várható. . A junius és julius hónapokban előfordult általános mezőgazdsági munkásmozgalmak bár korlátoltabb számmal augusztus hónapban is folytatódtak ugyan s több helyen fordultak elő munkások és munkaadók között kissebb súrlódások, de azok leginkább egyezségileg elintézést nyertek, kevesebb esetben a szerződés felbontásával végződtek. A szerződés megszegése illetőleg a munka megtagadása miatt megbiintettetett: a gyűli járásban 37 cséplő munkás, a kik 15—20 napi elzárásra ítéltettek, a szeghalmi járásban 4 esetben 4 külön gazdaságban összesen 82 cséplőmunkás tagadta meg a munkát s ezek 8—15 napi elzárásra Ítéltettek, büntetésőket azonban csak 3-an állották ki, mig a többiek párórai elzárás után szabadon bocsátásukat kérték s munkába állottak. Az orosházi járásban külön gazdaságban összesen 72 csépió munkás tagadta meg a muukát, ezek is 8—21 napi elzárásra Ítéltettek; közülök 22-en 3 napi elzárás után munkába állottak, a többiek azonban oly makacsok voltak, hogy büntetésüket teljesen kiállották. A gyomai járásban báró Harkányi Frigyes uradalmában 13 cséplő munkás tagadta meg a munkát,-ezek 15 napi elzárásra Ítéltettek s büntetésüket ki is állották. A munkát megtagadók helyettesítése lényegesebb nehézségekbe ütközött. Általában a munkások helyzete a múlt hónapban kielégítő volt és azok különböző gazdasági munkánál elegednő keresetet találtak s az átlagos napszám 2—3 korona volt. Ipari és kereskedelmi téren az évek óta tartó pangás után különösebb fellendülés nem észlelhető ugyan, azonban az idei jobb termés és a munkásnép kereseti viszonyának javulása az ipar és kereskedelem terén is érezteti kedvezőbb hatását. Szórványosan az ipar terén is fordulnak elő a munkások és munkaadók között bérharezok, igy a gyulai lakatos és mázoló segédek augusztus 25-én sztrájkba léptek, azonban az iparhatóság által megtartott békéltetési tárgyaláson egyezség munkások és munkaadók között megköttetett s a sztrájk megszűnt. Vegyesek. A vármegyei és községi közigazgatás menetében lényegesebb esemény, változás nem történt, az ellen panasz nem emeltetett. Nagyobb jelentőségű politikai esemény nem fordult elő, társadalmi téren különösebb változás nem észlelhető. A békésmegyei gazdasági egyesület Ivörös- tarcsán augusztus 28-án állat díjazásai egybekötött állatkiállitást és házi ipari kiállitát rendezett, mely a gazdák élénk érdeklődése és részvétele mellett várakozáson felüli sikerrel végződött. Az alispáni jelentés tudomásul vétele után dr. Daimel Sándor főjegyző előterjesztette az állami anyakönyvvezetők kérelmét az uj anyakönyvi törvény életbeléptetése esetén állásaikban való meghagyásuk iránt. — Az uj anyakönyvi törvény életbeléptetése ugyanis a jövő évi január hó 1-ére terveztetik s a törvény kimondja, hogy az anyakönyvi teendők a községi jegyzők ügykörébe tartoznak. Több vármegyében azonban, — igy Békésvármegyében is, — az anyakönyvi teendőket eddig külön anyakönyvvezetők, — rendesen járási írnokok — látták el, akik, ha az szakmában, vagy az általános orvosi gyakorlatban megfeneklettek ragadnak meg benne, ezek is csak kényszerűségből. Ily körülmények közt az elme- gyógyító osztályok segédorvosi exposituráira nagyon nehéz olyan fiatal orvosokat megnyerni, a kik hosszabb ideig, komoly ambiczióval volnának hajlandók az osztályon foglalkozni. Ennek következménye a folytonos orvos-változás, midőn minduntalan e szakmában járatlan, homo novusok látják el a segédorvosi teendőket. Ezt a szomorú tényt pedig végeredményben a szegény elmebetegek siny- lik meg; holott nem az ő hibájuk, hogy betegségük gyógyítása nem annyira orvosságot, vagy műtétet, mint inkább czélszerü elhelyezést és dolojgértő, velük bánni tudó orvosokat kíván meg. — Az elmeorvosi pálya meddőségét az intézethez való lekötöttség okozza, mely lehetetlenné teszi a jövedelmező magánpraxis gyakorlását, s az elmeorvost tisztán csak fix jövedelmére utalja; ez utóbbi pedig a megélhetéshez nem elegendő s még csak a tiszt-! viselőkéhez hasonló progressiv emelkedésre sem nyújt kilátást. — Mig ezen a bajon segítve nem lesz, addig az elmegyógyitó osztályokon állandó segédorvosi erőket nem is remélhetünk. Véleményem szerint vármegyénk az elmegyógyitó intézeti segédorvosi állásokat progressive emelkedő fizetéssel s 4—5 esztendő után állandó alkalmazással honorálhatná ; igy legalább egy állandó segédorvosra volna kilátás, aki a huzamosabb működéssel a szakmában való jártasságra tehetne szert, a főorvost távolléte esetén helyettesíthetné, a betegek pedig nem volnának kitéve a folytonos orvos változással járó kellemetlenségeknek. * A modern elmebeteg-kezelés szempontjából: intézetünkre nézve jelentékenyebb haladást jelentene, ha intézetünkkel kapcsolatosan a családi ápolás módszere is bevezettetnék. Általános tapasztalat, hogy a gondoskodásra szoruló elmebetegek igen tekintélyes százaléka nem zárt intézetbe való, hanem a szabadabb kezelési módokra (földművelési coloniák, családi ápolás) alkalmas. A földmivelési colonia intézetünkkel kapcsolatosan való létesítése már hivatali elődömnek is kedvencz terve volt, mely a kórház igazgatóságá-! nak is megnyerte tetszését; de a terv gyakorlati' kivitele — sajnos — igen sok akadályba, nehézségbe ütközött. Véleményem szerint ennél sokkal könnyebb volna a szabad kezelés, másik, általános elismerésnek és elterjedésnek örvendő módját, a családi ápolást az .intézettel szerves kapcsolatba hozni. Az erre alkalmas családok és betegek kiválogatása, az ápolás és ellátás állandó ellenőrzése, a betegek rendszeres orvosi látogatása az intézet orvosai részéről mind igen jól kivihető volna. Egy családra 2 beteget számítva, (betegenkint 1 korona^ napi ápolási dij mellett) körülbelül 720 korona évi ápolási dij jutna egy-egy ápoló családra, ami az tteni gazdasági viszonyokhoz képest eléggé tetemes összeg a szegény ember háztartásában : előre látható tehát, hogy olyan családok, amelyek beteget vállalni hajlandók volnának, mind nagyobb és nagyobb számban fognak jelentkezni, ha a dolog már :gyszer meg van kezdve s annak hasznos volta ítmegy a köztudatba. Az az ellenvetés, hogy az űmebajosok veszedelmes, associális, környezetükén kárt tevő egyének: olyan előítélet, mely aj uszonyok nem ismerésén alapszik s melyet véle- 1 nényem szerint leghelyesebben úgy lehetne elosz- ■ atni, hogy arra alkalmas betegeket előbb az inté- :eti elmebeteg-ápolók családjaihoz lehetne ápolás céljából kiadni (A 1 t-féle módszer), midőn azután a többi lakosság okulva a tapasztalatokon, szives- örömest vállalkoznék az ápolásra. Ez a módszer — mint ezt már az 1902, évi II. elmeorvosi értekezleten tartott előadásomban ') kiemeltem — az intézeti elmebeteg-ápolók szempontjából is nagyon üdvös volna, a mennyiban az elmebeteg-ápolással való foglalkozást jövedelmezőbbé tenné, az ezzel foglalkozó egyéneket a család-alapitásra, az intézet közelében való letelepedésre ösztönözné, midőn az intézet megállapodott, használható, állandó jellegű ápolói karra tehetne szert. Ily módon, az ápolók családjaival kezdődőleg, a családi ápolás lassan, fokozatosan volna itt meghonosítható és idővel a csekély kezedettől virágzó családi colónia fejlődhetnék, melynek haszna az amúgy is szegény lakosságra és a szabadabb kezelést igénylő betegre egyaránt nagyon is szembetűnő volna. A családi ápolás szervezéseinek részleteire ezúttal nem térhetek ki; most csak e lényegre óhajtottam ráutalni s szilárd meggyőződésem, hogy az, ami külföldön már oly számos helyen hazánkban pedig Dicső-Szt.-Mártonban (Kis-Küküllőmegye) kivihetőnek és hasznosnak bizonyult, itt az Alföldön is megvalósítható volna. * Ezekben adtam vázlatos leírását azon terveknek, melyek véleményem szerint az elmebeteg-osztály további fejlesztésére, modern niveauban tartására alkalmasak volnának; kívánatos, hogy azok ne csak tervek maradjanak, hanem az erre illetékes tényezők, első sorban a magas kormány és vár- negyénk t. közönsége kegyes támogatásával mielőbb i megvalósulás stádiumába jussanak el.
