Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-09 / 36. szám
BÉKÉS 1906. szeptember 8. csak parczellázni tud, azt is ugv, hogy a parczellázó bizottság egymás közt megosztozkodik s azok jutnak olcsón földhöz, a kinek már úgyis van egy csomó földjük, a szegény napszámos embereket meg egye meg a fene, úgyse tudnák kifizetni a vételárat. Igen, de akkor meg mi az ördögnek kell parczellázni ? S mi szükség volt arra, hogy a város belemenjen egy nagy földvételbe csak azért, hogy a nagy gazdákat még több földhöz juttassa, maga pedig a vételbe belebukjék s a veszteséget a szegény emberekkel fizettesse meg adóban ? Erre nem volt semmi szükség, — arra azonban nagy szükség volt, hogy az »Erkel Ferencz« színkört kisurolják. És a városi »mürnök« volt olyan legény a talpán, hogy kimerte suroltatni a színpadot a saját szakállára, a képviselőtestület előzetes hozzájárulása nélkül. Na hiszen majd meg is mossák ezért a fejét a szkupcsinában. De mit bánja ő azt, csakhogy szívességet tehetett azoknak az iczi-piczi lábaknak, melyek ott tánczolnak, ott tipegnek a színpadon immár pormentesen. Károlyi Leona s a többi primadonna végtelenül hálásak érte, hogy ezentúl féltős toilettjeiket megóvhatják a portól, azonban arra kérik a városi mérnököt, hogy necsak az énekszámaikat s a tánczaikat ismételtesse meg, hanem súrolást is, és pedig mentül sűrűbben. A mi magát a színi szezont illeti, szörnyen meg lehetünk vele elégedve. Kapjuk az újabbnál újabb darabokat és pedig igen jó előadásban és az összes fővárosi színházak repertoirjából összeválogatva. A szereplők is mind igen jók, úgy hogy az idén bátran el lehet mondani, hogy igazán érdemes színházba járni. S járnak is szorgalmasan s többen mint eddig. Egyedül a szereposztás ellen hallatszik némi kifogás, igy például hogy a kis Anday Terkát nem szerepelteti az igazgatóság nagyobb szerepekben, holott hangja is van hozzá s a közönség is szereti s egy nagyobb szerepét, a Józsit, a melyben Nagyváradon fényes sikert aratott, levették a műsorról. Ezt ugyan még korrigálni lehetne s kellene is. Én is korrigálom a múlt heti »Gyulai életet« annyiból, hogy most irom meg, a mi abba már nem fért be. Még a köröstarcsai hangversennyel kapcsolatban történt, a mit elmondandó vagyok. A hangverseny szereplői Szabó Emil, Konkoly Tihamér, Nuszbek Sándor, Major Simi, Arany János (Hódmezővásárhelyről) hegedűkkel felfegyverkezve (a hegedűk czigányosan tokba zárva) megérkeznek a mezőberé- nyi állomásra. Persze ki az a ki kocsit nem küldött elébük, mint a köröstarcsai főjegyző. De nem is csoda, ha elfelejtkezett róla, hiszen annyi mindenről kellett az nap gondoskodnia, hogy még az »0« feje sem bírta meg azt a sok gondoskodást. Művészeink azonban nem jöttek zavarba, hiszen azért bohémek, kerítettek egy kocsit s arra mind az öten felkapaszkodtak s megmondták a kocsisnak, hogy vigye őket Köröstarcsára. A kocsis útközben vissza-vissza pislogott s gyanúsan nézegette utasait, nem volt velük tisztában. Úgy a fél utón aztán megszólalt : — Hát hogy szóváltás ne essék, mindegyik fizet 1 — 1 koronát! Persze harsogó kaczagás volt a válasz, tisztára czigányoknak nézte őket a jó ember, meg is fizették a koronát neki böcsülettel, sőt kijelentették előtte, hogy ha egy forintot kért volna fejenként, azt is megfizették volna szívesen. Azután vakarta a fejét az atyafi, hogy ő azt nem tudta, hogy ilyen urakkal van dolga. Persze, persze, ha az ember mindig előre tudná, hogy kivel van dolga, akkor sok kellemetlenségtől szabadulna. Teszem azt, csak olyan emberekkel barátkozna, a kik a barátságot nem változtatják mint a nyakkendőjüket, hanem kitartanak a barátaik mellett tűzön vizen s nem látnak inkompatibilitást abban, ha barátaiknak kedvez a szerencse. Dehát hiába az ember téved, téved még abban is, hogy a vendéglőben melyik asztalhoz üljön, mert sohasem tudhatja, hogy a szomszéd asztallal nem keveredik-e bajba, nem lesz-e kellemetlensége épen akkor, mikor legjobb izüen mulat. Olyan furcsák az emberek, ha józanok mutatják, hogy szeretik egymást, ha részegek, agyon akarják ütni egymást. Hol itt az igazság ? A borban ? A borban fuchsiu van s alighanem ez szokott a leg több embernek megártani. Ne igyunk tehát fuchsinos borokat s vadító likőröket, hanem maradjunk a szolid de vig poharazás mellett, (ugye Lexi ?) s — akkor nem lesz semmi bajunk egymással, de sőt még a feleségeinkkel sem. Ez pedig nagy szó. Egy szónak is száz a vége, s a czikkemnek is vége. — SS - ó. Színészet. Minél inkább közeledünk az idei sziniszezon vége felé, annál inkább elismeréssel kell lennünk Somogyi Károly színigazgató s társulata iránt, amely a legkényesebb müigényeket is kielégíti, ügy a drámai, mint az Operette személyzet magas színvonalon álló s elismerésre méltó buzgalmat fejt ki abban, hogy a szinpártoló közönségnek estéről-estére necsak kellemes szórakozást, hanem műélvezetet is nyújtson. A műsor meg éppen igen változatos s elsőrangú, a legújabb darabok kerülnek sorra, úgy hogy kevés vidéki város közönsége van abban a szerencsés helyzetben, mint Gyula városé, ahol az összes fővárosi színházak hires darabjait, rövid két hónapi szezonban, kapja a közönség. Az elmúlt héten kétszer is felkellett eleveníteni a »Gül Baba« előadását s mind két estén telt ház nézte azt végig s bizonyára még ma este is zsúfolt háza lesz. A darab gyönyörű poetikus zenéje, igen érdekes meséje s az egyes szereplők kitűnő játéka meg is érdemlik a nagy érdeklődést. Károlyi Leona Gábor deákja, Palásthy Mujkoja mindkét előadás fénypontjai voltak s Fehér Gyula, mint Gül Baba ismételten remek alakítást mutatott be s végtelenül kedves volt Haraszti Miczi Leila szere pében. A héten két jutalomjáték lesz és pedig E. Kovád Mariskáé és Tóth Eleké. Mindkettő oiyan kiváló művészi tagja a társulatnak s olyan kedvenczei a közönségnek, hogy előreláthatólag is zsúfolt házaik lesznek E. Kovács Mariska kedden este a »Kata« néni czimü vígjáték főnői szerepében lép fel. Ez a dara! egy igen kedves tárgyú, angol írótól való vígjáték a »Nemzeti színház« műsorából, a melynek előadását fiatalabb leánykák is végig nézhetik. Tóth Elek mint jutalmazandó pénteken este a »Kis pajtás« czimü vígjátékban lép fel, szintén egy idillikus ked- vességü igen vonzó s nagy sikert aratott darabban a melyet legutóbb a »Vigszinház«-bau adtak 50 ei egymásután. Tekintve a jutalmazandókat, biztosn vesszük, hogy ezeken az estéken nem fogja elmulasztani senki a színházba menést. A hét többi darabjairól a műsor számol be. É jövő hét műsorában felhivjuk a figyelmet Rózsahegy Sárika vendégfelléptére, ki beczézett kedvencze í szepességi városok színházi publikumának s Jáno; vitézben mint Iluska lép fel. A múlt hét estéiről a melyeken uj darabol kerültek színre, a következőkbén emlékezünk meg: Bizáncz. Herczegh Ferencz nagystílű, mélységes gondo latvilágu, szép történelmi drámája, »Bizáncz« kerül színre szombaton este, csaknem az egész társula mozgósításával, mert a nagyarányú dráma nagy tö meggel dolgozik s a történelmi alakok egész legiój; vonul fel helyenkint a színpadra. S épen azért, mer egy vidéki színtársulatnál, — ha legelsőrendü is, — 1 mint ahogy a Somogyié az, — az erők megoszolnak mert minden színpadi műfajban helyt kell állanio s mert egy ilyen nagystílű darab tisztán csak dráma , előadásokra szervezett, hogy úgy mondjuk, legaláb' is nemzeti színházi személyzetet igényel, érthető hogy ez előadás hagyott fenn kívánni valókat s a i egyes szereplők kiválósága nem pótolta illúzió te ; kintetében a tömeghatás hiányait s az előadás ne i hezen gördült. A dráma alapgondolata a történelec • ismétlődésében kulminál s a keletrómai császársá: i bukásának történelmi keretébe vetíti ki azokat a * igazságokat, melyek ma is igazságok, amelyek csa i a közelmúlt időkben is megismétlődtek, mert a ) ember a történelmi tanúságok szerint, mindig embe [ volt, aki hátat fordított a letűnő napnak és üdvö i zölte a felkelő napok ragyogását. A történelembe ? a bizánczi kor volt az, mely legeklatánsabb példái- szolgálhat arra nézve, hogy a kegyhajhászó s a- alkotásokban kifáradt, megvénhedt társadalom el korhasztja az állam oszlopait s bekövetkezik a katasztrófa, amikor a nemzet önásta sírjába hull. Markáns színekkel festi Herczegh a bizánczi udvar léhaságát, Bizánczot, — ezt a rothadt zsákot, — mely a rúgásra is undorító tömjénillatot bocsát magából s mikor az elerőtlenedett, enervált nemzet, a hóditó Mohamed kardját a bizantinizmus farkcsóválásával várja. A darabban három szimpatikus jellem van, Constantin (Tóth Elek), az utolsó bizánczi császár, naiv optimismusával, nemzetébe vetett hitével, akit kegyetlen csalódás ébreszt fel s aki a genovai zsoldosokkal vág neki a török tengernek s mikor koronája megingottságával felesége Iréné (Angyal Ilka), császárné is ott hagyja, hü zsoldos vezérével (Nagy Sándor) és császárnévá koronázott hűséges rabnőjével (E. Kovács M.), kirohan a törökre és elesik a Romanosz kapunál. S a hóditó Mohamed, akit Konstantin utolsó azon császári tettével, hogy lefejezteti a kegyelmet felajánló török küldöttség egyikét, Ahmed kbánt, magára haragít, nem kegyelmez senkinek, hóhérokat küld előre a császári palotába, akik kipusztitják a romlott, kiélt, a halálra megérett Bizánczot. — Konstantin szerepét Tóth Elek, Iréné császárné szerepét Angyal Ilka töltötte be, mindkettő nagy gonddal, művészi érzékkel dolgozván ki azokat, mégis az Angyal Ilka alakítását lehet csak kifogástalannak jeleznünk, mig Tóth Elek helyenkint nem tudott drámai hatást elérni, amiben a szerep egyik legnehezebb voltának is része van. — Másutt azonban, például a 2-ik felvonás végén, mély és megrázó hatást keltett. Bájos és rokonszenves művészi alakítást nyújtott még E. Kovács Mariska Herma szerepében s ki kell emelnünk az ensembleből még Nagy Sándort, Hajnalt, Fehér Gyulát, Palásthyt, az egyik török követ szerepét játszó Somogyi igazgatót, Kovács Margit, Anda.y Terka és Harasztby Miczit s általában a színpadon nagy volt az igyekezet s nem a szereplőkre, hanem arra, hogy ez. a nagystílű darab egész drámai társulatot igényel, vezethető visz- sza, hogy a siker nem volt teljes. A nap hőse. Hétfőn és tegnap este került színre itt először igen jó előadásban, amiért első sorban elismerés illeti Erdélyi Miklóst mint rendezőt. A zenei részt Szende Ferencz karnagy dirigálta igen ügyesen. Az est hőse Harasztiig Miczi volt a czimszerepben, igen kedvesen mutatván magát be ezen, egészen neki való szerepkörben. Ügyes játékáért igen sok tapsot kapott. Partnere Tóth Elek, a szokott sikerrel alakított. Pompás volt T. Pogány Janka az anyós szerepében, melyet páratlan művészi alakítással játszott meg. A többi szereplők is Kraaznai, Nagy Sándor, Bérezi, Hajnal, Simon Mariska s Fehér Gyula, mind hozzájárultak precziz játékukkal az est fényes sikeréhez. Az előadást, — különösen az első este, — telt ház nézte végig. Az ösztön. Henry Kistemaeckers rendkívül tartalmas és magas szárnyalásu színmüve : »Az ösztön« került [bemutatóra a szerdai előadásban. A darab, — mely jmindvégig összhangzatos és egyöntetű előadásban |ment, — a meglehetős gyér számú közönség figyelemét teljesen lekötötte és mély hatást keltett. A szereplők közül természetesen Angyal Ilkáé (Cecile) ja pálma, aki biztos fellépésével, művészi, átérzett jjátékával a közönség ősz.inte elismerését, zajos ová- czió alakjában sűrűn kiérdemelte. Kitünően alakított Fehér Gyula (Jean Bernau) is, kinek ez a szerepe, — mint művészi egyéniségének. tulajdonaihoz leginkább alkalmas, — valóságos kabinetalakitás volt. Tóth Elek (André Bernau) mint mindig, ezúttal is gén jó volt. Verő Janka universalis képességeit ezúttal is méltányoljuk. Pierre inas (Hajnal), kifogástalan volt, úgyszintén Simon Mariska, Berthe szobaleány szerepében, kik is az összhatás emeléséhez nagy mértékben hozzájárultak. Bohém szerelem Csütörtökön este telt ház előtt és pénteken este ment. A rendezés kifogástalan volt, melyért Palásthy Sándort kell megdicsérnünk, a ki úgy is mint rendező, úgy is mint szereplő egyik legértékesebb tagja a társulatnak. A darab, mely szintén újdonság volt egy szép zenéjü Operette azonban az újabb modern Operette irodalom szeczessios terméke
