Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-02 / 35. szám
BÉKÉS 1906. szeptember 2. nők, kereskedő és iparos, egyetértve visszaállítják a régi rendet, mikor az urfi nem mulatott hozómra, nem kezdték a mulatságot kotyva pezsgővel és nem használták azokat a mosdatlan kifejezéseket, a melyeken a kaszárnyái stilus is hátborzongva szégyen- kezhetik. Csak akarni kell komolyan és ha nem is egészében, nagyjában ki lehet irtani a társadalmi élet rákfenéjét. A vármegye közgyűlése. — Szeptember 1. — A remélhetőnél kisebb érdeklődés mellett folyt le a törvényhatósági bizottság közgyűlése. Bizottsági tagok talán félannyian sem voltak, mint a múltkori közgyűlés alkalmával, mindazonáltal a tanácskozás mindvégig tárgyilagos, komoly s a bizottság színvonalán álló volt. A hozott határozatok, különösen a köutak kiépítésére vonatkozó, ha nem is elégít ki minden érdeket, azt minden elfogulatlan ember kénytelen elismerni, bogy a kínálkozó keretben méltányo- sabb és igazságosabb nem volt hozható. Gyulai szempontból és különösen lapunk álláspontjából kifolyólag súlyt helyezünk arra, hogy a közgyűlés a kétegyháza—eleki ut kiépítését elejtette. Kívánatosnak tartanánk, ha azon indokok, melyek ezt az elejtést előidézték, a vármegye feliratában kellően kidomborittatnának. Nemcsak a gyulaiak, hanem vidéki bizottsági tagok is elismerték a gyula— eleki kőutnak nagy fontosságát és a kétegyháza—eleki kőutnak elejtése alapos reményt nyújt reá, hogy helyette a gyula—eleki kőut kiépítése a közel jövőben lehetővé válik. A közgyűlés lefolyása a következő volt: A közgyűlést dr. Fábry Sándor főispán délelőtt 9 órakor megnyitván, tárgyalás alá vétetett a vármegye közúti programmja, — amelyet már múlt számunkban egész terjedelmében közöltünk. Jelen voltak a közgyűlésen a következők : dr. Fabry Sándor főispán elnöklete alatt Ambrus Sándor alispán, dr. Daimel Sándor várm. főjegyző, Kiss László, dr. Konkoly Tihamér, Moldoványi János várm. aljegyzők, dr. Kiss László várm. tb. aljegyző, dr. Igaz Pál, Kecskeméthy Perencz, Kiss István, Szabó János, dr. Berthóty István, Lukács Endre, Tábit Mihály, Zelinka Mihály, Czinczár Adolf, Beliczev Géza, Gremsperger József, Kóhn Dávid, Preuder Mór, Schmidt József, Morvay Mihály, Veres József, Varságh Béla, Dombi Lajos, dr. Berényi Ármin, Torkos Kálmán, Fábry Károly, Szabó Emil, Hoffmann Mihály, dr. Follmann János, Maros György, Schriffert József, Endrész András, Névery Albert, Múlt József, Szalay József, Kukla Perencz, Ludvig Mihály, Weisz Mór, Haan Béla, Boros Mihály, Kolozsi Endre, Horváth János, Gróh Perencz, Petneházy Perencz, Perszina Alfréd, Südy István, Szikes György, Böhm Miklós, Achim P. Tamás, dr. Ladies László, dr. TJrszinyi János, Cs. Demkó József, dr. Zöldy Géza, Jancsovics Péter, Áchim Gusztáv, dr. báró Drechsel Gyula, Csák György, Ritsek János, Bakos Mátyás, Zsíros András, Kliment Z. János, Áchim P. Tamás, Seiler Elek, Viskovics Ignácz, dr. Sztojanovits Szilárd, dr. Fáy Samu, dr. Kovács Péter, Ravai Gábor, dr. Márky János, Jankó Ferencz, Kocziszky Mihály, Hunya Mihály, stb. Konkoly Tihamér vármegyei aljegyző, mint az ügy előadója terjesztette elő az állandó választmány javaslatát, mely a kiküldött úti bizottságnak javaslatától annyiban tér el, hogy azt is javasolja, miszerint mondja ki a törvényhatóság, hogy Endrőd községnek a Körözsön átvezető komp helyébe egy uj vashid építése iránt előterjesztett kérelmét nem teljesítheti ugyan, mert erre sem a beruházási hitel keretén belül, sem a közúti alapból fedezettel nem rendelkezik, azonban a közúti programmba felvett ut kiépítése esetén hajlandó a régi fahidak anyagát vagy értékét a község rendelkezésére bocsátani s ezen felül a komphoz a törvényhatóság részéről eddig adott évi 1000 korona segélyt továbbra is folyósítja, melyet a község tőkésítve a hid építési költségeire felhasználhat. Ezen felül javasolja még az állandó választmány, hogy a mi a Köröstarcsa községnek az állomáshoz vezető útnak a törvényhatósági utak hálózatába való felvétele iránt előterjesztett kérelmét illeti, e kérdésben a döntést halassza a törvényhatóság azon időre, midőn a köröstarcsai állomás a teheráru forgalomnak is megnyittatik s átadatik s nemcsak forgalmi kitérő lesz. Ezen javaslat felett azután megindult a vita, melynek se vége, se hossza nem akart szakadni. Minden község kívánságát külön tolmácsolták az egyes felszólalók, s igyekeztek a község érdekeinek érvényt szerezni. Legelsőnek felszólalt dr. Igaz Pál, a ki az utak rendeltetését s czélját tekintve elsősorban teljesítendő kérelemnek tartja a békés—szarvasi útnak a körgátig terjedő 2 kim. szakaszának a törvényhatósági úthálózatba való felvételét s kikövezését. Fábry Károly, Endrőd község érdekében szólalt fel s kérte hogy Endrőd községnek a Körözsön átvezető komp helyébe hid létesítése mondassák ki. Endrőd községben már nagy a forrongás e miatt s ez a kérdés tovább el nem odázható s ha másként meg nem adható, inkább egyes utakat kell kihagyni a programmból, hogy az endrődi hid kiépíthető legyen akár vashiddá, ha ez nem lehet fahiddá. Másodsorban kéri, hogy a törvényhatósági bizottság már most mondja ki a köröstarcsai vasút állomáshoz vezető útnak a törvényhatósági utak hálózatába való felvételét, ha a kiköveztetését nem is veszi fel a programmba. Zelinka .János endrődi plébános szintén az endrődi hid létesítése mellett szólalt fel. K. Schriffert József azzal a módosítással tenné magáévá az állandó választmány javaslatát, hogy Gyula város Elek községgel közvetlenül köttessék Össze kőuttal. Kolin Dávid azzal toldja meg K. Sehriffert indítványát, hogy az 1907. évben kiépíttetni felvett Kétegyháza—eleki kőut feltétlenül elejtessék. Ennek az útnak sem Elek község, sem Békésvármegye szempontjából nincs a legkisebb jelentősége sem, különben is Elek Kétegyházával vasúttal van összekötve. A gyula—eleki ut kikövezése nemcsak szorosan vett gyulai, hanem megyei közérdek; ahhoz hozzájárulna mégis, hogy a gyula—eleki ut, mely mellesleg az ottlakai, mácsai forgalmat is lebonyolítaná, nem 1907-ben, hanem csak 1909-ben köveztessék ki. Szalay József nincs általában ellene az útépítési programmnak, azonban mégis azt véli, hogy helyesebb, ha az egyes községek között levő utak építtetnek ki, melyek a vármegye területén belül vannak, mintha a vármegyéből kivezető utak létesittet- nek. Ebből az elvből kiindulva kéri a békéscsaba— gerendási útnak a törvényhatósági úthálózatba való felvételét s kikövezését. Dr. Kovács Péter az endrődi közlekedési viszonyokat ismertetve az endrődi hid érdekében szólalt fel. Veres József a jogosult helyi érdekeket csak akkor tartja kielégíthetőknek, ha a közérdek rovására nem esnek. így a közérdek szempontjából úgy gondolja, miszerint nem feltétlenül szükséges, hogy a fahidak most átépittessenek vashidakká. Az Orosháza—tótkomlósi ut kikövezését feltételhez kötni szerinte nem helyes s kéri annak a feltételnek, hogy ezen ut csak akkor építtessék ki, ha Hódmezővásárhely is kiépíti az ut folytatását, az elhagyását. Áchim Gusztáv az állandó választmány javaslatában hibákat lát, mint ahogy hiba volt a gyula— kígyós—apáczai útnak a kiépítése. Szerinte az egész programmot alapos revízió alá kellene venni, mert a mostani útépítési tervezetek, ha figyelembe vesszük az egyes járások hozzájárulási összegét az útalaphoz, s a már kiépített utak perczentekben való kitüntetését, nem igazságos alapon nyugosznak. Ő azt kéri, hogy a békéscsaba—kétegyházi ut a törvényhatósági úthálózatba vétessék fel és építtessék ki. Ambrus Sándor alispán reflektálva az egyes felszólalásokra, általánosságban megjegyzi, hogy minden község igényének eleget tenni lehetetlen, mert hiszen első sorban azt keli figyelembe venni, hogy az állam részéről a beruházási hitel terhére kilátásba van helyezve 2.290.000 korona hozzájárulás, a vármegyei közúti alap ennek megfelelően 1.900.000 koronával járulna hozzá ezen útépítési költségvetéshez, ezzel azután a vármegyei közúti alap teljesen ki is merül. A pogramm megállapítása tehát a fedezet kérdésénél fogva kötve van a kereskedelmi miniszter intenczióihoz, melyek szerint kiépítés alá a már jogerősen a törvényhatósági ut hálózatba 'felvett utak jelölhetők ki. Igaz, hogy felvétettek egyes kisebb viczinális és közdűlő utak is a programmba, a melyek nem voltak elhagyhatók, de ezek legfeljebb 5 ,Kedves Ida ! Bocsásson meg, hogy szolgálati kötelességeim nem engedik, hogy boldogságom hajlékát ma az eljegyzés előtti nap felkeressem és önnel töltsem ezt az utolsó délutánt. Holnapi eljegyzésünkön találkozunk és addig is sok mondani valója helyett sok kézcsókot küld az ön Pali főhadnagyja.* Mikor Iduska a levelet megkapta és annak tartalmát a szülök s a fivér, — ki különös — ma otthon maradt, megtudták, kölcsönösen jelentőségteljes pillantásokat vetettek egymásra. Úgy látszik, a véletlen is kedvezett tervöknek. Géza csakhamar vette kalapját és séta- pálczáját, előhívta mindennapos kísérőjét, a hatalmas Caesárt és kisietett a városba, hogy egy negyedóra múlva annál nagyobb sebbel- lobbal visszatérjen, Ida szobájában időzött a szabónővel, ki az eljegyzésre készített öltözékét hozta el. — Nos? nos? kérdezte Gézától türelmetlenül az apa és az anya egyszerre. — Ott van ! felelt a fiú. — Hol? — A hol tegnap is találtam. — És ? . . . faggatták tovább. — De hisz a többit úgy is sejthetik szüleim, tegnap eléggé részleteztem. Inkább mondják meg, hol van Ida ? — A szobájában drága gyerek, felelt reménységet sugárzó arczal az anya. — Úgy bemegyek hozzá, szólt a fiú és távozott a szobából. Nem sokára ezután Géza kisétált Idával. Elcsalta a városba. — Pali úgy sem jön, mondotta húgának a fiú, jer menjünk kicsit a városba, hátha látjuk őt hazatérő katonák élén ! A leány örömmel fogadta a tervet és Géza egy kéteshirü harmadrangú kávéház felé vette útját. A szerencse most is kedvezett Ida fivérének. Pali főhadnagy ott volt most is, még pedig a kisasszonynál, kivel együttesen élvezett egy csésze teát, miközben erősen udvarolt ennek a kasszában ülő kövér, élvvágyteli, idejét múlt kaczérságnak. Mintha kíméletlenül és kegyetlenül meglepte volna Gézát e kép, leszegeződtek lábai a tükörablak előtt. — Nézd, az istenért Idus, nézd! . . . Es Ida eleget látott. Pali főhadnagyja épp akkor csókolta meg a kávéház trónhölgyének húsos karjait, épp az — eljegyzés előtt. — Hej, szegény Ida nővérem ! mondá tettetett részvéttel Géza, mig a leány a szégyentől és a fájdalomtól elhalványultan rebegé : — Menjünk innen, menjünk inneni Gézának sem kellett több, szívesen oldott most már kereket. Tovább mentek. — Haza akarok menni, szólt pár pillanat múlva a leány lihegve. Visszafordultak. Géza alig tudott lépést tartani a leánnyal, ki apró lépteivel gyorsan futott végig az utczákon, rohant haza, rontott be szobájába, hogy ott darabokra tépje, szaggassa Pali főhadnagy arczképét, leveleit, emlékeit. Azután anyja karjaiba dobta magát és úgy zokogta el : — Mama, én gyűlölöm azt az embert, s akkor halok meg, ha hozzáadtok. Persze, hogy Iduska az istenért meg ne haljon, Pali főhadnagy még a kávéházban megkapta a lemondó levelet.
