Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-19 / 33. szám
8 BÉKÉS L906. augusztus 19. író, akinek darabjait a világ összes kulturuemzeteinek színpadjai reprodukálják s aki a folytonos evoluozió- ban levő társadalom újabb motívumaival dolgozik s a modernebb élet újabb jelenségei közt keresi a színteret a drámai összeütközésekre. Bizonyos reálisabb közfelfogás uralkodik ma már a kedélyeken s ennek a titkát kell kifürkésznie a modern drámaírónak, hogy a kedélyek fölött uralkodjék s a romeói szerelem, az otellói érzelmek nagy nyilvánulásai ma már messze esnek a mi lelki világunktól s örök emberi voltuk daczára is ránk a pátosz hatásával vannak. A modern drámát azonban megértjük. Ami a köröttünk forgó események közül meríti tárgyát, amelynek megtörténtét a közöttünk zajló életben tapasztaltak után valószínűnek tartjuk. Megértjük a nagy kártyás életében rejlő tragikumot, akit nevelése, származása, a múlt tradicziói kényszerítenek arra, hogy vagyon nélkül világfi legyen s existencziáját a festett kártyalapok ingatag alapjára fektesse s hogy ezen a csúszós talajon is tenyészhetik a száraz típusok között jellem, drámai hősi jellem, akinek sorsa iránt fel tud ébredni szivünkben a rokonszenv, amely mindig kísérője kell, hogy legyen a tragédiák hősének. Megértjük az anyagi előnyökért férjhez kényszeritett nő nagy áldozatra kész szerelmét a lejtőre jutott kártyás iránt s azt a kegyetlen vergődést, amelyben része van s amelyben anyagi motívumok mozgatnak, a pénz, a mindenható pénz utáni hajszában, amellyel meg lehet menteni a becsületet is. Maga az előadás kitűnő volt, a drámai személyzet főerőpróbája s főkép Angyal Ilkát (Heléne) és Tóth Eleket (Chacéroy) mutatta be teljes művészi értékükben, akik mindketten szerepüknek az iró által kívánt magaslatára emelkedve legkisebb nüánszokban is játszottak igaz művészettel, szerepeiket átértve, feldolgozva, átérezve a közönség szivéig ható közvetlenséggel. Krasznay (De Briall), Verő Janka (Isabella), Pogány Janka (Thisieuxné) és Fehér Gyula (Lebourg Charles) osztoztak a sikerben, mely a hétfői drámai estét kimagaslóvá tette. Aranyvirág. Kedden este az »Aranyvirág« regényes nagy operette került színre elég jó előadásban. Közönségünk már ismeri a darabot, mely már többször adatott elő Gyulán s mindenkor tetszést aratott, ezúttal is. A czimszerepet Károlyi Leona játszotta s úgy játéka, mint énekművészeié elragadó volt s a közönség sűrű s hálás tapsokkal köszönte meg a magasabb műélvezetet, melyet kedvelt primadonnája nyújtott. A másik női szerepet, Ellent, Sziklai Blanka játszotta tűzzel és sok elevenséggel. A férfi szereplők közül Palásthy (Harry) keltett igen ügyes játékával nagy hatást s énekszámait megujrázták. Oláh Gyula (Beppo) játéka és éneke mindinkább megerősíti azt a véleményünket, hogy bár még pályája kezdetén áll, már Í3 igen routinirozott s művészi értékű tagja a társulatnak, s bariton hangja igen kellemes csengésű, tiszta s erős. Sok tapsot kapott. Elemében volt Hajnal (Potyoviev), sok derültséget keltve pompás alakításával, s igen ügyesen mozgott Körmendi a tapasztalatlan ifjú szerepében. Anday (Meridou) kis szerepében is magára vonta a figyelmet, kár, hogy nagyobb szerepekben nem léptetik fel, holott tavalyról ismerjük szép, kellemes hangját, mely értékesíthető volna. A kar kitüuően felelt meg feladatának, s Rück karnagy derekasan dirigált, úgy hogy az összjáték kifogástalan volt, s a finálék remekül sikerültek. A nézőteret szép számú közönség töltötte meg. Az ifjú Csokonai. Huszonnégy éves fiatal szerző, Homonnai Albert nagyváradi ügyvédjelölt pályanyertes darabját láttuk szerdán este az arénában. Derült, üde levegő áradt a színpadról, jóleső pihenő napunk volt, mint szokás mondani: fehér este. A darab az ifjú szerelmet Csokonairól szól, aki mint nevelő Írja Vajda Péter házában a szerelmes dalokat Lillához, a ház ifjú szép virága Vajda Juliannához, tele rajongó fiatalos szerelemmel, jövőbe nem látó, reális alapot nem kereső imádással, Puky barátja társaságában, ki folyton derült Mefisztóként fékezi Csokonai égi tüzü szerelmét 8 jóizü mondásokkal, szelíd sarkazmussal igyekszik leszállítani a földre a csillagok közt járót. 8 a szegény poétánák, aki egy kiadandó verskötetre akar megházasodni, meg kell törnie a nyárspolgári gondolkozásu szülők önkényével szemben, akik kitessékelik a szerelmes nevelőt s hozzá kényszerítik Lillát Lévay Istvánhoz s a szegény szerelmes poéta szivében ott marad a fulánk, a boldogtalan szerelem tövise s az el nem ért boldogság utáni reménytelen vágyakozás, a költészet termelője. Egész röviden ennyi a darab, mely a két első felvonásban lassan, érdektelenül indul s csak a harmadik felvonásban vesz lendületet és köti le kedves légkörével, poétikus voltával, nyelvezetí szépségével a nézőt. Az ifjú szerzőnek tagadhatatlanul vannak mondanivalói. A darab legjobb szerepét Pukyt Tóth Elek játszotta meg, indispozi- cziója daczára is nagy művészettel alakítván a szerelmi csalódásában derült humorossá józanult tapasztaltabb barátot, mig Csokonai szerepében kedves volt Nagy Sándor, sok szimpathiát tudott ébreszteni maga iránt. Lilla kedves szerepét teljes sikerrel töltötte be a társulat kiváló szendéje E. Kovács Mariska, nemesen, kedvesen ízléses egyszerűséggel. Igen jók voltak Fehér (Vajda), Pogány Janka (Ágota), Simon Mariska (Krisztina) s Hajnal György, ki az öreg cseléd szerepét aknázta ki sikerrel. Kis szökevény. Kedves zenéjü operett terméket elevenítettek fel csütörtökön este, sajnos azonban nem a legjobb előadásban. Itt volt érezhető első sorban, hogy Károlyi Leona nélkül az operette-társulat nem áll azon a magaslaton, mint a drámai. Az újonnan fellépett Dobsa Margit egészen fiatal kezdő soubrett. Az iskola pora- látszik még rajta s sok-sok színpadi gyakorlat kell még, hogy a kellő rutint megszerezze. Nem kellemetlen alak színpadon, kicsi, de jól iskolázott finom hangja van, de mozgása még bizonytalan s szerepének elmondása a reczitálásra emlékeztet. Aminö fogyatékos azonban még éneke s játéka, annál ügyesebb és plasztikusabb a táncza, melylyel zajos sikert aratott. Lányi Edit (Carmencita) már rutinirt énekesnő, de ő sem üti meg egészen azt a mértéket, amelyhez hozzá vagyunk szoktatva, Haraszthy Miczi (Alicze) pedig bir a színpadi hatás kellékeivel, temperamentumos játéka, megjelenésében, kár, hogy hangbeli fogyatékosságai vaunak. Általában az egész előadás vontatott, színi iskolai vizsgaszerü volt s szinte érezhető lendületet vett az előadás, mikor egy- egy rutinirtabb szereplő, például Palásthy, Bérezi s a szépen fejlődő Hajnal a színpadra léptek. Sok tapsot kapott Bérezi, Dobsa együttes néger tánczával és Bércziné, Zách Terka sok grácziával ellejtett tán- czukkal. Oláh Gyula szép tiszta baritonja kellően érvényesül, de a fiatal színész még teljesen ki nem fejlődött volta, ami azonban csak múló stádium, amin keresztül kell esni minden énekesnek, olyan fényes reményekre jogositónak is, aminő Oláh Gyula, ő rajta is észlelhető. A karének, együttesek s a zenei vezetés azonban mi kívánni valót sem hagyott fenn. Csöppség. Dr. Fényes Samu lendületes, énekes vigjátéka került színre pénteken telt ház mellett. A színpadi hatásvadászat mai abnormis versenyében olyan szokatlan, közvetlen benyomást ritkán tesz egy-egy uj darab, mint ez az újdonság. Fordulatokban gazdag, lendületes hangulat lengi át a darabot, mely elől nem zárkórhatik el senki, akit ilyen jellegzetes, tiszta levegő érint a színpad világáról. Egy szivében mindig nemesen érző, mindamellett szűk eszmekörben gondolkozó, őszintén becsületes földbirtokos, Ambró (Tóth Elek), egyik barátjától, ki könnyelműsége folytán a dengelegi nemes család czimeres pecsétjét is elkártyázza ujjáról, — adósság fejében zálogba kapja ennek leányát, nemes Dengelegi örzsébetet, (Kovács Margit), a szende ártatlanság eszményét: a »csöppséget», akit, midőn legényházához, a nagyra- nőtt gazdasszony egyeduralma alá vett curiába hazavisz, »Sára asszony« zsarnoki uralmának alkonjui, az elkapott cselédség nagy örömére egyszerre megszűnik. A csöppség azon kezdi, hogy az őt piszkaiéval fogadó »sárkányt« ugyanevvel megveri. Egy csapásra, egyszerre nyeri meg a ház urának tetszését és az egész cselédség őszinte tiszteletét és vonzalmát s rendbe hozza a ház táját. Ambró földbirtokosra azonban ennek tönkrement nénje: Márta (Verő Janka) is pályázik s a mesterkélt szerelem müfogásaival magát el akarja vétetni a rövidlátó földbirtokossal. Terve már-már sikerül, midőn egyszerre a »Csöppség« iránti gyűlölete szenvedélyes kitörésre ragadtatja, melynek folytán Ambró elhi- degül. Ettől kezdve a »Csöppség« nemcsak a ház népének, hanem a gazda szivének i s ura lett s angyali szelídségével ügyesen dirigál mindenek felett. így is tartott volna ez örökké, ha a falu főura, a plébános ur, jó szivével a házra nem hozza a bajt, hogy a fiataloknak a világ nyelvétől óvakodni kell és válni kell! A »Csöppség« Amerikából hazaérkezett és jó útra tért atyja vágta el a csomót, aki az adott zálogot és a családi czimeres gyűrűt vissza akarja váltani és követeli leányát. A »Csöppség« a czimeres gyűrű helyett karika gyűrűt ajánl fel, arait Ambró nagy boldogan elfogad. A lendületes, ügyes darab igen-igen jó előadásban került bemutatóra. Kovács Margitnak (Csöp- ség) e darabban jeles alak itással felvett hatásos szép szerep jutott, melyet csinos színpadi alakjával, hatásos kifejezésteljes arczjátékával fokozottabb követelmények kielégítésével alakított, oly annyira, hogy a közönség tetszését egyszerre megnyerte és mindvégig megtartotta. Kovács Margitnak ezen második hatásos fellépése csak megerősíti bennünk ama küönben első alkalommal is felkeltett reményünket mely szerint neki a színpad deszkái alapos kilátások mellett nagyon szép jövőt biztosítanak. Mellette Tóth Elek (Ambró) nyújtott szintén első rendű alakítást a ki — leszámítva egyes jelenéseket, mint a minő pl. a lerészegités, a mulatás, ahol egy kissé idegenül érezte magát, — teljes mértékben kiérdemelte a közönség sürü ováczióját. — Kívüle — még T. Pogány Janka (Sára asszony), Yerő Janka (Márta). Fehér Gyula (Dengelegi) és Krasznai (Lenczi) nyújtottak igen ügyes és sikerült alakítást, míg Simon Mariska Jutka »szógálló« rövid szerepében, melyet igen őszintén érzett át, frenetikus hatást keltett. Az előadás az előzőkhöz képest sokkal összhangzatosabb, egyöntetűbb és simább volt, s általános a felfogás, hogy a társulat genre erői jobbak az operette személyzetnél. A jövő hét műsora: Vasárnap d. u. Kis szökevény. Vasárnap este Leányka. Hétfőn délután Sárga csikó (Somogyi felléptével.) Hétfőn este János vitéz. Kedden Dovirt kisasszony (szinmü.) Szerdán Nebánts- virág. Csütörtökön Szobaleány (vígjáték.) Pénteken Pesti nők (Lehár operettéje.) Szombaton Pillangó kisasszony, (Parasztbecsület.) Vasárnap Smolen Tóni. Közgazdaság. Gróf Almásy Dénes a romániai bukaresti kiállítás gazdasági osztályán tenyószfaj mangalioza sertéseket állított ki. A kiállításon személyesen jelenlevő Károly román királynak a kiállított sertések annyira megtetszettek, hogy azokból 7 darabot saját gazdasága részére megvásároltatott. Mütanrendőri bejárás. Az alföldi első gazdasági vasút szakaszáról a békési uradalmi gőzmalomhoz vezető vonal mütanrendőri bejárása folyó hó 14-én délelőtt volt, melyen Békésvármegye köz- igazgatási bizottsága részétől dr. Konkoly Tihamér vármegyei aljegyző és Pöppel Gyula kir. mérnök vettek részt. Mének kiosztása. A jövő évben kiosztandó mének számának megállapítása czóljából a vármegyei hármas bizottság, melynek elnöke gróf Wenckheim Dénes lótenyósz bizottsági elnök, folyó hó 23 án tartja ülését a vármegyeházán, az alispán és a békéscsabai móntelep paraocsnokség részvételével. Szövőgyár Mezöberényben. Bizonyára ismeretes mindenki előtt az a mozgalom, melynek czólja a mezőberényi damaszt szövő iparvállalat kifejlesztésével egy szövőgyárat állítani fel, mintegy kétszázezer korona alaptőkével, Az ezen czélra szükséges alaptőke összehozása érdekéből a vármegyebeli pénzintézetek szövetsége Békéscsabán egy értekezletet tartott, mely a mellett, hogy a létesítendő iparvállalat terveit és költségvetéseit áttekintette, behatolt ezenfelül a jövendő működési terv teljes részleteibe is. A tervek szerint a vállalat a házi ipari szövészetet és mechanikai gyártást ezé- lozza s 8 hónapi időtartamot véve átlagul házi ipari szövészeti czikkekből 50—60 ezer, mechanikai