Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-22 / 29. szám
XXXVIII. évfolyam. Gyula, igoö. julius 22. 2g-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre —------10 K — ! Fé l évre... _ — 5 K — f Évnegyedre___— 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. r f Szerkesztőség és kiadóhivatal s Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. TÁRSADALMI ÉS KÖZOAZDÁSZATI HETILAP. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Megyegyiilés előtt. A vármegye rendkívüli közgyűlésén — mely a jövő csütörtökön fog megtartatni — első sorban kerülnek tárgyalás alá a gróf Károlyi ístván-féle birtoknak Orosháza község által történt megvétele, szétparczellázása s az ezen vétellel összefüggésben Orosháza község 250,000 koronás kölcsön ügye. A rendkívüli közgyűlés tulajdonképen ezen ügyek miatt lett összehiva. Orosháza községe gróf Károlyi Istvántól megveszi a pusztasámsoni, orosházi—kisszé- nási, orosháza-kiscsákói birtokokat, összesen 9741 kisholdat, holdanként 640 koronájával, vagyis az egész ingatlant 6.234,430 koronáért, amelyből a község előre lefizetett 300000 koronát, lefizet továbbá még a vételárból a folyó évben, beleszámítva a már lefizetett 300,000 koronát, vagyis a vételár 2/3-át, 3,856.286 koronát, ezen összeg erejéig azonban joga van a megvett ingatlanra a községnek jelzálogkölcsönt felvenni, mig a fennmaradó 2,078.144 koronát tiz óv alatt egyenlő részletekben lesz köteles kifizetni. — Ezek a vétel főbb feltételei. Orosháza község ezen feltételek mellett a vételbe azon körülménynél fogva ment bele, mert ezen gróf Károlyi-féle gyulamezői uradalom, a közel fekvő alföldi községek lakosainak gazdasági érdekeit igen közelről érinti s a község az egész birtoknak felparczellázva való tovább eladása által szolgálni akarja azon igen fontos közgazdasági és szocziális érdekeket, amelyeknek, — habár részbeni kielégítése is, — közhatósági feladatot képez s nemcsak a közel fekvő vármegyebeli, de a szomszédos vármegyék községeinek, lakos- sainak jövőbeni nyugalmát s gazdasági elő- haladását, úgyszólván megélhetését biztosítja. A vétellel egyidejűleg megindult a tovább eladási akczió, amely máris figyelemre méltó eredményre vezetett, mert mintegy 2/3-ad része a birtoknak, azaz 6000 hold már jegyezve van s a jegyzések még folyton tartanak, úgy hogy remélni lehet, miszerint az egész birtok rövid időn belül teljesen par- czellázva lesz s igy a község a vételár részletét a tovább vevők által befizetett részletekből fedezheti, abban az esetben pedig, ha az egész ingatlan eladása a fizetési kötelezettség előtt nem következnék még sem be, a megmaradt terület vételárát a község kölcsönből és ennek törlesztési részleteit a befolyandó haszonbéri összegekből fogja fedezni. A netán igénybe veendő s 250,000 korona összeg erejéig terjedő kölcsön felvétele iránt a község máris intézkedett, a tovább eladásra nézve pedig, úgy miként az a korábbi parczellázásoknál s Békéscsaba községnél is történt, — egyidejűleg szabályrendeletet alkotott, melyszerint az egyes vevők a jegyzés alkalmával kötelesek a vételár 5 °/0-át. lefizetni bánatpénz gyanánt, amely a község által az egész vételár első részletének lefizetéséig a vételár y5-0d részére egészítendő ki, a fennmaradó 4/5-öd részt pedig jelzálogi kölcsön utján fedezhetik akképen, amint a fizetési kötelezettség a községre nézve szerződésileg megállapittatoft, A községnek ezen határozatait fogja a legközelebbi vármegyei rendkívüli közgyűlés tárgyalni s minthogy azok reális alapon nyugszanak, valószinüleg jóváhagyni. Ezek az orosházi földvételi ügyre vonatkozó főbb adatok. A közgyűlésnek reánk igen fontos tárgya lesz az útépítési programúi, melyet a vármegye; alispánja az 1907—1909. évekre kiterjedőleg, az egyes évek szerint csoportosítva szerkesztett s mutat be a közgyűlésnek. Alapját képezi e programúinak a kereskedelmi miniszter rendelete, melyben meghatározza a beruházási hitel terhére végzendő útépítkezéseket s ezzel kapcsolatban a közúti alapból rendelkezésre álló fedezet megállapítása. A beruházási hitel terhére részint a vármegye, részint az érdekelt község, például Békéscsaba előlegezvén az építési összegeket, már egyes, —■ a programúiba felvett utak kiépítése — megtörtént, azonban nem történt meg a leszámolás a törvényhatóság s az állam közt. Mindezek figyelembe vételével készült tehát az alispáni programúi, mely a beruházási hitelből még rendelkezésre álló s az állam által visszatérítendő fedezet ellenében mindazon utaknak kiépítését tervezi igen gondos összeállításban, amelyeknek kiépítése a legszükségesebb, további halasztást nem tűr s az egyes községek jogos igényeit kielégíti. Az utkiépitósekkel kapcsolatban felöleli a programm a törvényhatósági közutakon levő nagyobb falíidaknak szintén a beruhási kölcsön terhére véglegesen vasszerkezettel leendő kiépítését is. Az egész programmot külön, részletesen lapunk más helyen közöljük. Ezen útépítési programm megvalósitása mellett sem építtetnek ki az összes törvényhatósági utak, de a még kiépítésre váró utak oly tetemes része nyer kiépítést, hogy ezzel úgyszólván az útépítésekhez fűzött s fűzhető összes igények jó időre kielégítést nyernek s felcseréltetvón, a nagyobb fahidak is vasszerkezettel, a vármegyei közúti alap erőforrásai bármennyire kimerittetnek is, annyi fedezettel mindazonáltal bizonyára fognak még rendelkezni, hogy a meglevő úthálózat fentar- tása s további állami hozzájárulások mellett, a még kiépittetlenül maradó utak kiépítése is foganatosítható s ezzel a programm teljes Sirvers. Izzott a szenvedély szivében, Agyában forrt a gondolat, Mást nem tudott: dalolni szépen, És szőni tündér álmokat. Bús énekén sirt mind ki hallá, Ha csak parányi szive volt, S ha élezeit formálta dallá, Minden szó pajkos kis kohold. De enni nem volt egy falatja S számára nem volt munka itt, Meghalt tehát, semhogy zavarja A gyomra — szive álmait. (GalenusJ A bolond művész. — Igaz történet. — Budán találkoztam vele legelőször, egy kávéházban. Mikor belépett rongyosan, kopottan egy 3 huros piszkos hegedűvel a hóna alatt, azt mondta egyik barátom, itt jön a „bolond művész“. Karcsú szép alak volt. Abban a rongyos, foltos ruhában úgy nézett ki, mint egy király, ha koldusnak öltözik. Tojásdad fekete körsza- kállal és hosszú fekete hajjal, övezett arcza, magas homloka, mélyen fekvő szemei, egy homályba borult lángészt sejtettek. A „bolond művész“ a kávéház egyik zugában foglalt helyet. A kávéháztulajdonos oda ment hozzá és megszólitá : „Isten hozta Antal ! Hát csak ellátogatott hozzánk is ! Da régen nem hallottam már játszani! No hanem először igyék valamit; hát mit parancsol kávét vagy theát ?“ Éhes vagyok, enni akarok ! Volt a rövid válasz. A kávés különféle hideg étkeket rakatott a művész elé és hozzá bort. Mikor vége volt a vacsorának, a „bolond művész“ szónélkül vette a hegedűjét és ott székében hátratámaszkodva, fejét hátra vetve, szemeit a plafondra meresztve elkezdett játszani. Ábrándozott. És milyen játék volt az ? ! Először lassan, alig hallhatóan kezdte. Az a három húr úgy sirt úgy búgott úgy panaszkodott ! Beszélt egy egész elzüllött élet reménytelenségéről és nyomorúságáról, beszélt őrületes szerelemről, csalódásról, küzdelemről, éhségről, kínokról, melyeknek nevük nincsen és a melyeket csak érezni lehet és megőrülni tőlük. A kávéház tömve volt vendégekkel, de mindannyian visszafojtott lélegzettel lesték a hegedű hangjait. A tekézők, a kártyázok félben hagyták játékukat, hogy a hegedűnek egy hangját se veszítsék el. Most a hegedű elkezdett őrületes tánezot járni. Ez már az őrület tombolása volt. Már nem sirt, nem panaszkodott többé. Gúnyolt, átkozó- dott, kaczagott és kaczagott vele együtt gazdája is, hogy az embernek a háta borsódzott bele. Nincs az a pokoli kivihetetlen futam, az a nyaktörő accord, amit eine játszott volna. Mikor befejezte játékát, letette hegedűjét, lehorgasztotta fejét és egy darabig maga elé bámult. Azután felállt, fogott egy tálezát és körüljárt gyűjteni; de mindössze négy asztalnál sem volt, hanem a gyűjtött néhány hatost beseperve, fogta hegedűjét és távozott. „Ez a tempója“ mondá asztaltársam, játszik a mikor neki tetszik, azt amit akar és addig a meddig kedve tartja. Ha üresek a zsebei, gyűjt néhány hatost, de nem többet, mint a mennyi neki egy napra kell. Ha valami jó embere megkéri és h'zeleg neki, hogy milyen gyönyörűen játszik, akkor mosolyogva veszi a hegedűjét, büszkén megnézi, forgatja kezeiben, megcsókolja és játszik, de ilyen alkalommal soha sem fogad el pénzt. Ismerősei tudják ezt és észrevétlenül csempésznek a zsebébe egy-egy bankót. „De kicsoda tulajdonképen ez az ember ? Mi volt ő és mitől züllött el annyira ?“ Annak nagyon szomorú története van. Ő jómódú szegszárdi szülőktől származik. Atyja már gyermekkorában felfedezte benne a zenei képességet és kiképeztette a hegedű-játékban. Bécsben végezte a conservatoriumot, kitűnő Lapunk; mai száma 12 old.a.1.
