Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)

1906-07-01 / 26. szám

2 BÉKÉS 1906. julias 1. ilyen irányú nevelésben, mert szem előtt kell tartania a népoktatási törvényben lefektetett alapelvek nagy horderejű fontosságát, mely- szerint a fennforgó társadalmi helyzetek folytán az anyagi vagyonban szükölködők részére is fel­tétlenül lehetővé kell tenni a megfelelő terjedelmű általános alapműveltség, tanultság és a minimális értelmi vagyon megszerzését. Erre való tekintettel, de csakis erre való tekintettel a polgári iskola megszüntetésében megnyugszunk. Midőn tehát az iskola működésére vissza­pillantva, attól búcsút veszünk, vegyes érzel­mekkel tesszük ezt; abban a reményben, hogy a mit a polgári iskola megszüntetésével veszí­tünk, — mert tényleg veszítünk — azt a helybeli gimnázium vezetőségének hivatása magaslatán álló bölcs belátása folytán még megnyerhetjük. Nem lenne teljes a kép, ha abból ki­hagynék a személyi motívumokat. Mert meg kell e helyütt emlékeznünk első sorban a fiúiskola jelenlegi érdemes vezetőjéről Abafi János igazgató-tanárról, a ki egy év híján kezdettől fogva tanára, későbben máig is igazgatója volt az intézetnek és a kit az iskola ügyeinek erélyes és rendszeres vezeté­séért méltán illeti benső elismerés. Részese ennek az intézet másik érdemes tanára Kovalszky József is, a ki az iskola jó hírne­vének fenntartásához sikeres és hosszú tanári működésével szintén nagy mértékben hozzá­járult. K. T. Ujabbi felhívás az adózó közönséghez. Ismételve felhivatnak mindazok, kik a fegyver­adóra vonatkozó bejelentésüket a már közzétett ha­táridőben be nem adták, hogy ezt a vallomásukat 8 nap alatt annyival inkább adják be, mivel ellen­kező esetben adójuk a törvényben meghatározott . súlyos kö-vetkeziaényslc ierhe alatt.— hivatal hói fog megállapittatni. Kelt Gyulán, 1906. évi juuius hó 30-án. 164 í—i A városi adóhivatal. T a n U g y. Vizsgálatok a gimnáziumban. Nincs uj dolog az ég alatt — mondta annak idején valamelyik görög bölcs vagy tán néhai Rabbi Akiba. Ha vala­miről — a vizsgálatokról mindenesetre nyugodt lélekkel el lehet mondani ezt az örök igazságot: vizsgáztak nagyapáink, apáink, mimagunk és vizs­gázni fognak a fiaink és unokáink az ő fiaikkal és unokáikkal egyetemben. Annak idején szidták a vizsgálatokat a nagyapáink, apáink, most szidjuk mi, s szidni fogják egykor a fiaink és unokáink, mint szülők. Valamikor mi drukkoltunk tőlük, akik most szidjuk, mo t drukkolnak a fiaink, akik a jövőben fogják szidni. Nem is tréfa dolog a gim­náziumi vizsgálat! Tessék csak visszaemlékezni; annak idején, mikor mi diákok voltunk, bizony­bizony évközben csak irtuk a kalkulusokat, csak számitgattuk, hogy ma még nem felelünk, holnap sem, mert még a Jóska, Pali stb. csak egyszer fe­lelt s elmulasztottuk ezt a leczkót, azt a leczkét. Dehát a vizsgálatra mindent meg kellett volna ta­nulni. Micsoda félelem volt az aztán! Akárhogy ragyogott a nap, nem láttuk a ragyogását, akár­milyen „jó“ tanár volt a vizsgáló, akárhogy ipar­kodtunk is elkészülni, csak komornak, reményte­lennek láttunk mindent, tanárt, időt, tudásunkat. Nincs az a bárány, amelyik nagyobb halálfélelem mel megy a vágóhidra, mint mi mentünk a vizs­gálatra. Ha aztán lefeleltünk, egyszerre kiderült minden: „Nini, hiszen nem is tudtunk olyan keve­set, aztán meg a tanárunk még jobb volt, mint máskor;“ megnőtt a kedvünk, önbizalmunk, s vigan csaptuk otthon sutba a könyvünket s élveztük az arany szabadságot. Most a katedráról nézem már a dolgok folyását. Magam előtt látok egy csomó kipirult arczot, félelemtől remegő kis diákot, s mikor látom a kétségbeesett mivoltukat, hallom a remegő hangjukat, bizony visszaálmodom egy pilla­natra magam azokba a régi félelmes pillanatokba s önkényteleuül biztatom az ón kis barátaimat: „Jól van fiam ; Játorc hogy jő! tudod. No. csak e-t mondd még meg, aztán elég lesz.“ 8 magam is velük örü­lök, mikor iátom, hogy visszanyerik az elevensé­güket, kedvüket a vizsgálat után, s szaladnak szét a világ minden tája felé — sutba vágni a köny­vüket. Sokan Írtak már a vizsgálatok hiábavalósá­gáról ; kin a gyereknek, fölösleges a tanárnak. Mi, tanárok a vizsgálat előtt nagyjából már úgy is meg­állapodunk az osztályozásra nézve, mert hiszen egész éven át elég alkalmunk volt tájékozódni a gyerekek tudásáról, értékéről. Aztán eljönnek a szülők közül is nehányan, s ha megtörténik, hogy egyik-másik jobb tanuló, aki idegesebb, aki kisebb ellenálló képességgel bir, zavarában kevésbbé jól felel, mint a különben rosszabb tanuló : ferde hely­zetbe is jutunk a szülőkkel szemben. A gyermekek viszont végig szenvedik a pokol minden gyötrel­meit — úgyszólván fölöslegesen. Egyelőre azonban csak tanakodunk ; a vizsgálatok pedig valószínűleg még sokáig fognak szerepelni az iskolai élet prog­ramjában. Tagadhatatlanul van előnyük is. Egyrészt a gyerek az utolsó napokban mégegyszer végigte­kinti, összefoglalja az egész anyagot, pótol iraitt- amott némi kis hiányt; másrészt már a májusi, júniusi ismétlésekkor buzdításul szolgál az a gon­dolat, hogy nyilvánosan is számot kell majd adni egész évi munkájáról : kissé ambiczióját is sarkalja. Aztán azzal a sajnálattal, amelyet az ember érez, szemben áll az az öröm, mikor szülő, tanár látja, hogy ime az évi munka eredménye a nyilvánosság kritikáját is kiállja. Szóval nincs olyan rossz, ami­nek jó oldala no volna. Az elmúlt két héten foly­tak a gyulai főgimnázium évzáró vizsgálatai, a szü­lök elég élénk érdeklődése mellett. Az eredmény teljesen kielégítő volt, beszámolt különben róla a gimnázium harmadik értesítője, amelyet lapunk jövő számában fogunk ösmertetni. Megyünk pihenni, tanárok és diákok két hónapra, hogy azután ujult erővel fogjunk hozzá a munkához az immár négy osztályúvá fejlett uj gimnáziumban. A békésbánáti ev. ref. egyházmegyei tanító egyesület e hó 5-én Gyulán tartja közgyűlését a városháza nagytermében. A gyűlés igen népesnek ígérkezik, mivel az egyesület számra nézve az ország második egyesülete s gyűlését most először tartja Gyulán. Előadók lesznek : Gábel Gyula fő­városi, Császár Péter hódmezővásárhelyi és Balogh János gyulai tanítók. Egyesülésre a nevelés ügy lelkes barátai ez utón is meghivatnak. Gyűlés után közebéd lesz az újvárosi körben. A niéghmT tar­talma a következő: a „uékóaüiüáti ev. ref. egy­házmegyei tanitó-egyesület“ folyó 1906. évi julius hó 5-én délelőtt 10 órakor Gyulán, a városháza közgyűlési termében tartandó IV-ik rendes évi köz­gyűlésére, melyre az egyesület tagjait és a lanügy- barátokat tisztelettel meghívjuk. A gyűlés tárgyai : 1. Elnöki megnyitó. 2. Titkári jelentés az egyesület évi működéséről. 3. Gyakorlati előadás a „Gábel“­retei, továbbá a veszedelem ellen küzdő társa­dalmi egyesületek pártolásának szüksége a ta­nuló ifjúság figyelmébe ne hozatnék. Kértük továbbá, hogy a fötisztelendő fő- pásztori kar a tüdőbetegség ellen való védeke­zés érdekében pásztorlevelek kiadására hivas­sák föl. Kértük végül, hogy Fülöp Ferencz jász­apáti és Dobó Ferencz jászkiséri lelkészek lévén az elsők, akik azt tanították, hogy Istennek tetsző irgalmasságot végeznek hiveik, ha filléres adománynyal gyarapítják a tüdőbetegek gyógyí­tására hivatott emberbaráti alapokat és erre templomi gyűjtést rendeztek: hivatalos utón, nyilvános köszönetét mondjon a miniszter. A közoktatásügyi kormány megnyugtató leiratot intézett kérelmünk első részét illetőleg, mert megküldötte nekünk az uj tantervet és a hozzá készült utasítást, amely a mi kérelmünket meghaladó, körülményesebb egészségügyi intéz­kedéseket foglal magában. A többi előterjesz­tésünkre vonatkozólag is hálára indító választ kaptunk. Még egy örvendetes kormányleiratról kell említést tennem. Mikor 1902-ben Korányi Frigyes ur bátorítására és fölbuzdulva az országnak első és kiválóan érdemes egyesülete, az Erzsébet kir. Szanatórium Egyesület eredményein, mozgalmat indítottam egy az Alföldön létesítendő szanató­rium egyesület iránt: jól tudtam, hogy már az is sisifusi munka lesz, ha társadalmi utón az építési tőkét összetudjuk gyűjteni. Így már akkor az volt a meggyőződésem, hogy a fenntartás gondját más tényezőnek kell elvállalnia. Az én felfogásom kezdettől az volt, hogy ha a népsza- natoriumokat saját költségén létesíti a nemzet mint társadalmi szervezet, a fentartás költségeit pedig vállalja magára a nemzet mint állami szer­vezet. Ehhez semmi egyéb nem szükséges, mint hogy a kormány népszanatoriumainkat közkór­házi jelleggel ruházza fel, aminek megtételére törvényeink keretében módja van. A fentartási költségek kérdése azután a kórházak normájára megy: a fentartás történik az ápolási dijakból, az ápolási dijakat pedig a vagyontalanok helyett az országos betegápolási alap viseli. Az orszá­gos betegápolási alapra ebből háramló teher korántsem elviselhetetlen, Ma a betegápolás! alap mintegy t4o kórház vagyontalan ápoltjainak ápo­lási dijait fedezi. Ha ehhez még nehány népsza- natorium szegény ápoltjai ápolási dijának az alapítványok által nem fedezett részét hozzá­vesszük, az országos betegápolási alap ebből eredő újabb megterheltetése igazán nem túl­ságos^ Örömmel számolok be arról, hogy épülő első népszanatoriumunkra nézve máris sikerült ezt a most jelzett megoldást biztosítanunk. Ugyanis a múlt év deczember 20-án egyesüle­tünkhöz intézett belügyminiszteri rendelet a gyulai József Szanatóriumnak a nyilvánossági jelleget a megnyitás napjától számítandó érvény­nyel már most megadja. Bizottságaink. Uj alapszabályaink köteles­ségünkké tették, hogy az egész országra kiter­jesztve, szervezzük egyesületünket. Alapszabá­lyaink 4i. §-a szerint az ország minden városá­ban és községében alakulnak bizottságaink, mi­helyt valahol bizonyos számú tagunk van, Alap- szabályszerüleg és a belügyminiszter ur által is tudomásul vett bizottságaink száma eddigelé 4o. Bizottságaink vannak : Abonyban, Aranyosma- róton, Baján, Beszterczén, Brassón, Endrődön, Elalmin, Jákóhalmán, Kassán, Karczagon, Ken­deresen, Kiskunfélegyházán, Kiskunmajsán, Kis­újszálláson, Körmöczbányán, Kulán, Léván. Losonczon, Mitroviczán, Mosonban, Nagykani­zsán, Nagykőrösön, Nagymihályon, Nagyrőczén Orosházán, Orsován,Perlakon, Petrőczön, Rákos­palotán, Selmeczbányán, Sümegen, Szamosuj- várott, Székelykevén, Tapolczán, Uj- és Óver- bászon, Verebélyen, Veszprémben, Zentán, Zse- lizen, Zsombolyán. Ez a szám azonban nem azt jelenti, hogy csak ezeken a helyeken van rendszeres akczió a népmentés terén. Másutt is, igen sok helyen folyik a rendszeres munkálkodás. A múlt év kiemelkedőbb mozzanata volt a József Szanatórium építési munkáinak vállalatba adása. Az épités szabatos vezetésére építési bi­zottság alakult, amely néhai boldog emlékű Czigler tanár ur eredeti tervei alapján elren­delte az építést és versenytárgyalást hirdetett. Az építésre összesen öt ajánlat érkezett be. Az építési bizottság igazgató tanácsunk jóváhagyá­sával az építést N. Szabados Józsefnek adta ki. Az épités serényen folyik. Erről egyébként kü­lön jelentés számol be. (Vége köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents