Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)

1906-06-10 / 23. szám

1906. junius 10. BÉKÉS 3 képest a parczellázáshoz fűződő eszményi s gyakor­lati czélnak még csak megközelítően is megfelelő volna. Ennek a földnek megvannak mindazon feltételei, melyek tulynyomó része másutt egyáltalán nem, nagy része pedig csak nagy áldozatokkal valósít­ható meg A remetei föld ugyanis közvetlenül mezsgyés a beltelkekkel és miután az egész uradalom topográfiái összefüggésben van, legtávolabbi pontja is közel esik a városhoz. A földet részben középen szeli a Sar­kadra vezető pompád megyei kőut, részben pedig végesvégig határolja. A közlekedés és a hozzáférhetés tehát az esztendő minden időszakában biztosítva van. Egyik mérlegelhetlen nagy előnye, hogy a földnek — mely mellesleg megjegyezve, az utolsó talpalatig szikmentes réti szántóföld, — északi határa esik a Fekete, nyugati határa pedig mint elválasztó mesgye a Fehér Körözshöz. A két Körözs folyó aránylag olcsó szivattyúk létesítésével lehetővé tennék a föld rendszeres öntözését, az öntözés révén a bel­terjes kerti gazdálkodást, amely utóbbinak összes egyébb feltételei is, mint: a szükséges munkáskéz, a kellő s közeli fogyasztási piacz is bőségesen meg­vannak. Sőt a parczellázásnak egyik főelőnye éppen az volna, ha a Nagyméltóságod rendelkezésére álló szakemberek által előre elkészítendő gazdasági terv szerint intensiv működésre rendeztetnék be. Ha pedig az tddigi, következményeiben impraktikusnak sőt hátrányos és károsnak bizonyult parczellázási mód­szerrel szakítva, gazdasági munkás lakok építésével, nagybani aprójószág tenyésztéssel (aminek a föld fekvésénél, talajánál fogva összes feltételei megvan­nak), továbbá termelési szövetkezettel is kombinálva létesülhetne a parczellázás: az, egyrészről a föld mai hozadékát, jövedelmét megsokszorozná, más­részről pedig nem csak megélhetést, hanem valóságos jólétet biztosítana a kisemberek százainak, hozzá tartozóik ezreinek, paradicsomot varázsolna a két Körözs mentén eső Remetéből, aminek nevelő hatása sokkal nagyobb és hasonlithatlanul szélesebb körökre terjedő lenne a nagyköltségü és sajnos kevés gya­korlati eredményt produkáló földmives iskolákénál és bizonyára egészséges irányba terelné a földnépé­nek tévtanokkal fertőzött gondolkodását, átalakítaná, megnemesiteué egész lelki világát. Ismételjük : az 1650 hold terjedelmű remetei föld igazi minta terület arra nézve, hogy mindaz, a mi az agrikultura terén üdvös [eredmény a tudomány és gyakorlati tapasztalatok szerint egyáltalában elér­hető, rajta minden irányban és teljes mértékben megvalósuljon. Mély tisztelettel kérjük ennélfogva Nagymél­tóságodat, hogy szakközegei utján az általunk elő­adottak valóságáról meggyőződést szerezni, annak utánna pedig azt, amire szegénységénél, anyagi ki­merültségénél fogva ez a város — fájdalom — kép­telen, a földvétel és a parczellázás ügyét magas kezébe venni, abban bölcs belátása szerint intézkedni s a kedélyében meghasonlott, nyomorgó s ma hol­nap kivándorolni, vagy földönfutóvá lenni kénysze­rülő szegény mezőgazdasági munkásainkat, magyar véreinket, az állam segítő kezével, olyan áldozatokkal, amelyek csak látszólag áldozatok, mert ha a par­czellázás okszerűen keresztül vitetik : a befektetés tőkéje utolsó fillérig kamatostól megfog térülni, családjuknak, hazájuknak megmenteni kegyeskedjék. A kik egyébként hódoló tisztelettel vagyunk Nagyméltóságodnak. Gyulán, 1906. évi junius hó 2-án tartott rend­kívüli képviselőtestületi közgyűlésünkből alázatos szolgái: Tanczik Lajos, főkapitány, polgármester helyettes. Szikes György, jegyző A békésmegyei tulipánszövetség megalakulása. Uyula, 1906. junius 3. Rég nem láttuk Gyula város és Békésvármegye közönségét olyan egységesen megmozdulni, mint Pünkösd első napjának délutánján, amikor is a vár­megye székházának nagy termében nagy és díszes közönség jelenlétében, nagy lelkesedés mellett meg­alakították a békésmegyei tulipánszövetséget, a nem­zeti eszmék újabb bástyáját a nemzetietlen vállalko­zások egyik újabb hullámtöröjét. Nagy és impozáns volt ez a megalakulás. Méltó kerete az eszmének, mely benne megtestesült, egyik, szemet gyönyörköd­tető, lelket megragadó fellobbanása annak a hazafias tűznek, mely a nemzet közelmúlt megpróbáltatásai­nak nyomása s a felujult nemzeti irányzat hatása alatt felgyuladt a szivekben. A tulipán ma már eszme lett, szimbóluma a hazafiságnak, jelképe a nemzeti törekvéseknek s minden magyar szív fölött ott lehet ma találni az egyszerű kis érczvirágot, amelynek olyan korszakalkotó szerep jutott a magyar história lapjain. Az ünnepélyes megalakulásra nagy és díszes közönség gyűlt össze a vármegyei székház nagyter­mébe. A város és megye sok notabilitását ott láttuk a már megalakult »csabai tulipánkert« pedig testü­letileg képviseltette magát Kiss Lászlóné elnök, Majoros Józsefné titkár, Haan Béla, Pándy István és Urszinyi János alelnökök által. A közönség hölgy­tagjai közül sikerült följegyeznünk a következőket: gróf Almásy Dénesné, Fejérváry Celesztin, dr. Fábry Sándorné, Nagy Jenőné, Nagy Sári, Stiaszny Miksáné, Stiaszny Piri, Bálint nővérek, Popp Jolán, Nagy Kálmánné, özv. Frankó Lászlóné, Berthóty Istvánná, Kiss Istvánná, Kiss Juliska, Bandhauer Györgyné, Kenéz Lászlóné, Czóbel Károlyné, Biró Béláné, Reisner Emánuelné, Kövér Malvin, Kövér Janka, Zöldy Jánosné, Kiss Lászlóné, Papp Gáborné, Papp Endréné, Féhn Nándorné, Féhn Giza, özv, Técsy Józsefné, Dubányi Imréné, Dubányi Gyuláné (Gyula­vári), Dubányi Lászlóné, Dubányi Sári, Nuszbek Juliska, Perszina Alfrédné, Misley Kálmánné, Szabó Emilné, Kovács Mariska, Széli Lina, Dömötör Béláné, Martos Józsefné, Bárdos Arthurné, Kaudersz Fanny, Holdy Kálmánné (Doboz), Berkes Sándorné, Berkes nővérek, Schröder Istvánná, Novák Antalné, Csery Alajosné, Antalóczy Nándorné, Beke Mariska, Litsmann Irén, Schröder Kornélné, Dobay Ferenczné, Mérey Gyuláné, Schmidt Margit, Schmidt Mariska, Hoffmann Mihályné, Hoffmann Mária, Kun Pálné, Szarvassy Mariska, özv. Lindl Istvánná, Lindl nővé­rek, Ipolyi Auguszta, Böhm Miklósné (Kétegyháza), Fábián Lajosné, Hevesi Szeréna, Némedy Emma, özv. Cserna Yinczéné, Horti Béláné, Hajóssy Margit, Schmidt Ivánná, Margonyai Gyuláné, Túrái Ferencz­né, Hubay Alajosné, Lázár Lajosné, Bedő Józsefné, Denhoff nővérek, özv. Yégh Gáborné, Dászkál Szi- lárdné, Puskás Andrásné, Murvay Ferenczné és még sok számosán. Zsúfolásig volt megtöltve a nagyterem, midőn gróf Almásy Dénesné, Fejérváry Gzelesztin, Fábry Sándorné a főispáni lakás ajtaján kijőve a teremben megjelentek és a zöld asztal mellett helyet fog­laltak. A közgyűlést gróf Almásy Dénesné Károlyi Ella grófnő nyitotta meg. Mellette ültek a zöld asz­talnál jobbról Fejérváry Gzelesztin, Fábry Sándor főispán, Ambrus Sándor alispán, balról Kiss Lászlóné, Majoros Józsefné, a csabai tulipánkerti küldöttek és dr. Fábry Sándorné. — A grófnő egyszerű fekete selyem ruhájában bájos és megnyerőén rokonszenves jelenség volt. Általános tetszést és elismerést keltett, bármely férfiszónoknak díszére váló elnöki megnyi­tója, melyet sürü tetszésnyilvánítások között mondott el. A grófnő beszéde a következő volt: Mélyen tisztelt uraim és hölgyeim! Midőn ezennel megnyitom gyűlésünket öröm­mel üdvözölve a t. jelenlevőket, egyúttal hálás köszönetét mondok szives megjelenésökért és érdek- lődésökért. Bizonyára tájékozva van már a m. t. közönség legalább általánosságban a Tulipánkert Szövetség irányáról és czéljairól. Különben mai összejövetelünk folyamán nálam gyakorlottabb szónokok fogják ezeket még részletesen ismertetni. Nekem legyen szabad csupán két-három szóra felhívni becses figyelmöket azon két-három szóra, m. t. közönség, melyet oly gyakran ejtettünk ki és olvastunk a Tulipánkert-Szövetség megalakulása óta: a megalkuvást nem ismerő hazaüérzés ápolása. Ennek nevében alakultunk országos szövetséggé, ennek ne­vében gyűltünk itt össze ma, ennek akar a magyar tulipán külső jelvénye lenni. Mert ugy-e bár m. t. közönség, úgy amint tartozunk hódoló imádással a Mindenható Istennek, szeretettel és gondoskodással családunknak, ugyan­úgy tartozunk forró ragaszkodással ennek a magyar hazának, mert A nagy világon e kívül Nincsen számunkra hely. És ezen ragaszkodás nyilvánuljon nemcsak ér­zésekben és szavakban, hanem tettekben. Ha kevés L, amit az egyén tehet, valamit mindenkinek kell tenni, ha máshol nem, hát családja körében. Külön­ben azt kiki önmaga bírálhatja csak meg, mi az, amit tehet, milyen téren munkálkodhatik, csak azt ne feledje soha senki, hogjr a hazának szüksége van mindnyájunkra, nemcsak fiaira, de leányaira is, szük­sége van mindnyájunk vállvetett munkájára. Hiszem és tudom, hogy a most itt jelenlevők közt nincs olyan, aki ezt ne érezné és ne érezte volna mindig és mégis szükségét éreztük az egye­sülésnek, a szövetkezésnek, mert hiszen ez ad erőt. A szalmaszál gyönge, törékeny önmagában, de erős kötéllé válhatik, ha sok ezret fonunk össze. — így legyen az velünk is! — És ezért különösen benső örömmel üdvözlöm vármegyénk Tulipánkertjének megalakulását és kérem főispánunkat a szó átvé­telére és alakuló gyűlésünk tovább vezetésére. A hazafias szép beszédbe sűrűn ékelődött bele a közönség éljenzése, tetszésnyilvánítása. Ezután Fábry Sándor főispán vette át a gyűlés vezetését. Dr. Fábry Sándor főispán a maga részéről is üdvözölvén a megjelenteket kifejti, hogy mily vég­telenül fontos, különösen nálunk, a honfiúi érzi ébrentartása és ápolása. A történelemnek és a min­dennapi tapasztalásnak megdönthetetlen taniiasa ugyanis, hogy tekintélylyel, hatalommal csak az egységes nemzeti állam bir. Magyarországon, hol állandóan a nemzetiségekkel kell küzdenünk, nagyon magasan kell lobognia a magyar nemzeti érzület lángjának, hogy hazánk a tekintélyt és hatalmat adó egységet biztosítsa. A múlt év szomorú politikai viszonyai hozták létre a tulipánkert szövetséget, mint eszközét a nemzeti érzület ébresztésének^ s egyúttal hazánk kulturális és közgazdasági erősítésének. Gróf Almásy Dénesné állt megyénkben e mozgalom élére. Köszönti őt a vármegye minden igaz hazafiának ne­vében s kívánja, hogy az általa indított mozgalom az Ő intenczióinak megfelelően sikerrel működjék szent czéljainak megvalósításában. Felkéri dr. Bert­hóty István orosházi főszolgabírót, hogy ismertetni szíveskedjék az Országos Tulipán Szövetség czéljait. Berthóty István dr. e felhívás folytán a követ­kező szép beszédben ismertette az országos tulipán szövetséget. Méltóságos Elnökasszony és Elnök Ur ! Igen tisztelt értekezlet! Bízvást 'merem hinni, hogy közös érzelmünk tolmácsául szegődöm, a midőn első sorban mind­nyájunk tiszteletteljes köszönetét fejezem ki ő mél­tóságaik iránt, a kik a jelen értekezletet magasztos czélu mozgalom szervezése végett összehívni kegyes­kedtek. Nemzeti czélu társadalmi törekvés sohasem keltett általánosabb és lelkesebb visszhangot, mint a mely a magyar tulipán jelében megindult, örömteli készséggel és benső elhatározással lépett vármegyénk közönségé és a nemzeti érdekeinket legjobb esz­közökkel és leghelyesebb utón előmozdító eszme szolgálatába, — igy tehát csak természetes az öröm és megnyugvás érzete bennünk, a midőn a lelkűnk­ben már megfogamzott hazafias elhatározás és törek­vés sikerének biztosítására az egyesületben rejlő hatékony erőt Ő méltóságaik szervező tevékenysége mellett fejthetjük ki, a kiknek magas állása és álta- nos mély tisztelettel körülvett kitűnő egyénisége a sikernek kétséget nem tűrő biztosítéka. Hölgyeim és uraim! Csak a helyzetnek és törek­vésünknek félreismerése, vagy az önzés félelme tulajdoníthat a tulipán mozgalomnak támadó jelleget, csak az említett okokból származó érzékenység tagad­hatja a törekvés jogosságát és állíthatja róla, hogy e »tüntetés« kizárólag politikai czélok szolgálatában áll és egy szomszédos, velünk kapcsolatban lévő állam érdekeinek megrontását czélozza.

Next

/
Thumbnails
Contents