Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-27 / 21. szám
8 BÉKÉS Í906. május 27. Tarka képek. Elmúltak a nagy napok, a melyek az érdeklődést leginkább fölkeltették. Megtörtént az alispán választás. Most már tudjuk, hogy a két Sándor közül melyik a viczispán. A mennyire sajnáljuk Daimelt hogy megbukott, annyira örülünk Ambrusnak, hogy ő lett az alispánunk s nem más, esetleg nem a vármegye tisztikarából való. Ezért kellett ennek igy történnie. Derthöty Pistát is nagyon sajnáljuk, hogy elmegy Gyuláról És pedig sajnáljuk először, mint kiváló pennáju tagját a vármegyei jegyzői karnak, a ki ha valamit nagyon szépen kellett megírni, teszem azt üdvözlő feliratot ő Felségéhez, vagy a kormányhoz, vagy valamit megkellett köszönni, mindig a legszebb formába tudta önteni a vármegye mondani valóját. De sajnáljuk különösen, mint lapunk erősségét, főmunkatársát, a kinek kitűnő stilja nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a »Békés“ mint a vármegye legelterjedtebb társadalmi és közgazdászai hetilapja ma is azon a magas színvonalon áll, a melyre 38 évi fenállása alatt felküzdötte magát. Az ő »Megyegyülés előtt« irt vezérczikkei mindig köz- érdeklődést keltettek ; reméljük, hogy uj állásában is megmarad lapunk barátjának s ezentúl ő lesz a mi orosházi Cseténk, az az a miként Csete gyulavárii rektor ur a legszorgalmasabb levelezőnk, Pista lesz az orosházi leghívebb tudósítónk s igy aztán, ha az egész megyében lesznek ilyen kitűnő munkatársaink, könnyű lesz az egész vármegye újságolvasó közönségének a tetszését megnyernünk. A közgyűlést megelőzőleg is történt valami, a mi feljegyzésre méltó és pedig a Jankó bucsu-esté- lye. Az volt a legérdekesebb, hogy Jankó a legény- élettől akart elbúcsúzni s a búcsú-estélyen mind csupa nős emberek voltak jelen; igen helyesen is jegyezte meg Berthöty Pista, hogy ez nem búcsú a legényélettől, hanem befogadó-estély a »tisztességes emberek« sorába, értvén a »tisztességes emberek“ alatt bennünket, a boldog férjeket s családapákat. Persze a muri, mely a „Komló« vendéglő udvarán folyt le, mind hangosabb lett, a szerint a mint a jókedv kezdett mind magasabb s magasabb fokra hágni, jobban mondva, a mint a szomszédasztal mindjobban megtelt üres üvegekkel. A szónoklást természetesen Szilvi bátyánk kezdte (igaz biz az, ő képviselte a nőtlen embereket!) azonban a szomszédasztaltól Samuka (a legszebb hangú kántor) folytonosan közbe érdeklődött, a miért aztán egyik hü tanítványa, a ki azóta maga is »tanár« lett, a kit azonban tanuló korában többször elnadrágolt, egy üveg Margit-vizzel újból megkeresztelte Sámuelnek s kántornak. És Samu állta a vizet — kívülről. Hanem a társaság nem állta őt soká s végre is el ment Azonban az még jobb volt, mikor aztán arra került a sor, hogy haza kéne menni, igen de hogyan, hogy az »európai egyensúly« meg ne billenjen. András barátunk, mint a rendnek fóőre gondoskodott erről is. őt úgyis egész éjszaka szidta Vaszil barátunk, mint főgondnok a „Spediteur, — Schwimmer — szállító disz« omnibuszáért, mely in kább beillene kutyafogónak és meg is igértette vele. hogy 1906. V/27-ére újjá lesz téve, mert különben ... marad minden a régiben. Ekkor jelentették, hogy az udvaron kész a ..kocsi“, a melyen a vendégek távozhatnak. Természetesen az úri társaság leguribb tagját illette az elsőség s ő fel is kerekedett, hogy »beszáll«. És hé is szállt — az omnibuszba, a melyen aztán a társaság nagy része liazas-zállittatott, így bosszulta meg András az omnibuszon esett sérelmet, s igy végződött a Jankó legényéiete. ______________ —SS - ó. Kö zgazdaság. Az árendási s ökörjárási földvétel. A képviselőtestület május hó 22-én délután dr. Bucskó Koriolán helyettes polgármester elnöklete alatt hosszasan és behatóan foglalkozott az uradalmi ökörjárási s árendási földek vétele ügyével. A vétel ügyét a városi tanácshoz még már- czius hó folyamán, 123 gyulai zsellér által beadott kérvény vetette felszínre. Ez a 123 egyén ugyanis azt kérte a várostól, hogy utóbbi vegye bérbe az Almásy Kálmánná grófné tulajdonát képező birto kot és bocsássa apró parczellákban a föld nélkül szűkölködő zsellérség részére. A városi tanács a zsellérek érdekében megkereste Szekér Gyula uradalmi jóezágfelügyelőt a bérletre vonatkozólag és Szekér Gyula nem is zárkózott el a földnek — melynek bérlete különben is az idői gazdasági évben jár le — a város részére leendő bérbeadásától, de — április 9-én kelt értesítésében, mielőtt ily értelemben leendő bérle et illetőleg ajánlatot tenne, néhány kérdést előre tisztázandónak jelölt ki. Nevezetesen, hogy csak egyedül zsellérmunkás embereknek és hány kis holdas parczellákban vagy kisebb földtulajdonosoknak is czóloztatik az alhaszonbérletbeadás ? Például 3, vagy 6 évi bérbevétel esetén kötelezettséget vállalna e a város ezen földnek minimálisan 8 százalékát száz négyszögölre számított másfél teher (körülbelül 13 méter názsa) trágyával javitva termőképességében fentartani oly formán, hogy a kiszabás szerint esetleg trágyázatlanul hagyott területnek minden 100 négyszögöléért 3 korona kártérítés biztosíttassák az uradalomnak ? A birtokon levő és létesítendő sorfák, valamint dülőutaknak teljes épségben való fentartásá- ért a város szavatosságot vállal-e? A földek jó mivelésc és gyomoktól való tisztán tartása szigorú feltétel lévén, albérlők e részbeni mulasztásáért a város minő kötelezettségre volna hajlandó ? A megállapítandó holdankénti egységár szerint járuló haszonbérösszeget hajlandó e hiány nélkül évnegyedenkint, vagy félévenkint előleges részletekben befizetni az uradalmi pénztárba? A vadászati jog szabadgyakorlásának fentar- tása mellett mindennemű kihágáso , vadorzások ellen a város felelősséget vállalna, illetve kártérítést nyújtana e ? Ezekre a kérdőpontokra, illetőleg a már előre részletezett feltételekre a város — mint az előre látható is volt — megnyugtató választ nem adott és nem is adhatott. Ennek következtében Szekér Gyula jószágfelügyelő folyó hó 12-ón kelt ujabbi értesítésében jelezte, hogy a tulajdonos grófnő, látván a haszonbérbe adással járó esetleges bonyodalmakat, azzal a gondolattal foglalkozik, hogy kérdéses gyulai földbirtokát parczellázva örökáron tegye eladóvá s ameny- nyiben Gyula város, mint erkölcsi testület azzal a czólzattal, hogy a munkás népet kis részletekben bérbeadás, avagy a zsellérek tehetősebb részét eladás utján földhöz juttatni saját részéről is óhajtja, ez esetben a városnak elsőséget hajlandó adni. A gazdasági szakosztály és a városi tanács foglalkozva az előzékeny ajánlattal, m előtt az ügyet az erre illetékes képviselőtestület elé terjesztené, felkérte a jószágfelügyelő urat, hogy az eladási ár összegére s fizetési feltételekre is szíveskedjék a városi tanácsot tájékoztatni. Szekér Gyula jószágfelügyelő erre a felhívásra özv. id. gróf Almásy Kálmánná tulajdonosnő részéről az eladás feltételeit a következő főbb pontokban prar cizirozta : 1. A remetei (árendási) birtokrész 1180 hold egészen szántóföld eladási ára 1100 öles holdan- kint 700 korona. 2. Az ökörjárási birtokréez 510 hold, ugyancsak egészben szántóföld, eladási ára 1100 négyszögöles holdankint 800 korona, az épületek beszámításával. 3. Mind a két birtokrészre fenálló haszonbéri szerződések folyó évi szeptember 30-án lejárván, az összes terület október 1-től, illetve a tengeri törések befejeztével vevő tulajdonába s korlátlan használatába bocsájtatik, mig a parczellázás keresztülvitele augusztus 1-től foganatosítható. 4. A vételárból az adásvételi szerződés megkötésekor 15 százalék, második részlet gyanánt szeptember 30-ig a birtok átadásakor 20 százalék s a fenmaradó 65 százalék vételár összeg, vevő tetszése szerint 1907. január 1-ig, avagy 5 százalék kamat járulék mellett jövő év szeptember 30 án, esetleg 5 éven át egyenlő részletekben fizetendő. 5. Az adásvétel létrejötte esetén mindennemű adó, ármentesitési s egyébb költségek folyó évi október 1-től számítva, valamint a telekkönyvi átírási s egyébb bélyeg illetékek vevő terhét képe- zendik. 6. Kiköti a tulajdonos grófnő, hogy a fentiek szerint eladóvá tett földek Gyula város által a sze- génysorsu lakosságnak 2—3 holdas parczellákban haszonbérbe adassanak, ha pedig netalán valami előre nem látott körülmény a várost az igy megvásárolt földterületnek kötelezőleg elvállalt bérleti rendszerben való kezelése helyett későbbi időben eladásra kényszerítené, ez esetben a kérdéses ökörjárás és remetei földek lehetőleg egészben 2—3 holdas par- czellákra osztva ugyancsak a város zsellérközönségének adassanak el. Ez az ajánlat képezte kedden a képviseleti közgyűlés iáigyát. Hosszas és beható vita során az az egyértelmű álláspont domborodott ki, hogy a képviselőtestület minden tagja, nem spekuláczióból, nem nyerész .edési vágyból, indul ki ez ügyben, hanem tisztán és kizárólag az az érdek, az az óhaj vezeti, hogy a földnélküli nép minél nagyobb számban jusson tisztességes áru akár bérlethez, akár a föld örök tulajdon jogához. Többek felszólalása után, dr. Buc»kó Koriolán helyettes polgármester elnöklete alatt az e tárgyban előzőleg szintén Írásos indítványt tett K. Schriffert József, Ritsek János, Szikes György jegyző, a leendő városi főügyész, Murvai Ferencz. ifj. Miskucza Illés, Csomós István, Steigerwald Ferencz, Kóhn Dávid és Künzl Ernőből álló küldöttség választatott, a jóazágfel ügy elő ur utján felkérendő a kegyelmes grófnőt, hogy az eladni szándékolt birtoknak parczellázását úgy idő nyerés, mint költség kímélés czóljából — a város kikapcsolása mellett — eszközölje maga az urada- lom, ugyanolyan humánus szempontok szerint, a mint azt a városnak feltételül kijelölte. Ha pedig az uradalom — noha az neki sokkal könnyebb és a zsellérségnek is inkább érdekében és előnyére volna — a parczellázást nem óhajtaná maga eszközölni s a városra hárulna eme ránézve súlyosabb feladat: a föld nélküli zsellérség érdekében nem riad attól sem vissza, de ez esetben kijelenti, hogy a kért 800 illetve 700 koroua holdankénti vételár még a mai tulmagas bérviszonyok mellett is indokolhatatlan. A kérdéses földek ugyanis az évek óta tartó száraz és igy a lapos fekvésű földekre felette kedvező időjárás és bérbeadhatás mellett sem jövedelmeznek évi 49000 korona átlagos brutto bevetelnel nagyobb összeget. És valamint vadvizes esztendőben vízkár, úgy a száraz esztendőkben aszálykár czimén is gyakran kellett humanis- musból tetemes összeget a bérlőknek elengedni. Az ezen bérösszegből a külömböző adónemekre, különösen az óriási vizszabályozási költs*' get is számítva, közterhek czimén 9000 koronán felüli összeg esik, úgy hogy kezelési s egyébb régiét számítva a birtok tiszta jövedelme a 40.000 koronán alul marad. Örök áron való vétel mellett a városnak figyelembe kell veunie a hetvenes és nyolezvanas esztendőket is, amikor az árendás és az ökörjárásuak csikosér felöli része, nemcsak tavaszszal, hanem a nyár derekán is állandóan vadvízzel volt borítva, ami nemcsak az évi termést semmisítette meg, — hanem rendkívül megtámadta a föld termő képességét is, amely ennek következtében erős trágyázással, tehát költséges regievei tartható ma is csak fen. Mindazonáltal a küldöttség felhatalmaztatik, hogy a földbirtok ezidő szerinti kedvező jövedel- mezésének megfelelő vételárat : egy millió koronát ajánljon fel. Ezt is az esetre csak, ha a kegyelmes grófnő vonakodnék kisebb területeket akár örök áron eladni, akár bérbeadói, egyszóval ha a grófnő s a város egyértelmű intencziója a szegénysorsu lukosságot földhöz juttatni, más utón mint hogy a város mnga vásárolja meg a kérdéses földeket, egyáltalán meg nem valósulhatna. A küldöttség — tudomásunk szerint — legközelebb el fog járni megbízatásában.
