Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-27 / 21. szám
XXXVIII. évfolyam. Gyula, 1906. május 27. 21-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre — ____10 K — f Fé l évre---------- _ 5 K — f Évne gyedre...____ 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. TÁRSADALMI ES KOZOAZDASZATI HETILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Ambrus Sándor alispán. A vármegye alispáni állásának üresedésbe jöttekor úgy nyilatkoztunk, hogy „az alispáni szék betöltése nem ád súlyos gondot a vármegye közönségének, ez ama szerencsés helyzet következménye lévén, hogy a vármegye közönségét képviselő törvényhatósági bizottságnak, a vármegye tisztikarában két olyan előkelő tisztviselő áll rendelkezésére, kik közül akár egyik, akár a másik, úgy érintetlen ethikai egyéniségénél, mint tehetségénél, szorgalmánál és megbízhatóságánál fogva mindazon szükséges és becses tulajdonságokat, amelyek az alispáni tisztre igényeltetnek, teljes mértékben tartalmazza.“ Eképen értékelve az alispáni szék betöltésekor számbavehető két jelöltnek minden tekintetben paritáson álló, egymránt értékes egyéniségét, lapunk hasábjain nem foglaltunk állást sen1 egyik, sem másik mellett vagy ellen ; nsi.. is avatkoztunk a választási mozgalmakba, melyekről — noha minden jóér- zósü ember őszinte sajnálatára nem voltak megóva a korteskedéstől elválaszthatlan némi kelletlenségektől, amelyekben azonban mind a két jelölt teljesen ártatlan —• örömmel konstatálhatjuk, hogy nagyobb hullámokat nem vetettek, a kedélyeket nem zavarták fel, erősebb dissonancziát nem keltettek, elégii- letlenséget, keserűséget és gyülölséget pedig nem hagytak maguk után. És amily örömmel és megnyugvással fogadtuk volna dr. Daimel Sándor főjegyző esetleges megválasztását, ép oly örömmel és megnyugvással látjuk és üdvözöljük a választásban győztessé vált Ambrus Sándort a vármegye díszes, egyben felelősségteljes alispáni székében. A közgazdasági, kulturális s társadalmi élet minden terén progressiv arányban történő haladás, a szocziális eszmékből fakadó igazságok, fenyegető tulhajtások és veszedelmes tévtanok, eddig is súlyos feladatokat róttak a közigazgatásra, amelynek egyik leghatalmasabb, legexponáltabb szerve az alispáni hivatal, helyesebben Írva maga az alispán. Súlyos felelősség hárult rá eddig is, de aki a közviszonyokat, különösen a közelmúlt politikai eseményeit figyelemre méltatja s helyesen mérlegeli, különösebb jóstehetség nélkül megállapíthatja, hogy a törvényhatóságokra s azoknak első tisztviselőjére az alispánokra, az önkormányzati jog terén elvesztett területek bizton várható visszahódi- tása révén, újabb és az eddigieknél is nagyobb feladatok és kötelességek fognak sulyosodni. El voltunk ugyan rá készülve, ép azért nem kelltett bennünk meglepetést, de mégis örömmeT látjuK Ambrus Sándor legkissebb phrásistól mentes és ép azért klasszikus prog- rammbeszódjóből, hogy az uj alispán, tisztének magaslatán áll, nevezetesen jól tudja s teljes mértékben értékeli is, hogy min© nagy feladatok várakoznak rá. És akik a vármegye minden közügyében való jártasságát, vár- megyéje iránti szeretetét és mindenek fölött teljes megbizhatóságát, egyenes jellemét, férfias, határozott egyéniségét régóta becsüljük, minden fentartás nélkül előlegezzük alispáni működéséhez teljes bizalmunkat, ama reményben, ama biztos tudatban, hogy ő a hozzá fűződő jogos várakozásokat, normális és nehéz viszonyok — és különösen nehéz viszonyok között — felelősségteljes hivatallá vált tisztéhez méltóan fogja beváltani. Eme reményben, eme tudatban lelkűnkből üdvözöljük Ambrus Sándort Békésvármegye alispáni székében! A vármegye közgyűlése. Amióta a magyar állam alkotmánya helyre- állittatott, immár közel fél század óta nem volt olyan értelemben vett alispán választás Békésvármegyében, mint a mostani. A mikor régen a vármegyei tisztviselői állás csupán csak tisztség volt, a mikor épen ezért politikai, családi, vagyoni érdekek és összehasonlítások kerültek döntőleg mérlegbe az alispán választásnál, az egyéni arravalóság mellett, ez érdekek szempontjából mindig idejekorán kialakult a választás képe és ha a magyar szótartás erénye és a magyar nyakasság még a kissebbségben levőket is mindvégig kitartásra vezette jelöltje mellett és arra indította, hogy a szavazásban tegyenek egyéni vallomást a maguk jelöltje mellett, mégis már jól előre lehetett látni és tudni, melyik párt van többségben és melyik jelölt fog kikerülni győztesen az alkotmányos harczból. Ma — a mikor hosszú évtizedeken keresztül alispánválasztásnáí ily velőig menő küzdelemre nem került a sor, a régi szempontokat kiküszöbölte vagy legalább mellékes körülményekké degradálta 3 korszellem ; az egyéni munka révén szerzett érdemek, a lelki és szellemi nemes tulajdonságok vették át a döntő szerepet, a vármegyei tiszti állások betöltésénél. És ha most véletlenül politikai nézeteltéréseket vegyitett is bele az országos politikai válság a vármegye első tisztviselője választásának kérdésébe, mégis lényegében már a kiindulásnál is csak oly jelölt nevei kerültek szóba, a kiket hosszú tisztviselői életpályájukon megismert arra valósága praedestinált f Kézfogó előtt. Mosolyog még, Mosolyog az őszi rózsa, Lesz virág még, Lesz virág a kézfogónkra. Hacsak az ősz le nem tépi Akkoráig, Holnapután ilyentájig. Legalább mi Védjük meg a mi bokrunkat; Kis angyalom, Nyissuk ki az ablakunkat, Nyissuk rajok, s még a jövő Éjszakára : Hagyjuk nyitva utódára 1 Hogyha a mi Édes álmunk borul rájuk: Friss virágot Hoz hajnalra minden águk, Sőt amelyik beteg is most: Újra épül, A mi szivünk melegétül. Szabolcska Mihály. A csókról. A régi Athénben az a férfi, aki elég vakmerő volt tisztességes nőtől csókot rabolni, halállal bűnhődött, valamint a régi Rómában a házasságtörést is, bármely fél követte is el, halállal büntették. A köztársaság hanyatlásával azonban a szigorú erkölcsök is aláhanyatlottak Rómában és a császárság idejében a római férfi már attól sem tartózkodott, hogy nyilvánosan csókolcdzék — a más feleségével, mig a saját feleségét csak akkor csókolta meg, amidőn arról akart meggyőződni, hogy vájjon az asszony nem öntött-e túlsókat a konty alá, valamely drága borból. A 16. és 17. századot méltán tekinthetjük a csók fénykorának, mert soha sem csókolództak annyit, mint ebben a két században. Európában ekkor az volt a szokásos forma férfiak és nők között, mely szokás alól sem rang, sem kor nem képezett kivételt. A csókolódzás tehát nem tartozott mindig az irigylésre méltó foglalkozások közé. Anglia szűzi királynőjéről, a törhetlen erélyű Erzsébetről feljegyezte a krónika, hogy a legfényesebb ünnepélyek és legfontosabb állami aktusok közepette sem vonta meg magától azt a gyönyörűséget, hogy kegyenczét, a szép Reices- ter herczeget — kit később lefejeztetett — több Ízben meg ne csókolja. Fejedelmi kortársai és kortársnői sem voltak sokkal tartózkodóbbak kegyeikkel. Az Ízlés (és talán az erkölcs) javultával azonban a csókolódzás mániája mindinkább aláhagyott. A férfiak belátták, hogy még sem kellemes tudat imádottjuk ezen intim kegyével sokakkal osztozkodni. A hölgyek is érezték e szokás lealázó voltát s igy a csókolódzást mindinkább szükebb korlátok közé szorították. Egyes országokban a csókolódzás tekintetében még ma is nagyon különböző szokások uralkodnak. Sajátságos, hogy a hidegvérű higgadt északi népek többet csókolódznak, mint a forró vérü szenvedélyes déli népek. Sehol sem csókolnak pedig annyit, mint Oroszországban, hol még az istentiszteletben is szerepel a csók. Megcsókolják a keresztet, az Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomagolást. F. HofTmauu-La Reche & Ce. Basel (Svájc). Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárak- ban. — Ára üvegenkint 4.— korona. Emeli az étvágyat éa a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Lapuul mai száma 12 oldal.