Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-14 / 2. szám
A BÉKÉS 1906. január 14. 2 Az időt megrövidíteni módjában van a kereskedelemnek. Ha megtesz’, a legnagyobb tényező lett ebben az irányban is a hazai iparfejlesztésben. A nagykereskedőket értjük ez alatt. Azokat, kik szükségleteiket közvetlen beszerzés révén fedezik. Azokat, kik kiterjedt üzletkörükkel csaknem egymaguk foglalkoztatnak egy-egy középnagyságú gyárat. Bírják rá ezek a nagykereskedők azokat a gyárosokat, kiknek áruikhoz szokvák, kiknek áruit a hazai közönség kedveli és nagyban fogyasztja, hogy létesítsenek Magyar- országon gyárakat. Olyanokat, melyekre az országban szükség van, melyekben nem elég a hazai termelés, amelyekre hazai tőke és hazai vállalkozás nincs. \ Ez az egyik mód azokban a czikkek- ben, melyekben csak nagyipari termelés lehetséges. Ha azok a gyárosok komoly akaratot látnak a magyar nagykereskedőknél, nem fognak elzárkózhatni kívánságaik elől. Jól fognak járni maguk is, a kereskedelem sem fog szenvedni, az ország pedig nyerni fog. De vannak czikkek, melyekben nemcsak nagyipari termelés lehetséges, hanem kisós háziipari termelés is, sőt sokban csak éppen ez. Ezekre nézve még tágabb tér kínálkozik a magyar nagykereskedelem számára. Ezeket meghonosítja a kisiparosok között, s ezekkel ezernyi háziiparost foglalkoztathat minden koczkázat nélkül. Ezzel nagy nemzeti feladatot teljesítene. Ez volna a másik mőd. Amily arányban él vele a kereskedelem, oly mértékben váljék azzá, — igy teremthetünk gyorsabban és természetesebben ipart Nagyipart úgy, mint kisipart. Ez esetben biztosítva volna az értékesítés is, mert a nagykereskedelem kezében tartja a fogyasztást, mely abba az irányba fog tereltetni, melybe a nagykereskedelem akarja. Meg lenne oldva akkor az a nehéz kérdés is : miképen vonható be az ipar szolgálatába a kereskedelem. A kereskedelmen kívül megvannak a fogyasztó társadalomnak is a maga kötelességei. Erről azonban szólni, e helyen, nem tartom feladatomnak. Az állam tevékenysége erőt és tápot csak a fogyasztás tényezőinek összmüködése által nyerhet. És csakis intenczióinak felkarolása nyújthat neki buzdítást teljesen bevált működésének folytatására. Ha meggondoljuk, hogy hatvan évvel ezelőtt Magyarország pamut vászontermelése nem egészen egy millió rőf volt és hatvan évvel később két és félmillió méter, ha meggondoljuk, hogy az állam közvetlen iparfejlesztése körülbelül 42 millió korona keresménynyel gyarapította a munkálkodó nép évi szerzeményét és mintegy 200 millió koronával emelte a nemzeti termelés évi hozadékát; ha meggondoljuk, hogy mindez aránylag mily szerény anyagi eszközökkel történt: úgy bizalommal tekinthetünk a jövő elé, és nyugodtan haladhatunk tovább a megkezdett utón. A közigazgatási bizottság ülése. — január 8. — A vármegye közigazgatási bizottsága hétfőn tartotta meg ez évben első ülését. Nagy érdeklődés előzte meg az ülést, mert hire járt, hogy azon meg fog jelenni Krcsmárik János főispán, hogy elnököljön és igy megtörtént volna az első összeütközés a főispán és a vármegye között. Krcsmárik János azonban nem jött el az ülésre és igy a szenzáczió elmaradt. Az ülés egyébként is színtelen lefolyású volt és a választott tagok sorából is többen távolmaradtak. Jelen voltak : dr. Fábry Sándor alispán elnöklete alatt dr. Daimel Sándor főjegyző, dr. Zöldy Géza főügyész, Jantsovits Péter árvaszéki elnök, dr Zöldy János főorvos, dr. Berthóty István tb. főjegyző, Somossy Zsigmond helyettes pénzügyigazgató, dr. Liszy Viktor kir. ügyész, Haviár Lajos és Szarvassy Arzén kir. főmérnökök, Szekér Gyula köz- gazdasági előadó, dr. Ladies László, dr. Márki János, dr, Pándi István és Morvay Mihály választott bizottsági tagok. Dr. Fábry Sándor alispán megnyitván az ülést, üdvözölte az újévben először összegyűlt bizottságot és annak uj tagjait, majd bejelentette, hogy dr. Krcsmárik János kinevezett főispán Írásban értesítette őt, hogy az ülésen megjelenni nem fog. Az albizottságok megválasztása során ezeket a régi tagokkal alakították meg azon változással, hogy Varságh Béla és Szabó János helyét dr. Pándi Istvánnal, illetve Morvay Mihálylyal töltötték be. Az alispánnak a múlt év deczember haváról szóló jelentése, a melyet a bizottság tudomásul vett, a következőleg hangzik: Tekintetes Közigazgatási Bizottságnak! A múlt évi deczember haváról szóló rendszerinti havi jelentésemet a következőkben terjesztem elő: A személybiztonság a vármegye területén mindössze 8 esétben zavartatott meg, mely esetek közül azonban négy a megtámadottak halálával végződött. Deczember hó 24-én Budai János vasúti állomási felvigyázó a nagylaposi kitérő állomáson főnökét Agáczi László állomási elöljárót előzetes szóváltás után agyonlőtte. Mucha János szarvasi lakos pedig szeretőjét Krajcsovics Máriát lőtte agyon s mindkét tettes önmagát is nyomban kivégezte. Békéscsabán deczember hó 29-én este 8 órakor egy ismeretlen tettes Kohn Mór kereskedőt üzlethelyiségében egy késsel leszúrta, s 180 koroná- nyi készpénzét magához véve, elszaladt; Kóhn másnap a gyulai közkórházban kiszenvedett. Gyomán Márton Zsuzsánna cselédleány újszülött fiúgyermekét az árnyékszékbe dobta, hol az megfulladt. A többi 4 eset kisebbmérvü verekedés s kinyomozott tettesei az illetékes hatóságnak feljelentettek. Baleset 7 esetben történt, melyek közül 4 ugyancsak halálos kimentelü volt. öngyilkosság 11 ízben történt, s egy öngyilkossági kísérlet fordult elő. A vagyon ellen intézett bűncselekmények száma 68 volt, 20 esettel több, mint november hóban, s tekintve, hogy ezeknek tárgyát nagyobb részt csekélyebb értékű élelmi szerek lopása képezte, az esetek növekvő száma a téli időszakkal beállott keresethiány okozta szegénységben keresendő. Idegen dolog jogtalan rongálása 4 esetben fordult elő. A kinyomozott tettesek ellen a büntető eljárás folyamatba tétetett. Tüzeset 5-ször fordult elő s ezek mind jelentéktelenek voltak, kivéve a Békésen deczember 21-én történt esetet, hol Zsadányi Márton 480 korona értékű beltelkes háza égett le, az épület azonban tűzkár ellen biztosítva voit. hajó, a Wetterböl aztán részint csatornán, részint' apróbb tavakon keresztül vígan siklik a Keleti-tenger j hullámaira. Körülbelül 420 kilométert takarít meg! ezen az úton az a hajó, amelyiknek a SkagerrackbóL Stockholm felé visz az útja; ráadásul még a tavak óriási környéke ezen a réven közvetetlen összeköttetésbe léphet a környező tengerekkel. Hogy micsoda előny ez utóbbi, nagyon könnyű annak kiszámítania, aki ismeri a vasút és víziót tarifáinak óriási különbségeit. Már említettem, hogy Trollhattan mellett a Göta-Elf 35 méternyit esik öt részben; természetesen megnéztük ezt "a vízesést is. Egész Svédországban megszámlálhatatlan mennyiségű a vízesés, dej azok részint nagyon kis vízböségü patakok esései, J részint pedig inkább csak kataracta jellegűek, azaZj nem tulajdonképeni vízesések, hanem sziklák között.; szikláról-sziklára zuhogó sellők. A trollhättani vízesés,' helyesebben vízesések részben már igazi magas esések, az egyiknél közülök 12 méternyi magasságból húll alá a hatalmas víztömeg. Tiindéri szép látványosság| ez! Két oldalról hatalmas sziklás hegyoldalak mere-; deznek, sötétszínű falaikkal gyönyörű háttérül a zúgó, forrongó víz számára. A föesést két óriási sziklatömeg két ágra szakítja. Kicsi, keskeny függő hidacska vezet ezekre a sziklákra éppen a vízesés fölött. Szinte félve lépünk erre a pallóra, amelyre németül-franciául ráír-j ták: két embernél többnek egyszerre veszélyes a hídra lépni, a közepén veszélyes megállani. Persze, hogy mindenki megáll rajta s letekint az alatta örvénylő, ordító, tomboló áradatba, ahonnan finom vízporfelhök .szállanak az ember ruhájára. Senkisem sajnálja az egy korona fizetséget; ott állhatott a pokol torkában — természetesen biztonságban. Tovább menve a sziklákon, éppen a vízesés mellé kerülünk. Fülsiketítő zaj fogad; egy-egy felénk ömlő szellő valóságos záport zúdít reánk. A lezuhanó víztömeg fehér habbá verődve tombol, kavarog lábunk előtt, egyik oldalról a másikra csapódik irtózatos erővel, majd ismét felkavarodik, mintha láthatatlan hatalmak dobnák ki a mélyből fel a napvilágra. Közbe-közbe a finom, libegő párázaton megjelenik egy-egy szivárvány, mintha egy pillanatra a béke, a nyugalom képét akarná az elemek e háborgásába belevarázsolni. A felzavart ( víz aztán tovább siet örvényeket alkotva, lassan-' lassan veszítve erejéből; de még meg sem pihenhet, jön a második, aztán a harmadik, negyedik, ötödik esés. Mindenütt újra kezdődik a természetnek e nagyszerű játéka, s forr, bömböl, háborog a folyó másfél kilométeren keresztül. A föesésen alul, szemben vele gyönyörű híd vezet a folyón keresztül; a turista onnan kényelmesen gyönyörködhetik a fenséges látványban, amely különben legborzalmasabb az előbb említett kis függő hídról, legfenségesebb a sziklákról, legjobban áttekinthető a nagy hídról, egy helyen meg éppen bájossá válik. A negyedik katarakta helye ez; a folyó egy kis kanyarulatot tesz, a'nagy vízeséseket eltakarja a part. Magunk előtt láttuk a szemközt levő hatalmas sziklafalat, hátunk mögött 1 gyönyörű, sürü, sötétzöld fenyöerdö emelkedett Távolról a főesés moraja hallatszott, hátunk mögött kis patak csörgedezett, mi meg letelepedtünk egy hatalmas sziklára, amelyet a víztömeg lábunk előtt ostromolt. Neki-neki rohant, aztán egy percre ismét visszahúzódott, forrt, örvénylett a víz, mig környös- körűl minden, de minden csendről, békéről, nyugalomról, a természetnek nem hatalmáról, hanem szépségéről, jóságáról beszélt. A trollhättani vízesésekben negyedmillió lóerővel fölérő hajtóerő lappang. Természetes, hogy ezt a rengeteg hajtóerőt nem hagyják felhasználatíanúl. Két oldalon a parton itt is, mint Svédország egyéb zuha- tagainál, egy csomó mindenféle gyár van, amelyek bizony megrontják a környezetnek festői hatását. Másrészt azonban fogyasztják a zuhatag vizét is. Ha aztán tekintetbe vesszük, hogy a hajlandóság bizony megvan arra, hogy ezt a rengeteg hajtóerőt továbbra is felhasználják; ha el nem feledkezünk arról, hogy a mérnökök igen jó emberek, de ha arról van szó, hogy ilyen olcsó és ilyen izgatóan hatalmas hajtóerőt felhasználjanak, nem igen hajlandók respektálni a regényességet; ha visszaemlékezünk, hogy a hajózási csatorna is rengeteg víztömegeket vezet el a vízeséstől: igen könnyű megjósolni Trollhattan jövőjét.1 Mérnök uraimék rengeteg gyárvárost csinálnak Troll- hattanból; magára a vízesésre gyeplőket raknak, szétosztják apró ágacskákra, befogják kerekeket hajtani, fát fűrészelni, gépet gyártani stb., _ az egykor híres, büszke vízesésből nem marad semmi s ha igen, cingár, vézna, köhögös fia a híres, hatalmas, szilaj vérü apának. Ott, ahol a Göta-folyó a tengerbe ömlik, van Svédország legnagyobb kereskedő városa: Göteborg. A város középső részei sajátságosán régies külsejüek, házai megbarnúlt falúak. Másfélszázezer lakosa van, hatalmas kikötője, óriási forgalma. Van nehány szép középülete, utcája, tere, mindez azonban nem ragadta meg valami túlságosan a figyelmemet. Annyi szép épületet, annyi előkelő utcát, teret láttam utamon, hogy hacsak nem volt feltűnően szép, vagy nem fűződött valami történeti vagy más érdek hozzájuk, alig fordítottam reájuk nagyobb figyelmet. Göteborgban egy elrejtett, primitiv épületben levő, anyagiakkal küzködö iskolát látogattam meg, az u. n. Hőgre Samskolát. Ez az idegen hangzású svéd név közös felsöbbiskolát jelent. Szíves olvasóim mindnyájan hallották már ezeket a neveket: emancipációfeminizmus. Kissé kényes hangzású nevek; ha bele, fogok magyarázatukba s eltalálom árulni, hogy egyik vagy másik irányban érdekelt fél vagyok, vagy a hölgyektől vagy az uraktól, de bizonyára kikapok. Még az amerikai függetlenségi harc idején történt, hogy az amerikai nők petíciót nyújtottak be a kongresszushoz, adjon nekik is választói jogosultságot, a kongresszus azonban elutasította őket. A hölgyek nem igen nyugodtak- bele ügyük ilyen elintézésébe, egyesületeket alapítottak, hogy mozgalmukat ébren tartsák. Eközben 1840-ben Angolország a rabszolgaság eltörlésének megbeszélésére Londonba kongresszust hívott össze, amelyen nehány amerikai hölgy is megjelent. S itt — rettenetes csapás érte őket: hölgyek voltak a rabszolgaság eltörlésének főmozgatói, az ő szívük dobbant meg először az emberiség páriáinak nyomora láttára, asszony írta meg a híres irányregényt: Tamás Bátya Kunyhóját s ime — ez a kongresszus a megjelent hölgyeket nem fogadta be tagjai
