Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-02-12 / 7. szám
2 BÉKÉS 1905. február 12. telő aláírási ivek, a községi, egyházi tisztviselők, kereskedők, iparosok terrorizálása, a bázfelgyujtással és agyonveréssel való fenyegetőzés, mindez — úgy rémlik, — hogy nem csak Szegváron, hanem mintha helyen- kint Békésvármegyében is megtörtént volna s pedig nem csak szabadelvüpártiakkal, hanem függetlenségiekkel szemben is, a hol tudniillik a fékevesztett demagógia, gyűlölködő vágyainak nem a függetlenségi pártot akczeptálta levezető csatornául. De ne rekrimináljuk a múltat, hanem nézzünk előre s mérlegeljük a jövőt. A választási jog reformja, amint hogy ez természetes és kikerülhetlen is, maga fogja után vonni a választói jog kiterjesztését, nincs kizárva, hogy az áltálános válaszói jogot is. De ha csak oly mértékben terjesztik is ki a választói jogot, mint például Ausztriában van, ahol tíz korona évi adó választási jogot ád, a mostani választási mozgalmak és tapasztalatok után, nincs az a higgadtan gondolkodó akár szabadelvű akár függetlenségi párti ember, aki minden kételyen felülinek ne tartaná, hogy az alföldön, és ami bennünket legközvetlenebbül érdekel: Békésvármegye választókerületeiben szabadelvű párti ép úgy nem fog többé mandátumhoz jutni, mint ahogy nem jut függetlenségi sem. Önzetlenség, tudás, lellem, egyháznak, társadalomnak embertársaknak tett szolgálatok, a jelöltek mérlegelésénél még pehely sulylyal sem fognak többé a mérlegben hatni, ép úgy mint amiképen teljesen értéktelenné devalválódik a 48-as vagy 67-es pártállás is. A képviselőjelöltek közül az fogja jelölt társait legyűrni s fölöttük diadalmaskodni, aki — óh nem Marx vagy Lassale ethikai s eszményi szocziális tanainak hirdetője s önzetlen apostola - hanem aki a néptömegek legfékevesztettebb gyűlölködésének, leglelkiismeretlenebb és leg- hangosabb kifejezője lesz. A mostani szegvári pótválasztás — a mint azt a Budapesti Hírlapból átvesszük — Béké8vármegy'' legközelebbi képviselőválasztásainak előre vetített látképe. Hírek. Vármegyei közgyűlés. A vármegye törvényhatósági bizottsága ez évi rendes közgyűlését február hó 27-én fogja megtartani. A ki zgyülés előmunkálatait az alispáni hivatal már megkezdette és a jövő héten megjelenik a vármegye hivatalos lap ában a közgyűlés meghívója és tárgysorozata. A vármegyei közigazgatási bizottság holnap, hétfőn tartja meg február havi rendes ülését. Gyula város képviselőtestülete kedden délelőtt Dutkay Béla polgármester elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott, melynek egyedüli tárgyául az újonnan kinevezett rendőrkapitányok eskütétele volt kiiüzve. A tanács az ügyet azzal á javaslattal terjesztette elő, hogy az alkapitányi kinevezést a képviselutestület felebbezze meg a belügyminister- hez, miután az alkapitányi állás betöltése nem kinevezés, hanem a képviselőtestület által való vá lasztás utján kell, hogy történjék, de egyszersmind javasolta, hogy miután munkaerőre sürgős szükség van, az alkapitánynyá kinevezett Sárosy Józseftől vegye ki a képviselőtestület az esküt. K. Schriffert József kérelmére felolvastak egy régebbi ministeri döntést, melyre a tanács javaslatát alapította, dr. Berthóty István szólt a javaslat ellen és utalva arra, hogy újabban ily ügyekben a közigazgatási bíróság jár el, hivatkozott a törvény szavaira, mely szerint a rendezett tanácsú városok rendőrkapitányait a főispán nevezi ki, kifejtette, hogy a törvény szószerinti és értelem szerint való magyarázata is a főispáni kinevezés joga mellett szól és valamennyi kapitányi állás kinevezés utján töltendő be, akár főkapitánynak, akár alkapitánynak vagy egyszerűen kapitánynak czimezze azt a város. Hivatkozik analog esetekre, ahol a törvény szintén hasonlóan egy gyűjtőnevet használ (vármegyei és községi jegyzők, számvevők) és itt is az illető hatáskörben működő valamennyi tisztviselőre a rangfokozatokra való tekintet nélkül alkalmaztatnak a törvény rendelkezései. Dr. Berényi Ármin Berthófy érvelésével szemben utal arra, hogy a törvény csak azért beszél i rendőrkapitányokról, mert mellette a városok szót is többesben használja. A tanácsi javaslattal szemben javasolja, hogy miután a város a kinevezés jogosultságát nem ismeri el, ne vegye ki az esküt sem a kinevezett alkapitánytól, mert ez által a j kinevezett egyénnek szerzett jogokat biztosit és i bonyodalmakra ad alkalmat. Miután az elnöklő polgármester hangsúlyozta, hogy a kapitányi hivatalban föltétlenül szükség van a munkaerőire és i ezért szükséges az eskü kivétele, dr. Ladies László szólt a kinevezés joga mellett, a magyar nyelvből 1 vett példákkal bizonyítván, hogy a törvény kifejezése alatt igenis egy város több rendőrkapitányát kell érteni. Részletesen fejtegette ezután a törvény i nyilvánvaló czélzatát is, mely szintén a kinevezés mellett szól. Dr. Berényi Ármin ismételt felszólalásaiban az eskü kivétele ellen érvel, majd a jog orvoslat módjára nézve tett javaslatot. Gróh György, i dr. Császár Perencz és az elnöklő polgármester i szólották még az ügyhöz, melyben a vita bezárása t , után a közgyűlés 64 szavazattal 9 ellenében kimondotta, hogy a kinevezett alkapitánytól az esküt : nem veszi ki és elhatározta, hogy a kinevezés ellen a belügyministerhez felebbezéssel, a közigazgatási I bírósághoz panaszsza| él, végül egyidejűleg előter- ! jesztést tesz a főispánhoz, hogy addig is, mig a I kérdés eldől, járuljon hozzá, hogy a képviselőtes- i tület az alkapitányi állást helyettesítés utján töltse ■ be. A határozat kimondása után Tanczik Lajos i főkapitány letette a hivatalos esküt, akit a polgár- mester üdvözölt pár szóval uj állásában. Az alkapitányi állás betöltése a város állásfoglalása folytán egyelőre függőben marad. Érdekesnek tartjuk különben felemlíteni, hogy három év előtt Tanczik Lajost is a főispán nevezte ki alkapitánynyá és akkor e kinevezést senki sem kifogásolta. Kinevezés. A pénzügyminiszter Szántó Miksa budapesti lakost, segélydijas pénzügyi számgyakornokká nevezte ki a gyulai pénzügyigazgatóság mellé kirendelt számvevőséghez. Kinevezés. A pénzügyminiszter Matiszkó Guidó lőcsei díjtalan kir. pénzügyi számgyakornokot a gyulai m. kir. pénzügyigazgatósághoz dijas számgyakornokká nevezte ki. Uj nagyváradi kanonokok. A nagyvárai székes káptalan két stallumát töltötte be ismét a király. A két uj kanonok Nogely István, az Immaculata intézet igazgatója és Spett Gyula gyomai plébános. — Nogely István egyénisége minden tekintetben tiszteletet érdemel. Liberális érzésű pap volt mindig s erős hazafias szellem vonult végig munkásságán. Spett Gyula jeles képzettségű és a theologiai irodalomban nagy munkásságot kifejtett gyomai plébános volt és aránylag igen fiatalon érte a kanonoki stallumra való kinevezés. Mint kanonok az egyházmegyei iroda igazgatója lesz, a mely állásra már régebben kinevezte Szmrecsányi püspök. Kinevezés. A pénzügyminiszter Gólián János gyomai községi írnokot a kassai pénzügyigazgató- ság mellé rendelt számvevőséghez számtisztté nevezte ki. A folyó évi színházi Saison előkészítése ügyében a gyulai szinmüvészer pártoló egyesület választmánya kedden délután látogatott ülést tartott, a melyen a tárgyalást az egyesület elnöke : dr. Lukács György főispán vezette. Az ülés főtárgya Somogyi Károlv nagyváradi színigazgató kérvénye volt a vele fennállott, de a múlt évvel lejárt szerződés meghosszabbítása iránt. A választmány egyhangú határozattal kimondotta, hogy a szerződést az eddigi feltételekkel 1905. évre meghosszabbítja és igy az idén is a nagyváradi elsőrangú társulat fog a gyulai „Erkel szinkór“-ben játszani. A saisont ez évre augusztus és szeptember hónapokra tűzte ki a választmány. Maga Füstös Tamás is mélyen megvolt illetőd ve, valahányszor rájuk nézett. A feleségének a szeme is könybe lábadt. — No apjuk — mondta elérzékenyülten — megszánta kigyelmedet az Isten. Nem ’s lett volna semmi baj, ha egy incidens közbe nem jön. Az incidens az volt, hogy az uradalmi bérlő, Gajlás nagyságos ur meglátta a két szürkét és azt kérdezte Füstös Tamástól, hogy eladók-e? — Nem úgy vettem, hogy túladjak rajtuk. — Pedig én megvenném. Jó áron venném meg. — Hászen nem mondom, hogy éppen — Gajlás uram nem hagyta kibeszélni. — Ide hallgasson Füstös Tamás : adok értük két igás lovat s tetejébe ötszáz forintot. Sem többet, sem kevesebbet. Holnapig meggondolhatja. Aludjék ré egyet. Azzal odébb állott, Füstös Tamás azon az éjszaka nem aludt egy mákszemnyit. Nyugtalanul hánykolódott az ágyon. Mérlegelte az állapotát. Két ló, meg ötszáz forint!,... Mi ez? Hiszen akkor ötszáz forint ingyen marad a kezében. Egézzen ingyen .... Olyan ingyen, mintha lopta volna.... Mért hát egész évi keserves munka után sem jár ötszáz forint egy gányónak, még akkor sem, ha megszakad a munkában. . . Ez nem istenes dolog . . . Ha kevesebbet Ígértek volna, a legboldogabb ember lett volna. De igy ! Nem tudta a lelkére venni. Gányónak arra mifelénk a feles dohánykertészt nevezik. Van ebben az elnevezésben valami gúnyos, kicsinylő vonatkozás. A szántó- vető ember nem tekinti magával egyenrangúnak azt, aki nem arat, aki a nagy munkaidőben csak kocsozza a dohányt. Az — nézete szerint — csak olyan babra munka. A három gányó aznap szállította be a dohányt. Meg is kapták a pénzüket s egy kis áldomást iddogáltak. Csak olyan szegényesen, egy-két litert mindegyik. Csak a hire kedvéért. A legtöbb pénzt Füstös Tamás kapta. Szorgalmas, takarékos gányó volt, aki kevés előleget szedett ki az uraságtól. — Száznegyven forint ütötte a markát. Nagyon megvolt elégedve magával és a világi renddel. Egy-egy óra múlva Rohoskának megint akadtak czimborái. A czigányok ujfent előkerültek. Duhaj kedve szilajon kezdett lüktetni. Rendelte az italt nyakra-főre. Hangosság, vi- gaszság töltötte be az ivót. — Eb fél, kutya féli — hangzott Rohoska ajkairól. Majd megfizeti, aki reggelig iszik 1 Koczintottak és ittak. Rendesen, szakad- vást, mintha napszámba csinálnák. De úgy éjféltájban Rohoska Pali arra a szomorú fölfedezésre jutott, hogy elfogyott a pénze. Az apró is, a nagy is. Úgy látszik, nem hozott eleget. A mulató kedve pedig nagyobb volt, mint valaha. Ez nem jó dolog, ezen segíteni kell. Segített is, igazi korhelymódra. Odament a gányók asztalához ; — No atyafiak, ki akar kendtek közül lovat venni? Fürtös Tamás félénken szólalt meg : — Én is vennék, mert éppen szándékom van. — No hát eladok két almásszürkét. Nézze meg kend. Különbet a nagyapja se látott. Hótig elparádézhat vele! Füstös Tamás megnézte a holdvilágnál a két remek almásszürkét. Semmi ivadéka nem volt lókupecz, de azért felismerte, hogy helyes két jószág. Álmában sem látott szebbet. — Mennyi pinze van? — kérdezte Rohoska. — Száznegyven forintom, — hangzottá válasz. — Tyüh ! a rongyos miatyánkját a kódus vitézségének, a kevés! Akkor nincs vásár! — Már pedig nekem nincs több pénzem. Rohoska kidüllesztette e mellét.: — Igazan nincs? — kérdezte gyanakodva. — Mária ucscse 1 — Adja ide 1 Üsse meg a menykő ! Megkötötték az alkut. Füstös Tamás hazavitte a két almásszürkét, Rohoska Pali pedig ott. hagyta az árát. Mindez reggelig megtörtént minden baj nélkül. A gányó faluban nagy hire járt a Füstös Tamás két almásszürkéjének. Csodájára jártak. Bámulták és irigyelték. — Igazi táltosok! — hangzott mindenünnen.
