Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-12-24 / 54. szám
1905. deczember. 24. BÉKÉS 9 kér, mert nem jó helyre nyitott be, a hol megtévesztették, mert csak olyan jó kenyeret adtak neki, mintha Gémeshez ment volna be ; a másikból pedig igazán kirí a dupla „kenyér irigység“. Na ha már azok is veszekszenek, a kiknek igazán bőven megvan a mindennapi kenyerök (vagy talán éppen azért mert a nyakukon szárad) hát akkor mit csináljunk mi boldogtalan halandók, a kik vagy a Gémes vagy a Faragó-féle üzletekből kiló számra vesszük a mindennapi imádságunkba foglalt kenyeret is. Az a dicséretes a most küzdő két ellenfélnél, hogy minda- ketten „az általában kedvelt, saját készitményü kitűnő házi kenyérrel“ dobják vissza egymást, holott az egyiknek a példaszó szerint jussa lenne kővel dobálózni. Mig az élők igy veszekesznek a kenyeren a kenyérért, addig a mi kedves jó Jusztin bátyánk itt hagyott bennünket örökre. Munka közben hullt ki kezéből a penna, olyan volt ő, mint a hős katona, küzdött, dolgozott az utolsó lehelletéig. Élete egész szép csendben folyt le, inert mindig dolgozott, nem volt ideje arra, hogy a nagy világ zajában részt •vegyen. Tisztelte is mindenki, szerették polgártársai s most hogy oly hirtelen megszűnt nemes szive dobogni, siratja őt az egész város. Ő a város halottja s pótolhatatlan vesztesége Gyula város közigazgatásának. Legyen emléke áldott, s erényeit ■örököljék hivatalai utódi. Most pedig kívánjunk egymásnak boldog karácsonyi ünnepeket s a magyar hazának a várva várt messiást: békét. £ss —öO Közgazdaság. Iparhatósági meghizottokul választattak Gyulaváros tanácsa mint elsőfokú iparhatóság mellé: Krizsán András, Kiss Mihály, Sál József, L:cska Ferencz, Szállá Lajos, Túri Gábor, Pfaff Ferencz, Remele József, Valent Pál, Múlt ltezső az iparosok részéről, Grünbaum Ármin, Nádor Mór, Schvim- mer Arnold, Multas Mór, László Antal, Zuzmann János, Weisz Ede, Scheibert Jakab, Marosán György és Tóth János a kereskedők részéről. A gyulai járáshoz az iparosok részéről: Szállá Lajos, Remele József. Lindenberger Alajos, Múlt Rezső, Kiss Mihály, Gyepes Gergely, Karácsonyi Mihály, Túri Károly, Alföldi Ferencz és Krizsán András, a kereskedők részéről : Tóth János, Marosán György, Scheibert Jakab, Weisz Ede, Zuzmann János, László Antal. Multas Mór, Schvimmer Arnold, Grünbaum Armin és Nádor Mór. Olcsó benzin motorhajtásra. A benzin piaczi árának emelkedő irányzatára való tekintettel a m. kir. kereskedelmi minister, a nagyobb hazai ásvány- olajfinomitó gyárakkal, a motor hajtási czélokta rendelt adómentes benzin piaczi és mérsékelt eladási árainak szabályozása iránt, három évig terjedő érvénynyel oly megállapodást létesített, hogy ezek e gyárak, a benzin motorral dolgozó hazai kisiparosok és kisgazdák részére, a náluk megrendelt adómentes benzint, mértermázsánként 16 korona engedményes árért fogják szállítani. A gyulai tejszövetkezet folyó hó 20-ikán élénk érdeklődés mellett rendkívüli közgyűlést tartott az elnöklésre e czólból felkért dr. Fábry Sándor alispán, későbben pedig K. Schrijfert József képviselő vezetése mellett. A közgyűlés a városházán volt és az egész délelőttöt igénybe vette. A tejszövetkezet pénztári kezelése körül tudvalevőleg zavarok és rendetlenségek merültek fel és egy a nyár folyamán e czólból választott öttagú küldöttség szakértőket kért fel a számadások megvizsgálására. A vizsgálat a mostani közgyűlést megelőzőleg tényleg meg is történt, de konkrét eredmény nélkül. Eredmény nélkül ugyanis annyiban, hogy a vizsgálat sok rendetlenséget derített ki ; az is több mint valószínű, hogy a pénztár szabálytalan kezelése a szövetkezetnek tetemes anyagi károkat okozott, olyan bizonyitékokat azonban, amelyek alapján a pénztárkezelők bármelyike ellen törvényes intézkedéseket lehetne megindítani, a vizsgálat nem eredményezett. Az igazgatói állásról leköszönt lleisner Eraánuel helyére a közgyűlés Weisz Mórt választotta meg, aki a szövetkezet alapításában tevékeny részt vett és akinek üzleti tevékenységére a szövetkezett tényleg utalva is van. A faiskoláról. (Folytatás.) Mi történt azután néhány évig a faiskolában, biz én nem tudom. Mig Murvai bírta haszonbérbe, feléje se mentem. Mikor a vármegye 1893-ban megalkotta »Szabályrendeletét a községi faiskoláról s a közutak mellékeinek befásitásáróL nem sokára az alispán kinevezett Gyula városának faiskolája felügyelőjévé. Ezen kinevezést hálával fogadva, azóta teszek, amit tehetek a faiskola érdekében. Az én feladatom azonban nem sok. Felügyelek arra, hogy az állami felügyelőnek a tavaszi és őszi kötelezett faiskolai látogatásom alkalmára megküldött utasításai teljesítve vannak-e ?. Ezen utasítások leginkább az »Eperfa tenyésztésre« vonatkoznak, amennyiben a kormány az eperfa számfeletti mennyiségű ültetése által a selyem-tenyésztés általános meghonosítását czélozza. Ebből kifolyólag évek óta arra ösztönöz, hogy találjak a helység területén olyan helyet, ahová még eperfát lehet ültetni, különösen kiemelve, hogy ha lehetséges, élősövényeket létesittessek, hogy a levélszedők ne kényszerüljenek a fára mászni, ami természetesen a selyem-bogár tenyésztő öregeknek, más munkára tehetetleneknek nagy könnyebbséget szerez a tenyésztés dolgában. A faiskola felügyelettel való megbízatásommal egyidejűleg került Pikó Ferencz a faiskolába kertésznek. Ő sok lelkesültséggel fogott az újjá alakítás munkájához, de sok nehézségre is akadt. Elismeréssel kell adóznia a város közönségének Dutkay Béla polgár- mester iránt, aki a faiskola újjá alakítása tekintetében minden lehetőt megtett. A faiskola területének közepe minden tavaszszal tocsogott, annyira teknős volt, amennyiben valaha a Körös kiáradott vize itt folyt a Tavaszrétbe. Ebben a vizenyő talajban csak sínylették a fák. Feltöltette tehát azt közel egy méterrel. Honnét vette hozzá a földet? Gondolom, hogy a város kövezett utain összekepart sár volt e czélra fordítva néhány éven keresztül. Igaz-e, nem tudom, azért mondom, hogy csak gondolom. Ez azonban mellékes kérdés, elég, hogy a feltöltéssel a terület a legalkalmasabbá lett facsemeték nevelésére. Az újjá alakítás nagy munkájában biztos névvel ellátott gyümölcs fajok megszerzése nem az utolsó dolog. Nekem akkoriban sok tanulmányozás alá vett alma, körte, szilv$, cseresznye, megy fajaim voltak. Ezek mindegyikéből adtam ótó galyakat. Nehogy azt gondolja valaki, hogy pénzért! Ingyen történt biz az! Pikó el is ótotta és azóta fönn is tartotta azokat a fajokat, melyeket én különösen kijelöltem a nagyban tenyésztendők között. A faiskola azonban évekig ismét csak befektetést és sok tisztán tartási napszámot követelve jövedelmet nem adhatott. A jövedelem fokozására nézve az utak melletti szőtő-lugasok — melyeket a filokszera kiölt — újból való megalkotása czélszerünek mutatkozott. Ebben az időben azonban még a városban a szőllő-ótást próbaképen csak én gyakoroltam és az ótáshoz való amerikai vadalanynyal senki sem birt. A polgármester tehát elhatározta, melyre azonban a kormány is utasítást adott, hogy vad alany szőllőtelepet létesít. A kormány a ménesi vinczellér képezde igazgatóságát küldötte ki arra nézve, hogy vizsgálja meg a város által a szőllő-telepnek kijelölt helyeket s azokról a legalkalmasabbat válaszsza ki és egyúttal az alkalmazandó fajt is állapítsa meg. Lukács György volt főispán is érdekkel kisérte az ügyet s ő eszközölte ki, hogy a kormány hibátlan Ripária Portalist küldjön, néhány Tormentosa is vegyült ugyan közé, de hát ezt már kipusztitottuk. A szőlő-telep létesítése újabb befektetéseket követelt, mig néhány hold föld bérjövedelmétől is megfosztotta a várost. Sok, sok ügygyel-bajjal végre sikerült úgy a faiskolát, mint a szőllő-telepet jövedelmezővé tenni. Hogy még az utóbbi években nem múlta felül a jövedelem a kiadást, annak még mindig a szőllő- telepre és a faiskola lugasaira fordított befektetés az oka. Most azonban, amikor már a szőlő-telep a 10 hold területet elérte és oszlopokkal, venyigetartó drótokkal el van látva; amikor a faiskola utjai mellett a lúgos oszlopok és drótok nem hiányzanak, egy szóval, amikor a befektetés a legcsekélyebb mértékűvé vált, de a jövedelem biztosan túl fogja haladni úgy a faiskolára, mint a szőllő-telepre fordítandó évi kezelési és tisztán tartási költséget, akkor egyáltalában nem látom czélszerüségét annak, hagy e két — eddig igazán áldozattal létesített — köz- vagyonosodásra ható intézménye a városnak bérbe adassék. Feltűnő az a mohóság, melylyel a bérbeadás elve okvetlenül kimondandó volt. Nem, tisztelt városi képviselőtestület, nem kell a faiskolát és szőlő-telepet bérbe adni, hanem okszerű és czélszerü kezelési eljárást kell alkalmazni. Legelőször is oj^an ellenőrzőt vagy ellenőrzőket kell kinevezni, akik között ne legyen olyan, — mint most van, — aki csak — magyarul szólván — szekirozni tudja a kertészt és ha az valamiben ellent mond, vagy7 méltánytalan vád ellenében védi magát, azt ártatlanul szidni is. Gorombasággal nem lehet sem szelídíteni sem békét eszközölni, az igazságot pedig megvédeni lehetetlen. Ha az ellenőrző valamiben szabálytalanságot lát, vagy valami dologra nézve gyanút táplál, ne támadjon addig, mig gyanúja igazságáról vagy a szabálytalanság valódiságáról meg nem győződik, akkor sem gorombasággal fogja a hibát megorvosolni, hanem szélszerü intézkedésekkel. (Vége köv.) Törvényszéki csarnok. Uj ügyvéd. Dr. Jantsovits Emil, Jantsovits Emil gyulai ügyvéd jeles tehetségű fia, a héten sikerrel tette le a budapesti ügyvédvizsgáló bizottság előtt az ügyvédi vizsgát. A fiatal ügyvéd Gyulán fog irodát nyitni. Előléptetés. Mészáros Gusztáv szarvasi kir. járásbirót megérdemelt előléptetés érte, ugyanis a VIII. fizetési osztályból a Vll-ikbe lépett elő. A ki tolvajokat károsit meg. Majorosi István és Koczka János füzesgyarmati lakosok 1905. évi április 21-én br. Springer Mária bezárt góréjából annak oldal lécze kifeszitése után 5 zsák csöves tengerit loptak s a zsákokat egyelőre a Berettyó partjára helyezték s amig a többi zsákok után mentek, az alatt Czinege János arra felé járván a zsák kukoriczát magával vitte — gondolván, hogy Isten adta. A két első vádlott 6—6 hónapi börtönt kapott, azonban enyhítés végett felebbeztek. Czinege János pedig 20 korona pénzbüntetésre Ítéltetett jogtalan elsajátítás miatt — mégis nyugodott az Ítéleten bárha nagyon drága volt az egy zsák tengeri, mert a büntetés 20 korona lett. A „gépápoló“. Veresztes András fütő gyanánt volt alkalmazva s igy vígan robogott Békés felé, útközben azonban az ördög megszállotta és a fékező ládájából a szerkocsiból 4 koronát elemeit — de vesztére, mert már gyanakodtak reá s a fékező megjegyezte bevágással a koronákat, melyek egyikét terhelt kölcsön adta s igy jöttek reá arra, hogy ő a tettes. Terhelt azonban tagadta bűnösségét és azzal védekezett, hogy minden koronás egyforma pénznem, különben foglalkozására nézve azt adta elő, hogy „gépápoló“ vulgo kazán fütő. Yégre is azonban sértett vallomása után beismerte, hogy ö emelte el a pénzt, de a beismerése daczára felmentetett a „gépápoló“ a vádtól, mert sértett visszavonta panaszát s igy nem lehetett megbüntetni. A mulatság vége. Kétegyházán 1904. évi deczember 19-én többen mulattak a korcsmában, mikor Veres Tógyer Ruch Ferencz borbélysegédet torkon ragadta. Erre a rend fentartására kiküldött egy szál rendőr Rotár István közbe lépett, hogy csendre intse őket, azonban Ardeleán Péter smirku a rend- dőrt hátulról megragadva, földre rántotta, Yeres Tógyer, Grósz Tógyer gyiki a vád szerint ütötték a rendőrt. Terheltek azzal védekeztek, hogy ünnepjök lévén egész nap ittak a korcsmában s igy nem tnd- ják, hogy mit csináltak. Minthogy azonban a tanuk megczáfolták, hogy nevezettek olyan boldog állapotba lettek volna, fejenként 3—3 napi fogházat kaptak. Az ítélet jogerős. A hűtlen megbízott. Hauska János budapesti lakos, szarvasi bérháza kezelésével Hipszki Jánost bízta meg, azonban a vád szerint 1903. és 1904. évekbon a beszedett házbérösszegból 1907 koronát
