Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)

1905-12-17 / 53. szám

8

BÉKÉS

1905. deczember 17.

ki is érdeklődjék máskor a 25Ó-ik tárgy iránt, mely Öcsöd község pótköltségvetéséről, vagy a Gádoros községben behajthatlanná vált katona beszállásolási póradó törléséről szól.

Hát meg az instelláló közgyűlés, ha lesz ! „Ez lesz csak az »igazi kávéházi“ . . .

— re.

Közgazdaság.

Vasúti bejárás elhalasztása. A kereskedelmi minister Pallós Ignáoz budapesti lakos építési vállalkozó kérelmére s tekintettel a kunszentmárton— ssarvasi helyiérdekű vasút vonal mentén érdekelt községek azon óhajára, hogy a nevezett vasútnak keskenyvágánynyal való kiépítése újabb helys ini tanulmányok tárgyává tétessék, a folyó évi deczember hó 20-ára kitűzött közigazgatási bejárást bizonytalan időre elhalasztotta.

A vasárnapi munkaszünet felfüggesztése karácsony és újév előtt. Az aradi kereskedelmi és iparkamara általános tájékozás czéljából tudatja, hogy a kereskedelemügyi minister a fogyasztóközönség érdekeire való tekintettel megengedte, hogy a folyó évi deczember 24.-ére és 31 -éré eső két vasárnapon az ipari és kereskedelmi árusítás, illetve adás-vevés kivételesen délután 5 óráig, a borbély és fodrász üzlethez tartozó munka pedig kivételesen az egész napon át végezhető legyen.

A faiskoláról,

(Folytatás.)

Csak úgy könnyedén odavetni pedig azt, hogy : »A faiskola bérbeadása elvben kimondatik* talán még is megfontolatlanság, mert vájjon mi következhetik a bérbeadásból ? E kérdésre a feleletet tapasztalásból és a faiskola feladatából az alábbiakban mondom meg.

Az 1870-es évek elején megboldogult Danczky István érdemes kötélgyártó mester, de rendkívül szenvedélyes gyümölcsész és ótó ember, a város segítségével gyönyörű faiskolát létesített- a mostani helyén. A faiskolára fordított költség azonban sem az ótványok eladásából, sem a szőllő-lugasok terméséből nem térült meg. Megszületett tehát az akkori nagyközségi szervezetű elöljáróságban a faiskola bérbeadásának eszméje. Danczky Ígéretét felülliczi- tálta szintén megboldogult Grécz József nyugalmazott urasági inas és a városi dolgokban benfentes ; meg is kapta hat évre az Ígért haszonbérért, természetesen azzal a kötelezettséggel, hogy a beótandó csemetéket tartozik beótani vagy beóttatni és a közönség számára eladóvá tenni. írásbeli szerződés volt róla. Mi történt mégis ? A haszonbérlő az első esztendőben valamennyi ótott csemetét eladta, felfogadott egy kertészféle tudákos embert, aki szóval úgy tudta a fákat nemesíteni, hogy . . . egy se fakadt meg a keze után. A bérlő természetesen a meg nem fakadt alanyokat boszusan egész nyáron át gondozatlanul, kapálatlanul hagyta, gondolván miszerint elég lesz azt a bozótot téli olcsó napszámmal majd megkapáltatni vagy veremvágóztatni és a borzasztó mennyiségben hajtást hozott alanyokat következő tavaszszal beótatni. Igen ám, de az az uj — mindenhez értő — ótó embere a második évben ép olyan szerencsétlen kezű volt, mint az előző évi. Minden lett ott, csak ótás nem. A gondozás ismét lődött. Már a harmadik év elején az elöljáróság kezdte kényelmetlenül érezni magát az általános zúgolódással szemben, mely a közönség soraiból itt is, ott is fölhangzott azért, hogy nem kaphatott senki ótványt és drága pénzért Csabáról és Gyulavarsánd- ról kellett azt venni.

A szőllő-lugasok az utak mentén már a 3-ik évben nem termettek, mert a tudákos metszés két év alatt kimerítette, tönkre tette a tőkéket. Minek- utánna pedig az elavult és elvénült alanyokba már ótani sem lehetett: a bérlő is kezdte magát kényelmetlenül érezni és mindent elkövetett, hogy a bérlettől szabadulhasson.

Három év alatt tehát tönkre ment a gyönyörű lugas-szőllő, tönkre mentek az ótani való vad alanyok, tönkre mentek a Danczky által nevelt termő fák, mert azok soha egy kést, egy fűrészt nem láttak három éven keresztül és borona-tövissé vált

koronával szégyenkeztek gyümölcstelen állapotban.

Ez időtájban vált Gyula rendezett tanácsú várossá. A jóságos polgármester Dobay János minden kártérítés nélkül vette el Grécz kezéből a faiskolát, melyet az akkori tanács végképen megszüntetendőnek ítélt. Csakhogy a vármegye azt mondta rá : »Nem oda Buda! Tessék a faiskolát rendbe hozni!« Jól van! De ki hozza rendbe? Kiválasztottak három polomókust, akarom mondani: pomológust. Az első Novottny Antal megboldogult uradalmi kertész, a második a nagy gyümölcs evő, Göndöcs Benedek és a harmadik tisztelettel alulírott lett a nagy munkára kiszemelve. Novottny és Göndöcs csak görcskötők voltak és igy Dobaynak egyenes megbízása folytán én alakítottam újra az egész faiskolát.

Legelsőbben is kertészül kiszemeltem Darvasi Ferencz nevű — régen meghalt — ótó embert. Ezt megtanítottam a szőllő-lugas metszésére és gondozására. Azután kiirtottuk az elvadult csemetéket, felforgattuk a földet és az államtól nyert csemetékkel beültettük, részben pedig magvetést csináltunk. Ehhez a várii uradalom két-két zsák vadalmát és vadkörtét adományozott, melyeket Darvasi szedett össze az erdőn. Mikor már az alanyaink olyanok lettek, hogy nemesíteni lehetett azokat: elmentem Mezőkovácsházára, nagynevű Bereczky Mátéhoz, aki a magyarországi pomológiának bibliáját akkortájban írogatta és aki a magyarországi gyümölcsészet terén több hasznot tett az országnak, mint az a hires másfél évtizedig kormánykodó miniszterelnök, mondom, ehhez az áldott emlékű Bereczky Mátéhoz mentem, hogy az újjáalakítandó faiskolára nézve utasításait kikérjem és a magam tapasztalatait átadjam ! Az együttes megbeszélésnek azután az a faiskola lett az eredménye, mely az országban talán, mint első tartalmazta azokat a gyümölcsfajokat, melyeket erre a vidékre a szaktudósok állapítottak meg.

Mit jelent az ilyen faiskola egy helység egy vidék számára, azt én nem irom meg, lesz talán olyan polgár a város képviselőtestületében, aki meg tudja azt bírálni.

Az újjáalakítás azonban, nem ment olyan hamar, mint azt én itt leírtam; négy év kellett hozzá. Ha már most számítjuk a bérbe adott faiskola tönkretételében letelt három esztendőt és az újjáalakítás négy esztendejét, épen hét esztendeig volt Gyula város közönsége abban a helyzetben, hogy egy szál, pedig ez nem sok, mondom, csak egy szál ótványt is kaphatott volna helyben.

Ki károsodott hát a bérbeadás által? Bizonyosan a község. Kinek volt megtérithetetlen terhe a hét évi költség, melyet az újjáalakításra fordítottak ? A megszűnt nagyközség elöljáróságáé ? Biz az nem 1 Gyula városáé 1

Azt hiszi figyelmes olvasóm, hogy figyelembe vette a városi tanács azt a közmondást: „Elég egy sütetből egy lepény?' Dehogy! Szegény Darvasi el- nyomorodott, a faiskola ismét tönkre ment. Mi tette tönkre ? Az irigység 1 Nekem az újjáalakítás körül tett fáradozásaim tiszteletdijában, az újra termővé vált szőllőlugas terméséből Dobay János polgár- mester két, egymásután következő évben, egy-egy kosár szőllőt küldetett. Ő maga pénzért vett a családja számára, de nekem ajándékban adta. Ez a két kosár szőllő volt az oka, hogy a faiskola felügyeletével föl kellett hagynom; az irigység és a rágalom másként magyarázta az ajándékot.

Néhány év alatt a faiskola ismét elvadult, az anyafákat elvitték, a fajok elvesztek, vége volt mindennek. Darvasit kegydijjal eleresztették. A faiskolát pedig bérbe adták néhai Murvai Andrásnak. Ez azon kezdte, hogy a Danczky által növelt nagy termő fákat, melyekből a faiskola hátulsó részében vagy 40 darab megmaradt, — kivágatta, az iskola területét 2000 □ ölre redukálta és árpát vetett a földjébe. Soha olyan vandalizmust faiskolával nem követtek el, mint ekkor. Sirt a lelkem, de hát mit tehettem? Hallgattam és tanulmányoztam a gyümölcsfajokat akkor már a magam szőllőjében.

(Folyt, köv.)

Törvényszéki csarnok.

Kinevezés. A király dr. Degré Miklós budapesti VIII.—X. kér. járásbirót, a békési járásbiró ságnak pár év előtt volt nagyképzettségü vezető- jét, a zalaegerszegi törvényszék elnökévé nevezte ki.

A gondatlanság. Gyulaváriban 1905. február 3-án Szabó József 15 éves gyerek a padlásról előkereste apja által ottan elrejtett fegyvert s a mint azt mozgatta, a fegyver elsült és a közelben álló öcscsét találta a lövés, ki azonnal meghalt. A tettes fiatal korára figyelemmel 2 napi elzárást kapott.

A nagy pipások Számfire Péter, Ardeleán János és Csoltean Vaszil kétegyházi lakosok nem szerették a kincstári dohányt szívni, mert nem volt pénzök, ennélfogva magyar dohányt élveztek és pedig olyan formán, hogy a múlt év november elején Szabó András bezárt dohányszáritójából az ablakon át történt behatolással, 74 kötél dohányt loptak el s azzal védekeztek, hogy ők nem árusítás czéljából vitték el a dohányt hanem azért, mert szeretnek pipázni és enyhe büntetést kértek azért, mert a lopott dohányt igazságosan osztották meg egymás között. A bíróság terheltek mindenikét — tekintettel a betöréses lopásra, — 6—6 hónapi börtönre Ítélte, nevezettek azonban fellebbeztek, mert szerintük sok 6 hónapot ülni dohányért.

Aki csak köszön. Ifj. Kelemen Károly körös- tarcsai lakos ellen az a vád emeltetett, hogy 1905 ápril 2-án éjjel Dancsik Ferencz rendőrbiztost hivatalos eljárása közben, amiért őt megszóilitotta, hogy csendesen viselkedjék, — földre lökte. Terhelt azzal védekezett, hogy ő csak köszönt a biztosnak és nem bántalmazta, azonban a sértett és a tanúk kihallgatása által az nyert beigazolást, hogy terhelt nemcsak köszönt,, hanem földre is lökte a biztost, ugyanazért hatóság elleni erőszak miatt, 8 napra ítéltetett a lármázó legény s nyomban neki is állott.

A végrehajtó ellensége. A szarvasi járásbirósági végrehajtó 1904. márczius 30-án megjelent Szenteszki Mihályiul!, hogy a lefoglalt sertéseket elárvereztesse, azonban az árverést nőm tarthatta meg, mert Szenteczki Mihályné azokat eladta, férje pedig a lefoglalt búzát árusította el ; ez azonban nem volt elég, hanem az asszony meszelőrudat emelt a végrehajtóra, sőt el is taszította. E ténykedéséért a nő 1 hónapi, férje pedig a sikkasztásért 8 napi fogházat kapott. Mindketten fellebbeztek az ítélet ellen, a kir. ítélőtábla azonban helybenhagyta a büntetést, de terheltek semmiségi panasszal éltek ezen ítélet ellen is és pedig azért, mert nem érzik magukat bűnösöknek s nem éreznek magukban türelmet börtönbe ülni. Az iratok felterjesztettek a kúriához.

A szatócs. Engedi János gyulai lakos szatócs- üzletet óhajtván nyitni és igen olcsón szerzett üzletébe árukat, mert gazdája Fábián Lajos üzletéből szolgálati ideje alatt különböző számos üzleti árut, sőt még dohányt is Szilágyi Lajos segítségével lukasára szállított. Mielőtt azonban az üzletet megnyithatta volna, kiderült a szerzési mód s ennek folytán nemcsak, hogy a szolgálatból elbocsáttatott, hanem a gazdája kárára elkövetett lopásért egy évi börtönt kapott, Szilágyi Lajos pedig, ki segédkezett a lopott tárgyak elszállításában, hat hónapi börtönre Ítéltetett. Az ítélet ellen úgy a közvádló, mint vádlottak — noha különböző indokból — de felebbeztek.

Alkalmi pénzszerzés. Szívós Ferdinánd szeghalmi szabó tanoucz azt a módját eszelte ki a pénzszerzésnek, hogy Szel József II éves tanoncz társát a szomszédos Pikó-féle hentes üzletbe küldte s mig a gazda kiment, a pénzes fiókból nehány koronát elemelve, Szívósnak adta oda, ki azután sok jót vásá rolt a hentes üzletből s igy a pénz vissza került a sértetthez. Szél József életkorára való tekintettel nem volt büntethető Fölbujtója tagadta bűnösségét és azzal védekezett, hogy a csendőrök elő t azért tett beismerést, mert félt, — tekintve azonban, hogy bűnössége beigazolást nyert — egy hónapi fogházra ítéltetett. Az ítélet jogerős.

A birkahús kedvelői. Szeghalmon Sz. Tóth István, Sz. Tóth János és Szívós Sándor a sok füstölt hús után birkahúsra éheztek és hogy ebbeli vágyukat kielégíthessék, 1905. évi február 20-án éjjel Csüllög Mihály bezárt tanyai lakásából az ajtó lakat-