Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)

1905-01-29 / 5. szám

1905. január 29. 3 Mindkét küldöttségnél a Schrifíert-párt kezdte a szavazást. A városházán a belvárosi szavazóknál •sakhamar a Lukács-pártra került a sor és igy kez­detben a szabadelvüpárt vezetett. Tizenegy óra felé, »mikor Lukács Györgynek mindkét küldöttségnél 112—112 szavazata volt, az első küldöttségnél egy­másután a IV. és V. tized és második küldöttségnél a III. tized Schriffert-pártja került sorra. A jól szervezett Schriffert-párt szemmel láthatólag kifej­tette minden erejét, hogy e kerületekkel, ahol több­ségben van, olyan trilsúlyt érjen el, amely eldöntse a választás sorsát. Hosszú időn át tartott mindkét küldöttségnél a Schriffert-párt szavazása, az ötödik tized leszavazása után az első küldöttségnél ismét a Lukács-pártiak kezdtek tömegesen szavazni, hogy helyreállítsák az egyensúlyt, az erős többségben levő Schriffert-párt azonban nagy csoportokban állta el a Lukács-párti szavazók útját, ahonnan őket a köz­lekedés miatt elzárni nem lehetett és a szavazókat visszatartani, vagy maga részére átvinni igyekezett. Lépten-nyomon szükség volt a hatósági beavatko­zásra, hogy a rend fentartassék, sőt egy Ízben csend­őröknek kellett szétszórni a tömeget, amely néhány Lukács-párti szavazót körülvéve formálisan átsodort az ellentáborba. A választás előzményei után ezekről értesülvén a szabadelvüpárt jelöltje Lukács György főispán írásban tudatta a választási elnökkel, hogy a jelöltségtől visszalép. Néhány perczczel két óra előtt érkezett a főis­pán levele a választási elnökhöz, a ki előtt épen a tömegesen felszorult Lukács párti elmaradottak akar­tak szavazni. A levél felolvasása után dr. Zöldy Géza nyomban beszüntette a szavazást és közölte a lemon­dást dr. Dáimel Sándor küldöttségi elnökkel, a ki előtt a németvárosi Schriffert párt utolsó szavazói szavaztak, mig a Lukács párt szavazói a választói helyiség elé kezdtek épen gyülekezni, várván, hogy a sor reájuk kerüljön. A szavazást itt is nyomban beszüntették és igy arra, hogy a szavazás teljes lefolytatása esetén milyen lett volna a szavazat arány, következtetni is alig lehet. A lezáráskor K. Schriffert Józsefnek 697, dr. Lukács Györgynek 327 szavazata volt. Hosszú időt vett igénybe, mig a küldöttségek elkészültek a jegyzőkönyvekkel. Ezalatt az egész Schriffert párt a városháza elé vonult, a honnan egy rész a megválasztott képviselőért ment el. Nagy lelkesedéssel a nép által húzott kocsin hozták a gyengélkedő K. Schriffert Józsefet a városházához, a ki Bart,ha István volt apáczai pap kíséretében jött. A küldöttségek időközben munkájukkal elké­szülvén, dr. Zöldy Géza óriásivá felnövekedett tömeg jelenlétében hirdette ki Lukács György visszalépé­sét és ekként K. Schriffert Józsefnek képviselővé tör­tént megválasztását és átadta a. mandátumot a meg­választott képviselőnek. Ezután a városháza erkélyéről Bartha István intézett beszédet a néphez, megköszönvén a képvi­selő helyett a bizalmat, a melylyel a polgárság őt megajándékozta. Honnan is a legteljesebb elismerés hangján szólt az óriási tömeg megújuló lelkes éljen­zése között Lukács György dr. személyéről és rend­kívüli érdemeiről, a következőket mondván : »De a mi diadalmunkban és örömünkben meg nem feledkezhetünk a másik örömről sem, a mely ben­nünket a mai napon ért, nevezetesen a mi el­lenjelöltünk dr. Lukács György Békésvármegyé­nek közszeretetben álló főispánja továbbra is meg­marad a mi főispánunknak. (Hosszantartó, meg- megujuló zajos éljenzés, felkiáltások : éljen dr. Lukács György !) A mily rossz szemmel néztük az ő nevét a szabadelvüpárti zászlón, ép oly szívesen vesszük szavát és intézkedéseit a főispáni székből és midőn megköszönjük eredménydus működését és nyilvános hódolattal leteszszük a hála adóját azért, amit Gyula városának s Békésvármegyének tett fő- ispani áldásos működése óta, egyszersmind bocsá­natot is kérünk tőle, ne vegye rossz néven, nem ellene küzdöttünk, hanem a 38 év óta, miszerintünk az ország kárára működő szabadelvüpárt ellen.« Bartha után K. Schriffert mondott néhány szót, majd Névery Albert pártelnök intézett beszédet a néphez, a mely felhívására körmenetben zajos óvá- cziók között kisérte haza képviselőjét lakására. A választás alatt a rend fentartására a honvéd­ezrednek egy fél zászlóalja László István őrnagy parancsnoksága alatt vonult ki, mindkét küldöttség­nél kordonokat alakítván, azonkívül Ádámosy főhad­nagy parancsnoksága alatt 24 csendőr, valamint Mol- doványi János helyettes főkapitány buzgó és fárad­ságos vezetésével a városi rendőrség teljesített szol­gálatot. Békéscsabán. Nagy meglepetéssel végződött a csabai válasz­tás is, a hol Zsilinszky Mihály államtitkár, volt kép­viselő nem nyerte meg az abszolút többséget és a hol a szocziálista párti kchim L. András csaknem megközelítvén szavazatával Zsilinszkyt a független­ségi Barabás Béla helyett bekerült a pótválasztásra. Knrosy László választási és dr. Sailer Vilmos küldöttségi elnökök előtt foly a szavazás változó számarányokkal. Kezdetben Achim L. András veze­BÉKÉS érzett a fenyők, a vadvirágok ilKti. Gyönge szellő teregette, dédelgette suhanó szárnyve- réssel a természet illatát. A pavillonok ablakai sorra kinyiltak s felhúzták a zöld zsalukat. Karimin barátunk is hazatért s nyitott ab­lakok mellett, ébren álmodozott a jövendőről, az uj életnek reá szakadó boldogságáról. Nem fog emlékezni a múltjáról semmire. A mai naptól fogva kezd élni s viszi majd az asz- szonykát a természet szűz ölére a rengetegbe, a hol csak ők lesznek és a boldogság. Megpróbálta megrajzolni emlékből a parányi asszony arczát, mosolyát s megkésziteni a jövendő élet tervét. Ennél a pontnál arra a gondolatra jutott, hogy a tervszerűség a boldogságban mit sem ér. Sem az apró gyöngédségek, sem a meglepetésszerü örömökkel nem ér föl az előre készítésnek bénuló sikere. Nincs is nagyobb bölcseség, mint hagyni mindent a természetre. A kő, a viz, a virág, a levél, a völgy és meredekség, a selyem füvü rét és a kopasz sziklacsucs, a bogarak s az éneklő madárvilág, a szürkület s a borongás, a levegő és a napsugárzás : ezek az igaz tények, ezek a boldogságot nyújtók. És amint ebbe a keretbe beállította a maga szép asszonykáját, idáig soha nem érzett üdvös­ség szállott a szivére. Kinyujtózkodott, szemeit behunyta s várta, hogy leereszkedik hozzája a csillagvilágos ég. tett Zsilinszky előtt, mig a Barabás pártra csak 11 órakor került a sor. Tizenkét órakor Zsilinszkynek 105, Barabásnak 87 és Achimnak 335 szavazata volt. Ekkor kezdett a Zsilinszky párt tömegesen szavazni, mig a többi pártok is a legerősebb küzdelmet fejtet­ték ki, hogy a valószínű pótválasztáshoz való bejut- hatásukat biztosítsák. Két órakor Zsilinszky került pár szóval az élre. Háromtól négy utánig ismét Achim vezetett, mig ettől kezdve a Barabás szavazók már gyéren jelentkeztek. A záróra kitűzésére, a mi hat óra után történt meg, a Zsilinszky párt tekinté­lyes szavazat előnybe jutott, a mit a szavazás végéig meg is tartott. Leszavazott összesen 1861 választó, Zsilinszky Mihály kapott 748, Achim L. András 610 és Barabás Béla 458 szavazatot és igy Zsilinszky és Achim között pótválasztás lesz. Békésen. Békés n a legnagyobb rendben csütörtökön ment végbe s az eddigi képviselő Kecskeméti Ferencz függetlenségi párti győzelmével végződött. Dr. Szegedi Kálmán választási elnök betegsége miatt tisztéről lemondván, helyébe Kratochwill Gyula elnökké és Pöcz János tanár helyettes elnökké lett megvá­lasztva. A pártok félkilenez órakor vonultak fel, egyenlő számban. A rendet a szegedi 5. honvédgyalogezred 17 tisztje és 200 főnyi legénységgel és 22 főből álló csendőrcsapat Mária laky hadnagy vezetésével tartotta fenn. Beavatkozásra azonban sehol sem volt szükség. Elnök a szavazást 9 órakor nyitotta meg. Az első bizottságnál a Török-párt, a másodiknál Kecskemétiék kezdték a szavazást, melynek állása a két bizottságnál együttvéve déli 1‘2-kor: Kecskeméti 264, Török 145, délután 2 órakor : Kecskeméti 530, Török 183. Ekkor Kecskeméti győzelme már biztos volt, mert a Török-párti szavazók hallván a nagy különb­séget tömegestül mentek át az ellen táborba. Hét órakor mindkét bizottságnál kitűzték a zárórát 8 órára. Ezután is folyton Kecskeméti pártiak jöttek. A záróra letelvén. Kecskemétire 1050. Törökre 504 szavazat eset, s az elnök 546 szótöbbséggel Kecskeméti Fer'enczet megválasztottnak nyilvánította. Az ered­ményt este 9 órakor dr. Telegdy Lajos h. elnök hirdette ki az utczán várakozó népnek. A tömeg erre rendben eloszlott. Szarvason Szarvason Krcsmarik János szabadelvű és Haviár Dániel Kossuth-párti jelöltek küzdöttek a mandá­tumért. Haviár már két czikluson keresztül volt Egys/.-r csak hirtelen, megrémültén, az ide­gesség összeborzongásával fölugrott s elkiáltotta magát : Lehetetlen 1 Ez az ő ruhájának, ez az ő csipkéjének heliotrop-illata. Más senki sem hasz­nálja ezt a bóditó illatot, ebben az ingerlő, érzé­ket föllázitó összetételben. Ez ő, az én fele­ségem. És elkezdett magában beszélgetni s a kis szobácskát váltakozóan rövid és elnyújtott, meg­megrokkanó léptekkel mérte végig. Az ablakhoz futott, gyorsm becsukta. A heliotrop-illat azonban ott maradt, ott terjengett a szobában. Erőszakosan szagatta föl az abla­kokat s egy fölkapott törülközővel elkezdett hadonázni : hátha ez kiviszi ezt az átkozott illatott. Belefáradt, ledült a kanapéra és zsebken­dőjével eltakarta arczát. Még mindig érezte a heliotrop intenzív ilatát. Felugrott, a zsebkendőt rongyokká tépten kidobta az ablakon és egy tisztát vett elő. Ez nem lehet az én feleségem. Hiszen tu­dom, emlékezem rája, a saját kezeimmel öltem meg. Hanem ez az illat, ez reá vall. Emlékez­nem kell, hasztalanul védekezem a fejembe, szi­vembe, vérembe tolakodó emlékek ellen. Fölszaggatta újból az ablakokat. Hadd jöjjön be a friss légáramlat. Kitekintett a csillagos éjszakába. A villák ablakai még kivétel nélkül fényesek voltak. A mint az ablakra kikönyökölten, lehajtotta fejét: a földszinti lakásból fölszivárgó helioirop illata egyszerre meglankitotta az egész valóját. Visszatántorgott a szoba közepére. Belátta, hogy sem a heliotrop, sem a fölszáradó emlékei ellen nem lehet védekezni. Az illat terjengett s az emlékei az egész tragikus múltját kidomborították. Menekülnie kellett a zsarnok hatalom elől. Mint egy űzött vad futott országról országra. Egyszer megállította egy édes illat s felé 'ordult egy bájos arcz. Olyan volt, mint egy júniusi hajnal : fényes, ragyogó és üde. Reá mosoly­gott. Rabja lett a szemeinek, a csókjainak, a ruháinak, csipkéinek s különösen a kábító heliotropjának. Tudta, hogy szép leány volt. Mindegy. Elvette. Alázatosszolgája lett, aki tér­deit csókolgatta. Tizenhétéves húgának is futnia kellett a Lengyelhonból utána. Hozzá menekült. És ö, a feleségem, óh förtelem, a saját go­nosz kezeivel vezette az erkölcsi halál meredé­lyére a húgomat, — suttogta — s hogy valami­képp vissza ne retenjen, maga taszította bele. És tudott ezen kaczagni! Bámulatos ember, nem tehetett mást, minthogy a rajta ejtett gyalázat megboszulására gondolt. De ő elkábitott az ő illatos hajával, forró csókjaival. És én vártam, vártam a bosszúval tehetetlenül, gyáván, a mig a gyalázatot reám, magamra nem terítette. Lerogyott a kanapére s igyekezett másra gon­dolni. De lehetetlen volt nem látnia azt a pezs- gős üveget, a melylyel fölgyuló lángoló dühében feleségét halántékon ütötte.

Next

/
Thumbnails
Contents