Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)

1905-01-29 / 5. szám

2

BÉKÉS

1905. január 29.

Azt irtuk és újra hangsúlyozzuk, hogy Zsilinszky Mihály nagy sikereket szerzett Békéscsaba körül. De végtére is Zsilinszky, testénél, vérénél, hitfelekezeténél, a mult a jelen és a jövő minden aspirácziójánál fogva minden izében csabai benszülött és a római klaszikus szerint :

„Nescio qua natale Solum dulcedine cunctos

Ducit et inmemores nonsimt esse sui.*

Ezzel szemben egészen idegenből közibünk jön nyolcz esztendővel ezelőtt egy előttünk és reánk nézve addig teljesen ös- ineretlen idegen fiatal ember és ezen idő alatt megvalósítja Gyula városának minden jogos és beszéljünk őszintén egy sereg nem is jogos aspiráczióját ; létesít, illetőleg összeköttetéseinél, páratlan ügybuzgóságánál, fá- radhatlanságánál, találékonyságánál fogva lé- tesittet olyan közegészségi, kulturális és köz gazdasági intézményeket, amelyekről legmerészebb álmainkban sem mertünk, de nem is tudtunk ábrándozni ; aki nyolcz esztendő alatt nemcsak érdekeinkkel, hanem előítéleteinkkel is összeforrott; aki — e sorok Írója felemelt fővel, a legkisebb elfogultság és bizantinizmus nélkül nyilvánítja és megvan győződve, hogy e város minden fia elismeri azt róla, — hogy földi patronánk Wenckheim Krisztina grófnőn kívül, akinek neve s élete szintén legyen áldott, Gyula városa több évszázadra terjedő fényes annaleseiben sem benszülött, sem ide származott ember megközelítőleg sem szerzett annyi érdemet e város körül, mint Lukács György! óh gyógyíthat! anul égető seb, letörölhetlen Káin bélyegünk az, hogy Gyula városának épen ezzel a tetőtül talpig csupa szív, csup i jóindulat, az idők végtelenéig leggyulaibb ember iránt kellett a kíméletlenség és hálátlanság bűnébe esnie.

És lelkünk keserűsége mellett egyben szorongó aggodalommal kérdezzük, hogy vájjon csak a kíméletlenség és a hálátlanság bűnébe és egyúttal a kíméletlenség és hálátlanság hibájába is nem estünk-e? Végre is nem mindenki olyan apostoli szelíd lelkületű, csupa szív, csupa jóság, mint ami nő Lukács György, aki sokkal transcendentálisabban és előkelőbben gondolkozó lény, mint akihez a megtorlásnak gondolata is férkőzhessek ; de

hogy a város iránt a január 26 ikán történtek és különösen az amint történtek után neki is elkeltett (lelkünk mélyéből fakadólag szeretnénk enyhíteni hogy el lehetett) hidegülni, hogy ezután a minden kételyen felülálló hivatali kötelesség mellett az a benső szeretet, mondhatni ugyanaz a chauvinistikus elfogultság is fogja-e Gyulával szemben jövő működését irányítani ? emberek vagyunk, emberi indulatokkal számolnunk kell ! És ha az ő, nem közönséges és gyarló emberi mértékkel mérhető kivételes egyénisége mellett meg is történnék az a csoda, hogy január 26-ikának méltatlanságát meg is bocsátaná, megbocsátaná talán azért, mert a különben menthetetlen hálátlanságban, ennek a hálátlanságnak előidézésében döntő szerepe jutott az egész országban ina átviharzó elemi erőknek és h ibár nem mentségül, csupán tényül hangsúlyozzuk, ami a városház erkélyéről is a választás után elhangzott és az óriási tömeg által a legdörgőbb éljenzéssel szankczionált ama tagadhatlan tényt, ami tudtunkkal Gyulán soha és hazaszerte is csak nagy ritkán történhetett meg, ha ugyan egyátalán megtörtént, tudniillik, hogy a választási mozgalom és maga a választás Lukács nevének és egyéniségének teljes respektálásával zajlott le, ami különben, ha bár természetes, de ami megvadult közéletünk mellett, mégcsodálatosis: mondjuk, mindezek után félünk, méltán félünk tőle, hogy Gyula városa, a mely Lukács György kivívta intézmények által bár megerősödve, még mindig rá van utalva és ugyancsak rá van utalva a közélet olyan polczán álló dig- nitások részéről nem csak a szorosan vett hivatalos gondoskodásra, minőben Tomcsá- nyi, Beliczey és deiszig idejében volt osztályrésze, a mely időszak a stagnálás, ha nyatlás korszaka Gyuia városa annaleseiben, hanem szüksége van arra a speciális jóakaratra, a mely a mostani földmivelésügyi miniszter Tallián Bélát, mint Békésvármegye főispánját a törvényszéki palota s vármegyei székhely biztosításában, Lukács Györgyöt pedig a Gyulavárosára nézve korszakot alkotó számos instituczió létesítésében vezette.

És ezt a hivatali kötelességen felül álló egyéni jóindulatot Gyula városa a jelenben, de ha a jelenben nem is, a jövőre nézve bizonyosan eljátszotta.

Ez január 26-nak, a január 26-án Gyulán történteknek megbocsáthatlan bűne 8 jóvá- hozhatatlan hibája.

Képviselőválasztások a vármegyében.

Békésvármegyének hat választó kerülete közül négyben csütörtökön ejtették meg a választást. — Három képviselő nyert e napon a vármegyében mandátumot, mig egy kerületben Békéscsabán pótválasztás lesz. A most már országosan tapasztalható jelenség, az ellenzék nagy térfoglalása, teljés mérvben kifejezésre jutott a békésvármegyei választásoknál, ahol a szabadelvüpárt elvesztette két kerületét, és a pótválasztásos kerületben is aránylag oly kis számú szavazatot kapott, hogy erősen kétségessé vált, vájjon képes lesz-e megtartani a békéscsabai mandátumot. A választások külső rendje ellen, amikor a pártok késhegyig menő küzdelme miatt fokozott izgatottság volt várható, lényegesebb panasz nem tehető, sehol sem került összeütközésre a dolog és a nagy tömegek felvonulásával járó kisebb rendzavarások könnyen eloszlathatok voltak. A megtartott választások eredményéről ,és lefolyásáról a következő tudósítást közöljük :

Gyulán.

Sehol az országban alig hozott nagyobb meglepetést a választás napja, mint Gyulán. Az ellenzéki szervezkedés meglepő eredményt tudott elérni és ott ahol a jelöltek személyére való tekintettel is épen az ellenkező eredményre, vagv legalább is erős küzdelemre volt kilátás, a pártok erőpróbája nem juthatott kifejezésre, mert a szabadelvüpárt jelöltje visszalépett és igy az egyedül maradt függetlenségi jelölt K. Schriffert József lett Gyula város képviselője.

Dr. Zöldi) Géza választási elnök pontban nyolcz órakor megnyitotta a választási eljárást és fél kilencz órakor kihirdette, hogy két jelöltet ajánlottak a választók: dr. Lukács Györgyöt és K. Schriffert Józsefet. E szerint a szoczialisták elállóttak Weltner Jakab jelölésétől valószínűleg azért, mert nem tudták a jelöléshez szükséges 10 választót összeszedni.

A jelölések kihirdetése után a szavazatszedő küldöttségek elfoglalták helyeiket és pontban kilencz órakor kezdetét vette a szavazás. Közben a pártok felvonultak. A Schriffert párt, mely a választás előtti napokat nagy tevékenységgel használta ki és a korteskedés minden eszközét igénybe vett győzelme érdekében nagy tömeggel vonult fel, de erősen gyülekeztek a szabadelviipárti választók is, akik sürü sorokban vonultak fel a városháza elé.

a csöndes reménykedésnek derűje terült el. Ideges, reszkető gesztusai is elmaradtak.

Boldogan sétált az asszonyokkal. Könnyen kötött ismeretségeket. Vállálkozott minden kirándulásra. Bebizelgő bariton hangjával szivesen kisérte a babalányok akadozó zongorajátékát is ; és az összes női asztaltársait elhalmozta virággal.

Kéjes örömmel szaladozott kora hajnalon- kint a harmatos fűben. Kneippolt rendületlenül s estere váló délutánonkint tanulta szorgalmasan a lawn-tennist. Nem tudta még eléggé nyugodtan kezelni a huros ütőt; de egy-egy magasan adott lapdával már megkísérelte a hegyes szögű, angolos visszaiitést.

Egy hétre már valami pajzán, gyermekesen bohóskodó öröm tört ki belőle.

Ez az ember sokat feledett most, — jegyezte meg egy tapasztalt öreg ur. 33—35 éves úriember nem tobzódik igy a suhancz örömökben, ha szenvedések s teli szomorúságok nem állanak a háta mögött.

Az uj alak pedig tobzódott tovább az örömökben. Kitűnő jó kedve, habzó, derült lel- külete felvidította az egész fürdőt. Az orvos hálásan szorongatta kezeit; és a szakácsnő istenítette, mert a mióta Wiskindiewitz jó kedve ragadóssá lett, semmi panasz a konyhára.

Az erdőkből a moha nélkül való fenyők alól vidám zsibongás, kaczaj, taps, szaladozás zaja hangzott le a „Cursalónhoz.“ Wiskindiewitz fölfedezett egy uj forrást, egy kihajló sziklarom tövében, a melynek vize egy boroka bozóttal

födött, hamarosan meg sem ismerhető mélyedésbe zuhogott le.

Mikor a bokrot eltávolították és az uj alak lekiáltott a mélységbe, nyolczszoros visszhang válaszolt vissza csodálatos nyöszörgő hangon. Az asszonyi éneket és kaczajt úgy kiforgatta eredeti mivoltából a mélység visszaverése, hogy csupa mulatság volt hallgatni.

Ezt a forrást azután a fürdőtulajdonos elnevezte „ Karimin-Quelle“-nek, a mi nagy kitüntetés számba veendő.

II.

Wiskindiewitz Karimin az alkonyati órákban együtt sétált az egyik özvegy asszonykával a völgybe süppedt rablóvár romjai felé.

A kis özvegyből, a kinek élénksége eddig határt nem ismert, fölöttébb komoly asszony vált ez idő alatt. Szótlanul szaporázta lépteit Karimin mellett, a ki lehajolt hozzá és úgy du- dolgatott neki valamely ismeretlen dallamu, bájos kis lengyel románczot, a megnyilatkozott első szerelemről, a mely nem éget, nem lángol, se pernyét, üszköt, nem dob a levegőbe, hanem melengelő, szelíd fénynyel sugározza be az egész életet.

A romantikus idők múló omladéka alatt gyöngéden megfogta a kicsi asszony kezét és úgy beszélt hozzá őszinte, igaz érzéssel :

— Hát ennek a váromladéknak az a meséje, hogy egy vad martalócznak, a ki nem kiméit senkit, semmit, a kinek útját vér és üszők jelölte, egy alkalommal útjába akadt egy olyan

szőke Gretchen, a minő a Faust-diák lelkét ba- bonázta meg. A rablóvezér ölbe kapta a halálra ijedt, babaleányt s ide ragadta ebbe a várba Gretchenből oltárkép s a rablóvárból kolostor és a rablóvezérből az egész völgynek jóságos atyja lett. Mig egyszer az oltárkép elkezdett mosolyogni egy másik ifjúra s a holdvilágos estnek aczélkékes szürkülete egymás keblén találta őket. A jóságos atyából erre kitört az ősi vadság, a martalóc őrült dühe, a melyölt, gyilkolt, rombolt, a mig az erős várból omladékok s a kerti virágágyakból sirhalmok nem lettek.

A kicsi asszony kérdően emlete karbunku- lus szemét a mesélőre.

Biz ez romantikus történetke nagyságos assszonyom, di a hegyek lakói igaznak tartják. Manapság az ilyen már nem esik meg. A rablólovagok helyét a vadórzók foglalták el. Ilyen fajta vadorzó vagyok én is, a ki nem rablók, nem őrzők; de imhol térdre ereszkedem és úgy kérem, úgy csókolom az ön puha kezeit, édes kis Gretchenem. Sem a szónak, se n a térdre - borulásnak nem lehetett ellentállani. A kicsi asszonyka gyönge kísérletet tett, hogy visszavonja kezeit és elfordította arczát, amelyen csendesen végigcsordult a két könycsepp.

III.

Mélázó, csendes estére vált az alkonyat.

Zene után még néhány negyedóráig elsétálgatott a fürdőközönség a holdvilágtól besu- sugárzott parkban.

Aludt. Enyhületet nyújtó levegőből ki-