Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-11-05 / 47. szám
1905. november 5. BÉKÉS 3 a közigazgatási bizottság legközelebhi ülésében fogja tárgyalni és annak elintézése után fog meghozatni a fegyelmi ügyben az érdemleges határozat. PopoviC8 Jusztin polgármester helyettes. Mint lapunk múlt heti számában óhajunknak — amely a város érdekét szivén viselő minden elfogulatlan embernek óhaja vo(t — kifejezést adtunk, úgy is történt a hétfői képviseleti közgyűlésen. Siri csendben tudomásul vették a Dutkay Béla polgármester felfüggesztését tartalmazó alispáni határozatot és Jantsovits Emil városi főügyész indítványára egy szívvel és akarattal Popovics Jusztin főjegyzőt helyettesítették polgármesternek. Ismerjük, hiszen ez óv folyamán sokat foglalkoztunk a város közügyéivel ; tanúságot tehetünk róla, hogy Gyula városa helyzete sohasem volt oly válságos mint mostanában.! Csodákat nem várunk Popovics Jusztintól sem, mert azokra ő sem képes, de nagy megnyugvásunkra szolgál, hogy a krizisteljes időben öt láthatjuk a város ólén. A várost szerető minden gyulai polgárnak elhárithatlan erkölcsi kötelessége őt felelősségterhes súlyos helyzetében legjobb erejével őszintén és becsületesen támogatni. Uj tanácsos ÓS Írnok. A képviselőtestület hétfői közgyűlésén L. Kovács János földmivest nagy- magyarvárosi tanácsosnak, Ludvig Józsefet pedig városi Írnoknak választották és pedig mindakettőt ellenjelöltekkel szemben szavazással. A képviselőtestület folyó hó 6-án délelőtt 10 órakor a városháza nagytermében rendkívüli közgyűlést tart a következő tárgysorozattal : 1. Kovács János kérvénye birtok átírási engedély kiadása iránt. 2. Tokai András és társai kérvénye birtok átengedése iránt. (Ezen ügyek tárgyalására a képviselő- testület folyó évi október 4-én tartott ülésében a mai napot tűzte ki.) 3. Küldöttség választása a legtöbb adót fizető városi képviselők névjegyzékének kiigazítása iránt. 4. Kóhn Dávid kérvénye betonjárda költség törlése iránt. 5. Foglalkozást és cselédszerzőkre vonatkozó szabályrendelet módosítása iránt. 6. Kötött és szövött iparárugyár vizimü engedélyezésére vonatkozó alispáni határozat meghirdetése. 7. K. Schriffert József városi képviselő indítványa, a remetei uradalmi földeknek kis par- czellákban való bérbeadásának kieszközlésére egy bizottság választása, továbbá a sitkai árokpartnak haszonhozó földekké való átalakítása iránt. 8. A hetipiacz és országos vásárok tartására vonatkozó szabályrendelet módosítása iránt. 9. A városi gimnázium építési ellenőrző díjazására vonatkozó törvényhatósági határozat. Uj Ügyvéd. Dr. Hoffmann Károly, városunk aranyifjúságának közkedveltségben álló tagja a na pókban sikerrel tette le Budapesten az ügyvédi vizsgát. JL-Szentháromság kápolnát ma reggel 8 órakor fogják kollaudálni a helybeli kántorok s a kollaudá- lás után Gróh Ferencz prépostplébános fogja megáldani s benne a gimnáziumi ifjúság részére misét is mondani. E naptól kezdve tehát gimnáziumunknak már lesz saját temploma, mely ifjúságunk vallásos nevelésére feltétlenül szükséges. A gimnáziumi használatra az egész templomot kicsinosították, a khórust megnagyobbították, s a hitközség a püspök (beleegyezésével a kápolna pénztárából szép uj orgonával szerelte fel. A gyulai Kossuth szobor ügye Múlt számunkban megírtuk, hogy a Józsefvárosi olvasókar tagjai elhatározták, miszerint a Gyulán felállítandó Kossuth szobor alap javára folyó évi november 19-én a Göndöcs-népkerti pavillonban felolvasás, szavalat és énekkel egybekötött nagyszabású tánczvigalmat rendeznek, s hogy a mulatság ne csupán egy olvasókör mulatsága legyen, hanem az egész város közönségéé, a társköröket is felhívta a Józsefvárosi kör vezetősége csatlakozásra. A meghívott társkörök vezetőségei majdnem teljes számmal megjelentek az október 29-ikén este tartott értekezleten a Józsefvárosi olvasókörben, amikor is a meghívott körök vezetői örömmel üdvözölték a Józsefvárosi kör eme hazafias mozgalmát, s kinyilatkoztatták, hogy a mulatság sikerét támogatni s előmozdítani fogják. Elhatározták, hogy a 100 tagú rendező bizottságba az egyes olvasókörök tagjai számára arányában 15 —20 tagot küldenek; végleges megállapodás a mulatságra nézve a városháza kisebb tanácstermében ma délután 3 órakor lesz, melyre a rendező bizottsági tagokat is ez utón meghívja a Józsefvárosi kör elnöksége. Április Ősszel. Valóságos őszi áprilist járat most velünk az idő. Egész héten állhatatlan, határozatlan volt, hol az őszi napfény mosolygott ránk, hol meg nyirkos, ködös nedvesség borult a tájra. Pénteken meg épen egymást váltogatta óránként az időjárás szeszélye, amelyben az az egy szerencse, hogy nincs erős hideg, nem kell még oly nagyon fütni. A drágaság azonban megvan, azon nem igen segít segít semmi. A halottak napjának ünnepét kegyeletes szép actus tette impozánsabbá a Józsefvárosi temetőben. Ekkor szentelte fel ugyanis a körmenetet tartó Ruszka Zoltán róm. kath. káplán azt a szép műkőből készült keresztet, melyet Schriffert József gyulai építész adományozott a Józsefvárosi róm. kath. egyháznak s a mely a temetőben a régi fakereszt helyén lett felállítva. A gyulai gimnázium egyes helyiségeinek világítása válván szükségessé, a gimnáziumi bizottság elnöke a gimnázium igazgatójával egyetértőleg elhatározta, hogy a helyiségekbe villamos világítást fog bevezettetni. A bevezetendő villamos világítás vezetékéből fogja nyerni a gimnázium fizikai terme is a megfelelő villamos áramot, mely a fizikai és chemiai szemléltető kísérletekben lesz szükséges s ily módon a gimnázium egy dinamógépet fog megtakarítani, amely a kísérletekhez szükséges lett volna. Órát lopott. Biró György 17 éves fiú, a farkashalmi tanyán egy nikkel órát lopott a múlt hó 19-én éjjel Oltyán Demeter bérestől. A lopásra az alkalom csábította, a mellény az istállóban volt felakasztva és kikandikált belőle az óra láncza s a fiatal gyerek nem tudott ellentállani. A lopás azonban nagyon nyomta a lelkiismeretét s vissza akarta adni az órát, de azt Oltyán nem fogadta el, mire feljelentette magát a rendőrségnél. Tartalékos tisztek szemléje. A gyulai m. kir. 2-ik honvéd gyalogezred állományába tartozó tartalékos tisztek szokásos ellenőrzési szemléjét a tegnapi napon tartotta meg Thury Sándor honvéd- százados, kiegészitőparancsnok helyettes. Elvesztett női pénztárcza. Folyó hó 1-én délelőtt 10 és 11 óra között a városháza utczában egy női kézitáska, melyben 20 korona készpénz volt, elveszett; a megtaláló kéretik, hogy szolgáltassa be a rendőrséghez, ahol is illő jutalomban részesül. Lopás. A gyulai Szentháromság temetőben halottak napi kivilágítása után Szabó Sándor 11 éves korú gyermek a sírboltokról 112 darab gyertyát, egy diszlámpát és 8 darab mécsest ellopott és azokat Szabó József édes atyja lakására vitte, a hol a kertben elásta. A gyertya tolvaj és szülei ellen a bünfenyitő eljárás megindittatott. A szanatóriumi ügyek előharezosaí. A József kir. harczeg Szanatórium-Egyesület most kiadott egyleti értesítőjében a Szanatóriumi Lapokban sorozatos közleményben megkezdi azoknak a lelkes a hangverseny. A nap ugyan leszállt 10 óra körül, dehát sötét nem volt, legfeljebb egy kis szürkület, amelyben azonban igen kényelmesen lehetett pl. olvasni. Általában Upsálától felfelé és vissza Dronthjemig megszűntek ránknézve az éjszakák. Aludtunk, amikor elálmosodtunk, felkeltünk, ha kialudtak magunkat, vagy amikor volt alkalmunk, de hogy éppen éjszaka van, azt csak az óránk mutatta. S minél feljebb haladtunk, annál világosabb volt az éjjel: Upsálában még volt legalább némi szürkületünk, később az sem, bár a nap rövid időre még lement. Kirunában, fent az északi sarkkörön túl esti tiz órától reggeli háromig hegyeket másztunk, botanizáltunk, bányákat néztünk — olyan világosságban, mint nálunk reggeli 4 és 5 óra között van nyáron. Egy napot töltöttünk Upsálában ; mikor másnap tovább indúltunk, igazán nehezemre esett elhagyni azt a kis paradicsomot. Nagyon sajnálom, hogy látogatásunk éppen a vakáció idejére esett: pezsgő diákéletét nem láttam. De még így is annyi kedves és szép emlékem maradt, mint utam egyik helyéröl sem. Július 13-án délben indúltunk Upsálából, 16-án délelőtt értünk Narvickba — a fjordokhoz. Végtelen bájos út volt. A levegő üde, enyhe, kellemes; egyik kollegánk hőmérőt hozott magával s mérte a hőmérsékletet: napközben átlag 16—20° f. között járt, az éjjeli órákban lement 12—10 C°-ra, alább nem igen. Mindnyájan jókedvüek voltunk, tréfálkoztunk, mulattunk, társalogtunk s néztük a remek vidéket. Estére rendesen kikapcsolták kocsinkat, kiszálltunk s szállóba mentünk éjszakázni, vagy pedig megigazíttattuk a kupéban ágyainkat s ott aludtunk. Az étkező állomásokon készen várt ebédünk vagy vacsoránk, szükséget nem igen szenvedtünk. Egyik főmulatságunk az ének volt. Összeültünk valamelyik fülkében, vagy kimentünk a kocsifeljáróra s egymás után zendült fel a sok szebbnél-szebb magyar dal. Képviselve volt közöttünk az ország minden vidéke Máramarostól Fiúméig, Kolozsvártól Pozsonyig; mindenki tudott egy-egy új dalt; azokat megtanúltuk. Egyes állomásokon is rázendítettünk a Szózatra, Hymnusra, egy-egy búsmagyarra, vagy pattogó csárdás dalra; ott aztán hirtelen összeverődött a közönség, tapsolt, hurráh-zott s megtörtént nem egyszer, hogy az állomásfőnök 4—5 perccel tovább tartotta vonatunkat állomásán. Jövetelünk híre hamar végigfutott az egész vonalon; egyes helyeken valóságos népcsödület várt Kalauzunk pedig — egy rendkívül kedves fiatal svéd. aki órákon elhallgatta valamelyik sarokból énekünket — előre figyelmeztetett, hogy most olyan álló más jön, ahol sokan lesznek. Nem fért sehogy a fejébe, hogy százszámra énekeltük a dalokat kotta nélkül; valóságos előadást kellett tartanom a magyar dalról, míg megértette, hogy az velünk születik, hogy örömünkben, bánatunkban, jókedvünkben dallal könnyítünk szívünkön. Le kellett fordítanom neki néhánynak a szövegét, de akkor aztán igazán el volt ragadtatva. Könyörgött, tanítsam meg legalább egyre; meg is próbálkoztam a „Magasan repül a daru“-val, de bizony eredménytelenül. A szövegét csak megta- núlta, de a dallama nem ment a fejébe. A vidék, amelyen utunk vitt, kezdetben nagyon Ihasonlított az előbb látottakhoz. Síkság mindenfelé, tó hátán tó. Változatosságot hoztak belé azonban csakhamar a folyók, patakok. Ahány tó volt, majdnem annyi a patak vagy folyó. Egymásután mentünk át Svédország legnagyobb folyóin: a Dal-Elfen, Ljusne- Elfen, Indal-Elfen, Ángerman-Elfen és a jó Isten tudja, még micsoda Elfeken. (Elf svéd nyelven folyót jelent.) Ezek az Elfek nem igen hasonlítanak a mi folyóinkhoz. A mi folyóink szőkék, többé-kevésbbé zavarosak, ezeknek sötétzöld a színük és kristálytiszták ; a mi folyóink a hegyek között vágtatnak, a síkságra érve, méltóságos lassúsággal hömpölygetik hullámaikat, ezek hegyen-síkságon eszeveszetten rohannak, tajtékozva törik fehér habbá vizüket. Igaz, hogy a síkságuk is más; a mi alföldünk zárt medence, amelynek 'ejtése alig-alig valami; talaja televényes, vizhordta agyag jórészben, mig Svédország tulajdonkép a Skandináv-Alpoknak óriási kiterjedésű amelynek alsó talaja a legszilárdabb kőzet. Lépten- nyomon hatalmas zuhatagosra bukkan az utas, amelyeknek gyönyörű színpompája páratlan látvánnyal kedveskedik. Rengeteg muukaerő halmozódik fel ezekben a folyókban; igaz, hogy a praktikus svédek lépten- nyomon ki is használják. Ahány nagyobb zuhatagot, kataraktát láttunk, mind körül van építve gyárakkal, amelyek hajtóerejüket a zuhatagoktól kapják; minden valamire való község villamos világítással bír, amelynek fentartása aránylag csekély áldozatot kíván, mert hiszen hajtóerőről mindenütt maga a természet gondoskodik. Igaz, hogy nehéz is lenne elképzelni, mit. csinálnának enélkiil a lakosok télen át, amikor 1—2 órára kél föl a nap, akkor is csak éppen a nevéért. A növényzet tökéletesen megváltozik. Gyümölcsfa nincs sehol aranyért. Gabonanemüböl zab, árpa, az is olyan csenevész, olyan apró szalmájú, hogy csakugyan rá lehet mondani, amit — ha jól emlékszem — Sjpulusz mondott svédországi útja alkalmával: Nem aratnak itt, hanem borotválják a földet, mert nem igen képzelhető, hogy akár kaszával, akár sarlóval hozzáférjenek a vetéshez. Nyír-, fenyő- és füzerdő szédítöen sok van; órákig, napokig fut a vonat, s jobbról-balról folyton erdő és erdő zárja el a kilátást. De ne tessék gondolni véletlenségböl, hogy olyan erdő, mint a mieink itthon: szálfákat bizony csak a délebb vidéken láthat az ember; amint a vonat északabbra és északabbra fut, folyton törpébb és törpébb lesz ez az erdő. Nem fákból áll már, hanem bokrokból s egész olyan mint minálunk a 4—5 éves irtás. Mikor pedig Lulea táján elkezd a vonat emelkedni s közeledik a sarkkör és a Skandináv-Alpok régiójához, egészen megfogy, felváltja a törpe fenyő, törpe nyír s betetőzi a törpe fűz (Salix lapponica), amely — igaz, erdőt alkot, annyi van együtt, de mindössze — egy arasz magas. Délen, ahol még nagyobbak a fák, a folyókon, tavakon szanaszét usztatók vannak bérén-
