Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)

1905-11-05 / 47. szám

XXXVII. évfolyam. Gyula, 1905. november 5. 47-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre.............. 10 K — f Fél évre................. 5 K - f Évnegyedre.............. 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közle­mények, hirdetések és. nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Iparfejlesztés. (Irta: Szterényi József.) Annak az Istenáldotta földnek népéről, van szó, mely az or.-zág gazdasági jólétének első rangú tényezője, a inig gazdasági éle­tünk alapja és feltétele a maga idején érvé­nyesülő nap és cső. Arról a földről és népéről, mely ez idő szerint az évnek csak egyik részében érté­kesíttetik és érvényesül gazdaságilag : az, hogy erőt kapjon a termelés idejére; ez, mert foglalkozása és életmódja egyoldalú idejének nagy része kihasználhatlan. Pedig fontos nemzeti és közművelődési érdekek követelnék a mai viszonyok alapos megjavítását. Nemzeti érdekek, mert a magyar faj megerősödése függ össze ezzel, mely szomorú példáját látjuk ennek a Székelyföldön — anyagi helyzetének romlásával fokozatosan tért vészit saját ősi területén. Közművelődési érdekek, mert a szellemi gyarapodásnak alapfeltétele az anyagi erő. A kinél hiányzik a megélhetés feltétele, a kinek küzdenie kell a létfenntartás nehéz­ségeivel, az nem fordíthat kellő gondot szel­lemi fejlődésére. Az a helyzet nagy Alföldünk aranykalá­szos rónáinak nagy részén. Az aranykalász egymaga alig biztosítja már a nép megélhetését. Pedig az fog maradni megélhetésének legfőbb alapja továbbra is, annak kell ma­radnia, mert az a jellege az ország ama nagy részének. E jelleget megbolygatni akarni, e jelleg megváltoztatására törekedni, meddő kísérlet lenne. De felesleges is. Más mód kell — szerény nézetem sze­rint — azt a kérdést eldönteni és ezen a helyzeten segíteni Mert segíteni kell. Nem uj alapot keresni, hanem a meg­lévőt kiegészíteni. Lehet az Alföld egyes részein gyárakat is letesiteni, sőt városaiban kell is, a vi­szonyok sem kedvezőtlenek erre. Más a városok kérdése és ismét más a vidéké. Azoknak mindenütt ipari és kereske­delmi jelleget kell adni, azok mindegyikénél törekednünk kell, számban növelni, erőben gyarapítani az iparos és kereskedő népes­ségét, ez biztosítja legerősebben azok fejlő­dését. Erre csak a százados kézműipar erősí­tése és uj gyárak létesítése alkalmas. E kettő és a felvevő képességében gya­rapodó földmives lakosság önmaga teremti meg az erős kereskedelmet. De lehet-e gyáripart teremteni azokon a rengeteg területeken, melyeket ott ma az eke szánt fel? Lehet egyes helyeken, de általában nem lehet. Nincsenek meg hozzá az előfeltételek. Gyér a lakosság, nincs fűtőanyag vagy vizi- jerő. sok helyütt általában viz és hiányos a közlekedés. Pedig ezek nélkül nincs ipar. És ha lehetne is, volna-e helye ennek, kivéve azokat az iparokat, melyek kiegészítő részei a mezőgazdaságnak? Jöjjünk tisztába azzal, mi a legfőbb czél a gyáripar fejlesztésnél? A nemzeti munka lekötése, a fölös munkaerő állandó és biztos foglalkoztatása. A mezőgazdasági iparok — melyeknek nagyarányú fejlesztése ezeken a területeken kívánatos, sőt szükséges — a czukorgyárak kivételével, nem kötnek le valami igen nagy munkaerőt. Ezek nem is ebből a szempont­ból bírnak különös jelentőséggel, hanem az okszerű gazdálkodás érdekéből. A többi iparokhoz pedig nincs fölös munkaerő. Olyan t. i.} mely tavaszszal is, nyáron is, télen is egyaránt rendelkezésre állhatna. Mert az iparnak állandó munka­erőre van szüksége. — Az csak kivételesen, csak időszakos üzemeknél rendezkedhetik be változó üzemekre. Csupán egy iparág volna, mely állandó munkásságra számíthatna itt is, a szövőipar. Mely tulnyomólag női munkára van alapítva. Ez a munkaerő pedig fölös számmal áll itt rendelkezésre. Sőt épen ez egyik nagy baja az Alföldnek, hogy női munkaereje nincs kihasználva, ez nem értékesíttetik. Csakhogy a szövőiparnak meg egyéb feltételei nincsenek meg itt, kivéve a váro­sokat, melyek más elbírálás alá esnek. Más megoldást kell tehát itt keresni. Annyival inkább, mert az iparfejlesztés nem olyan mesterség, melynél chablonokat le­hetne alkalmazni. A viszonyok szabják meg ennek alkalmazhatását. Itt pedig a viszonyok — ismét nem a városokat értem — azt Írják elő, hogy ke­resni kell kiegészítő foglalkozásokat, melyek egyrészt leköthetik a női munkaerőt a-2 év minden szakában — ha nem is mindég teljes munkaidejében, másrészt kiegészítik a tavaszi, nj -i és őszi foglalkozást télen is. Ez nem lehet más, mint egészséges ala­pon szervezett háziipar. De nem magára hagyatva, hanem ko­TiHeiA, Az éjféli nap vidékein. Irta : Korponay István. Upsála és északi Svédország Stockholmban három napig tartózkodtunk; a negyedik nap délutánján indultunk vasúton Upsálán és Brackén, Jörnön, Kirunán keresztül a fjordok felé, Narvickba. Négy napos vasúti utazás várt reánk, s bármennyire örültünk is annak, amit látni fogunk, mégis mindnyájan többé-kevésbbé aggódtunk az út fáradságai, kényelmetlenségei és hosszúsága miatt. Utazásunk gondos szervezője azonban és a svéd vasútak figyelmes vezetősége mihamar eloszlatta aggo­dalmainkat. Az állomáson ott várt bennünket a svéd, vasútak vezérigazgatója s némi tanácskozás után az eredetileg tervezett személykocsik helyett két hatal­mas hálókocsit bocsátott rendelkezésünkre, rajtuk nagybetűs írással: För Ungarere. Gyönyörű folyosós kocsi volt; egy-egy fülkéjében négyünket helyeztek el, de bátran jutott volna nyolcunknak is hely, hanem persze üléseiből csak négy ágyat lehetett alakítani. Kényelem dolgában tehát nem lehetett panaszunk. Rendelkezett továbbá, hogy ez a kocsi egész Narvickig jöjjön velünk s keresett számunkra egy németül tudó altisztet, aki bennünket végigkísérjen utunkon. Az elindulás előtt kapott is tőlünk olyan hatalmas éljent, amilyen aligha rázta meg sok a stockholmi pálya­udvar falait. Az elindulás perceiben érkezett az állomásra a mi szeretetreméltó kalauzunk is, hatalmas piros-fehér virágokból kötött, zöld levéldísszel körített, tehát nemzetiszínü csokorral. Félreértések elkerülésére meg­vallom, hogy nem nekem hozta. Meglepett mindnyá­junkat kedves figyelme annál inkább, mert mintha csak összebeszéltünk volna, mi is hasonlóval kedves­kedtünk neki, csakhogy nemzetiszínü szalaggal is átkö­töttük. Melegen búcsúztunk el egymástól s mig a vonat hatalmas pöfögéssel elindúlt, őszinte sajnálattal gondoltunk rá, akit minden valószínűség szerint soha többé az életben nem látunk'. Sok svéddel találkoztunk még azután utunkon ; mindnyájukat úgyszólván kivétel nélkül olyannak talál­tuk, minit ezt az elsőt. Szerény, figyelmes, nyilt szívű, előzékeny, udvarias és rokonszenves egyének több­nyire. Az idegent elhalmozzák szívességükkel; meg­állíthat az ember bárkit az utcán, ha tud felelni, minden kérdésre megfelel. Stockholmban megtörtént velem, hogy egész idegen ember óraszámra vezetett vissza a szállómba. Szanaszét az országban a szál­lókban egész úgy éreztem magam, mintha valami ismerős családnak lettem volna mindig a vendége, annyi szívességgel, figyelemmel találkoztam. Sajnos azonban, hogy majd mindenütt úgy voltam, mintha valami némajátéknak lettem volna szereplője : beszélni t. i. nem igen tudtam velük. Nem mulaszthatom el, hogy egyetmást meg ne említsek arról, amivel kezdetben legtöbb bajunk volt: az étkezésről. A magyar konyháról persze az ország határán, Dévénynél le kellett mondanunk, de Svéd­ország határáig még csak megvoltunk valahogy; a svéd konyhához azonban nagyon nehezen szoktunk. Gazdagnak elég gazdag, de sajnosán nélkülöztük mindenekelőtt a kenyeret. Kenyér helyett itt sok mindenfélét adnak: valami olyast, még pedig fehér és fekete lisztből, mint a zsidók pászkája; azután kenyérhez hasonló, de émelygős édeses ízű süteményt, azután földfekete Graham-kenyeret, csontkemény két­szer- vagy talán háromszorsültet. Az ember válo­gathat bennük, de akármit választ, nincs köszönet 'benne. A legtöbbjét három-négy hónappal előbb meg­sütik s jó szellős helyre kiakasztják száradni. A rendes étkezések idejére vendéglőkben előre fel van terítve az asztal, kellő számú tányér, kés, villa van felhalmozva. Megfizetjük az 1—2 koronánkat (1 korona = 67 krajczár), azután válogathatunk a felhalmozott ételekben. Kuriozumképen bemutatok két étlapot. Reggeli: Cacao, kávé, tea, tej; hideg és meleg borjúsült, sódar tojással, iram­szarvas oldalas, beaufsteak angolosan; Sirolin \SSK2Uhalloate0™0' tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 kor.-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva. F. Hoffmann-La Roche & Co vegyészeti gyár Basel (Svájcz) 346 1— 4 XjapvLn^: naal száma lO old.al.

Next

/
Thumbnails
Contents