Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-10-15 / 44. szám
1905. október 15. BÉKÉS 7 becsülik meg tehát műkedvelőink, ha lapjukat, — mely érdekeiket oly lelkesen szolgálja, — minden erejükből támogatják. Mert csakis igy érhetik el hazai arnatőreink a külföldiek sokkal magasabb, művészibb nívóját. — „Az Amatőrének Igujabb programmpontja, — melyet évfordulója alkalmából ir zászlajára — „a magyar amatőrök országos szövetsége.“ Ennek hivatása az ország összes amatőréinek egy szövetségben való egyeaitése, melyet autonom vidéki fiókszövetségeknek alapításával, vándor-kiállitások rendezésével, nyilvános előadá sokkal és számos kényelmi eszköz bevezetésével, valamint amatőrfónyképezők érdekeinek hathatósabb támogatásával vél elérhetőnek. E szövetség részletes tervezetét a jövő számban helyezi kilátásba „Az Amatőr.“ Mi a maguuk részéről évfordulójának és eddigi programmja sikeres beváltásának alkalmából, melegen üdvözöljük e lap lelkes és kitartó szerkesztőjét és sok sikert kívánunk neki a jövőben is. — A most megjelent 25 ik szám tartalma a következő: Szöveg: Kohjman Artur dr.: Évforduló. — Petrik Albert: Ellenfeleink. — Marco ; Két kiállítás. — Bárdos Artur dr.: A lencse művészete.— Georg Fuchs, München: A festészet, fény képezés és kultúra. III. — Mario: Impressziók a ne u zetközi tárlatról. III. — Gara Rezső dr.: Kezdőknek. VIII. — Fritz Schroeder, Dresden : A tónfixáló fürdő mellett és ellen. —Fényképezési eljárások. — G R.: Könyvekről. — Hazai krónika. — Olvasóink köréből. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. — Képek : A czimlapot festette: Gaál István. — A belső fejlé- czet rajzolta: Markó János. — Mümelléklet: Robert Demachy : Tanulmány. — Szövegképek : Robert Demachy: Arczkép. — Rudolph dr.: Hattyúk — Kiss Zoltán: Baromfietetés. — Robert Demachy : Rern- brandt-tanulmány. — A. Wetzel: Hazafelé. — Antal Alajos: Legelésző juhok. — Schmidtkó János : Tehenek az erdei legelőn.— Seitz dr.: St-Viglio. — A. Horsley Hinton : Nyárfák. — R. Schittanz : Tengeren. --Rudolph dr.: Ősz. — Robert Demachy: Tanulmány. — Marschall János dr.: Átkelés a komppal. — Rudolph dr.: Enyelgés.— Mutatványszámot ingyen és bérmentve készséggel küld a kiadóhivatal, ha ez iránt hozzá (Budapest VII., Király-utcza 89. szám alá) fordulnak az érdeklődők. Tarka képek. Miről Írnék egyébről, ha a hét megírásra érdemes történetét akarom megírni, mint a gyulai nőegylet jótékonyczélu nőipari kiállításáról, na meg a vármegyegyülésről. Az érdem szerint követve a sorrendet, az elsőség a kiállításé. A gyulai nőegylet eddig minden évben kiváló találékonyságáról tett tanúságot abban, hogy miként bírja rá a gyulai közönséget a jótékonyság gyakorlására, de az idén legjobban eltalálta a »buffet«-vel. Ez kell a magyarnak, nem a magyar vezényszó. — »Buffet«, ahol lehessen enni, inni s főleg, ahol olyan ennivalóan kedves asszonyok s lányok kínálják az embert minden jóval, édességgel, csemegével, nyalánksággal, czukorkával, pálinkával, theával, sonkával, paprikással, kaviárral, pogácsával és még sok minden val-vellel. De mégis kezdjük talán magán a kiállításon. Az szép, gyönyörű, úgy hogy rögtönözve olyan szép, remek beszéddel, mint amilyennel dr. Fábry Sándor ezt a kiállítást vasárnap délelőtt 11 órakor, — az egész város intelligencziájának jelenlétében — megnyitotta, csakis ilyen kiállítást lehet megnyitni. Nem krónikási tisztem a kiállításról a további részletek elárulása, — ez az én komoly (pedig most szalmaözvegy s csakugyan olyan, mint egy özvegy szalnra-szaLD irótársam még komolyabb feladatát képezi, annyit azonban komolyan konstatálnom kell, hogy a fősiker, a két Fábryné özv. Fábry Mártonná és Fábry Sándorné fáradhatatlan munkásságának s sok utánjárásának tulajdonítható s ha még hozzájuk vesszük Székely Lajost, a nőegylet fürge jegyzőjét, meg fogjuk érteni, hogy lehetett pár nap alatt Gyulán ilyen, — bármely nagyobb kiállítással versenyző — kiállítást létrehozni. A megnyitás napjának kedélyes népünnepélyén legkedélyesebb volt a szerencse-halászás, amit legfelebb Nádudvari J. kifogásolt volna azért, mert a halász jegyet reá kellett akasztani a horogra. Igaz, hogy némelyik halászó szerszám csak horogrud volt, mert a horog az első nagy szerencsénél lemaradt róla. Legszerencsésebb volt a szerencse-halászok közt a »magyar kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség díjtalan gyakornoka«, a »mein Pist«, mert ő egy számoló gépet nyert s fináncz- körökben máris elterjedt a hir, hogy milyen könnyű lesz e után ezen megcsinálni a »forgalmi átszámo- lást.« Be is mutatták másnap a miniszteri biztosnak, aki a látottak fölött legnagyobb megelégedésének adott kifejezést s sok szerencsét kívánt a számoló géphez — az egész számvevőségnek. Hanem visszatérve a kiállításhoz, a legelső, a-mi szemünkbe tűnik, (már férfi szemeket értve ala(ta), a két fonó menyecske. Ezekkel aztán be lehetne fonni az egész világot, (értsd alatta a férfi világot). — A gyulai fiatal fiskálisok, akik eddig c voltak bizakodva és azt hitték magukról, hogy csa ők tudnak valakit befonni, elszégyelték magukat, két fonómenyecskét látva. — Kár, nagy kár, hog nemcsak a kiállított tárgyakhoz nem szabad hozzá nyúlni. Azonban olvasva a női erényeket a háziai ságról, rögtön eszünkbe jut a házasság s ez Gyula — legalább a mostani fiatal generácziónál — (tá genirozva érzik magukat), nem igen divat, hacsa egyik legszimpatikusabb (mindig a patikában van ifjú barátunk legközelebb meg nem töri a jege (legalább úgy halljuk, hogy azon töri a fejét Hanem lépjünk be végre a kiállítás legkel lemesebb területére : a »buffet«-be. Rögtön körű vesznek bennünket a nőegylet bájos, ifjú leányai s legnagyobb szeretetreméltósággal kifaggatnak, hog mi volna Ínyünkre. Legjobb dolga van a tanfelügyelő bácsinak, a kiállítás állandó vendége, még sem fizet egy filléi sem enni valóra, mert kiegyezett a nőegylettel Írást is kapott róla, hogy 24 koronát fizet a kiálli tás egész tartalmára mindazért, amit — ez idő alatt - megeszik. S a nőegylet 20 koronát nyer rajta. A pinczérek közt a legfürgébb Uzon Ilonka, d a legtöbbet is árul, minden nap bekeres 3—4 aranya úgy hogy ő a nőegylet »aranyos« Ilonkája. De akii ő ránéz, az nem is állja meg, hogy rögtön a zsebí hez ne kapjon. Nála van mindig a legtöbb apró pén: szóval ő a »Zahl-Kellner.« Nagy Sári a főpinczér, mert ő a pinczérek leg szembetünöbbike s tőle sem lehet megtagadni sem mit, ha azt kérdi a belépő vendégtől, hogy parancsé enni vagy inni valót, olyan enni-inni valóan tudj kérdezni. A legjobban kiszolgálja a vendégeket a féltő nőén szép szőke hajú Pozsevits Klárika, mert olya porczió sonkát hozott Tihamér barátunknak (a vár megyétől), hogy Tihamér barátunk, a ki pedig va egy igen zárkózott természetű ur (tanfelügyelői ki szólás) egész belepirult. — a sonkaevésbe. Közbe legyen mondva Békésén mostanában tői tént egy igen érdekes tanfelügyelői vonatkozási dolog. Fiatal mérnökünk az államépitészettől kin járt Békésen s miután sok vizet látott, nagyon meg kívánta a bort s többet talált belőle élvezni, min máskor s kedélyesen akarván bemutatkozni a békés uraknak csak ennyit mondott: »tanfelügyelőnek fia vagyok« mire a békési urak csak azt válaszolták »mindjárt gondoltuk.« Ugyanezzel a fiatal emberre történt, hogy magának a tanfelügyelőnek mutatko zott be imigyen : »En a nagyságod elődjének az utód vagyok« minek utána a nagyságos tanfelügyelő u arra volt kiváncsi, hogy hát akkor ő micsoda? Visszatérve a kiállításra Frankó Flórát é Móricz özidonkát meg kell dicsérnünk azért a kitün túrós lepényért, a mit sajátkezüleg sütöttek. Sok el ismerés illeti Berkes írónkét és Jancsovics Erzsiké is, olyan hü s odaadó kiszolgálói a vendégeknél De a legkitartóbb Kövér Malvin, ő a legszivé lyesebb vendéglátó, a legtöbbet fáradozik azor hogy a vendégek jól találják magukat, ha kell férfi vendégekkel leül 2I-ezni sokszor a saját kárán a legkorábban ott vau mindig s mig vendég var addig nem megyen el s a ki nem szereti a szeszé lyes italokat, azt málna borral kínálja, a mire ugya Tihamér barátunk azt jegyezte meg, hogy »nem ér ez semmit — kezét csókolom — befőtt lé.« Szóval a nőegylet zsurjai kitünően sikerültek, kedélyesek voltak s még sikerültebbnek Ígérkezik ma este a vármegyeház dísztermében tartandó élőképekkel egybekötött tánczmulatság, a melyen a gróf Wenckheim Frigyesné által ajándékozott pezsgőt a jótékonyság nemtői, asszonyok s leányok az emberszeretet nevében igen jutányos áron fogják árusítani. Az élőképek igen érdekesek lesznek (én cmk úgy nagyjából láttam őket, de már azok is elragadtak) a »Kérő« czimü képben helybeli előkelő földmives családok fognak szerepelni. Puskásáé, Murvai Zsuzsika s többen fiatal lányok és legények. Az egyik képben czigányvajda lesz Sárossy Gyula, a kit mindjárt ott a helyszínén fel fognak kérni egy vj banda alakítására. A visszautasított kérőt Konkoly fogja jelképezni, a ki nagyszerűen beletalálja magát ebbe a »kellemes helyzetbe« (sr.ját szavai). És a többi, a nőket nem árulom el, mert azok ki lesznek festve s tessék majd eltalálni, hogy ki, mit, hogyan ábrázolt. Lesz táncz hajnal s lakkezipő hasadtáig. Ott legyen mindenki, a ki ott lehet s ha nem ment el — utazni. A kiállításon kívül a hét eseménye volt a inegyegyülés is, a melyen igen kevesen voltak bent a megyei urak, úgy hogy a jóléti bizottmány sem telt ki a jelenlevőkből s a távol levőket is be kellett venni. Erre a bizottmányra pedig most nagy szükség lesz, mert ha az állanak sszából elfogy a pénz s nem lesz miből fizetni a sok éhenkórász hivatalnokot, a megyei tisztviselőkről a jóléti bizottmánynak kell gondoskodnia. Egyik helybeli ügyvéd tagja a bizottmánynak daczára annak, hogy »szabadelvű párti hazaáruló« már fel is ajánlott erre a czélra 5, azaz öt koronát. Finis koronát opus ! A közgyűlésen legélénkebb vitát provokált a szeghalmi »Petőfi« utcza kikövezése. Az utcza kikövezése mellett legvehemensebben Csánki főszolgabíró spicselt, a mi azért is volt igen érdekes, mert szükségesnek tartotta előre bocsátani, hogy tartózkodni fog minden erősebb kitételtől, a mely kijelentése után csak arra voltunk kiváncsiak, hogy fog sikerülni neki ez az — önmegtartóztatás. És sikerült, még csak például sem hozott fel egy pár eredeti sárréti erősebb kitételt. Azon panaszkodott, hogy a vármegye elhanyagolja a sárrétet, pedig ez nem áll, mert a legutóbbi közgyűlésen is mint gazdag turfa telepet jelölte meg. Hát nem elég az, ha az egész vármegye a sárrétről szerzi be a mindé; napi turfáját f (ss —öO Közgazdaság. A gyula—simonyifalvi vasút tervezésére alakított vármegyei bizottság folyó hó 10-én tartotta ülését, amelyen Fábry Sándor alispán, — mint a bizottság elnöke, — örömmel jelentette be, hogy a kérdéses vasút engedélyezési tárgyalásáról felvett jegyzőkönyv a m. kir. kereskedelmi miniszter elhatározása alá terjesztetvén, nevezett miniszter kijelentette, hogy a helyi érdekű motoros üzemű vasút engedélyezése érdekében a további intézkedéseket hajlandó megtenni s egyidejűleg a vasút segélyezésére egymást követő 50 éven át, évenként 5000 korona évjáradékot, postaszállítási átalány czimén, ugyancsak évi 4000 korona, összesen tehát évi 9000 koronát biztosit és ezen évjáradéknak 5% kai számított tőke értéke fejében 180000 korona névértékű részvényt az állam tulajdonába átvesz. Ezen miniszteri határozat alapján a vasúti bizottság a kérdéses vasút létesítése érdekéből a részvénytársaság megalakítását kimondotta s az erre vonatkozó intézkedések előkészítésével dr. Fábry Sándor alispán elnöklete alatt : Haviár Lajos kir. főmérnök, dr. Zöldy Géza várm. főügyész, — kivel a bizottság kiegészíttetett, — végül Weisz Mór biz. tagokat bízta meg, utasítván az albizottságot, hogy a részvénytársaság megalakulása érdekéből kibocsátott iveket folyó év november 10-ig vonja be s ennek megtörténte után a részvénytársaság megalakítására tegyen a bizottsághoz végleges javasatok — A békósmegyei takarékp ínztárt felkérte a vasúti bizottság, hogy 50000 koronát folyósítson oly czólból, hogy ez az állampénztárba bizto-
