Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)

1905-10-15 / 44. szám

XXXVII. évfolyam.

Gyula, 1905. október 15.

44-ik szám.

Előfizetési árak:

Egész évre

.............. 10 K — f

Fé

l évre................... 5 K — f

Év

negyedre.............. 2 K 50 f

Hi

rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér.

BÉKÉS

TÁRSADALMI ÉS KÖZOAZDÁSZATI HETILAP.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Egyes szám ára 20 fillér.

FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID

Megjelenik minden vasárnap.

A benedeki földvétel.

Pár évtized óta sok nagybirtok került parczellázás alá, de alig hisszük, hogy az országban párja akadna, az alföidön és a szorosan vett Bókésvármegyéb ?n pedig épen nincsen, amely művelési ág viszonyainál fogva oly kevéssé alkalmas volna parczellázásra. mint a benedeki uradalom. Oly annyira alkalmatlan, hogy ha nemzetgazdaságilag egyáltalán indokolva van nagy birtok létezése, és egyáltalán kimutatható a nagy birtokon való gazdálkodásnak előnyösb volta : akkor talán csak az egyetlen benedeki uradalom az, amely szembe állítható az elmélettel és egyben igazsággal, hogy kisbirtok alkalmasabb belterjesebb gazdálkodásra; mert arról a négyezer holdon felüli területről, amely a szorosan vett benedeki uradalmat képezi, kiváló szakértelem nélkül is megállapitható, hogy egy kézben feltétlenül nagyobb hozadéka van, mint parczellázva lészen.

Szoczialistikus szempontból pedig határozott kár és veszteség a benedeki uradalom felparczellázása a földnélküli szegény emberekre nézve, akik — ami különben bennünket épen nem lep meg — egy talpalatnyi földhöz sem jutottak, amint nem is juthattak a parczellázandó benedeki földből és akikre csupán csak annyi hatása s következménye lesz a parczellázásnak, hogy elesnek attól a feles, harmados földektől és napszámkeresettől, amit a benedeki föld mint egy kézben levő nagybirtok eddig juttatott nékik.

Mi tehát sem nemzetgazdasági, sem szoczialistikus szempontból egyáltalán nem örvendünk a benedeki uradalom parczellá- zásának, sőt úgy agrikulturális mint szoczialistikus tekintetből rendkívül örvendenénk neki, ha a tulajdonos gróf ur még az utolsó pillanatban is arra határozná el magát, hogy a benedeki uradalmat nem adja el, sem Gyula városának sem másnak, hanem a helyett

instruálja a birtokot és azon tovább is gazdálkodik. Az agrikullura és az intensivebb gazdálkodásnál több foglalkozást és nagyobb keresetet nyerő szegény emberek érdekei bizonyára jobban volnának úgy kielégítve.

Csak is azért nyugszunk tehát meg a föld vételében, mert azt a tulajdonos gróf ur feltétlenül eladóvá tette, Gyula városának, vagy ha az nem vásárolná meg : akkor bárkinek másnak. Azért nyugszunk meg, mert ha már a benedeki uradalomnak, áruba bocsájtatása következtében a közérdek kárára nagybirtok! jellegét el kell veszítenie, hadd jusson a feldarabolandó terület legalább gyulai gazdák kezére s tulajdonába, kik egyébként a próbaárverés eredménye szerint a mai viszonyok között mesés árakkal adóznak földéhségük lecsillapítására.

De a gyulai gazdákénál, helyesebben a benedeki szántóföldeket parczellázó gazdák földóhségének kielégítésénél sokkal döntőbb szempont ránk nézve, hogy a Tavaszrét a város tulajdonába jő. Ez, igen is közérdek, a város ez által módot és alkalmat ád a Gyulán — fájdalom — erősen hanyatló állattenyésztésnek fellendítésére. Csupán a Tavaszrót megszerzése indokolja a város akczióját, de ez azután annyira indokolja, hogy még az áldozatoktól sem volt szabad visszariadnunk.

A benedeki földnek megvásárlását a képviselőtestület csütörtök délutáni gyűlésén elhatározta. Elhatározta névszerinti szavazással, egyhangúlag. Reá szavaztak nemcsak a földmives gazdák, hanem a képviselőtestületnek más foglalkozású tagjai, azok is, akik a földnek mesésen magas ára miatt aggodul maskodnak, ha vájjon a vételi ügylet nem jár-e a városra nézve koczkázattal, esetleg veszteséggel. Hogy ily veszteség nem fog előfordulni, az a közgyűlés alkalmával mint alapos remény tüntetett elő, de akkorra, mikor a képviselőtestület a már megkötött

szerződés jóváhagyása fölött fog dönteni, ennek a reménynek a valóság köntösét kell magára öltenie.

A képviselőtestületnek a benedeki föld megvételére vonatkozó határozata különben a következő :

9280 — 1905.

Olvastatott és tárgyaltatott a benedeki földek eladásával megbízott küldöttségnek jelentése a tanács javaslatával.

Határozat.

Tekintve, hogy a bizottság jelentése és az ahhoz csatolt kimutatás szerint a felpar- czellázott 2307 hold benedeki birtokból 1830 hold 1,197.476 korona 10 fillérérti eladása biztosítva van s tekintve, bogy a még az eladás alá kerülő benedeki szántó és legelő, valamint peres puszta, nagy csattogó, épületek és fákért összesen 1,537.724 korona vételár érhető el; ekként a városnak megmaradó 1832 hold legelő lenne 262.276 koronába, tehát átlag lenne holdja 141 koronába s minthogy a még eladandó terület a hátralevő mintegy egy év alatt feltétlenül vevőre fog találni és a városnak megmaradó legelő, járó szarvasmarha félfogadásával és haszonbérbe adása esetén a vételár annuitását feltétlenül fedezni fogja s igy a legelő megtartása semmi féle községi adó emelést nem von maga után : a bizottság jelentése alapján Gyula város képviselőtestülete ezennel elhatározza, hogy a gróf Wenckheim István tulajdonát képező benedeki birtokot

1,800.000 korona kinálati árért megveszi és a vételárnak teljes összegben való lefizetésére nézve a garantiát elvállalja és a birtok lefoglalására a vételár 2 %-át, mint foglalót a már letett biztosítékból felajánlja.

Egyidejűleg felkéretik tulajdonos gróf ur, hogy a mesgye karók elhelyezését, miután azok legnagyobb részben a legelőre esnek,

Az éjféli nap vidékein.

Irta : Korponay István.

Gyermekkorom ábrándos, boldog korszakában, mikor belesodródtam már az élet küzdelmeibe, a mindennapi kenyérért való lázas harcba, de ez a küzdelem nem éreztette még velem keserűségeit, le nem forrázta még képzelődésem fellengző álmait: sokszor ábrándoztam idegen, ismeretlen világ rejtelmeiről. Száz és százezer gyermekpajtásommal én is rajongó lelkesedéssel követtem Robinson Crusoe csodálatosan szép és érdekes kalandjait, remegve féltettem öt a veszélyektől, örültem örömeinek, sírtam bánatán, harcai közepette kipirult, lázas arccal állított oldalához képzeletem, győzelme után vele mondtam buzgó hálát a Mindenhatónak. Nem kisebb lelkesedéssel vitt lelkem gr. Benyovszky Móriccal és Rontó Pállal minden ntaikra s Jelki Andrásnak, a bajai magyar fiúnak kalandjai valósággal elragadták lelkemet. Képzeletemben új világok képe alakúit s szabad órámban ott éltem bennük, tündérvilágnak nézve őket, s forró vágy kélt szívemben, hogy valaha színröl-színre lássam a valóságban mindazt, amit lelkem mélyében annyiszor láttam és úgy megszerettem.

De sehová sem vágyódtam oly igaz és mély vágyódással, mint a sarkkörök rejtelmes, titokszerü tájaira. A Franklin expedíció végzetes sorsa ott, az örökös jég és hó hazájában, az én szívemben is fel- költötte azt a mély részvétet, amelyet oly hatalmasan kihívott egy egész nemzedék sokkal keményebb tszívü férfiainál. S mikor Kané sarkutazásának leírásában az éjféli nap és nappali éj, a delejes sark, az északi fény, a sarki nyílt tenger csodáit olvastam, mikor végigéltem velük hosszú szenvedéseik sorozatát, csodálatos megmenekülésüket, bejártam velük az eszkimók jeges kunyhóit: kétszeres erővel támadt fel bennem a vágy, hogy legalább ezeket a rejtelmes, csodás, idegen és félelmes világokat lássam.

Ma, amikor tanúlmányaim részben letarolták képzeletem virágait s az élet ridegebb valósága korlátokat állított vágyaimnak, ma sem halt ki szívemből teljesen ez a vágy; éppen csak hogy felismertem teljesülhetétlenségét. Kevésbbé heves, mert elvesztette képzelet-csinálta himporát, kevésbbé őszinte, mert elvesztette naivságát.

De gyermekkorunk ábrándjai mégis végigkísérnek bennünket sírunkig. Éltünkben annál jobban rejtegetjük őket, minél inkább erőt vesz szívünkön és képzeletünkön az élet valósága által kijózanított értelem ridegsége, de temetésük csak akkor van, mikor reánk is ránkborúl a hideg. hant.

mai száma 12 oldal.

Még a múlt ősszel felszólítást kaptam a székes- fejérvári áll. fkereskedelmi iskola igazgatójától, hogy csatlakozzam egy nagyobb társasághoz, amely az Északi-fokot óhajtja meglátogatni. A társaságnak, amelynek tagjai csak középiskolai tanárok lehetnek, célja, hogy útba ejtvén Prágát, Lipcsét, Drezdát, Berlint, Hamburgot, meglátogassa Svéd, Norvég- és Dánor^zág nevezetesebb városait, s végig utazván a három országon, okúljon, tanúljon, amennyit ilyen rövid lélekzetű utazáson (legfeljebb öt bét alatt) lehet: megnézze az éjféli nap sokat emlegetett, csodás látványát, megszemlélje a híres fjordokat, s felhágjon az Északi-fok ormára.

Kissé haboztam. Az előirányzott költség nem volt ugyan túlságosan nagy, mindössze hatszáz korona; ebben benne volt a vasúton, hajón való utazás, az élelem, és a lakás, tudtam azonban, hogy egyéb kiadásokkal legalább kétszeres lesz a szükséges összeg, s akkor már meghaladja az én szerény viszonyaimat. Hozzájárult, hogy — amiért pedig legtöbbet lettem volna hajlandó áldozni — az okulás lehetősége aránylag kicsi volt, ellenben nagyon fenyegetett a veszedelem, hogy a túleröltetett utazást nem bírom s kénytelen leszek visszafordulni útközben.

Azonban ifjúságom szunnyadó vágyai nem engedték, hogy egyszerűen elutasítsam magamtól ezt a kínálkozó alkalmat. Igaz, hogy az örökös hó és jég világá-