Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-09-10 / 39. szám
XXXVII. évfolyam. Gyula, 1905. szeptember 10. 39-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre ............ 10 K — f Fé l évre................ 5 K — f Év negyedre............ 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A városi számadások ügye. A múlt havi vármegyei közgyűlésen váratlanul pattant ki és lett köztudomásúvá, hogy a pónzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség Gyula város 1904. évi számadásainak felülvizsgálata során egész sereg szabálytalanságot talált, a mely kifogások közül főleg az egyáltalán el nem számolt, vagy hiányosan elszámolt összegekre vonatkozó észrevételek súlyos vádként nehezedtek első sorban a város polgármesterére, azután a város számvitelével foglalkozó tisztviselőkre. A vádak meglepetésszarü és súlyos volta arra indította akkor a vármegye törvényhatóságát, hogy mielőtt a panaszokat törvényszerű eljárás tárgyává tenné, meghallgatja az érdekelt tisztviselőket, alkalmat ad nekik már előre, hogy tisztázzák magukat a vádak alól. Akkor részletesen ismertettük a város pénzkezelése körül emelt kifogásokat, figyelemmel kisértük azóta az ügy eseményeit és megírtuk, hogy a polgármester a panaszpontokra vonatkozó nyilatkozatát benyújtotta az alispánhoz és hogy e nyilatkozatra a számvevőség is megtette a maga észrevételeit. Ezen előkészítő intézkedések után eljutott az ügy abba a stádiumba, a melyhez tulajdonképen már a törvényhatósági közgyűlés rendeletéből jutnia kellett volna. Mert tudvalevő volt már akkor, hogy a számvevőségi észrevételekben foglalt vádakat, a melyek a kötelességszerü gondos ellenőrzés eredmé nyei, egyszerű nyilatkozatokkal elintézni nem lehet, de a felkeltett közérdeklődés és érthető izgalom szempontjából nem is szabad. Erre egyedüli lehetőség és módozat: rendszeres, beható vizsgálat elrendelése és lefolytatása. És ebbői a szempontból nem volt helyeselhető a törvényhatóságnak különben méltá- nyosság-szülte határozata, mert ok és czél nélkül elodázta és függőben tartotta az ügy végleges tisztázását, alkalmat adott a közönség körében megnyilvánult izgalom ébrentartására, sok illetéktelen szóbeszédre. A mit az ügy első stádiumában a törvényhatóságnak tennie kellett volna, a mit a vádak elhangzása után maguknak az érdekelt tisztviselőknek kellett volna önérzetesen és erélyesen követelniök, azt most törvényes hatáskörén belül megtette a vármegye alispánja: a hét folyamán kiadott részletesen indokolt határozatában a fenforogni látszó és az 1886. XXII. t.-cz. 90. §-ába ütköző fegyelmi vétségek megvizsgálására fegyelmi eljárást rendelvén el Dutkay Béla polgármester, Diósi József számvevő, Frankó Döme pénztáros és Alcser Antal ellenőr ellen. Az alispán határozata két irányban is megnyugtató. Arra az útra tereli az ügyet, a mely a közérdek megóvására, a panaszok tisztázására leginkább alkalmas. A törvényben részletesen szabályozott eljárás megindításával ad alkalmat arra, hogy a panaszok lényege, alapos, vagy alaptalan volta minden részletre kiterjedő' vizsgálat során felderittessók, hogy a/, elkövetett szabálytalanságok orvosoltassa- nak, a visszaélések — ha volnának ilyenek — törvény szerint megtoroltassanak és illetve, hogy az érdekelt tisztviselőknek mindenkit megnyugtató módon teljes mentesség és elégtétel adassák, ha ők a terhűkre rótt fegyelmi vétségektől menteseknek bizonyulnak. De megnyugtató az alispáni határozat már indokolásánál fogva is. Mert jóllehet az összes kifogásolt tételeket vizsgálat tárgyává tenni rendeli, azok egyikét sem találván a beadott nyilatkozat által tisztázottnak és igazoltnak, mégis már eleve utal meg- okolásában arra, hogy a beszerzett nyilatkozatok megnyugtatni látszanak abban a tekintetben, hogy az adott esetben közvagyon hűtlen kezeléséről, közpénzek eltulajdonításáról nem lehet szó, csupán nagyfokú kezelési és alaki szabálytalanságokként tűnnek fel az összes kifogásolt számadási tételek. Megerősít ez az indokolás bennünket is abban a többször hangoztatott feltevésünkben, hogy bűnös visszaélés fenforgása ki van zárva és mentesiti első sorban a pénzkezeléssel foglalkozó kát utóbb nevezett tisztviselőt, kik különben is az egész eljárás által csak ke- vésbbé, kisebb alaki kérdések által vannak érdekelve. De még egy közvetett eredményt és előnyt várunk az eljárásból. Reméljük, hogy a kezelési szabályoknak érvényesitésén kívül reá fog mutatni a vizsgálat arra a rendszertelenségre, meggondolás és előrelátás hiányából származó tervszerütlenségre, a mely Gyula város gazdálkodását általánosságban jellemzi; hogy ebből folyólag arra fog indítani minden a város ügyeinek intézésébe befolyással biró egyént és testületet, hogy számot vessen a város anyagi képességeivel, más oldalról annak szükségleteivel és egyrészről igénybe véve a rendelkezésre álló erőforrásokat, másrészről megszüntetve az okszerűtlen gazdálkodás okozta felesleges kiadásokat, a város vagyoni mérlegét úgy állítsa Össze, hogy abból okos, meggondolt és előrelátó gazda módjára szoros takarékosság mellett is gondoskodjék a város előrehaladását biztosító minden szükségletről. TÁR© Elszállott a ..... . Elszállott a daru, fecske, messzire, Marasztani nem próbálta senkise, Hasz'alan is marasztanók, nem marad, Megérzi, hogy messze van még a tavasz .... Szép hazánkból sokan mennek nagy messze, A boldogság tündér álmát kergetve .... Ha ezt látom szivem húrja megrezzen, Bánat könnye csillan meg a szememben .... Daru, fecske, vissza jön majd tavaszra, De sok szívben idegen lesz a haza! . Nemzetünknek lesz-e olyan tavasza, Hogy a haza fiait itt marassza ? . . . . Dombi Lajos. A renaissanceról. Irta : Horváth Jenő. A renaissance egyesek szerint a modern történelmet vezeti be, mások, a kik a történelmet nagyobb folytonosságban tekintik, a nyugati kultúra delelő pontjának tartják, mintha mindenki előtt egy magasabbrendü ember verőfényes napjaiból állna e korszak. Vannak, a kik azt mondják, a renaissance-ember a modern ember atyja, a ki lelkében és testében örök mintát adott hosszú századoknak, hogy az Individualismus, az egyéniség és szabadság gondolatával azonos e kor felfogása, pedig- feltámadás az a köznapi ember kicsinyes intrikáiból, a renaissance a szenvedélyes ember ujraébredése. Az a verőfény, mely e korszakon elömlik, nem a helyi harczok napjából sugárzik, a pompászeretet, a jszalonok és udvarok élete, a művészet alkotásai, minden kis mozzanat is, concentrikus természetűek. Nem a szabadság a renaissance éltető ereje, hanem a hatalom. Szépség és nagyra vágyás, a gyönyörök harmonikusabb és nemesebb, de szenvedélyesebb élvezete, a hóditni vágyás a társadalomban és országok fölött, a tekintély csodálata a nőben, az uralkodóban és a hitben, mind a hatalom expansiv természetére utalnak. E hatalom természetét akarom futólag megvilágítani. Sokat köszönhet Olaszország a trecentonak s a legtöbbet azért, mert a pápaság és a császárság erejét összetörte. Bármennyire szép a Hohenstaufok kora és tekintélyes az erő, melyet a kúria képviselt, versenyük pusztulást jelentett e földön, bukásuk derült eget hozott. Az elemek félelmes csatái után épültek Florencz márványpalotái, született meg a nagy újjászületés. Ekkor kerültek elő az antik kéziratok s az ismeretlen szép lebilincselte a szenvedésből ébredőket. Vergilius hatalmi jóslatai, Catullus szenvedélyes szerelme csak lázasabbá tették a klasszikus emlékek keresését és e kutatások alkották meg a tudós embert. Nem a nyelvészkedés talmi fénye vonzotta őket, hanem a tökéletesedés vágya, mely a római főidről Hellas örökszép kincseihez vitt és a nagyság eszményét örökre összeköté az eszményi széppel. Ez az irányzat szülte a florenczi Plató-akadémia görög ünnepeit és egyesítette a platói bölcseletet az istenség gondolatával. A tiszta eszmeiség hideg körvonalaiba életet vitt az ideális ember. Dante leikétől lett élővé a klasszicizmus, mert a provencei dal stil- beli lágyságát és érzelgős szerelmét, a lovng feudális felségtiszteletét és egy clunyota szerzetes hitét valami csodálatos összhangban tudta egyesíteni a római sas hagyományával. A Divina Commedia tárja fel előttünk a renaissance szédítő perspektíváját. Bankárok és katonák, szerzetesek és troubadourok, erény és bűn innen indulnak szét az élet ösvényein. Az első, a ki kilép, a lovagias ember. Nagy Károly emléke vörös fonálként húzódik át Bojardo szerelmes és Ariosto őrjöngő Lórántja történetén, Tasso egy régibb hatalmi korszakba siet, hogy a legszebb latin problémát, Jeruzsálem elfoglalását megénekelje. Ha elfödjük az olvasó szemei elől e harczokat, melyeket távoli eszmékért vívtak, Petrarca bánatos szerelme marad előttünk és Laura vezet a szalonokba, hol Castiglione kátét irt a világfiaknak. Az udvaroticzokból pionee'rek lesznek, kik Guineát, Braziliát és Indiát szerzik meg a portugáloknak s mint egy nagy idegrendXjap’U.n.ls: xxiai száma ÍO old.al.
