Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-08-20 / 36. szám
6 1905. augusztus 20. Iáit. Tagadhatatlan, hogy Gerlaky kisasszony, különösen második felléptekor, a mikor kevésbé volt operett primadonna, hanem inkább Kukoricza János, igen szépen oldotta meg feladatát, értelmes, affektált- ságtól ment magyaros beszéde, öntudatos mozgása feledtette velünk azt a természetesség szempontjából tagadhatlan hiányosságát a darabnak, hogy a czim- szerep eredetileg nő részére íródott. De Aradi Aranka játékában sem volt semmi hiányosság, szép énekével pedig belopta a hangulatteljes érzést a nézők szivébe, a kik közül bizony sokan könnyeztek a János vitéz sorsán. Bagó személyesitésében már határozottan Palásthynak kell adnunk az elsőséget. Székely Gyula szép baritonja pompásan érvényesült ugyan a darab legsikerültebb és leghatásosabb énekszámaiban és ő is nagy tetszést és sok tapsot szerzett, de a darabnak legszebben jellemzett, megnyerő alakja első sorban átérzett, természetes megjátszást igényel és ebben Palásthy ismert képességeinek legjavát érvényesítette, a mellett, hogy énekszámait is kellemes hangján és mély érzéssel adta elő, nagy részt biztosítván magának az általános siker kivívásában. A darab többi szerepét mind a négy estén ugyancsak játszották és dicséretükre nem mondunk egyebet, mint hogy e szerepek személyesitői hasonló jók, sőt nagyobb részükben sokkal jobbak voltak, mint a Király színházban. Ki kell e tekintetben emelnünk T. Pogány Jankát, a ki a gonosz mostohát adta, túlzás nélkül személyesítve meg a magyar népmesék ez ismert alakját. Iluska szerepében Anday Terka volt egyszerű, kedves és megnyerő. Pompás alak volt Tihanyi a franczia király szerepében és igen szépen énekelte Bárdos Irma a franczia királykisasszony szerepét. Hajnal, mint strázsamester, Bérezi, mint falu csősze, vettek részt az összeségükben teljes sikerű előadásokban. A darab kiállítása igen szép és rendezése tökéletes volt. Különösen tetszett a tündérország és. a kék tó díszlet. A mint halljuk, az elért sikerre való tekintettel, Somogyi a darabot a saison folyamán még előadatja. Helyesen teszi s ha tanácsunkra hallgat, akkor a vásár alatt adathatná élő. ' Otthon. Sudermann szép drámája került színre szerdán az Erkel színkörben szép számú közönség előtt művészi előadásban. A két drámai főszerepbe Angyal Ilka és Peterdi Sándor nyújtottak teljes elismerésre méltó alakítást. Magda kedvencz szerepe a drámai köröknek és Jászay erőteljes Magdája mellett a művészi egyéniségek egész sora adott már ennek a szerepnek alakot. Angyal Ilka alakítását az önálló felfogás és a legapróbb részletekig való gondos kidolgozás jellemezték. A világjáró hóditó művésznő önállósága, öntudatos világnézete mellett már is asszony volt, a küzdelemben érzékennyé és idegessé vált asszony, a ki erős lelki harezot viv meg a szülei ház iránti szeretete és a szülei ház egyszerű korlátolt világnézetüek zsarnoksága alól való szabadulásra vágyó törekvésében. E lelki küzdelem tökéletes kifejezése, hatásai jeleneteinek drámai erővel való megjátszása, igaz sikert biztosítottak számára, melyet zajos tapsaiban készséggel ismert el és honorált a közönség. Peterdy Schwarze az egyszerű, egyenes sőt makacs katonát szokott művészetével és teljes sikerrel alakította. A többi szereplők is igen jók voltak. Először láttuk a társulat naiváját Komáromi Margitot (Mariska) a ki kisebb szerepében máris megnyerte a közönség rokonszenvét. Tóth Elek (Keller), Tóthné Pogány Janka (Francziska), Simon Mariska (Auguszta), Hajnal (Miksa), összevágó előadásban aszistáltak a főszereplőknek, csak Szarvasi (Htfterdink) volt roszkedvü vagy álmos, teljesen kiaknázatlanul hagyva szerepének rokonszenves tulajdonságait. Niniss. Mikor a »Niniss«-t először Pesten előadták — ha jól tudom, még a hetvenes években — a magyar publikum összecsapta a kezét ennyi teméntelen erkölcstelenség, pikantéria láttára. Talán ez is az oka, hogy nem lett általánossá a vidéken, a direktorok nem mertek vele a vidék prűd közönsége elé állani s igy kerül ez most évtizsdek múlva »itt először«, »újdonság* jelzéssel, Gyulán is előadásra. — Azt észrevesszük a darabból, hogy a franczia szerzők már abban az időben is értették a módját, hogy kell a publikumot sikamlósságokkal izgatni, kétértelműségekkel mulattatni s az utolérhetetlen franczia szellemesség már ebből a bohózatból sem hiányzik. De hova haladtunk, igazabban mondva »sülyedtünk« azóta. Mik a »Niniss« disznóságai a Teknősbékáéhoz, Csodagyerekhez, Osztrigás Miczihez képest. — Szinte ártatlanságok, pedig hogy mégis van benne valami, onnan látszik, hogy publikumunk mégis igen élvezte a darabot, melynek főszerepe Gerlaky Hermin (Niniss), Palásthy (Gregoár), Tihanyi (Korinszky gróf), Pogány Janka (Silleryné), kezében voltak. — Gerlaky úgy csinos énekével, mint eleven játékával éz ügyes tánczárai szolgált rá a tapsokra. Palásthy nem kevésbé volt eleven, temperamentumos és ötletes s a táncza bravúros volt, Tihanyi nagy ambiczió- val és sok szerencsével játszott meg egy pompás hülye figurát s állandó forrása lett a puklikum derültségének, nem kevésbé értek el hatást Pogány Janka, Hajnal (Anatol), Bognár (Düpiton), Losonczy, Bombay. Yank és a többi szereplők is, de a szerepek nem tudása sok helyen általánosságban érezhető volt. Gerlaky által a második felvonásban énekelt betét Mártonfalvy György karmester zenei ötletességét, tehetségét dicsérte. Heidelbergi diákélet. A színpadi hatásvadászat mai nagy versenyében oly meglepő, szokatlan és feltétlenül kedvező benyomást alig tett egy-egy darab, min1 a pénteken bemutatott újdonság. Üde, friss levegő, poétikus hangulat lengi át a darabot és a kedves behatás érzetétől nem zárkózhatik el senki, akit a színház mai világában ritka üde szellő érint. Egyik német uralkodó nagyherczegi trón fiatal várományosát, aki egész gyermekkorát az udvar rideg formák közé szorított világában töltötte el, rgy évre Hfeidelbergbe küldik tanulni. Nevelője, aki nem udvari bábot, de érző embert akar a herczegből nevelni, a régi emlékek hatása alatt megifjodv’, beleviszi a herczeget az ifjúsági kedvtelésekkel bővelkedő diákélet zajos, de testet, lelket edző kedves világába. — Az ifjú herczeg énjének tudatára ébredve, teli tüdővel szívja és élvezi a szabad élet levegőjét, amelyet a kis Katicza iránt támadt szerelem sugara aranyoz be, amikor egyszerre hírül adják, hogy az uralkodó nagyherczeg meghalt és neki haza kell mennie a trón átvételére. Szive és érzelmei tiltakoznak ez ellen, de enged a kötelesség hivó szózatának, átveszi a trónt és a szabad életet fájlaló lelkén erőt vesz a szigorú udvari élet melegség, érzés nélküli ridegsége. A már uralkodó herczegnek két év múlva a heidelbergi élet egy komikus alakja eszébe juttatja a régi, kedves időt és hirtelen elhatározással még egyszer elutazik Heidelbergbe de ott a régi bohém- czimborák helyett szertartásos, szónoklatokkal való fogadást talál, mire lemondólag konstatálja, hogy az ő sorsával együtt minden megváltozott, csak Katicza maradt régi, az őt önzetlenül szerető, egyszerű szivü kis Katicza, akitől érzékenyen búcsúzik el, hogy végleg visszatérjen az élettelen, etikettes udvari életbe. A hangulatos szép darab igen jó előadásban került bemutatóra. Komaromi Margitnak (Katicza), e darabban jutott első nagyobb szerepe, amelylyel egy csapásra megnyerte közö ségünket. Csinos színpadi alak, kifejezésteljes arczczal és szemekkel, behízelgő hanggal, mely külső eszközök mellett, a természetes naivság mesterkéletlen eszközeivel játszik. Sikere teljes és nagy volt. Mellette Tóth Elek a czimszerepben nyújtott kitűnő alakítást, a mivel teljesen rászolgált a közönség sürü ováczióira, amelylyel minden felvonás végén — a harmadik után hatszor — szólította a lámpák elé. Az egyszerű, csupa szív és lélekből álló nevelő szerepében Peterdi (dr. Jüttner) érvényesítette kiváló képességeit és igen jó volt Krasznay az udvari élet nagyképűségét személyesítő Lutz komornyik alakjában. Bérczy mint Kellermann nyújtott kabinetalakitást és a többiek is hozzájárultak az összhatás emeléséhez Nem hagyhatjuk említés nélkül a második és utolsó felvonás szép díszletét, amely Heidelberg várost mutatja, A kitűnő darab sikerült előadásának megismétlését várjuk. ____________BÉKÉS___________ A hét műsora Vasárnap délután Yigéczek, énekes bohózat, este a A csikós, énekes népszínmű. Hétfőn A vén leányok, vígjáték, örley Flóra felléptével, itt először. Kedden A czifratlyomoruság, vígjáték, (örleyvel). Szerdán Mulató Istenek, uj operetté, itt először. Csütörtökön Mulató istenek, uj operette, másodszor. Pénteken Tetemrehivás, itt először. Szombaton, Fecskefészek, uj operette. Tarka képek. A „János vitéz“ volt a hét színpadi eseménye. Három telt házat csinált a magyar színmű és zene- irodalom e remeke. G er laki és Aradi játszották felváltva a czimszerepet, Palásthy és Székely felváltva Bagót. Hogy melyik volt szebb, melyik dicsőbb, melyik nagyobb, azt a kritikai rovatban mondjuk el, a fő külömbség az volt a két főszereplő közt, hogy Gerlaki lovon jött be az első felvonás végén, Aradi pedig gyalog. S a fődolog az, hogy három telt háza volt az igazgatónak, s ha még telt házat akar ebből a darabból csinálni, akkor ajánljuk neki, hogy játszassa a czimszerepet férfival, például Palásthyval, akit máris nagyon szeret mindkét nembeli közönség. — Külömben az asszonyok Tóth Elekért is nagyon lelkesednek. De hogy tárgyamtól el ne térjek, a „János vitéziről akarok még valamit A „Békésmegyei Híradó“, a mi ugyan nem irányadó, (talán épen ezért) keddi számában azt irja, hogy a „János vitéz“ a magyar szinműirodalom legsilányabb holmija, szellemszegény semmi, amelynek muzsikája a magyar zeneszerzés szegénységi bizonylata, amelyet a zsúfolt nézőtér hüledezve szenvedett végig stb. Erről jótja nekem eszembe egy anekdót: A pozsonyi zsidók rabbit választottak. A pályázók közt volt egy hires, nagytudásu rabbi, akinek egyhangú megválasztása több mint bizonyos volt, úgy hogy a többi pályázó csak a forma kedvéért tartotta fenn pályázatát. Megtörtént a szavazás, mindenki, a hires, mély tudományu rabbira szavazott, csak egyetlen egy szavazat volt ellene. A választás után a megválasztott hires rabbi szerfelett csudál- kozott ezen az egy ellenzéki szavazaton s igen kiváncsi volt rá, hogy ez az egy hive miért szavazott ellene. Elment tehát a midéhez s megkérdezte tőle : — Ugyan Sműle, mond meg nekem, mivel bántottalak én meg téged, vagy mi rosszat tudsz rólam, mi kifogásod van ellenem, hogy ellenem szavaztál ? — Nincs nekem semmi kifogásom ellened, sőt én örülök a legjobban, hogy téged választottak meg, aki a leghíresebb s legtudományosabb rabbi vagy ! — Hát akkor mégis miért szavaztál .ellenem ? — Hát tudod mit rabbi, én 39 év óta a legszegényebb tagja vagyok a hitközségnek, a kit a kutya se vett észre, hát most gondoltam egy nagyot, ha rád szavazok azt észre sem veszik, ezért szavaztam ellened s lám, te magad jösz megkérdezni, hogy miért. így lett én belőlem egyszerre egy hires ember. A „Békésmegyei Híradó“ is bizonyára úgy érzi, hogy egy ilyen szegény, kevésbé ismert hitközségi tagja a magyar hírlapirodalomnak, mert máskülönben a múlt heti „János vitéz“ kritikáját megérteni nem lehetne. Különben amilyen a kritikn, olyan a nyílttéri rovata is, hol humoros, hol nagyon tragikus. A múlt héten például megjelent egy nyílttéri közlemény, országgyűlési képviselőnk neve alatt s abban benne volt a legtöbb magyar goromba szó, csak ép’ a szeméremsértők hiányoztak belőle. — Volt benne vicczes rész is, a következő : „úgy fölrúgja az ilyen alakokat, hogy mind a 32 foguk Fejérváry zsebébe fog gurulni.“ Milyen érdekes lett volna ezt a részt illu'Ztrálva kiadni, lerajzolva, hogyan gurulnak a nyomorult pecsovicsok záp-, szem- és metsző fogai sorjába a Fejérváry kaiser kabátjának a hátulsó zsebébe. De még érdekesebb a Bartos-Szabó-féle nyilt- terezés. Legérdekesebb ebből is az „Utolsó közlemény tekintetes Szabó Béla dijnok úrhoz“, amelyben elmondatik, hogy a nyiltterező kitér a czimzett
