Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)

1905-08-13 / 35. szám

6 BÉKÉS 1905. augusztus 13. mint máskor, de — és talán épen ezért — teljes egészében megfelelő hasznos és törekvő tagokból van összeállítva, a kik művészi ambicziótól sarkalva kitünően összevágó előadásokat produkálnak. Csak ennek a következménye az, hogy a közönségünk hangulata kedvező, a színházlátogatás a nagy meleg daczára is állandóan növekvő irányzatot mutat és hogy reményt nyújt egy a viszonyok mérlegelésével kielégítőnek, sőt jónak mondható saisonra. A tagok kiválósága és kifogástalanul jó előadások joggal igénylik a fokozottabb támogatást. A hét előadásairól a következőkben referálunk : Elnémult harangok. A magyar közönségre rég nem tett regény olyan általános mély hatást, mint Rákosi »Elnémult harangok« czimü regénye, mely olyan, mint vész­harang figyelmeztetése a közelgő veszélyre az erdélyi oláhság térfoglalását rajzolja megkapó színekkel. Ezt az általánosan tetsző regényt vitte Malonyai színpadra jóval több szerencsével és sikerrel, mint az előtte regényből drámát csinált irók, de azért ő sem teljes szerencsével és teljes sikerrel, mert a regény szép­ségeit a benne átcsengő méla hangulatot vissza adni színpadon nem lehet. Az érdeklődés azonban nagy volt Gyulán is a darab iránt, melyet még növelt azon körülmény, hogy csak nem régiben ütötte fel fejét a nálunk eddig ismeretlen román terjeszkedési vágy s a publikum egy része még hatása alatt állott ennek. Nem ismertetjük a darab meséjét, mert alig van ember, aki vagy nem olvasta, vagy nem hallott volna a darab meséjéről, elég az hozzá, hogy ezt a darabot még egyszer kellene adni Gyulán megfelelő szerep- osztással, hogy a gyulai közönség azt teljes értéké­ben megismerje, mert épen a darab főszereplője Simándy Pál ez az apostoli küldetéséi alak olyan kezekbe került, mely a szerepet nem tudta eléggé érvényre juttatni, Báy Zoltánból lehet valamikor igen jó színész, alakja, hangjának csengése, kiejtése, sza­valni tudása mind biztató körülmények jövőjére nézve, de egyelőre kissé merész azt ambiczionálni, hogy egy ilyen szerepet jól eljátszani, megértetni tudna. Erejét ez idő szerint legalább, felülmúló vál­lalkozás, melyhez csak hosszas gyakorlat, csiszolás . ismeret és tapasztalat szerzés után vállalkozhatik idővel. A darab többi szerepe jó kezekben volt. Peterdy valósággal excellált Todorescu pópa sötét szerepében s bebizonyította, hogy nem hiába fűztünk első szerepléséhez biztató reményeket a gyulai szezon jövőjét illetőleg. Kiváló jellemszinész, erős alakitó képességgel. Bájos volt mint mindig E. Kovács Mariska Floricza szerepében s szerepének pompás átérzésében, megjátszásában partnerének játéka sem akadályozta. Dicséretet érdemelnek még T. Pogány Janka (Todorescuné), Szilágyiné (Sára néni), ki szin­tén elsőrangú anyaszinésznő s Bérezi (Petru) és Uidi Irén (Kisó), kik a szomorú darabba a derültebb elemet vitték. Menyecskék. Verő Györgynek e közös czimmel ellátott bárom egy felvonásos népszínművét láttuk vasárnap este. Rövid lélekzetü kis darabok, tulajdonképeni cselek­mény nélkül, egy-egy gondolat színpadi mezbe öl­töztetve. A biróné czimü első darabban egy katona­ságtól hazaszabadult duhaj legény garázdálkodásától megrettent elöljáróság tekintélyét az ügyes és akarat-; erős biróné állítja helyre, megszelídítve és meghá-j zasitva a hivalkodó garázda legényt. A Marika' elmén czimü második kép a legszebben megirt része* a hármas népszínműnek. Egy .mellbeteg fiatal leány1 megálmodja, hogy régen világgá ment bátyja vissza■' fog térni a szülői házhoz, de akkor neki kell el­mennie oda a honnan nincs visszatérés, hogy helyet' csináljon a megtörtnek. Az álom be is teljesül, a* bátya hazatér családjával együtt és a szülők és ro­konok az első nagy örömben meg is feledkeznek a család féltve őrzött betegéről, ki fájó lemondással nézi a többiek nagy örömét és utolsó erőfeszítéssel bevánszorog a házba meghalni. — A Menyország czimü harmadik darabban Tibor András jómódú gazda együtt tartja egész családját, két házas fiát is, hogy gyermekei és menyei körében élvezze a földi menyországot. Az öreg túlzott szeretető ter­hére van az önállóságra vágyó fiuknak és a menyecs­kéknek is és ezek félig tréfás, félig komoly viszál- kodást rögtönöznek, hogy az öreg kedvét elvegyék az égyüttmaradástól. Közben megérkeznek a menyecs­kék szülei is és a helyzet kölcsönös félreértéséből o'yari családi patába keletkezik, hogy a kölcsönös kibékülés után Tibor uram szívesen hozzájárul a magacsinálta menyország feloszlatásához. A szereplők mindhárom darabban kiváló ala­kítást produkáltak, melyben csaknem mindegyiknek főérdeme volt a népies alakoknak természetes, mes­terkéltség nélkül való bemutatása, a mit annál in­kább megemlitendőnek tartunk, mert manapság rit­kán látunk színpadon eleven, vérbeli parasztot. Peterdi Sándor mint biró, mint Józsa Mátyás és mint Tibor Aűidrás mindhárom darabban annak a kiváló jellem- szinésznek bizonyult, a melynek a szombati alakí­tása után megismertük. Gerlaki Hermin mint nép­színmű primadonna mutatkozott be ez estén, szép, eleven három magyar menyecskét ábrázolt és játé­kával nagy tetszést aratott. Anday Terka mint Má- rika tett tanúbizonyságot sokoldalúságáról, a tőle látott pajzán operett szerep mellett meglepő volt az érzékeny lelkű, halálra váló beteg leány tragikus alakjában. Szilágyiné Berta, Tóth Elek, Székely Gyula, vettek részt gondos játékukkal a darab cselek­ményében, mig a kisebb szerepek betöltői is dere­kasan megállották helyüket. Nöemanczipáczió. Hétfőn ez a modern tárgyú, de mégis divatból kiment darab került színre, amelyen nagyanyáink mulattak valamikor igen jókat. Azonban most is beigazolást nyert, hogy »jó az öreg« a színháznál is. Igen jó előadásban volt részünk s ezt legnagyobb részt Gerlaky Hermin kiváló művészetének köszön­hetjük. Gerlaky (Flóra) a »nő-ebenczibáczió« hirde­tője, olyan kedvvel játszotta meg e primadonnának kevésbé ambicziosus szerepet, hogy élvezet volt nézni. Játéka eleven, pezsgő s jobb volt, mint maga a szerep. Enekmüvészete meg éppen elragadó. Szép, tiszta, a magas hangokban csengő hangja teljes pompájában érvényesült. Kapott is tapsot hatalma­sat több ízben. Partnere Palásthy (Árpád), — mint általában még eddig minden darabban s bizonyára ezután is — s legjobbat nyújtotta. Elsőrangú jel- lemszinészre valló tehetségét csillogtatta ez este is, emellett kellemes orgánuma, kiváló zenei hallása s operettekben buffo szerepekhez illő hangja,* mind előtérbe helyezték őt. Ez este is igen szép sikert aratott s a tapsból kijutott neki is bőven. Simon Mariska (Fruzina) s Hajnal (Kleininger), kabinet- karikatúra alakjai ennek a darabnak, nagyon jók voltak, sőt Simon kissé túlságos jó is volt, mert erősen színezett. Bognár (Bátori), mint nyugalma­zott tábornok, nem olyan eredeti, mint korcsmáros, de ő azok közé tartozik, aki minden szerepben megállja helyét s igy ebben is. Bérezi (Kaczér Tamás), remek művészi alakítása, szintén nagyban hozzájárult az est sikeréhez. — Peterdy (Gerőfi), Szilágyiné (özvegy Zarándíné) szintén jeles alakítá­saikkal illeszkedtek bele az ósszjátékba s a többi kisebb szereplők is mind igen jók voltak. A néző­térrel is meglehettünk elégedve ebben a hőségben. Fecskefészek. Sem uj gondolatot — zeneit vagy drámait — sem különösen Ízlést ne keressünk ebben a darabban. Nagyon magán viseli a megrendelésre készülő uj divatu operettek képét. A kolostorba álöltözetben szerelmeseik megszöktetésére bejutó diákok okozta félszeg helyzetek sokszor kaczagtatók, de nagyon ritkán szellemesek és Ízlésesek A darab muzsikájá­ban is alig van két szám, a mely megkapta volna figyelmünket. Hogy a közönség még sem távozott csalódottan a színházból, az az előadók igyekezeté­nek, mondhatni pajzán kedvének tudható be, a mely- lyel a darabot pompás összevágó előadásban színre hozták. Az apácza növendéknek öltözött Palásthy (Balivet), az iuasból kanonokká avangeált Bérezi (Jean), a kanonokból inassá vedlett Tihanyi (Plan- tavoine), az ideges rendőrtisztviselőt adó Hajnal György, a mindig részeg (Pancrasse) Krasznay ver­senyt bolondoztak furcsa figurájukban. Együtt tartott velük T. Pogány Janka (zárdafőnöknő), a ki feladata magaslatán állva falrengető kaczajt idézett elő tán- czával. Arady Aranka (Ponponette) szép játékával énekével és a Bérezi vei együtt előadott kupiéival ért el nagy hatást, igen bájos volt a kis Anday Terka (Modest) vérbeli soubrett talentumról tevén tanúsá­got. A szép számmal összejött közönség, ha keveset »műélvezett,« de annál többet kaczagott és azt hiszem többre a darab szerzői sem törekedtek. Utazás az özvegység felé. A Nemzeti Színház nagy sikert ért müsordarab- ját játszották szerdán a színházban. A bájos amerikai asszony története, ki a szabad életre vágyván, esz­közéül az özvegység felé törekszik, de tervén rajta veszt, mert a férfi, akihez tisztán azért ment, mert beteget látott benne, ki őt hamar özvegységben hagyja szimuláns és »felgyógyul« s az amerikai asszonyka nem özvegy, de boldog menyecske lesz, mondom ez a kis történet ügyesen van megírva, noha a szinre- hozatala már kevésbé szerencsés, mert oly lassan bogozódik ki az expoziczió, hogy egy egész felvonás eltelik s még alig tudunk valamit a darabból, de a másik két felvonás már határozottan kedvesebb, gör­dülékenyebb. A czimszerep E. Kovács Mariska kezé­ben volt s ezzel egyúttal szószaporitás is többet mon­dani, mert ennek a művésznőnek minden szereplését csak a már elmondott dicséretekkel kisérhetnénk. De jók voltak a többiek is valamennyien. Krasznay, aki szintén vígjátékban van elemében, pompásan szemé­lyesítette dr. Lugosyt. Kabinet alakítást mutatott be Palásthy (Weis/ könyvelő) szerepében s herczig volt Anday Terka (Éviké) ki ig n jól játszott e neki való szerepben. Tóth Elek (Tasnády) alakitó és átvál­tozó művészetének fényes tanujelét adta Angyal Ilka, Tihanyi, Bérezi, Hidi, Pogány Janka, egytől- egyig hozzájárultak a sikerhez. Tavasz. A múlt évihez hasonló jó előadásban került színre csütörtökön a »Tavasz«, ez a szép zeuéjü s igen mulattató operette, amely darabnak az idei szezonban a legszebb közönsége is volt. A pompás, mulattató est mindvégig vidám hangulatban tartotta a közönséget. Az egyes szereplőkről szólva, Bárdos Irmáuak (Margit), volt ez este igen szép sikere, — habár ez nem az a szerep, amelyben, — mint a társulat elsőrangú primadonnája, — egész teljessé­gében érvényesíthetné művészi tehetségét. Ének­számából igy is kicsillogott szép, tiszta koloraturja, amely különösen a felsőbb régiókban cseng s tril­láit többször meg is tapsolták. Ezenkívül Bárdos igen kedves szimpatikus megjelenésű alakja a szín­padnak s természetes beszédmodora s játéka lebi­lincselő. A fő női szerepet a darabban Arady Aranka (Anna szobaleány) kreálta a tőle telhető legnagyobb sikerrel. Ebben a szerepben eddig ő volt a legjobb a sok közt, akik nálunk ezt a szerepet játszották. Az első felvonásban óriási hatást ért el a faluról Pestre kerülő paraszt szobaleányával s énekszámait, — melyeket frenetikus tapssal fogadtak, — meg kel­lett ujráznia. Igen tetszett a második felvonásbeli füty-kuplé, melyet Palásthyval felváltva produkált s a harmadik felvonásban lejtett táncza szintén Palásthyval, amit többször megujráztak. — Megem­lítjük még a Bércziné által betanított tánezokat, amelyek közül különösen a lepketáuez, — melyet Bércziné, Lengyel Klári, Zách Terka, Lengyel Margit lejtettek lepke módra, tetszett a legjobban. Bérczinét valóban nagy elismerés illeti ügyes táncz- müvészetéért s remek oktatásáért. Kitűnő volt még a nők közt T. Pogány Janka (Czeczilia) s kivált kisebb szerepében is Hidy Irén (a báróné), akinek igen csinos hangja van s már puszta megjelenésé­vel hódit Csak szerettük volna tőle látni a pezsgő- cancánt, — amit tavaly Agnelly olyan gracziózusan adott elő, azonban tekintve a nagy meleget, meg­bocsátjuk ezt a kis kihagyást, a többi kihagyások közt. Székely (dr. Csapó), ez este is elemében volt, igén sikerültén kreálta meg szerepét s baritonját nagyon kellemes volt hallgatni. — Ügy ezért, mint játékáért, nvilt színen több tapsot kapott. Igen jó volt ez este is Palásty (irodavezető), nagyon jóizüe- ket kaczagtunk Bércziné (Hollós Jeromos) mókáin s az első felvonásbeli kupióján, pompás alakítás volt a Tihanyié (Báró Szalóki) s kedvesek voltak Anday Terka (Berta) s Hajnal György (Ernő), mint fiatal szerelmesek. Krasznay (Krampesics) mint mindig, ez este is igen jóizü volt, de legjobban ki kell emel­nünk, — mint az est egyik fősikerének hősét — Bomhayt (Náczi pinezér), aki az ismeretlenség ho­mályából — a karból — kilépve, egy csapásra meg­hódította a közönséget pompás, kaczagtató, karakte­risztikus alakításával. Tavaly Szathpiáry Árpádtól láttuk ezt a szerepet, de bátran kiállíthatjuk vele versenyre Bombayt, olyan ügyesen játszott s hozzá a legtalálóbb pinczer ábrázattal és öltözetben. Vasgyáros. A »Vasgyáros« sokat látott, de mindég újra gyönyörködtető történetében lépett fel Erkel Béla pénteken este igen számottevő szép sikerrel. A darab hősét Derblayt játszotta. Belépésében, első jelenetei­ben meglátszott rajta a két évi pauza, hatása s hogy a szinésziskolai reminiseentiák vettek rajta erőt, de mennél jobban előre haladt a darab, annál jobban emelkedett szerepében Erkel Béla, úgy hogy az első jelenetekben észlelt némi kis félszegséget és modo­rosságot igazi színészi erő váltotta fel a darab további folyamán A közönség melegen tapsolt az ifjú szí­nésznek, az első felvonás után csak etiquettből, de a többi felvonások után igaz lelkestiltséggel, melyet már nem a localpatriotizmus, hanem a játék igaz művészi volta csalt ki a közönségből. Igaz, hogy olyan partner mellett, mint E. Kovács Mariska, nem csoda, ha felvillanyozódott Erkel, mert bájos és szép Claire volt s művészi minden jelenetben. Nem keve­sebb dicsőség jut Angyal Ilkának sem, ki Athenais démoni szerepét töltötte be fényes tehetséggel. Külön dicséret illeti Simon Mariskát, ki úgy látszik nem csak komika, hanem főleg társalgási szerepekben excel Iái s megnyerő alakítást ad. Krasznay (Moulinet), Tóth Elek (Bligny), Tihanyi (Prefont) teljesen meg­játszották szerepeiket, szintúgy Szilágyiné (Beaulieuné) s nem sokat mondó szerepeikben Anday Terka és Hajnal György is jók voltak. A hét műsora. Vasárnap délután Nőemancipá'ció, este János vitéz. Hétfőn János vitéz. Kedden dél­után Tavasz, operett, este János vitéz (bérletszünet) Arady Aranka és Székely Gyulával a főszerepekben. Szerdán Otthon, Sudarmann színmüve. Csütörtökön Ninis, operett. Pénteken A Heidelbergi Diákélet, uj énekes vígjáték. Szombaton Nebántsvirág, operett. Vasárnap délután a vigéczek, énekes bohózat, este A csikós, népszínmű.

Next

/
Thumbnails
Contents