Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)

1905-08-06 / 34. szám

4 BÉKÉS L905. augusztus 6. rina. Férfiak : Benedek Gyula, Boda Ferencz, Far­kas Béla, Fekete Mihály, Ferenczi József, Hídvégi Ernő, Kemény Lajos, Nádasy József, Sajó Géza, Sajó Vilmos, Virág Jenő, 14 segéd színész. Hajsinek Rudolf és Szabados Gusztáv karmesterek, Lápossy Gusztáv balletmester. Az igazgató a fővárosi szín­házak legnagyobb sikert ért, legújabb , darabjait vette fel a műsorra és 30 előadásra nyit bérletet. Halálos szerencsétlenség történt hétfőn a csabai pályaudvaron. Hajdú Vendel szolnoki illetőségű vasúti munkás tolatás közben két kocsi közé került, melyeknek ütközői összelapitották a szerencsétlen ember derekát, úgy hogy azonnal szörnyet halt. Eljegyzés. Jancsovics Irént Csabáról eljegyezte Such Dezső nagyszalontai birtokos. Osszeégette a gőz. Szentetornyán megrendítő szerencsétlenség történt. Ugyanis az apja gépjénél tüzelősködő Plenter János géplakatos-tanonczot, a rósz pakkolás miatt felrobbant gőzhengerből ki tóduló gőz úgy összeégette, hogy életben maradásá­hoz alig van remóuy. A szerencsétlenség úgy tör­tént hogy a rosszul pakkolt gőzhengerről a hátulsó pakkolást a gőz (feszereje ledobta, s az összes gőz igy a szerencsétlen fiúra tódult, s mire kimenekül­hetett a gőztengerből, már irtózatosan össze volt égve. Az Öreg szélhámos. 68 éves öreg ember Hugyecz György csabai ember, de azért fiatalosan hunczut az eszejárása. Az öreg kieszelte, hogy lehetne egy kis pénzinaghoz jutni ebben a koalicziós, ei-lexes szá- razságos esztendőben s a következő ezen „ma még szokatlan“ utat választotta. Beállított az egyes há­zakhoz a községekben és elmondta, hogy kocsijá­val búzát szállít a Sárrétről, azonban a kocsikereke a hídon eltörött, engedje meg hát a szives házi­gazda, hogy nehány napra a búzát házánál elhelyez­hesse, mig a kocsiját megcsinálják ; pénze azonban nincs, egy kis kölcsönszivességet is kérne, mert különben nem tudja megcsináltatni a koesit. A kölcsön fejében ott hagy egy kis búzát, amelyért aztán visszamegy. Az öreg szélhámos azonban seholsem mutatta meg a búzát, a kölcsönt azonban több helyen előre felvette, mig rajta nem vesztett. Feljelentések folytán ugyanis'a köröstarcsai csendőr­ség megleste egy ilyen operálás után, hogy vájjon a Körözshid felé megy-e a sokat emlegetett kocsi­hoz. Az öreg kalandor, aki erre nem számított, miután megelégelte köröstarcsai szereplését, Mező- berénynek vette útját, A csendőrök ekkor elfogták és beszállították a békési kir. járásbíróság fogházába. Folyékony és romló küldemények a postán. A kereskedelmi miniszter rendeletet adott ki, mely szerint ismételten előfordult, hogy friss húst, zsira­dékokat és folyadékokat tartalmazó csomagok a csomagolás elégtelen volta miatt megsérültek és ez által más csomagokban kárt tettek. Ezéit a minis­ter elrendelte, hogy ha folyadékot, maradókot tar­talmazó küldemény, mely nem előirt módon van csomagolva és ez a körülmény hamis tartalom- nyilvánítás, vagy a külső burkolat egyébként ki­fogástalan volta miatt a feladásnál megállapítható nem volt, más küldeményekben, vagy a postahiva­talokban azok szereiben eszközeiben stb. kárt tesz, úgy az okozott kárért a csomag feladója felelős. Foulard-selyem 60 krajczár£pl 3 frl 70 krajczárig méte- renkint. Blúzok és felöltőknek. Bérmentve és vámolva, házhoz szállítva. Dús választékú mintagyiijtemény postafordulattal, Henne* berg, Zürich. 62 5—i Színészet. Harmincz-negyven fok közti temperatura mel­lett, tikkasztó melegben, mindent csak a szinházlá- togatási kedvet nem hevítő izzó atmoszférában kez­dődött meg kedden a színi szezon s hozzá tragédiával, amelynek méltatására épen nem alkalmas az afrikai hőségtől eltompult lélek. — Ennek előrebocsátásával írunk a szezonról s mérlegelve ezen körülményeket s azt, hogy közönségünk igen tekintélyes ré5”7') ma még nincs idehaza, még csak nem is keve tjük azt a közönséget, mely a »Boszorkány« előadására a színházba összegyűlt. Inkább rosszul elhelyezkedett s megoszlott mint kevés volt a közönség, különösen a páholyok ásitoztak bántóan a nézőtérről a szin padra s akik tudják, hogy az első szezonban szhte »kevés* volt a páholy, azok gondolkozhatnak a világ múlandósága s a publikum szeszélye fölött. — így teljesen befejezett bérletgyüjtésről sem beszélhetvén, még van reményünk, hogy daczára a siralmasan ránkszakadt gazdasági esztendőnek, ami pedig alföldi városban lényeges körülmény, föl fog len­dülni az idei szezon, amiben nagy része lesz Somogyi ez idén kiválóan szervezett társulatának, melynek úgy operette, mint drámai értékét illetőleg az első előadások nagyon kedvező véleményre hangolták a közönséget. Bevezető sorainkból nem hagyhatjuk ki, hogy a. színházat a szezonra teljesen szalonképes állapotba helyezték, megigazgatták a padokat, nagy takarítást rendeztek a színház minden részében s több éves portól, pókhálótól mentesítették a sarko kát, rekon­struálták a villamos vezetékeket, kipótolták az elve­szett izzótesteket, »czugmentes« állapotot teremtettek a színházban, sőt Künzl Ernő figyelme még arra is kiterjedt, hogy a színház padolata »zacherlin« és karbolvizzel locsoltassék fel, amely figyelmet — is­merve a szezonkezdet gyönyöreit — nem tudunk eléggé méltányolni. Egyszóval az idei színi szezon körülményeit mérlegelve, jó lélekkel mondhatjuk a szezonra, hogy »Mehet«! Az első előadás. — Boszorkány. Dráma Irta Sardou. — A spanyol inquiziczió borzalmas, sötét korából merítette Sardou nagystílű drámájának tárgyát, melyet Somogyi első előadásul a drámai személyzet bemutatójaként választott. Az inquiziczió által üldö­zött mórok szerepelnek e darabban, kik ragyogó kultúrájúk, tudásuk, fejlettségük mellett is üldözött vadaivá váltak a Korán követése miatt a pyrenei félszigetnek, elannyira, hogy örökös gályarabság vá­rakozott arra a férfiúra, ki mór leánnyal áll össze szerelmi viszonyba s örökös rabság arra a mór leányra, ki keresztény férfit szeretett. Ez az ütköző pont a drámában. Enrique de Falicios beleszeret Zoraya csodaszép mór leányba, pedig Enriquenek a Don Padilla leányát, Juanat kell elvenni s az eskü­vőre zugnak már a harangok. S az intrika boszor­kány hírébe keveri a gyógyítani, psychopáthiai utón nagy eredményeket elérni tudó Zorayat, akinek esküvője napján donna Juana is segélyére szorul s akit el is altat, hogy szenvedéseitől megszaba­dítsa. S midőn a mór leányt és a keresztény lovagot légyotton éri Cardenos, kit dühében véletlenül meg­fojt Enrique, összeül a spanyol inquiziczió Ximenes biboros elnöklete alatt s a sötét kor minden bor­zalma a néző elé tárul. Zoraya szerelemből magára vállalja, hogy ő babonázta meg boszorkány hatal­mával Enriquet, kit ezáltal megment a büntetéstől, az ő részére azonban rakva már a máglya a borzal­mas autodaféra. Lopez di Padilla, Juana apja azon­ban kegyelmet eszközöl ki Zorayának azért, mert csak ő tudja felkölteni leányát, kit elaltatott és hypnotizált s ezt meg is cselekszi a színpadon. De a felizgatott, elbutitott, a papok által hecceit nép nem tud belenyugodni, hogy a boszorkány megsza­badul, elégettetését követeli. Enrique testével s kard­jával védi szerelme tárgyát, de látván a meddő küz­delmet, Zoraya gyorsan ölő mérget vesz be, csók­jával Enriquet is megmérgezi s holtan buknak a tömeg lábai elé. A darab — mint e hiányos vázlat­ból látható, — borzalmas s megjátszása erős drámai kvalitásokat igényel. A főszerepek jó kezekben voltak. Tóth Elek (Enrique) és Angyal Ilka (Zoraya), kezé­ben, lik közül előbbinek régen ismerjük s szeretjük és méltatjuk színészi tehetségét, Angyal Ilka pedig ez első szereplésével megnyerte a közönséget és pedig szimpatikus megjelenésével, nagyszabású drámai ké­szültségével, képességével egyaránt. A keretbe mél­tán illeszkedtek E. Kovács Mariska, akit mint legfőbb kedvenczét megjelenésekor a közönség lelkes tapsokkal fogadott és ki egy fiatal pórnő epizód alakjában mű­vészetével valósággal megremegtette a lelkeket. Szilágyiné Berta, ki excellált Afrida szerepében, to­vábbá Bognár (Padilla), ki igen jó drámai apa, Peterdi (Ximenes) bibornok, kinek imponáló megjelenéséből, alakításából sokat jósolunk a jövőre nézve, Pogány Janka (Fatime), Hidi Irén (Juana) s általában az egész drámai személyzetről nagyon kedvező véle­ményre hangolódtunk az első előadás után, csak a csoportozatok voltak helyenkint élettelenek, mondva csináltak s az inkviziczió által használt Thonet- székek zavarták az illúziót. Aranyvirág. „Ismeretes operette már a múlt évről s remek zenéje közkedvelt, hogy még sem vonzott nagyobb számú közönséget a színkörbe, azt csak az óriási melegnek lehet betudni. Az előadás maga kitűnő volt, kerekded, összevágó, a finálék nagyszerűen sikerültek, az ügyes rendezésért méltán illeti elis­merés Palásthy Sándor s a zenekar művészi, pre- cziz, kifogástalan játékáért Mártonfalvy karnagyot. A czimszerepet Arady Aranka kreálta s úgy éneke, mint eleven játéka általános tetszést keltett. Hangja elég erős, tisztán csengő, kellemes, különösen a közép hangokban tökéletes. — Játéka mi kívánni valót sem hagy fenn, emellett igen szépen tánczol s ami a színpadi hatást nagyban növeli, igen ügye­sen öltözködik. Bárdos Irma (Stone Ellen), kisebb hanganyaggal ugyan, mint ahogy egy koloratur énekesnőnek kellene rendelkeznie, de annal több temperamentummal játszott, úgy hogy hangjának kevésbé erős voltát a közönség szívesen elnézte. Hangja igen szép csengésű, de főképen természetes s nem aflektált játéka s gyönyörű színpadi alakja biztosítják számára a sikert. Úgy ő mint Arady, sok tapsot kaptak, amit ki is érdemeltek. A czimsze- replők közül még Hidi Irént (Meridon Lize) em­lítjük fel, aki kisebb szerepében is, úgy ügyes ala­kításával, mint színpadi hatást] keltő szép meg­jelenésével vonta magára a figyelmet. — Egy szép csokrot is kapott. Székely Gyula (Beppo), bemutat­kozó fellépését szimpatikusán fogadták s többször sikerült tapsot kapnia erős, érczes, bariton hang­jával. öntudatosan mozog a színpadon, értelmesen, drámai színezéssel játszott s a mi sikerének főrészét képezi, azt szép énekével vívta ki, Palásty Sándor Gauld Harry), elsőrangú énekes és bonvivant szí­nésze a társulatnak. Eredeti, jellegzetes minden mozdulata s ami a buffóknál kevésbé szokott meg­lenni, tiszta, szép hangja van, kitűnő zenei tehet­sége s ezek mind érvényesültek s kifejezésre ju­tottak első fellépésével Tihanyi Miklós (Potyoviev Danillo herczeg), kiválóan jeles volt. Őt különben már tavalyról igen előnyösen ismerjük s azóta még többet fejlődött. Szerepét a legapróbb részletekig kidolgozva, gondosan megjátszva, lépett újból elénk s állandóan lekötve a figyelmet s élvezetessé téve játékával az egész előadást. Jó volt Bognár János a fogadós, Hajnal György, a tapasztalatlan ifjú sze­repében, valamint a többiek is mind, hozzájárultak * slleres Hajdúk hadnagya. A magyar tárgyú szép operette adott alkalmat másodszor arra, hogy az operett személyzettel meg­ismerkedjünk, egyúttal közvetlen módot, hogy a da­rabot Gyulán bemutató Janovics-társulat előadásával összehasonlítást tegyünk. Ez az összehasonlítás pedig egészében csak előnyösen üt ki énekesekkel bőven rendelkező társulatunkra. Mindjárt Blanchefort ez­redes tavaly színtelen alakja az énekes bonvivantok egyik legkiválóbbikának Palásthynak kezében kiemel­kedve a darabból, kerekebbé tette az egész előadást. Arady Aranka, a ki már is kedvencze a közönség­nek, mint Gaston kadét volt igen kedves. Bárdos Irmának (Jadwiga) még mindig nem jutott alkalom hogy képességeit kifejtse. Aránylag kis szerepében kellemesen csengő hangját hallatta, de e szerepben csak egy Székely Irén tud a darab központjává lenni. Tárjunk tehát mig Bárdost, egy coloratur szerepben lesz alkalmunk hallani. A gyengélkedő Gerlaky Hermin helyett Hidy Irén ugrott be Barba- rina szerepébe, a rögtönzés daczára jól oldva meg feladatát A czimszerepet Székely Gyula alakította, játékban sokkal jobb volt, mint a tavalyi Boronnay, de a túlságos ambiczió nagy kárára volt énekelö- adásának és ebben éppen azoknak a számoknak, a mely határozott magyar motívuma a darabnak. Szép tömör baritonja vau, kellemes színezetű és terjedel-

Next

/
Thumbnails
Contents