Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-07-23 / 32. szám
2 nek tartván, a törvényhatóság az aj kormánynyal szembeu bizalmatlanságának ad kifejezést, annak kinevezését közlő leiratokat irattárba helyezi. II. Elodázhatlanul szükségesnek tartja hogy az inparlamentáris kormány helyéről mielőbb távozva az alkotmány szellemének megfelelő' felelős minisztérium vehesse át az ország kormányzatát. III. A 3001. számú és a kormány nevében kiadott ministerelnöki leiratot e bizalmatlanságból kifolyólag de meg azért is, mert abban a törvényhatóságok részére alkotmányunkban biztosított politikai jogok és az ország alkotmányának megvédését elő- iró kötelessége miként való gyakorlására nézve az által, hogy még csak meghozandó határozatok megsemmisítésének kijelentésével a törvényhatóságok törvényben gyökeredző szabad elhatározását már eleve befolyásolni igyekszik, nyomás alkalmazásának czélzatát látja, irattárba helyezi annak kijelentésével, hogy Békésvármegye törvényhatósági bizottságát tényeiben és határozataiban szigorúan és kizárólag az ország szentesített törvényei s alkotmányunkhoz való ragaszkodása és szeretett hazánk jólétére irányozott törekvései vezetik és fogják vezetni s tényeiben irá- nyitani. IV. Az előterjesztett törvényhatósági átiratokkal kapcsolatban különös tekintettel arra, hogy az országgyűlés elnapoltatván, a jelenlegi inparlamentáris kormány országgyűlési ellenőrzés alatt sem áll és igy az alkotmányos élet legfőbb szervének működése éppen a válságos időben lehetetlenné tétetett, a törvényhatósági bizottság is elérkezettnek látja szükségét annak, hogy az ország alkotmányának védelmére és a kor mányzás törvényességének ellenőrzésére törvény biztosította jogainak erejével sorompóba lépjen. Ebből folyólag már most ünnepélyesen kijelenti, hogy a kormánynak az ország alkotmányát veszélyeztető eljárása ellen tiltakozik és hogy el van határozva arra, hogy az alkotmány védelmére irányuló kötelességeit hazafias készséggel és erélylyel habozás és ingadozás nélkül teljesíteni fogja, különösen pedig : V. Az országgyűlés által meg nem szavazott adók behajtását vagy meg nem ajánlott ujonczok kiállítását az 1886. évi XII. t.-cz. 20. §-a alapján feltétlenül megtagadja.----------------- ------------------------------------------------VI . Megköveteli de egyszersmind bizalommal elvárja a vármegye összes tisztviselőitől és a községek elöljáróitól, hogy a törvényhozás által meg nem szavazott adók behajtását és beszállítását vagy a törvényhozás által meg nem szavazott ujonczok kiállítását és a megszavazott ujoncz jutalék kiegészítésére szánt önkéntesek belépését nem közvetítik és a mai kormánynak erre vonatkozólag esetleg kibocsátandó rendeletéit akár közvetlenül, akár közvetve intézteinek azok hozzájuk, végre nem hajtják és azok végrehajtásában közre nem működnek. VII. Hogy a tisztviselői kar ebbeli hazafias és kötelességszerü feladatait minél erélyesebben teljesíthesse, már most kijelenti a törvényhatósági bizottság, hogy bármi féle sérelemért, a mely akár a vármegye tisztviselőit akár a községek elöljáróit, az előbbi utasításnak megfelelő eljárásukért netalán érhetné, teljes vagyoni és erkölcsi elégtételt fog nyújtani. Ez a határozat a vármegye hivatalos lapjában közhírré teendő. T a n ii g y. Tanítók a közoktatásügyi miniszternél. Mintegy 200 tanitó részére különféle tanfolyamok tartattak a szünidő alatt Budapesten. A tanfolyamok befejeztével a tanítók és tanítónők a múlt szombaton tisztelegtek Lukács György dr. vallás és közoktatásügyi miniszternél, ki az üdvözlő beszédre adott válaizában a magyar iskola szeretetóre és a nép gazdasági érdekeinek ápolására buzdította a tanítókat. Közölte egyúttal a miniszter, hogy a beteg tanítók helyzetén javítani akarván, a jövő évi költségvetésbe nagyobb összeget illesztett be, a melynek terhére tüdőbeteg tanítók fognak szanatóriumi kezelésben részesülni. A tanitók zajosan megéljenezték a miniszter beszédét. Hírek. A benedeki földvétel. A képviselőtestület folyó hó 17-én Dutkay Béla polgármester elnöklete alatt, egész napon tárgyalta a benedeki földvétel ügyét. A közgyűlés rendkívül népes volt, — aminő csak általános tisztujitások alkalmával szokott lenni, — a képviselőkön kívül nagyszámú hallgatóság is érdeklődött a földvótol 6orsa iránt, amely tagadhatlanu! nagy kérdés úgy a város mint jogi testületre, valamint a város lakosságára nézve is. A képviselők 19057juIíusT3r közül a polgármesteren kivül számosán szóltak a tárgyhoz és noha a közgyűlés elején és folyamán nagyon megoszlottak a vélemények, a beható tanácskozás eredményeképen végül mégis egyhangú határozatban állapodtak meg, amelyet közérdekű voltánál, egész terjedelmében közlünk. A határozat ugyanis a következő: Tekintve, hogy a képviselőtestület, az eljárt küldöttség ésjtanács javaslatából, valamint az egyesek által történt felszólamlásokból nem szerezhetett biztos adatokat arra nézve, hogy a szeutbenedeki birtok tulajdonképpen mennyi értéket képvisel ; tekintve, hogy a képviselőtestület agy a várost, — mint erkölcsi testületet, — valamint a város lakosait, a netáni károsodásnak kitenni nem óhajtaná: a vételár végleges meghatározására nézve feltétlenül szükségesnek tartja a kérdéses birtoknak, illetve a birtokban levő szántóföldnek parczellázását. Miért is tisztelettel felkéri Wenckheim Dénes gróf urat, mint gróf Wencklieim István ur megbízottját, szíveskednék engedélyt adni arra, hogy Gyula városa saját költségén a parczellázási munkálatokat lehetőleg türgősen foganatosíthassa és ennek utána az értékesítésre nézve a kísérletezést megtehesse, melynek eredményéhez képest a vételár véglegesen megállapítható s a vételi szerződés megköthető legyen. Eme munkálatok előreláthatólag mintegy 3 hónapot igényelnének, miért is felkéretik a gróf ur, hogy a város részére a vételárra való nyilatkozat, esetleg a szerződés megkötésére nézve, eme 3 havi határidőt engedélyezni szíveskedjék. A képviselőtestület ezen határozatának Wenckheim Dénes gróf úrral szóbelileg is leend közlésére Dutkay Béla polgár mester, K. Schriffert József, ifj. Steigerwald Ferencz képviselők és Hoffmann Ferencz I. jegyzőből álló küldöttséget bízza meg. Amennyiben Wenckheim Dénes gróf ur a városi képviselőtestületnek jelen határozatában foglalt kérését teljesíteni szives leend, a képviselőtestület a parczellázási munkálatok foganatosítása, valamint a birtok mikénti értékesítése s ekként a vételárnak végleges megállapítása körüli munkálatokkal a város polgár- mesterének elnöklete alatt: Kukla Ferencz, K. Schriffert József, Murvai Ferencz, K.óhn Dávid, ifj. Miskucza Illés, Jantsovits Emil, Monori Mihály, Csomós István, Miskucza Illés, Gerlein Reinhart, Endrósz András, Gombos Mojsza, Murvai István, ifj. Gog Mihály, Gergely Pál, Fábián Ferencz, Baba Ferencz, ifj. Steigerwald Ferencz és Múlt György városi képviselőkből álló bizottság küldetik ki azzal, hogy a munkálatokat sürgősen foganatosítsa s eljárásáról határozat hozatal végett, a képviselőtestü- letnez tegyen jelentést. A parczellázással felmerü szolgabiróné ugyancsak őrzi otthon, hogy olyasmit ne lásson. A cselédek körében meg nem tűri, mégis hogy elleste a cselédek tipusszerü forgolódásait. Lá n-lám, kis Böske, milyen ügyes kis leányka vagy te ! Eközben vendégek röpülnek be a portára, Kocsin jönnek. Hosszú kukoriczaszáron lovagol Támadó Palika. Még meg is rángatja a Szilaj száját, a hogy nem áll meg a kivánt helyen. A gazda is előre igyekszik. Két apró tenyerét összeveri csodálkozásában. — Én látok-e rosszul, nagy csuda történt, gyere Katus (bekiált a konyhába): Katus te, itt vannak komáék ! — Csak tán nem! — szalad az asszony az udvarra. — De bizony ők! Te, no, a kocsiról! — Panna asszony, Czimbalmos tanár kis leánykája, egy ugrással Katus nyakába ugrik. Férje ura, a postásék Gyuszija is kezet fog a gazdával. — Jókor jöttek, komám uramék ! Készül a paprikás! Még fogunk vagy két csirkét és egy minutában kész a csirkepecsenye ! Az őszi karczos meg egész jó viseletű, iható, jó bor az. Az asszonyok meg másról beszélnek, Katus előhozza a piczikét. Krisztkindlibe kapta, de ő komámasszonynak azt mondja, hogy azt a gólya hozta az árokból. Megcsókolják. Ruhácskáját megigazítják és újra helyere teszik, hogy el ne törjön, mert por- czellánból van. Azonkívül a szomszédom vadul ordít szobájában. Ide hallszik durva szava ; — Te rongy ! — Te, ki megetted a boldogságomat s pénzemet, semmivé tiportad a hitemet, czudarul végigtapostál tisztességes czéljaimon ; eredj, eredj a házamtól, nyomorult te perdita te ! — De édes 1 — eseng az asszony, ne űzz el, én szeretlek, becsületes vagyok! Édes, ne űzz el. De az indulat mind mérgesebbé teszi a férfit. — Nesze ! És öklével agyba-főbe veri a szegény teremtést. Végre is a gyenge futásnak ered. — Éppen erre felé űzi. Megkerülöm a gyereksereget. Fel lehet az orczám dúlva, sápadt lehetek, megalázom magam, még le is térdelek a két szerencsétlen ember előtt. — Emberek! Ne bántsák egymást! Ne bántsák! Várjanak! Az Isten küldött megmentésükre! Jöjjenek velem! De lábujjhegyen! A két indulatos ember meghátrál, szólni sem tudnak, látva az én különös állapotomat. Azt hiszik megörültén;, ahogy én nekik esengek. — Csak lábujjhegyen! — Csitt! — Lassan ! — Mindjárt, mindjárt! És arczotn ég a bekövetkező gyönyörűségtől ! Odavezetem őket a kerítéshez. De még ott is esengek, hogy valahogy ne kiabáljanak ! A hasadékon mind a hárman benézünk. A gyerek nép éppen az ebédtől kel fel. A kis kovács vendégeivel kezet szőrit, aztán édes boldogsággal borul Katus nyakába. Ott úgy esengi nagyon szivesen : — Néked is egészségedre, drága, jó feleségem ! Csókba forr az ajkuk, Katus arczán meg kiül a jólét jele, oszt csak susogja : — Édes jó apám ! . . . Széjjel nézek aztán a nagyokon. Az asszony szeméből legördül egy nehéz könycsepp. A férfi is elsápadt, izmos karja úgy megreszket, minLha végighusángoltam volna rajta. Mondja is aztán lassan, szives hangon : Értem, jó uram ... Te pedig, te édes feleségem, te jó, te angyal, jösz haza! . . . Kitágul az asszony két szeme, majd sir, majd mosolyog s ők is megcsókolják egymást. * Azóta, ha a szomszédasszonnyal találkozom, nem tudom megelőzni, ö köszön nekem előre szives hangon, a kovács meg bújik tőlem, mintha attól félne, hogy felhányom neki azt, hogy én adtam neki a hitet, szerelmet, boldogságot. Pedig dehogy rontanám el közöttük a boldogságot.
