Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-06-25 / 28. szám
2 BÉKÉS 1905. junius 25. orgánum jobban helyénvalónak látjuk, ha abban a keretben szólunk hozzá a fontosabb eseményekhez, a melyben azok vármegyénket és ebben Gyula várost érdeklik. Ebből a szempontból nézve a dolgot és lerázva a napi politika izzó légkörének szen- vedólyességeit, változékony kedély és vélemény hullámzásait, a mikor a hivatottak komoly megfontolás és aggodalom között cselekesznek és nem érve rá apróbb dologgal foglalkozni, a pillanatszülte óriások mondanak véleményt és Ítélnek elevenek és holtak felett, a mikor ezek szerint az a nagy hazaG, ki legjobban üvölt és köpköd és legalább is hazaáruló az, a ki reggeltől estig nem a Marseillaist énekli, a mikor óráról órára teremnek és ismét detronizáltatnak félistenek, pompás fényű szappanbuborékok képzelik magukat napnak és a mikor elpattannak, akkor látjuk, hogy az egész csak egy piszkos vízcsepp volt, amikor ez öncsinálta nagyságok mellett annyiszor látjuk a beteg oroszlán és nekivadult szamár históriáját megismétlődni, akkor jólesik tudnunk, hogy ki vagyunk zárva a zűrzavarból és kényszerítve vagyunk rá, hogy olyannak lássuk a dolgokat, a milyenek tényleg azok és reális alapon feleljünk meg krónikási kötelességünknek. A kormányváltozás ténye minket mint hírlapot csak annyiban érdekel, hogy a kormány egyik tagja kineveztetésével megszűnt vármegyénk főispánja lenni. Hogy ez a tény nagyon is közelről érinti vármegyénket, annak oka az, hogy dr. Lukács György nyolcz évet meghaladó főispáni működése alatt mindenkor hivatásának ideális magaslatára emelkedve töltötte be állását és vett részt vezetőszereppel közügyeink intézésében. Mint közigazgatási szakember, országos tekintély, a közigazgatási jogforrások rengeteg halmazában csodálatos jártassággal biró ; ennek a ritka széles körű tudásának tulajdonítható az a könnyedség és világosság, a melylyel a tanácskozások vezetésében a legnehezebb kérdéseket gyorsan elemeire bontva mindenki által megérthető világításba helyezte és eldöntésüket megkönnyítette. Törvényszerű kötelességeinek teljesítése azonban csak kis része volt annak a munkásságnak, a melyet ő a vármegye érdekében kifejtett. Társadalmi, kulturális és gazdasági fejlődésünk történetében kitörülhetlen nyomot hagyott az ő nyolcz évi működése ; nem volt üdvös köz vagy magánérdek, nagy vagy kicsiny dolog, a mely az ő érdeklődését és munkáját meg ne nyerte volna és e munkában fáradhatlan, kitartó volt nem nyugodva addig, mig eredményt nem ért el. Intézményeink egész sorozata tanúskodik munkásságának eredményéről. Csak legutóbb volt alkalmunk, hogy részletesebben szóltunk azokról a létesítményekről, a melyek az ő nevével összefüggnek, újból nem részletezzük azokat, de az elmúlt nyolcz év eredményére rámutatva és a jövőhöz fűzött igényekre gondolva elmondhatjuk, hogy nagy veszteség éri vármegyénket és főleg Gyula városát dr. Lukács Györgynek a főispáni székből való távozásával. E veszteség tudatában sajnálattal vesz tőle búcsút a vármegye közönsége, a mely mindenesetre nélkülözni fogja azt a nagy képességekkel párosult munkakészséget, a melynek annyi hasznát látta és továbbra is remélte. A távozó hálát és elismerést érdemelt ki munkásságával és ennek az érdemnek mindenkor hü tanúsítói lesznek a vármegye s Gyula városa történelmének lapjai, a melyeket sűrűn irt tele kiváló egyéniségének hasznos cselekedeteivel. A közigazgatási bizottság ülése. Csaknem teljes számmal gyűltek egybe a bizottság tagjai a hétfőn tartott ülésre, a melynek megkezdése előtt is élénk csoportok vitatták a napi eseményeket, kapcsolatban főispánunknak ministerré történt kineveztetését. Az ülésben dr. Fábry Sándor alispán elnökölt és részt vettek azon dr Daimel Sándor főjegyző, dr. Zöldy Géza tiszti főügyész, Jancsovics Péter árvaszéki elnök, dr. Zöldy János főorvos, Rezey Szilviusz kir. tanfelügyelő, Csák György kir. pénzügyigazgató, dr. Liszy Viktor kir. ügyész, Haviár Lajos kir. főmérnök, Szekér Gyula közgazd. előadó, Ladies György, dr. László Elek, dr. Márki János, Szalay József, dr. Ladies László, Szabó János, Beliczey Géza, Varságh Béla választott' bizottsági tagok. Közel 10 óra volt, a mikor az alispán megnyitotta az ülést : elsősorban kegyeletes szép szavakban emlékezvén meg József kir. herczeg haláláról, bejelentette, hogy a törvényhatóság nevében a főherczegi családhoz részvéttáviratot intézett és javasolta, hogy a bizottság fájdalmának jegyzőkönyvében is kifejezést adjon. Közölte ezután az alispán a bizottsággal, hogy a vármegye főispánja hozzá intézett levelében fejezi ki bucsuüdvözletét a bizottságnak. Igen sajnálja, hogy személyesen nem bucsuzhatik a bizottság tagjaitól, a kikhez oly kedves kötelékek fűzik, de ez utón fejezi ki köszönetét szives támogatásukért és ajánlja magát szives jó emlékükbe. — A bizottság Szabó János felszólalása után kimondotta, hogy "8 éven át volt elnökének, a vármegye főispánjának távozását mélyen fájlalja, a vármegyére nézve veszteségnek tekinti, hogy dr. Lukács György kiválóan hasznos munkálkodását a jövőben nélkülözni lesz kénytelen és ebben a tudatban sajnálatát fejezve ki távozása felett, bucsuüdvözletét feliratban juttatja a távozó tudomására. Áttérve a napirendre, dr. Daimel Sándor főjegyző előterjesztette az alispáni havi jelentést, a mely a következőleg hangzik : Tekintetes Közigazgatási Bizottság ! Az 1905. évi május havára vonatkozó rendes havi jelentésemet a következőkben terjesztem elő : I. A személybiztonság állapota a múlt hóban kedvező volt. Az egész vármegye területén mindössze 7 esetben támadtatott az meg és pedig egy eset kivételével, a mely halállal végződött, jelentéktelen testi sértések alakjában. A büntető eljárás valamennyi esetben folyamatba tétetett a tettesek ellen. Feltűnő eltérés mutatkozik a közigazgatási hatóságoktól vett jelentések és a csendőrkerületi parancsnokságtól nyert kimutatás számadatai között. Ez utóbbi kimutatás szerint elkövettetett 19 támadás a személybiztonság ellen. Ezek között 3 hatóság elleni erőszak. Ezen eltérés oka abban keresendő, hogy a csend- őrség és a közigazgatási hatóságok egymással párhuzamosan bírnak nyomozó hatáskörrel s igy előfordul, hogy olyan büntetendő cselekményről, a mely közvetlenül a csendőrségnél jelentetik fel, a köz- igazgatási hatóság jelentésének beadása előtt tudomást nem szerezhet. A bizottság teljes tájékozása szempontjából megemlitem tehát itt a csendőrség által megállapított feljelentések számát is. II. A vagyonbiztonsági viszonyok fokozatos javulást mutatnak. Mig a főszolgabirák jelentéseiben márczius hónapban 96, áprilisban 68 eset szerepel, a melyekkel a vagyonbiztonság megtámadtatott, addig május hóban mindössze 45 eset, ilynemű cselekmény követtetett el. Ezen fokozatos csökkenés okát azonnal megtaláljuk, mihelyt a cselekmények minőségét vizsgáljuk. Ä vagyonbiztonság a legtöbb esetben eltulaj- donitási szándékra valló cselekménnyel: lopással támadtatik meg. S mig a téli hónapokban különösen olyankor, a mikor a nép szükséget szenved, igen gyakori az élelmiszerek, tüzelő anyagok lopása, addig a tavaszi időszak beálltával a kereseti viszonyok javulásával ezen cselekmények és esetek elesnek s csupán azon szám marad fenn, a mely egyrészt a legéberebb elővigyázat mellett sem kerülhető el s a melyeket másrészt az alkalomszerüség jellemez. A csendőri kimutatás itt több mint kétszer annyi esetet mutat ki. netesen fog a jó házikoszt: Csikós Sándor filo- zopteri formája kezdett áthasonulni a vidéki jól táplált gavallérok formájáig. Hanem egy gondolat mindig bántotta: a szoczialismus veszedelme. A fák a háta mögött sötétető erdőben barangolva, mindig zsibongó eszméi foglalták el. Érezte, hogy leikéhez van tapadva e rögeszme. Lehet, hogy bele őrül, ha sokáig e gondolattal vesződik, de érezte, hogy neki meg kell Írnia a szoczialismus veszedelmét tudományos alapon. Idők folyamán azonban ez az erős fogadás, az a jó feltétel kezdett nagyon lenézett, nagyon tizedrangu kívánság lenni. A filozopter szivében, agyában, sőt testében is sajátságos változások estek. Szive sebesebben vert, agyában titkos és édes gondolatok hullámzottak, arczát pedig elöntötte az epedő szerelem sápadtsága, az a „legérdekesebb szin“, mely a hajlékony női szivet rabbá szokta ejteni. A falusi levegő fölöttébb kedves a roman- ticzismusnak. Még egy filozopter kialudt kráteréből is vulkánt csinál. Valóban poéták, meg kellene tagadnotok a szerelem létezését, ha falu nem lenne. És aki történetemet ilyen válságos fordulat elé viszi, az Márta, a ház tündére, ő volt az, aki Csikós Sándor megérkezése után nyomban elhagyta a regények olvasását, hanem a helyet csinálta. Gyors rohammal vette be szivét a nevelő, aki pedig erről semmit sem tudott és még akkor a szoczialismus veszedelmén elmélkedett. Szép nyári alkonyat volt. A tájat szel id szellő bodrozta. A kert illatát az erdőszélre hajtotta, ahol összeolvadt vad, természetes nyirkos erdőillattal. Sándor talán éppen rá gondolt. Színpadon is megtörténnek az ügyetlen szcenirozás esetén az efajta helyzetek. Márta közeledett. Egyenesen a dolognak vágott. — Tudja, miről gondolkozom? Sándor a filozopterek hagyományos ügyetlenségével szeretett volna e perezben, — melyet különben óhajtva lesett, — elsülyedni. — Miről? — Hogy mi a szerelem ? Magyarázza meg nekem tanár ur szabatosan, hogy mi ez ? A helyzet Sándort poétává avatta, körültekintett. Az erdő szélén lőrinczlipék kerengtek. Kékes, rozsdás szárnyaikat az alkonyodó nap aranyozta meg. Egy vízililiom kelyhét nézték ki bizonyára éjjeli szállásnak. Sándor a pápaszemes, a szoczialismus veszedelmének tudományos Írója, hihetetlen enthusiasmussal kötött ezekbe a lőrinczlipékbe. — Nézze Mártha! Ezek magyaráznak. — Lepkeurfi és lepkekisasszony. Mennyi gyöngédség, milyen odaadás. Ugy-e látja. Most csóko- lóznak. (Még csak nem is pirult el a fránya filozopter). Kiváncsi a magyarázatra. Szóval el nem mondhatja. De egy csók .... az igen. Hát én nekem nincs okom firtatni a dolgot. Azt azonban mondhatom, hogy Márta nem tudakolta többé azt a fogós kérdést. Úgy látszik, jól megmagyarázta neki Csikós Sándor. * A világ azonban csak nem fordul ki sarkaiból két egymást megértő szi'-’ért, különösen ha az egyik gentry lány, a másik reménybeli segédtanárjelölt. Most is az történt, ami ilyen esetekben történni szokott. Mártát eljegyezte egy viharos életet élt báró, aki a házassággal akarta biztosítani, hogy tovább is kifogástalan tagja lehessen a mágnás-kaszinónak. A segédtanár? Ugyan, Istenem ! Ki vetne ügyet ezekre a romantikus nevelőcskékre. Egy szép napon csak elment fürdeni és nem jött haza többé. — Még átlag elég indiskrét volt, hogy levelet is hagyott hátra, melyben az érdekelteknek bejelenteni szives volt, hogy miért keresi a halált? Ki is szivárgott az eset. Mert mikor a Csikós Sándor örökségét leltározták, (mennyi humor van egynémely kifejezésben), ráakadnak a szoczialismus veszedelmére. Az egész sajtó azt hirdette, hogy ó a lángelme, elveiért halt meg. Voltaképen pedig nem azért? Sándor halálával Mártának oldotta meg azt a kérdést, amit a lőrmczlipék sem magyaráztak, hogy mi a szerelem ? Holdvilágos estéken, egy hamar őszülő szép asszony sétálgatva a platánok alatt többször ismétli nagy lemondással: Az igazi szerelem szerelméért meg is tud halni.
