Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)

1905-06-18 / 27. szám

2 BÉKÉS 1905. junius 18. T a n ü g y. Értesítés. A gyulai izr. fiú- és leányiskolában a folyó évi zárvizsgálatok következő napokon és renddel fognak megtartatni: junius 25-én, vasár­napon délelőtt az 1. és 2. osztályban, junius 26-án, hétfőn délután a 3. és 4. osztályban; miről a t. szülők és érdekelt felek tisztelettel értesittetnek. — Gyulán, 1905. junius 15. A gyulai izr. iskolaszék. Évzáró vizsgálatok az ev. ref. elemi iskolákban: Junius 24-én d. e. a kenyérsütőutozai leány­iskoláé, (t. Balogh János), d. u. a II. fiosztályé (t. Bordé István.) Juinus 25-én d. u. a IV. fiosztályé, (t. Gulyás János.) Junius 26-án d. e. a nagyobb leányiskoláé (t. Bene Ferencz), d. u. a III. fiosztályé, (t. Török Mihály.) Junius 27-én d. e. a kisebb leányiskoláé, (t. Máró Gyula), d. u. az I. fiosztályé, (t. Bác Mariska k. a.) A vizsgálatok kezdete d. e. 8, d. u. 2 órakor az ev. ref. templomban s azokon úgy az érdekelt szüléket, mint a tanügy iránt érdeklődőket szívesen átja az iskolaszék. Az iskolai év végén. Verejtékes, meleg napokat él most az ifjúság, az iskolában őrlik az idegeiket. Életük forduló pályá­jához értek, hol vagy a szerencsés vizsga lefolyása vár reájuk, vagy egy szégyenteljes bukás. Az előbbi eredmény büszke, mondhatnánk elbizakodott »érett« embert nevel, olyik meg revolvert szegez a fejének. Maguk a tanárok nézik fohászkodva a napokat, me­lyek megváltják őket az érettségi vizsgálat kelle­metlenségeitől, melyről jól tudják, hogy nem ok­vetlen kompetens mérleg a karier elérésében és nem okvetlen döntő az ifjúság képességének meg­ítélésében, mert sokszor egy szerencsés kérdés gyönge fejű ifjakat juttat jeles bizonyítványhoz és hány jeles fiatal embert buktatott már meg a sze­katúra, az izgalom, a zavar, mely a kimerült ifjú­ságnál, mikor az egész élete pályája egy vizsgálattól függ és az egész rokonság beléje helyezi várako­zását, magától értetendő dolog. Hogy mire jó az az érettségi vizsgálat, azt sok szülő kérdi. Egész családokat izgat és hány szülő nézi szivszorongva fiát — most már leányát is — lakik ott alszanak el a könyveik felett, akik álmuk­ban is tanulják a sok grammatikát, amiről jól mondja Raunschburg Pál dr., aki hires idegorvos, hogy egy szabály betanulása sok energia vesztés és semmi akczió. Nyolcz esztendőn keresztül jár a diák a közép­iskolába. Minden évben megexaminálják egy évben tett előhaladásáról. Tannak akik jelesen, vannak akik úgy a hogy, mind a 8 éven keresztülusznak minden vizsgát és nem merülnek el. Ha tehát mind a 8 osztályban megfelelt, minek az érettségi vizs­gálat, talán repetálása a grammatikának, amelyről Rákosi Jenő azt mondja, hogy á nép nyelvét azok rontják meg, akik grammatikát tanítanak és többé- kevésbé tudnak, amelyről Gárdonyi Géza azt Írja, hogy a nyelvtannak soha sem vette hasznát, pedig mesterségéhez tartozik és hogy ha ir, küzdenie kell ellene. Talán kiraktározást kell rendezni a klasz- szikusok történetéről, mikor a középiskola például megtanítja azt, hogy micsoda jelenete volt Petőfi­nek édesapjával, mikor Selmeczről megszökve, vele Budapesten találkozott, megtanítja, hogy Kazinczyt rokonai megrövidítették a szülői osztozkodásban, de ezek munkáinak megismerését arra a korra bízza, mikor szabadok lesznek; mikor csömört kaptak könyvektől. A szabadságharcz előtt nem kellett érettségi vizsga, mégis akárhány jeles orvosa, szónoka, ügy védje, tanára, bírója volt az országnak. Az alkot­mányos idők megszületése óta minden évben és évről-évre szigorúbbak az érettségi vizsgálatok, me lyeket tisztán azért tartanak fenn, mert a külföldön is ez az uzus járja és nehogy érettségi bizonyítvány hiányában, a külfölföldi egyetemek bezáruljanak a törekvő ifjak előtt. Helyes. De minek annak az érettségi vizsgálat, aki nem lép egyetemre. Érettségi vizsga nélkül lehet még mindig valaki igen okos tisztviselő. Legyen az az érettségi vizsga a törekvő ifjú erőpróbája, a törekvés koronája, de ne képezzen akadályt a tiszt­viselői pályán: a kenyérszerzésnél adassák meg az alkalom hogy a kenyérrel a kézben, később is lehessen érettségi vizsgát tenni. És ha mindenáron vizsgázunk a középiskolában, ugyan miért teszik ezt a népisko­lákban ? Szoktatni akarják már a hat éves gyereket is az érettségi vizsgára ? — Bizony mi sokszor furcsán fogjuk fel a humanismust. Az apagyilkosokat meg­sajnáljuk, de saját gyermekeinket megkinozzuk em­bertelenül. Látjuk, hogy parányi emberkék roskadoznak a könyvek alatt, mikor ott magolják a jelzői mellék- mondatok szabályait, mikor fület sértő éneklő han­gon darálják Petőfi gyönyörű verseit, melyek a kicsinyek száján úgy hangzanak, mint mikor öreg kintornások valami Wagner operakeringőt játszanak. Úgy látszik, hogy a középiskola összes rendszerte­lenségét a népiskola is átvette és azt nevezik mo­dern pedagógiának, ha a gyermek órákon keresztül olyat darál, amit nem ért, ami két hét alatt el­röpül a fejéből — mint a füst. Ilyen munka után nem csoda, ha tanár és tanító, fiatal ember és kis gyermek sarokba dobja a könyvet és mindegyik siet el abból az iskolából, amelyről a hittant tanuló kis nebuló, a beszéd- értelemgyakorlati órán az iskoláról kérdezve, azt felelte : Az iskola ama hely, hol az elkárhozottak lelkei örökké kínlódnak. megrepesztése Nógrád vármegyében. A népmonda elbeszélése szerint Mátyás király utazott egykor arra tündérszép feleségével s a lovai megállották a hegy előtt; éppen vissza arkart a király for­dulni, mikor odaugrott az öreg Toldy és egyet­len fejszecsapással tört ösvényt a hegyen keresz­tül. Ezért a szolgálatért a királytól a legközelebbi két falut, Alsó-és Felső Toldot kapta ajándékba azok ma is az ő nevét viselik. A tornai hegyszakadást és lópatkó-nyomot Tompa a néprege után úgy énekli meg, hogy Szent-Lászlót 4o kun vette körül, de Földig kettéhasadt az izmos sziklabécz, Egymástól messze eltágulván kétfelé, Közben fejszéditő üres mélység leve, Mely őt elválasztá vad üldözőitől. És mig maga a szent király bizton odább [megyen, A csodának jele maradt azon helyen, Mély lópatkó-nyomot hagyván a mén lába, A tetőt boritó kemény kősziklába. Zemplén Monok mellett magányos sziklakő áll, pártás leányt imitál. Tompa úgy regéli, hogy Borka, a szürkehaju, fogatlan vénleány volt az, ki a fiatalok pártajátéka közben ellopta Juliska leánydiszét és a saját fejére tűzte. Midőn pedig követelték tőle és ő esküdözött, hogy váljon kővé, ha nem az övé, önátka fogta meg. Mármarosban Majdanka község területén, kőolaj forrásra bukkantak 1897. júniusban s a jó ruthén nép rögtön azt beszélte, hogy II. Rákóczy Ferencz lábnyoma az a pont, hol az az uj áldás fakadt a munkakereső nép számára. Mutogatják a Gutin hegy aljában a szikla bevágást, állítólag Pintye rabló bárójától származik az, midőn ül­dözői elől menekült. / A Tisza kettős forrásvidékén emelkedő zord hegység keletkezését a mármarosi ruthén csinos népmondával úgy magyarázza ki, hogy a gonosz emberiség megbüntetése végett Isten parancsára ördögök rakták halomba azokat a borzasztó hegyóriásokat, ők alkottak közéjük iszonyú mélységeket, sötét sziklahasadékokat; de mivel a művök oly rérnitő lett, hogy magok is elijedtek tőle, megszánta Szűz Mária ott lakó népét és addig könyörgött az igaz iró előtt, mig megengedte neki a büntetés némi enyhítését. Erre a Szüzanya, kinek a képe előtt ma is lámpát gyújt a jámbor ruthén, betakargatta a zordon hegyoldalt szépen zöldelő havasi legelőkéi, a magános sziklák vadonába igéző tengerszeket helyezett el s körülültette gyönyörű fenyvesek­kel ; az ő parancsára fakadt az óriási fatőrzsek lábánál forrás, mely kirstálytiszta vizével a völ­gyek virágos ölébe csörgedez alá. így lett szép a vidék, melynek tündérbájt az őserdő kölcsönöz. Összefoglaló rege szól a Popadjá (napné) és Pop Iván kettős hegyről Mármarosban. El­rabolták Iván pópa feleségét és mivel az a banda főnökét szeretni nem akarta, sőt inkább vett annak a kezéből kinos halált, tiszteletére nevezte el a nép a hegyet, ahol ez történt, papnénak, (Popadja). Elment keresni hü nejét Iván pap és midőn 1735 m. magasban megölve találta, meg­hasadt bánatában a szive. így kapta a másik hegy a Pop Iván nevet s azóta egyszerre lepi köd, felhő a kettős hegyet, egyszerre éri nap­sugár, — együtt sírnak együtt örvendenek ma is. Hanusz István, Hírek. Főispánunk minister. Még ugyan nem jelent meg a kinevezés a hivatalos lapban, de már két­ségtelen tény, hogy vármegyénk főispánja dr. Lukács György az alakuló uj átmeneti ininisteriumban tárczát vállal és vallás és közoktatásügyi ministerré fog kineveztetni. A kinevezés nemcsak személyileg és politikailag, de közviszonyaink tekintetében is közvetlenül érint bennünket, mert annak folytán Lukács György távozni fog vármegyénk főispáni székéből, melyet nyolcz éven át oly hivatottsággal, fáradhatlan buzgalommal és közügyeink iránt tanú­sított nagy jóakarattal töltött be. E működése egész vármegyénk és első sorban Gyula város fej­lődésének történetében nagy jelentőségű korszakot jelent és most amikor a távozás tényét előre is sajnálattal jelezzük, annak megtörténte után köte- lességszerüleg bővebben fogunk foglalkozni a vár­megye távozó fejének érdemekben gazd g mun­kásságával. József főherczeg halála hirét a közvetlen fájdalom érzésével fogadták vármegyeszerte. A meg­döbbentő hir vétele után Gyulán és az egész vár­megyében is a középületekre gyászlobogót tűztek, a melyek hirdetői az általános veszteség érzetének. A vármegye közönsége nevében a vármegye alispánja a következő táviraban fejezte ki részvétét a szeretett őberczeg halála felett: József Ágost királyi herczeg ö fenségének Budapest. József kir. herczeg 0 fenségének halálával Fenségteket és Hazánkat ért mély fájdalomban osztozik Békésvármegye közönsége, melynek tisz­teletteljes részvétét hódolattal tolmácsolom. Dr. Fábry Sándor alispán. A főherczeg még pénteken a következő táviratban köszönte meg a részvétnyilatkozatot: Dr. Fábry Sándor alispán urnák Gyida. Békésvármegye közönségének részvéte szivünk vérző sebére jóttevőn hatott, fogadják érte hála­telt legforróbb köszönetemet. József Ágost főherczeg. A vármegyénk lelkes polgárainak támogatásával Gyulán megalakult József kir. herczeg Szanatórium Egyesület védnökét és egyik bőkezű alapitóját vesz­tette az elköltözöttben. A legutóbb országossá alakult egyesület a következő gyászjelentésben tudatja vesz­teségét, mely őt legmagasabb védnökének halálával érte: Leesett a mi fejünk koronája! Meghalt egye­sületünknek jóságos, fenkölt védnöke, József kir. herczeg. A hála, a ragaszkodás, a szeretet érzésén kívül egy embermentő czélnak közössége kötötte egyesületünket a nemzetnek fenséges, nagy halott­jához. Nagy nevéről ékes egyesületünknek erőt és sikert jelentett a Fenségnek még a legutóbbi időkig is tapasztalt érdeklődése, szeretető és bőséges gyámolitása. Nevének varázsos népszerűsége gyűjtötte egybe a mi egyesületünknél az emberszeretetnek seregét. Egyesületünknek e fájó perczében fogadal­mat teszünk: hogy Fenséges védőnk emlékét a szegénysorsu tüdőbetegek megmentésére való intéz­ményes alkotásokkal örökítjük meg. Ápolni fogjuk

Next

/
Thumbnails
Contents