Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-01-15 / 3. szám
2 BÉKÉS 1905. január 15. Az érdemnek csak természetes elismerése, az egyéni kiválóságnak megbecsülése és a mindég tapasztalt jóakaraton és tettre készségen alapuló bizalom megnyilvánulása tehát az a tünet, hogy Lukács György jelöltségét és majdani megválasztatását minden körben, még ott is, a hol magukat az ellenjelöltnek lekötelezték, megnyugvással fogadják. Főispánunknak képviselővé való megválasztása ugyan elfogja őt szólítani arról a helyről, a hol két törvényhatóság tisztelete és nagyrabecsülése között fejtette ki pártatlan tevékenységét, de szorosabb szálakkal fűzi őt Gyula városához és reánk tog ebből hárulni az a megbecsülhetetlen előny, hogy lelkesedésének és munkakészsógének egész erejével szolgálhatja városunkat, mely újabb fejlődését neki köszönheti. Pedig nem tagadhatjuk, hogy még sok a tenni való. Törvényszerű kötelességünkhöz képest felállított felsőbb leányiskolánk újabb súlyos terheket ró a városra, e terhek alól való felszabadulásunk czéljából az iskola államosításának kieszközlése a polgárság terheinek jelentékeny könnyítését idézné elő. Laktanyáink és az azok körül levő bérházaink jórészben üresek. A gyulai helyőrség szaporítása nemcsak e bajt szüntetné meg. de ismét nagyban emelné a város anyagi jólétét. A Lunkaság forgalmát Gyulára irányítani hívatott és legutóbb kedvező irányt vett vasutterv megvalósulása csak jelentékeny államsegély kinyerésével válik lehetségessé, a miben ismét szükségünk leend hatékony szavú pártfogóra, a ki nem csak akar, de tud a tapasztalat szerint is tenni a felkarolt ügy érdekében. Ezeken kívül is a feladatok egész sora áll előttünk, a melyek a város és lakosságának érdekeit előmozdítani hivatvák. Kimondhatatlan szerencse egy városra, ha ezeknél számíthat olyan férfiúra, a ki nemcsak a megkezdettet támogatja, de érdeklődésével, tudásával és a közügyek igaz sze- retetétől indított gondosságával nj és uj eszközöket keres és teremt a város és népe jólétének előmozdítására. Lapunk mindenkori programmjának első pontja az, hogy Gyula város igaz érdekeinek szószólói leszünk. Azt hisszük, hogy e prograinmot soha sem szolgáltuk jobban, mint a mikor most Lukács Györgynek, mint városunk mindenkor legérdemesebb polgárának, az ország egyik elismert kiválóságának megválasztatása érdekében szót emelünk. Választási mozgalmak. Lassanként kialakul a közelgő képviselőválasztás képe. A pártok minden kerületben egymásután megtartják a jelölést és azután pártgyülések, pro- grammbeszédek és a korteskedés foglalják le az időt a választásokig, melyek az egész vármegyében a jövő hót végén megtörténnek. A választások ügyében Békésvármegye központi választmánya tegnap délután tartotta meg ülését dr. Fábry Sándor alispán elnöklete alatt, melyben a gyomai és orosházi választókerületekre nézve a választást január hó 30-ra tűzte ki. A választások vezetésére a következőket küldötte ki a választmány : Gyomán választási elnök dr. Bácsy Lajos, egyszersmind az első szavazatszedő küldöttség elnöke, második szavazatszedő küldöttségi és egyúttal helyettes választási elnök dr. Uhrin Endre, küldöttségi jegyzők dr. Debreczeni Lajos és Ilázy Imre, helyettes elnökök Debreczeni Endre és Reck Géza, helyettes jegyzők Yiskovics Ignácz és Ko lozsi Endre. Orosházán választási és I. küldöttségi elnök dr. Nagy Elemér, II. küldöttségi és helyettes választási elnök dr. Berthóty István, jegyzők dr. Konkoly Tihamér és dr. Sál József, helyettes küldöttségi elnökök dr. Külley Pál ésdr. Berthóty Károly, helyettes jegyzők Torkos Kálmán és Bán Zsig- mond. A választási mozgalmakról a következőket jelenthetjük Gyulán. A függetlenségi párt szervezkedését követte a szabadelvüpárt zászlóbontása. A párt csütörtökön délután tartotta meg jelölő gyűlését, a mely alkalommal a Göndöcskerti pavilion terme színig megtelt választópolgárokkal. A szervezkedés során pártelnökké újból dr. Márki Jáno3 kir. közjegyzőt választották meg, majd választottak 12 alelnököt, 6 jegyzőt és megalakították a 100-as végrehajtóbizottságot. A gyűlésnek következő tárgya a jelölés volt, a melynél az elnök felolvasta a város volt képviselőjének dr. Bodoky Zoltánnak levelét, melyben a párt bizalmát megköszönve kijelenti, hogy változott körülményeire és főleg egészségi állapotára tekintettel, többé a mandátumra nem reflektál. Dr. Ladies László állott fel ezután szólásra indítványozván, hogy a párt sajnálattal vegye tudomásul dr. Bodoky Zoltán elhatározását és fejezze ki elismerését és hálás köszönetét a város érdekében kifejtett fáradozásaiért. Az indítvány elfogadása után dr. Ladies László fejtette ki, hogy a párt vezetősége jónak látta addig, mig az országgyűlés berekesztése meg nem történik, szervezett mozgalmat nem indítani, de szükségesnek tartotta a várakozást azért is, hogy a nézetek bizonyos irányban kialakuljanak. Ez most már megtörtént, de az ellenpárt jelölésével oly szerencsétlen irányban, hogy annak győzelme esetén az uj országgyűlésen Gyula város némaságra lesz kárhoztatva, városunk érdekei szószóló nélkül maradnak, (ügy van !) Annál inkább szükségesnek tartotta a párt vezetősége, hogy oly jelöltet keressen, a ki nemcsak elveinek lesz kiváló képviselője, de a ki tudásával, lelkesedésével és nagy befolyásával a város érdekeit is kellőkép elő tudja mozdítani. Ezt a jelöltet a párt szeretett főispánunkban dr. Lukács Györgynek személyében találta meg, a kit jelöltként ajánl. Szűnni nem akaró éljenzés felelt az indítványra, mire Márki elnök kihirdette az egyhangú határozatot, hogy a gyulai szabadelvű párt egyhangú lelkesedéssel dr. Lukács Györgyöt jelölte képviselőjéül. Tiz tagú küldöttség ment ezután a jelöltért, ki rövid szünet után a gyűlésen megjelenvén, a választók tüntető lelkesedése közben foglalt helyet az emelvényen. Dr. Márki János szép szavakkal üdvözölte a főispánt, mint a pártnak jelöltjét, utalva annak kitűnő érdemeire és felkérte őt, hogy a jelöltséget elfogadni szíveskedjék. Dr. Lukács György mondott ezután kiválóan értékes és nagyhatású beszédet, melyet gyakran szakított félbe a választók tetszészaja. Megemlékezett elsősorban elődjének dr. Bodoky Zoltánnak érdemeiről és azt az óhajtását fejezte ki, hogy vajha mielőbb visszanyerné teljes egészségét és munkaerejét, hogy azt a város javára sokáig érvényesíthesse. Kifejtette ezután, hogy ha a kényelemszeretetet, vagy a megélhetés biztos eszközeit tartaná szem előtt, úgy kitérne a választók bizalma elől, de ő azt tartja, hogy ha e bizalom uj kötelességek elé állítja, azok elől kitérni nem szabad. A párt arra hivja fel őt, hogy részt vegyen abban a munkában, mely a magyar alkotmány alapvető tényezője, a parlament tekintélyének megvédésére irányul és ő enged a hivásnak és a jelöltséget elfogadja. (Szűnni nem akaró éljenzés és taps.) Kijelenti ezután, hogy részletes programraját vasárnap délután fogja megtartani, de már most szükségesnek tartja egy dolgot tisztázni. Alkotmányunk sarkalatos intézményeivel világítja meg a király jogállását, a király személyének sérthetetlen és felelőtlen voltát és ezekből következtetve kijelenti, hogy a leguagyobb mértékben helytelen, alkotmányellenes és hazaflatlan az a törekvés, a mely a király személyét újabban a politikai vitákba belevonja és úgy igyekszik feltüntetni a dolgot, mintha a király az országgyűlés feloszlatásával az alkotmányt és arra tett esküjét megsértette volna. Meggyőző érvekkel, Ha én nem vagyok, semmire se mentek volna. — Bizony nem ! — erősiti Márk. — Én nem várok hálát . . . kell is nekem! Én csak jó érzést várok. Istenem, milyen sértő ezl Oh milyen sértő! Még csak az unokaöcscse, Zsán se jött el. Miért nem jött el? Mit vétettem én neki ? Kifizettem minden váltóját, jóra- való férjet kerítettem a Tánya húgának. Sok pénzembe került nekem a Zsán. Megtartottam szavamat, melyet testvéremnek, az ő apjának adtam . , . Mennyit költöttem rá ... hiszen te is tudod . . . — Sőt el lehet mondani, kegyelmes asz- szonyom, szülői helyett szülő anya volt . . . — S hát ... ez a hála! Oh emberek! Három órakor, épugy mint tavaly, a herczegnőt ájulás környékezi. A megijedt Márk felteszi szalagos kalapját, sokáig alkudozik egy bérkocsissal s elhajtatott Zsánhoz, az unoka- öcscséhez. Szerencsére az a bútorozott szoba, amelyben Zsán herczeg lakik, nincs messzire. Mikor Márk belép, a herczeg még az ágyban henyél. Csak az imént jött haza valami mulatságból. Arcza vörös, homlokán izzadtságcseppek látszanak. Feje zúg, gyomrában forradalmat érez. Szeretne elaludni, de nem tud : csak kinlódik. Márk hemegy a piszkos, rendetlen szobába és összehuzódva, bátortalanul lép az ágyhoz. — Nem szép dolog, Mihalyes Iván — szólal meg Márk, fejét csóválva, — nem szép dolog. — Mi nem szép ? — Miért nem szíveskedett ma eljönni a nénjéhez, gratulálni neki a nevenapjára? Hát szép ez? — Takarodj a pokolba! — szól Zsán. —• Hát nem sértés ez a herczegnőre nézve ? Mi ? Eh, Mihalyes Iván, kegyelmes uram ! Nincs önben jó érzés! Ugyan miért keseríti el a kegyelmes asszonyt ? — Én nem szoktam látogatóba járni . . . . mondd meg ezt neki ... Ez már kiment a divatból. Nem érünk most rá olyanokra. Menjetek ti vizitelni, ha egyebet nem tudtok cselekedni, nekem pedig hagyjatok békét, most pedig lódulj 1 Aludni akarok. — Aludni akarok . . . Még a szemét is elfordítja .... Bizonyosan szégyel rám nézni.. . No csitt, vén szamár! Márk gyorsan hunyorgatja a szemét. Hosz- szu csend. — Pedig már csak jöjjön el gratulálni, ba- tyuskám! — szól Márk beczéző hangon, — a kegyelmes asszony sir, csak úgy kinlódik az ágyacskáján. Már csak legyen olyan jó, mutassa ki előtte a tiszteletét .... Jöjjön, batyuska. — Nem megyek. Nem érek rá . . . meg minek is? Ugyan mit csinálnék én egy vén leánynál ? — Jöjjön el kegyelmes uram ! Legyen olyan jó! Szörnyűség látni, hogy mennyire elkeseríti szegénykét az ön, hogy úgy mondjam : hálátlansága és érzéketlensége. Márk a szemeit tö- rülgeti. Legyen olyan jó. — Hm! Hát aztán konyak lesz-e? — kérdi Zsán. — Lesz bátyuskám, kegyelmes uram. — Úgy !. .. Nono! A herczeg hunyorit szemeivel : — Hát száz rubel lesz-e ? — Az már semmikép sem lehetséges. — Tönkre tettek bennünket a rokonok. Mig pénzünk volt, mindnyájan jártak hozzánk, most pedig . . . Tán az Isten akarta igy. — Mennyit is kaptam én ma esztendeje a vizitért? Kétszáz rubelt. S ma már száz se lenne? Tréfálsz, vén varjú! Kutass csak egy kicsit az öregnél, majd találsz .... Egyébiránt takarodj innen, hadd alszom. — Legyen nagylelkű, kegyelmes uram ! ő már oly öreg . . . alig birja már a teste a lelkét. Szánja meg őt kegyelmes uram, Mihalyes Iván. Zsán kérlelhetetlen. Márk elkezd aludni. Öt óra tájban Zsán megadja magát, frakkot ölt és megy a herczegnőhöz.
