Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-01-01 / 1. szám
1905. január 1. 3 árvaszéki elnök, dr. Zöldy János főorvos, Antalóczy Nándor levéltárnok, Sárosy Gyula, Szabó Emil, Somogyi Ákos, Sinszky Ferencz ülnökök, Schmidt Iván tb. ülnök, Ambrus Sándor, Lukács Endre, dr. Wieland Sándor, Csánki Jenő, Seiler Elek, Rohoska Mihály, Popovics Szilveszter főszolgabirák, Weisz Mór, Erkel János, dr. Márki János, Czinczár Adolf, dr. Ladies László, Ritsek János, Szénásy József, Popovics Jusztin, Aszalay Gyula, Popovics M. Aurél, Böhm Miklós, Beliczey Géza, Kliment Z. György, Rosenthal Adolf, Rosenthal Ignácz, Kitka János, Varságh Béla, dr. Sailer Vilmos, Szeberényi Lajos, Hanó Pál, Entersz Károly, Patoj András, Belenta Mihály, Pribojszki György, Kovács L. Mihály, Vidovszky Károly, dr. Szondi Lajos, Keller Károly, Reichardt József, Kitka György, Schreier József, Bottyánszky András, Friedmann Mór, Kovács Sz. Ádám, Zsíros András, Lipták V. János, Badics Elek, Weisz Ede, Griecs T. György, Achim F. Tamás, Maros György, Wagner József, dr. Fáy Samu, dr Zsilinszky Endre, Korossy László, Seiler Gyula, dr. Herényi Soma, Donner Lajos, Wilim István, Sipiczky K János, Galli Gyula, Steller Árpád, Réthy Béla, dr. Hajnal Albert, Jantyik Mihály, Házy Imre, K. Nagy András, Hartenstein Vilmos, Viskovics Ignácz, Hunya Lajos. Kny Antal, Emperl Ernő, Stark Gusztáv, Bauer Márton, Horváth János, Borgula György, Csak György, Beinschrodt Márton, Nagy Imre, Szabó János, Petne- házy Ferencz, T. Szabó Mihály, gróf Bolza Géza, Mikolay Mihály, Janurik Pál, Haraszti Sándor, Janurik Mihály, Wolf Gyula, Lederer Rudolf, dr. Dunay Alajos, Lederer László, Tenner Lipót, Mikolay István, Déghy Gyula, dr. László Elek, Kiss Istváu, Freuder Mór, Gremsperger József, Németh Kálmán, Wolfinger Miksa, Reck Géza, Deutsch Arthur, Polgár Ödön, Klausnitzer Miksa, Popovics Viktor, Kovács Gyula, Emődi Imre, Jakabfi Jenő, Bácsi Dani, Fehér László, Kovács Albert, .Hoffmann Mihály, Kóhn Dávid, Endrész András, Winkler Lajos, Jantsovits Emil. dr. Berényi Ármin, Schmidt Gyula, Cs. Demkó József, Ad. Schriffert József, Múlt József, Ravai Gábor, Névery Albert, Fábry Károly, Pfeiffer István, ifj. Laczó János, ifj. Laurinyecz István, Achim L. András, Maczák Ádám, Hunya Elek, Tímár M. Lajos, Kovács J. István, ifj. Hunya M. Mihály, Lavatka Gyula, Papp József, Dohányos János, Kollár János, dr. Haviár Gyula, dr. Glasner Adolf, Csicsely János, dr. Reismann Adolf, dr. Danes Szilárd, Ridegh János, Haviár Dániel, Beuka Gyula, Meiis Mátyás, dr. Bikády Antal, Vangyel Szilárd, Veress József, Krafft Viktor, Prág Lajos, Gacsári András, Gyáni András stb. BÉKÉS Az alispáni jelentés. Kevéssel 9 óra után dr. Lukác* György főispán megnyitotta a közgyűlést és bejelentette, hogy közvetlenül az alispáni jelentés után gróf Almásy Dénes indítványa fog tárgyaltatni a szervezési szabályrendelet értelmében. Az alispáni jelentést és az arra vonatkozó határozati javaslatot dr. Daniiéi Sándor főjegyző terjesztette elő. A javaslat szerint megkeresendő a közegészségügyi egyesület, hogy a temetőkről szabályrendelet tervezetet készítsen, valamint felirat intézendő a kereskedelemügyi és főldmivelésügyi ministerekhez, hogy a gyomai hid építési költségeihez államsegélylyel járuljanak hozzá, miután az építési költségek folyamhajózási és szabályozási érdekekből emeltettek. A jelentéshez felszólalt dr. Berényi Ármin, ki a jelentés azon adatát, hogy két és fél hónap alatt 84 Amerikába szóló útlevél adatott ki, igen aggályosnak mondja. Fejtegeti a kivándorlás gazdasági és nemzeti szempontból való káros voltát és javasolja, hogy az alispán hivassák fel az ügy tanulmányozására és részletes jelentéstételre és küldessék ki egy bizottság, a mely a kivándorlás korlátozására alkalmas eszközökről gondoskodjék. Dr. Fábry Sándor alispán válaszolva a felszólalásra jelzi, hogy a kivándorlási ügy állandó gondoskodásának tárgya és épen azért foglalja be jelentésébe, mert az ügyet fontosnak tartja. A kivándorlást megakasztani nem lehet, mert mindenkinek joga, hogy másutt keresse 'a megélhetés eszközeit, ha itthon megélni nem tud. A kivándorlás ügye akkor igényel gondozást, ha nagyobb arányú, de nálunk ez időszerint nem oly sok a kivándorló, hogy különösebb intézkedésre volna szükség. Dr. Berényi és az alispán felszólalása után Haviár Dániel szólal fel és hangsúlyozza, hogy a törvényhatóságnak indokolt volna részletesebb adatokat feltárni az ügyről, javasolja, hogy kéressék fel az alispán, hogy megfigyeléseiről, különösen arról, mely községekből és miért vándorolnak ki, a februári közgyűléshez jelentést tegyen. Dr. Fábry Sándor alispán a múlt évi kivándorlók számát az ez évivel összehasonlítva megállapítja, hogy a kivándorlás nem emelkedett, sőt némileg csökkent. Hozzájárul Haviár Dániel indítványához, bár már most jelentheti, hogy a kivándorlók nagy többsége Békéscsabára esik. Jelentékeny számmal szerepel még Gyula a statisztikában, más községekben alig fordul elő kivándorlás. Dr. Berényi Ármin szólni akar, de a közönség türelmetlenkedik és igy a nagy zaj között csak azt jelenti ki, hogy Haviár indítványához ő is hozzájárul. Ezzel a javaslatot Haviár indítványával kiegészítve, elfogadták. A bizalmi indítvány. Nagy figyelem és a hangulat tüntető megnyilvánulásai között olvasta fel ezután a főjegyző gróf Almásy Dénesnek indítványát és Kecskemét város köriratát. Az előterjesztés tartalma szerint, hol egyik hol másik párt hívei adtak tüntető éljenzéssel vagy tiltakozásaal kifejezést álláspontjuknak. Gróf Almásy Dénes indítványa a következőleg szólt : Indítvány, Évek óta kárhoztatják tehetetlenségre a magyar törvényhozást a technikai obstrukezió visszaélései. Fájdalommal vagyunk kénytelenek szemlélni alkotmányunk legféltettebb intézményének, a parlamentnek szánalmas vergődését. Minthogy pedig gróf Tisza István ministerelnök kormányával együtt rendithetlen erélylyel törekszik arra, hogy a technikai obstrukezió rákfenéjét kiirtsa parlamentünkből és ott a szólásszabadság teljes biztosítása mellett, komoly és müveit férfiakhoz il ő vitatkozási modort és munkás szellemet honosítson meg s minthogy különben is a Tisza kormány rövid kormányzásának ideje alatt, daczara a parlamentben folyton dúló egy-enetlenségnek, a nagy fontosságú hazafias vívmányok egész sorozatát szerezte meg a nemzetnek, inditváuyozom, hogy Békésvármegye közönsége gróf Tisza Istvánt és kormányát feliratilag üdvözölje és bizalmáról biztosítsa. Kelt Gyulán, 1904. deczember 28. Gróf Almásy Dénes s. k. Ezzel szemben Kecskemét város ismeretes felirata a november 18-iki házszabálysértés miatt a kormány iránt való bizalmatlanságának ad kifejezést. Az állandó választmány javaslata azon meg- okolással, hogy a technikai obstrukezió kiküszöbölése és ezzel a képviselőház munkaképességének helyreállítása általános kivánalom, a kormány pedig azzal a házszabálysértéssel, melybe a kisebbségi erőszak által belekényszerittetett, az elismert közszükségnek tett eleget, Kecskemét város átirata felett napirendre térést, az önálló indítványnak pedig elfogadását hozta javaslatba. Terünk nem engedi, hogy a tárgy felett megindult vitát részletesen és híven leírjuk. A szónokokat eleinte a helyeslés és ellenmondás zaja gyakran szakította félbe, ritkán látott élénk képet nyújtva a lantanám meg munkában, ha csupán egy frakkot vinne vasalóba, egy levelet valami leányhoz. — Miből él, de miből élhet? így meg kell halnia éhen, csak végezne már szegény, jobb volna talán neki is! Neki azonban, úgy látszik, mindegy. Vár, néz, áll, mig estve lesz. Nem öregebb és nem elégedetlenebb, mint régen. A ruhája is, mintha ugyanaz volna, elég tiszta, elég rendes, az időhöz való. Nincs melege, nem fázik, dolga nincs, terve nincs, ezélia nincs. Mit gondolhat vájjon a maga életéről ? Azt, hogy várni kell, majd eljutunk valahová. Mi úgy sem mehetünk magunktól, visznek, mint ahogy hordja magával az ár a folyamnak molekuláit. Nem a cseppeket, mert az már intézmény, valóságos részvény- társaság ! Ostoba filozófia, hogy megtéveszt, mint kitérit az utamból, Most hirtelen egy kép reszket a szemem előtt, homályosan, beteges bágyadt- sággal. Mintha láttam volna a száműzött öreg embert most karácsonykor estve. Az utcza el- hagyatvs, sötét mögötte a pálinkásbolt is. A hordár indulófélben volt éppen, de valaki hátulról megérintette a kacska kezét. Egy asz- szony-ember kalapban, csak a félarczát láttam, de az ugyancsak ki volt pirosítva. A lánya, az unokája, a felesége? Egy darabig láttam őket, amint egy vonalban lassan haladnak előre, amig egyszerre kiestek, elvágódtak a látóhatáromból, velem — egymagámmal— vadul vágtatott tova az ünnepesti villomos. a pálinkásbolt előtt? Mit várt ez üzlettől, amelyel — látszólag — csak annyi közössége volt, hogy az ajtaja alá behúzódott, ha nagyon fújt a téli szél. Mindhiába voltam a nyomában, a legfurfangosabb megfigyelés, a legvadabb fantázia sem tudta megfogni és valami szilárd tala jón megrögziteni. Nem tudtam, hová tegyem és ifjú koromban ez nekem fájt, ha nem szégyenlem magam, utána járok, hazakisérem, hogy megtudjam: hol és mint lakik? De kutassak egy hordár után, mi jogon és mi okon? Megelégedtem azzal, hogy kikérdeztem a kartársait. Megvetőleg nyilatkoztam róla, de egyebet nem tudtak mondani, csak ezt: — A János! Természetes, hogy János, ezt úgyis tudhattam volna, mert kell, hogy a neve is maga a közömbösség legyen. János az senki és a mindenki. Nem tudom, elég misztikusan fejeztem-e ki magamat; félek, hogy megértenek. A vezetéknevét a kollegái sem tudták. Az egyik úgy sejtette, hogy Mikuliknak hívják. Ennek a hitnek azonban nem volt semmi alapja, talán csak az, hogy az illetőrek ez a szó tetszett. Mások szerint Tóth vagy Puskás volt, hogy házas ember volna, azt nem állította egyik sem. Eltek annyi logikával és mondták is : — Ha felesége volna, többször ide jönne hozzá veszekedni! Aztán eluntam és abbanhagytam az obszer- válást. Közben megismerkedtem néhány száz emberrel, más egyéb kis és nagy dolgok is történtek azóta, hogy elhagytam az ódon könyök- utczát. Töobek között : megváltozott az egész pszikológiárr, kezdek tájékozódni abban a sötétségben, amelyet „én“ nek neveznek. Körülbelül megtudtam, hogy semmi érdemlegest nem lehet csinálni az élet e könyökutezájában, ami alaposan ellenkezik a régi véleményemmel. Sőt a kedves ételeim is mások lettek, pedig még ez az egy, amiben következetesek szoktunk lenni és kitartunk — a mákosmetélt és a malaczpörkölt mellett, — mindhalálig. És a vérem ! Nem kell vegyi vizsgálat alá vennem, úgy is tudom, hogy más. Régen ; forró és fellobbanó, ma lagymatag és — gondolkodom vele. Minden más lett bennem és körülöttem is. A csecsemőknek bajuszok nőtt és ha megpillantottam ifjúkori ideáljaimat az utczán — átmentem a másik oldalra. Nincs semmi és senki, aki magára ne czáfolt volna, a hegyek összelapultak, a magasság kisebb lett, a messzeség összement és a fiakkereseket nem tartom többé zordon és gőgös úri embereknek. Oh istenem, húsz évi kopás alatt mily szürke lett Budapest szikrázó szinü keleti szőnyege! Csak a szobor maradt a régi, a hordár, az változatlan. Lerombolták mellőle a házat, körülötte a városrészt és ő — bizonyára szótlanul és szívtelenül — átköltözködött egy uj helyre, megint csak pálinkásbolt elé. Uj öt év telt el azóta, mindennap látom és mindig ugyanannak. Mindig a helyén, soha megbízása, semmiféle keresete. Ha csak egyszer pil-
