Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-04-09 / 15. szám
2 BÉKÉS 1905. április 9. setet. Igaz, hogy sötét, de álrémképek azok, amelyeket sokan elébünk tartanak. A külföld példái kézzel fogható bizonyítékok, hogy az átalakulás végeredményében sohasem olyan romboló, az összességre pedig csak hasznos lehet. D. V. A vármegye közgyűlése. — Április 4-én. — A törvényhatósági bizottság kedden délelőtt tartott rendkívüli közgyűlésére kicsiny számban jöttek össze a bizottság tagjai és a napirendre tűzött ügyekben felszólalás nélkül fogadták el az előterjesztett határozati javaslatokat, úgy hogy a közgyűlés egy órát sem vett igénybe. A közgyűlést közvetlenül megelőzőleg az állandó választmány ülésezett. A közgyűlésen jelen voltak : dr. Lukács György főispán elnöklete alatt, dr. Fábry Sándor alispán, dr. Daimel Sándor főjegyző, dr. Berthóty István tb főjegyző, Kiss László, dr. Konkoly Tihamér aljegyzők, dr. Sál József tb. aljegyző, dr. Zöldy Géza főügyész, Jancsovics Péter árvaszéki elnök, dr. Zöldy János főorvos, Lukács Endre, Seiler Elek, Popovics Szilveszter főszolgabirák, Sárosy Gyula, Szabó Emil, árvaszéki ülnökök, Schmidt Iván tb. ülnök, Haviár Lajos kir. főmérnök, Jantsovits Emil, dr. Berényi Ármin, Weisz Mór, Szeberényi Lajos Zs., Korosy László, Kovács Albert, dr. Kovács László, Kocziszky Mihály, Morvay Mihály, Tóth József, Kár.iyáczky István, Cs. Demkó József, Ravai Gábor, Kukla Ferencz, Ferencsík Károly, Böhm Miklós, Hoffmann Mihály, Moldoványi János, Gyulai József, H. Tóth Imre, Vakarcs János bizottsági tagok. Dr. Lukács György főispán 10 órakor néhány szóval jelezvén a rendkívüli közgyűlés összehívásának szükséges voltát, megnyitotta a közgyűlést és elrendelte az ügyek előadását. A közgyűlés az állandó választmány javaslatainak elfogadásával a következő határozatokat hozta : A beruházási törvény alapján kiépítendő törvény hatósági utak építési munkálatainak abbanhagyását elrendelő kereskedelemügyi miniszteri rendeletre a közgyűlés reá mutatott azokra a hátrányokra, a melyek a munka abbanhagyásából származnak és feliratilag felkérte a ministert, hogy rendeletét helyezze hatályon kívül, kijelentvén, hogy addig is, mig az utak építéséhez várható államsegély utalványozható lesz, a törvényhatóság gondoskodni fog a költségek előlegezéséről. A házi pénztár kiadásaihoz való hozzájárulás fejében 1904. évre visszautalt összegeket a hozzájárulást űzető alapokba visszautalta a közgyűlés, a pótadókból visszatérített összegeket pedig a vár megye előbbi határozatának megfelelően a tiszti nyugdíjalap és a házi tartalékalap gyarapítására fordította. Egyidejűleg kellő megokolással feliratot intézett a belügyminiszterhez, hogy a múltra vonatkozólag további 7748 koronát térítsen vissza a vármegyének, 1905. január 1-től kezdődőleg pedig a vármegyeállamijavadalmát 25799 koronával emelje fel. A községi jegyzőségi és anyakönyvi beosztás egységesítése ügyében a vármegyének intézkedést tennie nem volt szükséges, miután a vármegyében már jelenleg is csak ott vannak anyakönyvvezetők, a hol jegyzők is működnek. A közoktatásügy reformjára vonatkozólag előterjesztett javaslat megvalósítja azokat a nemzeti követelményeket, a melyeket a vármegye többször és legutóbb két év előtti emlékezetés feliratában sürgetett, ez okból a javaslat benyújtásáért a közgyűlés Berzeviczy Albert vallás és közoktatásügyi miniszternek feliratilag köszönetét fejezte ki és egyalkalommal feliratot intézett a képviselőházhoz is, hogy a fontos javaslatot sürgősen tárgyalja le és emelje törvényerőre. Körösladány község a 2210 holdas korhány pusztát megvette gróf Hoyos Ferencztől parczellázás czéljaira 991 ezer koronáért, és a vétel* eszközlése végett a Pesti Hazai Első Takarékpénztártól egy millió korona kölcsönt vett fel 4.85°/0-os annuitással 50 éven át való törlesztésre. A közgyűlés elismeréssel méltányolván a községi kepvíselőtestület gazdasági és szoczialis jelentőségű törekvését, úgy az előnyös vételre, mint a kölcsönre vonatkozó határozatot is jóváhagyta. Vésztő községnek azt a kérelmét, hogy a mezőőrök hosszú csövű fegyverrel legyenek elláthatók, a közgyűlés teljesíthetőnek nem találta. Tótkomlós község közdűlő útjainak törzskönyveit hitelesítették. Az endrődi ipartestületnek a vármegye vásár- tartási szabályrendeletének módosítása iránt beadott kérvényét véleményezés végett áttették az iparkamarához. Jóváhagyta ezután a közgyűlés Békéscsabának a Zöldfa vendéglő bérleti idejének leszállítása, Szarvasnak drágasági pótlék megszavazása,|Nagyszé- násnak községháza és orvosi lakás építése és erre 24.000 koronás kölcsön felvétele, Kétegyházának 4000 koronás kölcsöne ügyében hozott határozatait, Békés község szervezeti szabályrendeletének módosítását és a többi kissebb jelentőségű községi határozatot. Az ügyek letárgyalása után hitelesítették a felvett jegyzőkönyvveket és ezzel a közgyűlés véget ért. Helypénzszedési tarifa. Szabályrendelet. Gyula rendezett tanácsú városában megállapított piaczi és vásári helypénz dij jegyzékről s ennek kezeléséről és a díjszabás alkalmazásáról. 1. §. A heti piaczi és országos vásári dijak a következőkben állapíttatnak meg: I. Hajtómarha eladása után: 1. Minden darab egy éven felüli szarvasmarha, ló, öszvér és szamártól 20 fillér. 2. Minden darab egy éven alóli szarvasmarha, ló, öszvér és szamártól 10 fillér. 3. Minden darab sertésért 6 fillér. 4. Minden darab ’szopós malacz, juh, kecske, bárány és fiatal kecske után 4 fillér. 5. Minden darab lábán felhajtott, kocsin vagy egyébként behozott lúd, pulyka, rucza után 4 fillér. Csirke páronként 2 fillér. Fogyasztás tárgyát nem képező csirke után dij nem jár. II. Kocsik és kocsikon árulandó czikkek után : 6. Minden üres kocsi vagy szekér után 20 fillér. 7. Minden terhes kocsi után 30 fillér. Minden darab a vásárra eladás végett felhajtott jószág után az 1-ső és 2-ik pont alatti dij fizetendők akár bevan, akár nincs befogva. III. Gyalogosok által árulandó czikkek után : 8. Azon összes árukért, melyeket egy-egy gyalogos kezében, vagy kosárban, taligán, talicskán, háton, vagy lóháton eladás végett behoz, akár a piaczon kirakja azokat, az eddig felsoroltakon és szárnyasokon kívüli czikkekért, ha egy Q méternél nagyobb területet nem foglal el, 6 fillér. IY. Vásártereken árult czikkek után: 9. Ha az áruczikkek földön rakatnak ki, avagy ha az árulás asztalon, állványokon, vagy nyitott vásári sátor alatt történik, az elfoglalt terület minden Q méter után 8 fillér. 10. Ha az árulás vásári sátor alatt történik — ide sorolvák a sütögető sátorok Laczi konyhák is — az elfoglalt terület minden □ métere után 30 fillér. 11. Komédiások, panorámások és egyébb mutatványosok sátoraik vagy elfoglalt terület minden Q métere után 50 fillér. 2. §. Helybeliek helypénzt fizetni csak akkor tartoznak, ha a vásártéren, piaczon és a vásár egész belterületének bármely utczáján, vagy közterén eláru- sitás végett helyet foglalnak. Heti piacz vagy országos vásárokon a városba jövő keresztelő nép, vagy lakodalmas, vagy azok, a kik helybeli malmokba örletés végett járnak, díjfizetésre nem köteleztetnek. hatvan vörösbarna benszülött nőre, akik köréje tolongva, mohó kíváncsisággal bámulták az idegen asszony arczát ; a rémülettől néma gyermek anyja mellé kuporodva, annak ruhájába kapaszkodott. A fülrepesztő zagyva kiabálás és őrült hadonázás egy csöppet sem lepte meg Probynt, mert azzal tisztában volt, hogy veszedelemtől nem kell tartania. A falu feje még nem jelent meg a hely színén, rend és csend csak az ő megérkeztekor fog helyreállani. Végre elcsön- desültek a benszülöttek és jobbra-balra utat nyitottak Tahoni-nak, a főnöküknek. Tahoni kövér ember volt és teste kókuszdió olajtól fénylett; kezében egy ébenfahusángot tartva, odaállt a fehér ember elé és tetőtöl-talpig végignézett rajta. A vizsgálódásnak ugylátszik, kedvező volt az eredménye. Mert Tahoni kinyújtotta az óriási mezítelen karját és kezet fogott Probyn-nal, miközben samoa-i nyelven ezt az egyetlen szót mondta : — „Talofa !“*) azután a maga nyelvén kérdé: — Mi a neved és mit kívánsz ? — A nevem Sámuel, feleié Probyn. Azután bokelak-i nyelven beszélt tovább, melyet a köröskörül szorongó vad szemű népség igen jól megértett. — Azért jöttem ide, hogy veletek éljek és olajjal kereskedjem, — mely szavakkal a mázsa dohányra mutatott. *) Szószerint: „Veled van a szeretetem !“ A Samoa szigeteken szokásos üdvözlés. A szerző. — Honnan való vagy ? — Az egyik Tokelan szigetről, Nukunonoról. — Hát aztán miért jöttél ide? — Mert otthon megöltem egy ellenségemet. — Helyes! morogta a kövér ember; — beszédedből nem érzik hamassig, hanem mond csak, a csólnakotok miért igyekezett olyan gyorsan visszafelé ? — Hát megijedtek a nagy handabandástól. Kiváltkép az a madárfejü ott ni, beszélt nagyon sokat — és Probyn egy éles arczvonás u, nyurga benszülött emberre mutatott, a ki különösen hangoskodott és zavargóit az imént. — — — Ha ! mondá a nagyszakállu kövér Tahoni és a fehér embertől oda fordult ahhoz az emberhez, akiről a fehér ember beszélt — te vagy az, Makói ? Hát te űzted el innen az idegeneket ? Bizony rosszul tetted. Hiszen csak a te kedvedért mentem a hajóra és szereztem be egyet is, mást is. Jöjj ide ! Tahoni lehajolt, fölvette Probyn egyik puskáját, kezébe nyomta a fehér embernek és fejével szótlanul biczczentett a nyurga benszülött felé. A többi benszülöttek hátrább vonultak. Niábong, Probyn felesége, odébb állította magától a kis fiát, kebeléből elővett egy kulcsot és a ládát fölnyitotta vele. Azután hátra taszította a láda födelét és fekete szemeit Probynre szögezve várakozott. Probyn bal kezében tartotta a fegyvert és elgondolkodott egy perezre. Azután kérdé : — Kinek az embere ez ? — .Az enyém, mondá Tahoni; Oatiupu-ból való és nekem rabszolgám. — Yan-e felesége ? — Nincs; szegény ember, és a púra ka földeimen dolgozik.*) No jó, mondá Probyn és intett a feles égének. Niábong benyúlt a ládába, kivett belőle egy puskaporos szarut, egy golyót, egy gyutacsot, nehány darabka papirost és sorra az urának adogatta. Probyn lassan megtöltötte a fegyvert. Tahoni pedig megkapta a rabszolga karját, hátrább vezette a szabad térre, azután husángját marokra fogva, melléjjé állott és figyelmesen várta a következendőket. A fehér ember tudta, hogy ettől a lövéstől függ a hire-neve. Fölemelte a puskáját és tüzelt. A golyó keresztül fúrta a rabszolga mellét. Azután négy ember megfogta a tetemet és bevitte egy házba. — Úgy van. Hanem ez a te urad nagy férfiú — mondá a főnök, Probyn felé intve. — Igazad van, csakugyan nagy férfiú. — Olyasmi nincs a világon, a mit ne tudna megtenni. *) A puraka silányabb fajtájú taró, mely növény gyökere kenyérül szolgál. A ford.
