Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-13 / 11. szám
1904. márczius IB. BÉKÉS 3 Éj sötét fátylán gyűl ki a csillag, Éjre jön hajnal, a mikor virrad .... Jobb jövőt ér még hazánk, nemzetünk, Az öröm napja ragyog felettünk .... Minden honfi szív szent oltár legyen, S lengjen felette örök kegyelem, Honszerelmünknek lobogjon lángja, Hogy áldás szálljon égből hazánkra. A mig kezünkben béke olajág, S híven munkáljuk hazánknak javát: Magas bérez völgygyei egybe omolhat, Tomboló vihar nem árt e honnak! Ne félj, ne rettegj, te »kicsiny sereg“, Dicső múlt után élni tog neved, Mert a deréknek az idő moha Enyészetét nem okozza soha! Neked, oh magyár! élned kell mindig, Bár végzeted, hogy „vigadva sírj is“, A vihar után megtisztul a lég, Zugó habokból jutsz révpartra még .... Szerető Atyánk! népek Istenei Add áldásod e honra s nemzetre, Hogy boldog legyen e kicsiny sereg, Megszenteltessék e földön neved. Békében lakjék itt farkas s bárány, Ne legyen őröm egymásnak kárán, Virágozzék a béke, szeretet, Megszentelve a buzgó sziveket. Dombi Lajos. T a n ií g y. A gyulai földmivelö ifjúsági egyesület, márcziu8 6 án megtartott szervező gyűlésén az alapszabály tervezet némi — a helyi viszonyoknak megfelelő — módosításokkal elfogadtatván, megerősítés végett 3 példányban a kir. tanfelügyelőséghez beterjesztetett. Hogy azonban az ifjúsági egyesület nemes czélját az egész város fiatalsága és polgár sága minél gyorsabban megismerhesse : vasárnaponként egy meghatározott helyen az alapszabály tervezet minden városrészben felolvastatik és megmagyaráztatik. Tisztelettel kérjük e czélból a Józsefváros polgárságát és fiatalságát, hogy ma d. u. 2 órakor a „Józsefvárosi kör“ helyiségében megjelenni szíveskedjenek. Addig is az alapszabály tervezet bárkinek és bármikor szívesen felolvastatik az újvárosi Kovák utcza végén levő uj iskolában. Hírek. Márczius 15. A szabadság napjának megünneplésére az idén is hazafias lelkesedéssel készülnek a vármegye minden községében. Gyulán reggel 8 órakor istenitisztelet lesz az ev. ref. templomban, a melyen Dombi Lajos esperes mond hálaadó imát. Délután a 48-as kör rendez hazafias ünnepélyt. Ez jalkalomra megérkezik Barabás Béla orsz. képviselő, kit az ünnepi szónoklat tartására kértek fel. Rész letes programra a következő : 1. Körmenet a város Ikülönböző utczáin ; 2. Barabás Béla országgyűlési képviselő fogadása a vasútnál ; 3. hazafias ünnepély a népkertben következő műsorral: a) Hymnusz énekli a közönség ; b) megnyitóbeszéd, tartja Névery Albert a 48-as kör elnöke ; c) ünnepi szónoklat, tartja dr. Barabás Béla országgyűlési képviselő ; d) alkalmi szavalat, tartja Farkas Károly ev. ref. esperesi titkár; e) hazafias beszéd, tartja dr. Berényi Armin ügyvéd ; f) „Nemzeti dal“, szavalja Vincze Ferencz ev. ref. tanító ; g) szózat, énekli a közönség. Este 7 órakor társasvacsora a Pavillonban, személyenként 1 koronáért. Társasvacsorát tartanak ezen kívül a Kereskedelmi Csarnokban, a Polgári Körben és az Újvárosi Olvasókörben, A nap ünnepélyességéhez fog tartozni Pálffy Albert emlékének megkoszorúzása, ami a délelőtti órákban tör ténik meg. — Békéscsabán az összes egyesületek társas vacsorával ünnepelnek márczius 15-én. Külön ünnepélye lesz a Rudolf főgimnázium ifjúságának. — Békésen a Kossuth társaság rendezi a nap Ünnepségeit. A vásártéren gyülekezik a polgárság s a földmives ifjakból összeállítandó lovas bandériummal az élén vonul a régi gimnázium elé, ahol Kecskeméti Ferencz országgyűlési képviselő tartja az ünnepi beszédet. Este a bérház dísztermében bankett. Hnsonlóan fognak ünnepelni Gyomán, Mező- berényben, Orosházán, Szarvason és a vármegye többi községeiben is. Pálffy Albert és Márczius tizenötödike. Az újvárosi olvasókör múlt esztendei Márczius tizen- ötödiki társas lakomáján felszínre vetődött az eszme hogy a Gyulán rendezendő márczius 15-iki ünnepélyek sorozatába évről-évre vétessék fel Pálffy Albert születési háza elé való felvonulás és emléktáblájának megkoszorúzása. Mint örömmel értesülünk, az eszme viszhangot keltett, még pedig a illetékesebb helyen : a városi tanács kebelében ; azért írjuk, hogy a legilletékesebb helyen, mert a közművelődési egylet által készített emléktábla gondozását a város vállalta magára. A tanács tegnap délelőtt tartott ülésében határozatilag kimondotta, hogy testületileg rósztvesz márczius 15-én a ref. templomban tartandó istenitiszteleten, onnan ugyancsak testületileg vonul fel Pálffy Albert szülőháza elé s Jantsovits Emil v. főügyész a város nevében az emléktáblát fölkoszoruzza. Az iparos ifjúsági egylet „Erkel Ferencz“ dalköre pedig a Hymnust és Szózatot fogja elénekelni. A városi tanács és a dalkör elhatározását hazafias örömmel üdvözöljük. Pálffy Albert a márczius 15-két megalkotó országos hírűvé vált „tizek“ közé tartozott, társa volt Petőfiuek, Jókainak, Vasvárinak sib., a kiknek nagy nevéhez a nap emléke s dicsésége fűződik, mely nap jelentőségének fokozásához Pálffy is nagyban hozzájárult azzal, hogy a szabadságharcz, szerkesztése alatt megjelenő legnevesebb lapjának „Márczius 15 ike“ czimet adott és ha Gyula városának büszkesége, hogy Pálffy Albert az ő jeles szülötte, hazafias hivatása a városnak nem csak az idén, hanem esztendöröl-esztendőr9 „Márczius 15-ke“ halhatatlan bajnokáról márczius 15-én megemlékezni s emlékének kegyeletével hódolni. A vármegye közigazgatási bizottsága márczius havi rendes ülését kivételesen nem a szokott napon, a hét második hétfőjén, hanem szerdán, f. hó 16-án fogja megtartani. Dr. Karácsonyi János — egyetemi tanár. Bihar- püspöki község esperes-plébánosát, városunk szülöttét, Dr. Karácsonyi János neves történetírónkat megérdemelt kitüntetés érte. A budapesti tudomány- egyetemen megüresedett egyháztörténeti tanszék nyilvános rendes tanárává neveztetett ki. Örömmel és büszkeséggel tölt el bennünket e hir, mert Dr. Karácsonyi Jánost a magunkénak tartottuk mindig, a magunkénak tartjuk most is, midőn méltó helyén, a tudomány hivatott bajnokául kerül hazánk első tudományos intézetéhez, a budapesti egyetemhez. Dr. Karácsonyi János szép és érdemes múlttal rendelkezik a tudomány mezején. Alig van a magyar történetírásnak nála hivatottabb s szerencsésebb művelője s történelmi munkái, melyek közül a hozzánk legközelebb álló Békesmegye monográfiája« egyik legsikerültebb az efajta történeti munkák között, számos monográfiája, biográfiája, történelme, elismert nevet vívtak ki neki hazánk tudományos életében. Örömmel és büszkeséggel üdvözöljük őt e megérdemelt kitüntetés alkalmából, kívánva neki, hogy nagy tudását, ambicziozus munkásságát, uj állásában hazánk és szükebb hazája, Gyula város dicsőségére sokáig és sikerrel érvényesíthesse. ismeretlennek. Mert, hogy a „nagy“ jelzőre rászolgál, arról meg fog győződni mindenki, aki a kötetet kezébe veszi. Ne bántsák azt aTtort, amelyben még ilyen könyveket írnak. Nem veszett ki belőle a jó ízlés, őszinte érzés, jóság és tiszta szerelem. — Klasszikus mü megszületésének vagyunk tanúi, mert nincs túlzás abban az állításban, hogy azokat a leveleket, amelyek ebben a könyvben regénynyé tömörülnek, olvasni fogják mindenkor, amíg érzéke lesz az embernek az irály szépsége és nemessége és egy érdekfeszitően toyahaladó esemény elmondása iránt. A levelek Írója — még a keresztnevét sem tudjuk, csak annyit olvasunk ki soraiból, hogy asszony — Kínában ismerkedik meg egy fiatal tudóssal és mély vonzalom keletkezik közöttük. Nem szólnak róla. Az asszony nem szabad. Bér linóén — gyógyintézetben — él a férje. A szegény menyecske fivére társaságában járja be a világot. Bátyja kereskedő, ő maga festészetet üz. A jó barát ösztönzésére visszatérnek Európába és innen intézi az asszony a maga leveleit Kínába a tudóshoz, aki sárkánybirodalmának belsejében jár kutató utján. A leveleket mind Shanghaiba küldi, majd ott leli őket a tudós. Ah, hiszen időközben az a boldogtalan elmebeteg férj megvált az élettől, az asszony felé régen nélkülözött boldogság int. És amiről eddig nem mert szólani, az a benső érzelem ki-ki csil- lámlik a leveleiből. De jönnek a nyugtalanító hirek Kinából. Hofer hittérítő megjelenik New-Yorkban a menyecske házánál és elmondja, hogy a boxerek mozgolódnak. És az erről szóló levelekben bámulatos plasztikával domborodnak ki előttünk a nem lég lejátszódott események rajzai, azok a végzetes zavargások, amelyek színhelye különösen Peking és ott az angol követség épülete volt, amelyben dicső védelmi harezot folytattak az ott ostromolt európaiak. Magyar vér is folyt ebben a küzdelemben, magyar szív is megdobban annak a hatalmas küzdelemnek az emlékére. Megtudja most már az asszony, hogy a tudós azért sürgette, hogy térjenek vissza Európába, mert jól sejtette a bekövetkező veszedelmeket. Az asszony mind idegesebb és türelmetlenebb hangon irja leveleit. Egymást érik az ellentmondó hirek, de Shanghaiba küldött levelekre nem jön válasz. Mi történt ? — Ha csak egy betűt hallanék önről! . . . Oh, ez a folytonos kétkedés, ez a vágyódás, ez a tudnivágyás és mégis ez a rettegés a tudástól. Kitűnik, hogy a tudós ott van az ostromoltak közt . . . Ma azt hirdetik az újságok, hogy a felszabadító csapatok útban vannak, másnap azt jelentik, hogy a segitő csapatokat visszaszorították és végre hitelesen sürgönyzik, hogy az ostromnak vége, a nagykövetség felszabadult. Ah, hogy ujjong itt a szív, mely a sok gyötrő hirtől annyit szenvedett. Az asszony, aki a nagy veszedelem érzete közben kitárta már szivét szerelmének, most már nem bir örömével. — Végre, végre! — irja. Tehát valóban igaz ? A követek első táviratait hozzák a lapok. Megmentve, igazán megmentve, ismételem újból és újból. Amióta az első hirek megjelentek, azt sem tudom, mit teszek, mit beszélek, nem tudom, nevetek-e, vagy sirok ! Hiszen szinte hihetetlen előttem, hogy az egyszer a reménységnek legyen igaza és nem a kétségbeesésnek. És szivemnek ebben az örömében, amely egész az égig tör, azután remegve fél és kérdi, tehát igaz ez, igaz ez? ezekben az első pillanatokban, mintha egy egészen uj életet adtak volna nekem, mintha ön itt lenne közvetlen mellettem, mintha mindezt együtt éltük volna át. Hiszen az lehetetlen, hogy ilyen nagy boldogság betöltse az én egész lényemet, ön pedig mit se tudjon róla ! Bizonynyal tudja ! Hiszen oly tisztán érezem, hogy itt van egész a közelemben, ha ezek a szegény, kisirt szemeim nem is láthatják önt. Telve reménységgel irja tovább : — Nemsokára viszontlátjuk egymást 1 Eljön az a szép este, amelyen együtt fogunk ülni az aranyfövényes parton, elnézünk messze a tengeren, amely a viharos napokon átküzdötte magát most a nyugalomig és a viszontlátás oly boldogsága lesz bennünk, hogy soha semmiféle nyelv még nem talált ki reá illő kifejezést, hogy majd alig merünk lélekz-mi, hogy a másodper- ezeket örökkévalóságokká változtatnák. Igen, igy, egészen igy lesz. Aztán jön a tragikus fordulat, amelylyel végtelen poézissel békit ki az asszony fivérének utószava.
