Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-28 / 9. szám
6 BÉKÉS 1904. február 28. Gyulai élet. A múlt számban megirt „Tarka képek“-ből láttuk, hogy —ss —óné mennyire ért az ura mesterségéhez, most már arra lehetünk joggal kiváncsiak, hogy mennyit ért a „Tarka képek“ Írója a felesége mesterségéhez. Mert ha annyit ért —ss —ó ur a rántás kavaráshoz, mint amilyen jól ért —ss —óné ö nagysága a „Tarka képedhez, akkor Laczi barátunknak való a kezébe a fakanál, mert a felesége kezében is takarosán áll a penna. Ezt a dicséretet ugyan nem érdemli tőlem az én kedves kolléganőm, mert alaposan leminősitette az én nyúlánk termetemet, olyasmit fogván rám, hogy az ellenem indított sajtóperben támogatásra szorulok, nehogy el találjak dőlni. Hanem hát nagyságos asszonyom ne olyan nagy hévvel igyekezzenek engem támogatni, mert attól félek, hogy majd a nagy támogatástól fogok akkor eldőlni, noha nagyon szívesen vállalom — feltéve természetesen a feleségem engedélyét — a női támogatásokat akár minden oldalamról. Szó, ami szó Laczi barátunknak nagyon meg kell tanulni a rántás kavarást, hanem azért lapunk kedves barátnőjének szívesen szoritunk helyet a gyulai irodalmi körben, mely szombat dél- utánonkint Dobay & Reisner nagy bosszúságára szerkesztőséggé avanzsiroztatja (Reisner ur szerint „degradálja“) azt a máskor kereskedői büreau-nak nevezett helyiséget, melyben a bank- tisztviselők, sertéskereskedők, röfösök, szégyenlős fűszeresek, ujságcsinálók és viczczlap-kisiitök egyaránt otthonra találnak, ami főként az egyik kiadónk „udvariasságának“ s a másik kiadónk (különösen a szombati különóra kifizetésekor) „mosolygó“ ábrázatának köszönhető. Ezennel beválasztjuk önt nagyságos asszonyom ebbe az irodalmi körbe. Legyen üdvöz körünkben és — lehetőleg sokszor Írja el az ura orra elől a tarka képeket. Azonban nekem is a hét eseményeiről kellene zengenem, ha volna mit. Események azonban csak a „Békésmegyei Hiradó“-ban vannak, amely az összes megyebeli eseményeket elírja tőlünk, úgy, hogy lapunk egyik barátja, aki közeli viszonyban ál! az „Ex-lex“ czimü farsangi viczczujsággal, azt állítja, hogy nekünk csak a „névsorok“ maradnak a hét eseményeiből. Különben meg kell adni, hogy a csabai „napi“-lap- társunk ügyes rikkancsokat tart Gyulán. Ezek a kis lúrkók még a legmegfeneklettebb krajczá rókát is ki tudják halászni a zsebek mélyéből olyan raffinirozott hunczutsággal szedik rá a publikumot. A minap is végig ordította az egyik rikkancs az egész piaczot „Ötszáz lefejezett muszka!“ kiáltással lobogtatta az újságot, túl is adott hamarosan a készletén. Az emberek azonban csalódottan dugták zsebre az újságot, mígnem az egyik „kundsaft“ fülön fogta a rikkancsot, hogy hol van hát az az „ötszáz lefejezett muszka?“ „Eressze el a fülemet akkor megmondom“ szólt a gyerek, azzal három ugrással biztonságba helyezvén füleit, vissza kiáltotta, hogy „a Eerenczy boltjában egy kis hordóban, darabja három krajczár.“ A „Békésmegyei Hiradó“ csakugyan külön honoráriumban részesíthetné ezeket a rikkancsokat, akik valamennyien született lap- szerkesztők, úgy füllentenek már is a kis gazemberek, mintha újságírók lennének. Egyébként — ez is a mi malheurunkhoz tartozik — minden érdemes dolog a hét végén történik s igy arról csak a másik hét végén referálhatunk, a mikor már az újság ingerét elveszitette. Ennek a hétnek is legszsnzácziósabb eseménye az úri kaszinó estélye, amelyre nagyban készülődnek asszonyok és leányok egyaránt; reméljük, a fiatal urak is. Az estély — különben tekintettel arra, hogy az úri kaszinó helyiségei túlságos luxóriosusok — a Komló ban tartatott, hogy igy szerényebb toilettben is megjelenhessenek a hölgyek s ne legyen oly kirívó az ellentét a toilettek és a helyiség pazar fényűzése között. Részletes tudósítás a jövő számban. —re. Közgazdaság. A békésmegyei takarékpénztári egyesület tegnap délelőtt 10 órakor tartotta negyvenedik évi közgyűlését, amelyen 35 részvényes 416 részvéuy képviseletében vett. részt. A közgyűlésen dr. Lukács György főispán elnökölt, aki a következő beszéddel nyitotta meg a tanácskozást: „Midőn ebben s teremben először van szerencsém elnökölni, kellemes kötelességemnek ismerem, hogy megköszönjem az igen tisztelt részvényesek bizal mát, melyet belém helyezni méltóztattak akkor, midőn a legutóbbi közgyűlésen a társaság 1-özgyü- lési elnöki tisztségét reám ruházták. Ígérem, hogy csekély erőm egészével fogok igyekezni a társaság és a részvényesek érdekeit előmozdítani. Kiválóan örvendek tisztelt uraim, hogy a jubiláris alkalomra esik az az idő, a midőn a reám bízott tisztben először járok el. Amint ugyanis közismeretü, a lejárt évben zártuk le intézetünk negyvenedik üzletévét, és a tisztelt közgyűlés ma a negyvenedik üzletév eredményei felett fog határozni. Ez alatt a negyven év alatt az intézet — főleg a kiváló vezetés folytán a részvényesek érdekeinek folytonos biztosítása mellett jelentékeny erkölcsi tőkét gyűjtött. Köztudomású, hogy ennek a takarékpénztárnak hosszú múltját az üzleti tisztesség, szigorú realitás, a törvények és alapszabályok szoros betartása jellemzik. Mindezek összetartása emelte ezt az intézetet vármegyénk közgazdasági életének egyik irányadó tényezőjévé. A véletlen úgy akarta, hogy ezt a köztudomást épen a jubiláris negyvenedik évben mintegy hivatalos külső szankczióval lássa el az ország legfőbb bírósága. Intézetünk ugyanis a múlt évben perrel támadtatott meg. A kereset azon az állításon alapult, hogy az 1902-ik év mérlege nem reális, nem helyes és nem alapszabályszerü, mert nem lett volna szabad az akkor behajthatlanság miatt leirt követelést a külön tartalék igénybe vételével Írni le, hanem a leírásnak a tiszta nyereség terhére kellett volna történnie. Az, hogy egy közkereseti társaságvalamelyik közgyűlési határozatát perrel támadják meg, magában véve jelentéktelen dolog, hiszen minden egyes részvényesnek jogában áll t< törvény útját igénybe venni. A szóban forgó pör azonban azért bir különösebb jelentőséggel, mert kihatásában esetleg intézetünk intakt hírnevének ro vására válhatott volna. Ugyanis, ha a bíróság érvényre emeli a kereset petitumát és ehhez képest uj mérleg készítését rendeli el, ebből folyt volna az 1902. évi osztalék leszállítása is. Már pedig szükségtelen bővebben fejtegetnem, kogy mennyire megingatja a bizalmat, ha a részvényesek befektetett tőkéjűknek megszokott gyümöicsöztetésétől elesnek. Egészen természetes, ha ily esetekben előrelátás hiányával vádolják a vezetőséget és csökken a vállalat soliditásába vetett bizalom. Eőleg olyan esetben, a midőn a bírósági kényszer folytán kell az osztalékot leszállítani, amidőn is tápot nyerhet az a gyanú is, hogy az igazgatóság és a felügye lő bizottság a részvényesekkel szemben nem tisztán ismerteti az intézet viszonyait. Mind ez azonban nem következett be, ellenkezőleg, a legfelsőbb bíróság is kimondotta, hogy az igazgatóság, a felügyelőbizottság meg a közgyűlés helyesen, törvény és alapszabály szerint járt el. Mint hogy intézetünk perrel történt megtámadásáról a nyilvánosság tudó mással bir, kötelességemnek tartottam a tisztelt részvényesek teljes megnyugtatására a pörnek intézetünkre teljesen kedvező eredményére reá mutatni. Intézetünknek ekkóp a bíróságok által is dokumentált soliditását nagy részben ama körülménynek köszönhetjük, hogy a vezeiő állásokban egyes oly férfiakat tisztelhetünk, a kiknek szakértelméből intézetünkre háramló előnyöket nagyban fokozza az az állaudóság, melylyel szolgálataikat rendelkezésünkre bocsájtják. Legyen szabad emlékezetükbe hozni, mélyen tisztelt részvényes urak, hogy igazgatóságunknak két kiváló tagja az intézet keletkezésének első perczétől fogva vesz részt az ügyek intézésében. A mi igen tisztelt és szeretett vezérigazgatónk, Erkel Rezső úr 1863-ban az intézet alakulásakor már tagja volt az igazgatóválasztmánynak, 1869. óta pedig szakadatlanul tölti be a vezérigazgatói tisztséget. Szénásy József ur pedig már az alakuláskor tisztviselője volt intézetünknek s a tisztviselői létrán tovább haladva főkönyvelő, majd egyszersmind igazgatója is lett a vállalatnak. Ezeknek a kiváló férfiaknak szaktudása, fáradhatlan munkássága, becsületes és reális ügyvezetése alapvető tényezője intézetünk prosperálásának. Azt hiszem tehát a részvényes urak egyező érzését és akaratát hozom felszínre akkor, amidőn iditványozom, hogy Erkel Rezső vezérigazdató és Szénásy József igazgató főkönyvelő uraknak 40 évi lankadatlan munkásságukért a közgyűlés háláját és köszönetét fejezze ki s erről a tisztelt férfiakat jegyzőkönyvi kivonatban értesítse.“ (Lelkes éljenzés.) Majd beszéde folyamán megemlíti, hogy a takarékpénztári egyesület ez évben rendes tartalék- alapját kiegészítve 200 000 koronára, azt a részvénytőkével egyenlővé tette, ami, ha figyelembe vesszük, hogy a részvénytőke tetemes része is az évi osztalékból egészittetett ki, rendkívüli vívmány, annyival inkább, mert a rendes tartalékon kívül tekintélyes összeg a tisztviselői nyugdíjalap és a külön tartalék is, amely utóbbi nagyobb veszteségek eseti n a rendes jutalékot biztosítja. Megemlékezik róla. hogy az egyesület belépett a vidéki takarékpénztárak országos szövetkezetébe. A mai közgyűlés jegyzőkönyvének vezetésére Hoffmann Mihályt, hitelesitőkül Czinczár Adolfot és Scherer Benedeket, a szavazatszedő küldöttség tagjaiul Böhm Miklóst, Nuszbek Sándort és Reisner Edét kéri fel és ezzel a közgyűlést megnyitottnak nyilvánította. A napirend tárgyai az igazgatóság,felügyelő- bizottsági jelentések és a költségvetés vita nélkül elfogadtatott, a 76 006 K 18 fillér tiszta jövedelem felosztására vonatkozó javaslatot e szerint egészben határozattá emelték. A felügyelő-bizottság tagjaira 35 részvényes 265 érvényes szavazatot adott be, amelyek alapján dr, Bodoky Zoltán, Deimel Lajos, Pándy István és Schmidt Iván az összes szavazatokkal újólag megválasztattak. — Ezzel a gyűlés 3/4 11 órakor befejeztetett. A mübutorgyár r. t. vezetősége. A csabai „Magyar mübutorgyár r. t “ igazgatósága Lukács György dr. főispán elnökletével tartotta első ülését, a melyen a művezető igazgatót, a vállalat ügyészét és az intezőbizotts ígot választották meg. Művezető igazgató lett; Porjesz Mihály, vállalati ügyész: Fábry Károly; az intéző bizottság tagjai: Fábry Sándor dr., alispán, Sailer Vilmos dr., ifj. Czeiler István (Arad), Löwenfeld Tivadar (Budapest), Reisz Miksa és Kun Ede. A vállalat megkezdte az üzemet. Törvényszéki csarnok. A libák Az uj-kigyósi határon, 1903. augusztus hó 26-án vígan legelésztek Hallandó Györgyné libái és pedig 39 darab, mikor is arra járkált az állandó foglalkozásnélküli Botás Péter, ottlakai lakos, ki is minden szó nélkül elhajtotta a felügyelet uél- küli libákat Megyesegyházára, hol is Gyurkó György- gyel alkuba bocsátkozott, ki hajlandó volt megvenni a libákat, azonban hívta Botást a községházára, hogy az elöljáróság előtt fizesse ki. Botás azonban otthagyva a libákat, megugrott és csak 1904. január 19-én fogták el a csendőrök, azóta előzetes letartóztatásban is volt, bár a nyomozat folyamán fennen hangoztatta ártatlanságát, a főtárgyaláson azonban még is beismerte a lopást, mivel belátta, hogy a tagadás mit sem ér. A kir. törvényszék - figyelemmel a beismerésre — 2 hónapi fogházra Ítélte. Kirándulás. Mihálik Mihály szarvasi legény, ki fiatal kora daczára már 6—6 hónapot ült lopásért, 1903. évi szeptember hó 14-én ismét kirándulásra indult és e: alkalommal Búk Adolf bezárt telkére mászott be és az istállóban alvó Kovács János cseléd kabátját tlemelte, de úgy látszik, bogy a zsákmánynyal nem volt megelégedve, mert betörve a bezárt iroda ablakát, bemászott és feszegetni kezdette az íróasztal fiókját, de a zajra a gazda is felébredt, mire a tettes kiugrott az ablakon, hátrahagyva kalapját, melybe neve is be volt Írva és igy tudódott ki működése Nyolcz rendbeli lopásért — büntetett előéletére való tekintettel — 9 hónapi börtönt kapott, mely Ítéletben meg is nyugodott. Az anyós és veje ügy látszik, hogy Denes Mihály, orosházi lakos nem a legjobb viszonyban él anyósa, Csontos Györgynével, mert azt irta neki, hogy 146 koronát fizessen, mert ha nem, eltéteti vagy 3 évre láb alól és nem veszekedhetik vele. A tárgya-
