Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-07 / 6. szám
1904. február 7. BÉKÉS 7 Ne is várjátok vésztői szép lányok. Hiszen elfognak azok az évek — egyik a másik után — múlni, de az a Lévay Gábor nem lesz akkor már sem szép legény, sem szerelmes legény, sem hetyke legény. Lévay Gábor megölte a legjobb barátját s azért kell most neki a földi igazságszolgáltatás előtt számolnia. Postás legény volt Vésztőn, szülőfalujában ; tekintélyes legény volt, mert már hivatalánál fogva is fegyverrel járt. Volt két szeretője. Tóth Zsuzsánna és Szilágyi Erzsébet; volt két jóbarátja Molnár István a tanitó kocsisa és Gurmai Mihály, »a tiszteletes két pej csikójának hü abrakolója.« Azonban neki kevés volt a postáslegényi hivatal, magasabbra tört, mozgópostás akart lenni Be is adta a kérvényét s abban a reményben, hogy ki fogják nevezni, felmondott a postamesternél. 1903. szeptember 10-én telt ki az ideje s ha akkorára meg nem jön a kinevezés, parasztnak fog maradni. Ez aztán nagyon elkedvetlenítette s elhatározta, hogy ha kérelmével elutasítják, öngyilkossá lesz. Ily komor gondolatok között hordta a leveleket s útközben betért jóbarátjához, Molnár Istvánhoz, hol elpanaszolta a baját. Molnár István is rósz hangulatban volt, el volt keseredve, mert bérét a szülei tudta nélkül elköltötte. Közösen aztán elhatározták, hogy öngyilkosokká lesznek, azonban a kivitel módozatait ekkor még nem beszélték meg. Pár nap múlva Gurmai Mihály barátját látogatta meg, kihez e szókkal állított be: »Miska akarsz-e öngyilkos lenni, mi már Molnár Pistával elhatároztuk, hogy megöljük magunkat.« — Hogyne kérlek alássan, mikor parancsolod ? — Az időpontot még nem határoztuk meg, majd megbeszéljük a dolgot körülményesebben, mert sze- tetnénk egy pár leányt is bevenni a társaságba. — Kérlek, bármikor rendelkezésetekre állok, a mikor nektek jobban esik. 1903. október 4-én megjött a szomorú levél. Lévay Gábor nem lehet mozgópóstás, mert csak 5 iskolát járt, pedig a törvény hatot követel! Lévay Gábornak parasztnak kell maradni. Pedig már az egész falu tudja, hogy mozgópóstás akart lenni. Hogy menjen most ő az emberek közé. Ez aztán végképén elkeserítette s ily lelki állapotában hova ment volna máshova, mint jó barátjához, Molnár Pistához. A fáma ugyan azt mondja, bogy Molnár Pistának nem jó barátja, hanem halálos ellensége Lévay Gábor, mert a szép Szilágyi Erzsi inkább vállalja Molnár Pistát. De hát ki tudna azon a sok pletykán eligazodni. Elpanaszolta baját Molnár Pistának, kivel aztán megállapodtak abban, hogy Gábor megveszi a pisztolyt, melynek árához Pista 1 koronával járul. Október 4-én este a komédia előtt előbb lelövik Tóth Zsuzsát, — minthogy az is kegyetlen kívánja a halált, — aztán lelövik Szilágyi Erzsit, — mert hogy minek már annak az élet, ha ők nem élnek — azután szép kényelmesen elsétálnak a Molnár Pistájék istállójába s ott Lévay Gábor lelövi Molnár Pistát, megvárja mig az meghal, nehogy sokáig kínlódjon, s aztán Lévay Gábor megöli saját magát. Ott aztán meg is írták a búcsúlevelet. A rósz fáma ugyan azt beszéli, hogy Molnár Pistának semmi oka sem volt meghalni s nem is egyezett bele az öngyilkosságba, de az emberek sok mindent tudnak beszélni. Innen aztán elment Lévay Gábor pisztolyt vásárolni, onnan elment Tóth Zsuzsához, a kit nagyon szomorúnak talált. Elpanaszolta aztán Tóth Zsuzsa hogy az édes anj’ja mindég veszekedik rá s e miatt megunta az életét. Agyonlőlek én rózsám, hogy egyet sem mukkansz, úgy is én is megakarok halni, nézd milyen fényes pisztolyt vásároltam. Bízón jobb is volna meghalni, hanem azért tedd el Gábor azt a fertelmes jószágot, inkább menjünk a komédiába. El is mentek este a komédiába. Már ott találták Szilágyi Erzsit, Molnár, Pista és Gurmai Miska társaságában. Előadás közben Lévay Gábor rosszul érezte magát s kiment szabad levegőt szívni. Pár pillanat múlva szalad ki sírva Szilágyi Erzsi. Mi bajod húgom? — Hát nem érdemes élni ezen a világon, ide benn a komédiában nyilvánosan veszekedik velem. Lelőlek én babám, hogyan parancsolod, szivén, vagy fejen ? Eközben vége az előadásnak s amint jön ki a közönség, Molnár Pista oda súgja Lévay Gábornak, hogy a lányokat ne lőjjék agyon, hanem csak egymást, ő haza megy, az utczaajtót nyitva hagyja. A rossz fáma ugyan már megint azt beszéli, hogy Molnár Pista nem súgott semmit Lévai Gábornak, annál kevésbé hagyta nyitva az utczaajtót, de bár beszéljenek az emberek, amit akarnak. Öngyilkosság előtt mit csinálna az ember egyebet, minthogy mulat egyet utoljára. Hgy tett Lévay Gábor is. Elment a korcsmába többször, ott ivott reggel 4 óráig, akkor a korcsmából eltávozott s elment Gurmai Mihályhoz, kit alva talált. — Oda nyomja a revolver csövét a halántékához, de nem süti el. Gurmai felugrik, mécsest gyújt s addig beszél Lévaynak, mig az elmegy. Lévay innen egyenesen Molnár Pistához megy. A kaput nyitva találja. A tanitó urék cselédjük ugyan azt mondja, hogy az ajtó zárva volt, de belől hogy láthatta meg a setéiben. Megy Lévay az udvaron végig az istálló felé. Bemegy az istállóba, sötét van, nem lát senkit. Tapogatózni kezd. Az ágyon egy alak fekszik. Ez nem lehet más, mint Pista. Végig tapogatja, megkeresi a fejét s brrrr ___ szegény Molnár Pista vé rző lejjel, halva fekszik az ágyán. Lévay Gábor megijed, magát már vagy nem meri, vagy nem akarja meglőni, a pisztolyt eldobja s haza szalad Ki tudja, szerelemféltésből vagy összebeszélés folytán ölte-e meg barátját. * * * Az esküdtszéki tárgyalások rövid krónikájában a gyulai kir. törvényszéken eddig még elő nem fordult bírósági határozat tette érdekessé a most folyó ülésszakot. Szerdán, az ülésszak második napján történt ez, midőn Lévay Gábor gyilkossági ügyét tárgyalta az esküdtbiróság. Az esküdtek verdiktje az előre megfontolt szándékkal elkövetett szándékos emberölés bűntettében mondta ki vádlottat bűnösnek. a bíróság azonban a bűnvádi perrendtartás 371. §-ára támaszkodva, nem hozott Ítéletet, hanem az ügyet a legközelebbi esküdtszéki ülésszak elé utalta, uj tárgyalás és Ítélkezés végett. Az érdekes és a gyulai törvényszéken eddig egymagában álló esküdtbirósági határozat meghozatalának körülményeiről a következőkben számolunk be. A vád. A kir ügyészség vádinditványa szerint Lévay Gábor 18 éves kispostás Vésztőn 1903. október hó 5-én hajnalban Molnár István vésztői kocsist előre megfontolt szándékból a fejére irányzott revolver lövéssel megölte. Az esküdtszék megalakulása. Lévay Gábor bűnügyében az esküdtbiróság a következőképpen alakult meg: Tárgyalást vezető elnök : dr. Tholt István kir. törvényszéki biró. Szavazó bírák: Hubay Lajos és dr. Szegedy Lajos. Jegyző : Szabó László törv. jegyző. Rendes esküdtek: Leszich Gábor, Frank Ferencz, Mezei Károly, Pollák Mór, Galgóczy Géza, dr. Bikády Antal, dr. Schiff Jenő, dr. Sziráczky János, Schmidt Gyula, H. Kovács Endre, Kalmai Ignácz, dr. Pándy István. Pótesküdtek: Szűcs Gábor, Moldovány István. Vádló: dr. Liszy Viktor kir. ügyész, védő: Jantsovits Emil ügyvéd. Vádlott vallomása. Megalakulás után elővezették a vádlottat, ki rokonszenves megjelenésű ember. Bűnösnek érzi magát, de hogy gyilkosságot követett volna el, tagadja, mert az elhunyt Molnár Istvánnal közösen elhatározták, hogy meghalnak. Mikor barátját megölte nagyon megijedt s nem merte önmagát is kivégezni. Előadja, hogy már régebben, de különösen a múlt év tavasza óta szorosabb baráti viszonyban élt Molnár Istvánnal. Mint jó barátok elpanaszolták egymásnak bajaikat. Molnárt nagyon elkeserítette, hogy gazdája rosszul bánik vele, azon kívül pénze sem voltamért egész bérét elmulatta. Vádlott kispostás volt és beszeretett volna jutni a mozgópostához. Kérvényét azonban elutasították, mi által ránézve is kínossá vált az élet. Elhatározták tehát, hogy megölik magukat, öngyilkos szándékuk keresztülvitelére a múlt év deczember hó 4-ik napját választották. Molnár kijelentette neki még azt is, hogy mielőtt meghalna, szolgálatadójának a leányát, kire haragszik, elpusztítja. Ilyen elhatározással lelkűkben élték tovább napjaikat, várván az öngyilkossági terv végrehajtási idejének eljövetelét. Közben beavatták a titokba egy jó czimborájukat Gurmait, a ki barátainak fel- szóllitására, hogy tartsok velük, szintén »szívesen“ vállalkozott meghalni A tett elkövetését megelőző szombaton Lévay megvásárolta a revolvert, a mely- lyel kimentek a falu végére kísérletezni. Időközben az öngyilkosjelöltek száma újból megszaporodott. A triumvirátushoz csatlakozott Tóth Zsuzsánna cselédleány Lévay Gábor kedvese és Szilágyi Erzsébet, kinek Molnárral volt szerelmi viszonya. Az életuntak gárdájának férfi tagjai abban állapodtak meg, hogy 4-én este szeretőikkel együtt elmennek a komédiába s bucsuzáskor előbb a leányokat agyonlövik, azután saját magukat ölik meg. Másnap este csakugyan találkoztak a komédiában; de előadás után semmi sem történt, a leányokat hazakisérték, Molnár és Gurmai szintén hazamentek, csak vádlott tért be a korcsmába, hol hajnali 4 óráig mulatott több társával. Négy órakor elment Gurmaihoz s ez nevetve mondta barátjának, hogy az egész öngyilkossági terv csak tréfa, néki ugyan eszeágában sincs itthagyni az életet. Lévay ekkor Molnárhoz ment, kit alva talált az istállóban. Első gondolata az volt, hogy felkölti és figyelmezteti Ígéretére. Később azonban az jutott eszébe, hogy Molnár lelövi szolgálatadója leányát és önmagát s mire ez utóbbit végrehajtaná az egész ház talpon lesz, akkor azután őt fogják gyanúsítani a gyilkossággal. Nem tétovázott tovább. Molnár halántékához illesztette a revolvert és elsütötte. — Azután hazaszaladt, megmosdott, majd kiszökött a határba, hol a csendőrök elfogták. Tanuk A tanúkihallgatások során összesen 19 tanút hallgatott ki a törvényszék. A koronatanúk Gurmai, Szilágyi Erzsébet és Tóth Zsuzsánna vallomásai sokban eltérnek vádlott előadásától. Egyikőjük sem gondolta komolyan az öngyilkossági szándékot. Mókázás volt az egész, Lévai nagy elkeseredéssel beszélt az életről s csupa »barátságból« is osztották véleményét, kijelentvén, de csak tréfából, hogy ők is meg akarnak halni. A tanuk vallomása megegyezett abban, hogy vádlott mindenkor jóravaló derék embernek mutatkozott, akiről senki sem hitte, hogy képes volna embert ölni. Orvosszakértök. A bizonyító eljárás befejeztével dr. Zöldy János, dr. Pándy Kálmán, dr. Barta Sándor és dr. Nuszbaum Sándor orvosszakértők véleményét hallgatta meg a törvényszék. Egybehangzóan jelentették, hogy vádlott a bűncselekmény elkövetésekor beszámítható állapotban volt. A kérdések. A vád és védbeszédek elhangzása után az esküdtek visszavonultak a verdikt meghozatalára. Négy kérdést intézett a bíróság az esküdtekhez. 1. Bünös-e vádlott abban, hogy 1903. október 5-én Molnár Istvánt előre megfontolt szándékból megölte ? 2 Bünös-e vádlott abban, hogy Molnár Istvánt, anélkül, hogy ezen szándékát előre megfontolta volna, megölte? 3. Bünös-e vádlott abban, hogy Molnár Istvánt szándékosan ugyan, de azért, mert erre Molnár őt rábírta, megölte ? 4. A cselekmény elkövetésekor olyan állapotban volt-e vádlott, amely kizárja a beszámithatóságot. Verdikt Hosszas tanácskozás után hozták meg az es- esküdtek verdiktjüket, amely Lévai Gábor vádlottat hétnél több igenlő szavazattal, az első főkérdésben tehát a gyilkosság bűntettében mondta ki bűnösnek, mig a beszámithatóságra vonatkozó mellékkérdésre az esküdtek nem-mel feleltek. A verdikt kihirdetése nagy mozgolódást keltett a hallgatóságban, általában tulszigorunak találták. A bíróság határozata Miután az esküdtek verdiktje alaki szempontból nem esett kifogás alá, annak hitelesítése után a bíróság visszavonult tanácskozni, ami szintén hosz- szabb ideig tartott. Midőn a törvényszék tagjai újból elfoglalták helyeiket, az egész teremben siri csend támadt. Mindenki feszült várakozással leste az elnök szavait.
