Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-23 / 43. szám
o BÉKÉS 1904. október 23. havában csupán 10 ilyen cselekmény követtetett el, sőt 3 járásban, úgymint: a gyulai, szarvasi és gyomai járásban egyáltalán nem támadtatott meg a személybiztonság, 2. A vagyonbiztonság állapota a folyó év szeptember havában változatlanul rossz. Az augusztus havában elkövetett 48 ilynemű cselekménynyel szemben szeptember hónapban 47 vagyonbiztonság ellenes cselekmény követtetett el, mely számból egyedül Gyula város területére esik 13 ilyen bűncselekmény. Sajnos, nem mondhatjuk, hogy a cselekmények kisebb jelentősége kiegyenlíti a számadat magasságát, mert e 13 lopás nagyban egészben súlyosabb természetű, ahol 360 korona, 120 korona stb. értékű tárgyak eltulajdonításáról van szó, minélfogva e cselekmények túlnyomó számban nem vétségek, hanem büntettek. Méltán aggasztó tünet ez épen az idei Ínséges esztendőben, miután méltán lehet tartani attól, hogy a tél beálltával és előrehaladtával, viszont a munka alkalmak fokozatos csökkenésével a lopási alkalmak száma még inkább növekedni fog. 3. A balesetek száma örvendetesen és következetesen csökken. Ugyanis a balesetek statisztikáját nyomozva, a legközelebbi hónapokra visszamenőleg azt találjuk, hogy folyó év junius havában 16, július havában 14, augusztus havában 9, szeptember havában pedig csak 4 baleset történt, továbbá, hogy mig augusztus hónapban a 9 baleset közül 6 halálos kimenetelű volt, a szeptember havi négy baleset közöl csak kettő vált halálos kimenetelűvé. 4. Folyó év szeptember havában az öngyilkosságok száma változást nem mutat. Mert mig augusztus havában 11 halálos kimenetelű öngyilkosság történt, addig szeptember havában 10 ilyen cselekmény követtetett el. 5. A tüzesetek száma rohamosan csökkent. A julius havi 39 és az augusztusi 56 tüzeset mellett a szeptemberhavi 15 tüzeset, tekintve, hogy szeptember hónap is tulnyomólag száraz hónap volt, valóban csekélynek mondható, különösen ha megfontoljuk, hogy a leégett tárgyak értéke távolról sem közelíti meg azon tárgyak értékét, amelyek julius és augusztus havában pusztító tűz martalékává estek. Feltűnő, hogy 9 esetben a leégett tárgyak biztosítva nem voltak. 6. A földmivelési, ipari- és kereskedelmi viszonyok változatlanok. A tengeri betakarítása befejezést nyert. A czukorrépa behordása is a végéhez közeledik. Mindkét termelési ág hozama a közepén jóval alul marad. A szőlő-szüret eredménye viszont kielégítőnek, sőt helylyel-közzel jónak mondható. A munkások több helyen földmunkához jutottak ugyan, de tartós keresetre nem lévén kilátás, Ínségtől méltán tarthatunk, ha csak a szándékolt útépítések idő előtti megkezdésével a népnek munkát nem biztosítunk. Gyulán az asztalos segédek sztrájkja befejezést nyert, ellenben Orosházán a czipész és csizmadia segédek sztrájkja most vette kezdetét. Jelentem, hogy szeptember hóban Békéscsabán 2 munkásszervezet alakult és pedig a »Magyarországi czipész- és csizmadia munkások és munkásnök szakegyletének csoportja« 30 taggal és a »Magyarországi famunkások szövetségének békéscsabai 50. számú csoportja« 120 taggal. Jelentem, hogy az orosházi községi jegyző Vangyel Szilárd nyugalomba vonulván, ezen állásra Torkos Kálmán nagyszénási jegyző választatott meg. 7. A vármegyei közigazgatás menete zavartalan volt s a megejtett vizsgálatok a községek helyes ügyvezetéséről és pénzkezeléséről tettek tanúságot, amennyiben számbavehető jelentős mulasztás csupán Kondoroson, ahol Fülöp József II. jegyzőt nagyfokú hanyagság miatt állásától felfüggesztettem és ellene a fegyelmi eljárást folyamatba tettem, hiba nem volt konstatálható. Miután a jelentést tudomásul vették, azzal kapcsolatban több indítvány tétetett. Az elsőt Haviár Dániel terjesztette elő s a következőkben: A szarvasi kir járásbíróságnál négy biró működik. A nagyváradi kir. táblától olyan értelmű hivatalos értesítés érkezett, mely a négy bírói állás kőiül egy albiróét és az ehhez tartozó segédszemélyekét megszüntetné, a sommás perek számának megfogyatkozására hivatkozással. A vármegye, de különösen a szarvasi járás közigazgatási érdeke, hogy az igazságszolgáltatás megfelelő legyen. Éppen ezért indítványozza, hogy a közigazgatási bizottság a szarvasi kir. járásbirósággnál a negyedik albirói állás meghagyása érdekében intézzen az igazságügyminiszterhez feliratot. Az indítványt egyhangúlag elfogadták. Ladies György jelenti, hogy Gyulavári községben az úgynevezett »Nyilas földek« még mindeddig telekkönyvezetlenek, miáltal az egyes egyének hitele rendkívüli módon meg van bénítva. Az előbbi indit- ványnyal kapcsolatosan javasolja, hogy hivassák fel az igazságügyminiszter figyelme arra, hogy Gyulaváriban a telekkönyvi betétszerkesztés mielőbb megtörténjék, mert pregnáns érdeke ez nemcsak a községnek, de az egész vármegyének. Haviár Dániel odakivánja módosítani Ladies indítványát, hogy a telekkönyvi betétszerkesztés foganatositása az egész vármegye területére kéressék, miután a betétszerkesztés, Endrőd község kivételével, az egész vármegyében nincs végrehajtva. A bizottság ilyen értelemben határoz. Almásy Dénes gróf megdöbbentő képét festi annak a botrányos köz- és vagyonbiztonsági állapotoknak, melyek egy idő óta tapasztalhatók Kétegy- háza községben. Javasolja, hogy a közbiztonság helyreállítása szempontjából hivassák fel a csendőrség, hogy nemcsak a határban, de bent a községben is tartson rendszeres éjjeli őrjáratokat. Szabó János: Köröstarcsa községe három év óta kér csendőrséget. Ez irányban a tárgyalások folynak is, de eredményre nem tudnak jönni, mert a felettes hatóság a csendőrség felállításához évenként 200 korona hozzájárulást kér a községtől. Mivel Köröstarcsa nincs abban a helyzetben, hogy ezt az éven kinti 200 korona hozzájárulást megadhassa, indítványozza, írjon fel a közigazgatási bizottság az illetékes hatósághoz a hozzájárulás elengedése iránt. A bizottság mindkét indítványt úgy dönti el a főispán javaslatára, hogy megbízza az alispánt a községek érdekének a minisztérium előtt való támogatásával. Daimel Sándor dr. főjegyző előterjesztette, hogy Kliment Emil gerendási tanító ellen 9 szülő részegség és a gondjaira bízott gyemekekkel való kegyetlenkedés miatt feljelentést adott be a csabai iskolaszéknél. Ez háromtagú bizottságot küldött ki a panasz megvizsgálására. A bizottság: Korosy László, Maros György és Németh Lajos a felvett jegyzőkönyvet beterjesztették a tanfelügyelő elé, aki a bizottságtól kér intézkedést. A jegyzőkönyv szerint a szülők arról panaszkodnak, hogy Kliment Emil részegeskedik, a gondjaira bízott gyermekeket üti, veri, éhezteti, hónapokig minden ok nélkül távol van az iskolától s a tanítást ilyenkor egy nagyobbacska leányra bízza, s ezért a gyermekek nem mernek az iskolába menni, hanem kénytelenek mulasztani, amiért ismét a szülőket büntetik. A bizottság Kliment Emilt kihallgatta, aki azzal védekezik, hogy bosszúból tettek ellene feljelentést, amiért az iskolamulasztó gyermekek szüleit feljelentette. A vádakat a leghatározottabban tagadja. Daimel Sándor dr. főjegyző nem látja fenfo- rogni a fegyelmi eljárás indokait, hanem javasolja, hogy a panasz adassák vissza a csabai iskolaszéknek, amely saját hatáskörében fegyelmi jogával, éljen a bepanaszolt tanítóval szemben, Rezey Szilviusz tanfelügyelő Daimel javaslatát pártolja. Varnáyh Béla: A csabai iskolaszék eddig elvégezte a maga feladatát. Ismerve a viszonyokat s a hanyag tanítót, úgy tartja, hogy sokkal több súlya volna a feddésnek, ha a közigazgatási bizottságból kerülne ki. Lukács György dr. főispán a fegyelmi vizsgálatot ajánlja s ezt a bizottság egyhangúlag el is fogadta. Szabó János Golián Soma szarvasi adó-jegyző S ha senki sem látja többé : Ez annak a jele lesz már, Hogy nincs magyar a világon ! Esztétika. Folyik a nagy vizsga javában A felsőbb leányiskolában. Egy barna kislány — szeme napsugárból — Nem tud felelni az esztétikából. És e kendőn — óh csodálat! — Ott maradt a Krisztus képe Néha mintha halványulna . . . S jön idő, hogy szint kap újra ! — És a hivő, aki látja, Úgy tekint rá, mintha élne ! A jó Isten mentsen is meg E drága kép, hogy elszánjon ! Mert ha már nem látszik többé, Ha nem ég ott mindörökké : Ez annak a jele lesz már, Hogy nincs hivő a világon ! Óh magyarok, nekünk is van Ilyenforma' drága leplünk Az a fátyol, amit sírván, Megváltóink kora sírján, A Golgotánk után egyszer A Múltakra terítettünk. Hejh, ezen is, — nem tudom hogy ? Nem tudom miért ? — ... jönnek órák, Mikor lelkem keservébe! — Áld, vagy ver az Isten érte — Látod előrémedezni Sok iromba akasztófát ! - . . S kövezzetek bár meg érte, Szóljátok le, mit én bánom ; Én ott látom mindörökké! . . . Gyönyörű kis fejét butácskán, Lehajtja mondhatatlan árván. S mind hasztalan faggatja a tanárja : Hogy mi a szépnek „meghatározása“ ? . . . — Pirulva, hogy ott állt szegényke : Ez a világnak legszebb képe. A Szépet ennél soha senki hűbben, Nem határozta még meg gyönyörűbben ! S mig a szekundáját bejegyzik : A termen át — nekem úgy tetszik, — Kaczagó, vig tündérek szálldogálnak S a kis szamárra rózsákat dobálnak ! — i Őszszel születtem. Őszszel születtem, haljak is meg őszszel, Együtt a vadvirággal, Amely fölött ép bucsuzóra szól tán, Az utolsó madárdal. Úgy gondolom, nem lesz olyan keserves Akkor az elmúlásom ; Ha már tudom, hogy nincsen több madárdal Se virág a határon ! Évfordulón. Emlékezem még rá, hogy szerettek meg : Nagy ártatlanságod, liliom-lányságod, Szűzi fehérséged, — ezek ejtettek meg. Bolyongunk azóta együtt a világba', S mindösszébb kötözget fényes aranyszállal, Kis gyermekeinknek édes kaczagása. Bolyongunk szünetlen más-más környezetben. Páros gyaloguton s néha besodródva, Rút, ledér szokású, szennyes tömkelegben ! — S te ma is csak az vagy, aki réges-régen : Nagy ártatlanságod, liliom-lányságod, Szűzi fehérséged ma is csak a régi Édes feleségem ! Hir a falunkból. A fiatal bárónk nagy maga untába, Rózsafát oltott a Gálék udvarába. Hej, hogy irigyelték a ritka virágot, Gál Magda sorsát a többi parasztlányok. S az a semmi kis fa beválik csodának Szerencsét termett az egész Gál-családnak !
