Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-18 / 38. szám

6

BÉKÉS

L904. szeptember 18.

tátjái belekötnek a régi direktorba, ha szentül kukorékol is s igy esik meg például, hogy olyan csodadolgot olvasunk egyik-másik lapban, mint a „Hódmezővásárhelyében, mely iszonyú grava- menként vágja szemébe Janovicsnak, hogy tavaly „nem vizitelt le a polgármesternél“^) Ez tagadhatlanul nagy mulasztás volt a direktor részéről, de hogy művészeti szempontból mi jelentősége lehet annak, hogy Janovics nem húzott kaizer-kabátot és szürke keztyüt a vásárhelyi polgármester tiszteletére, azt bajos megmondani. Vagy ott van Zilahy Araddal. Két esztendő óta állandóan „ripacs*-kodással vádolják az aradiak a Zsül gárdáját (meglehet, hogy ő sem vizitelt be az aradi szinészetpártoló oszlopoknál) s most ha elmegy Debreczenbe, ott bizonyára ünnepelni fogják és összehasonlitgatják az előző direktorral természetesen az ő előnyére. Ebből pedig részint az a tanúság, hogy állandó színészetre ma még csak a főváros és Kolozsvár érett meg a magyar városok közül s a vidéki szinigazgatók még mindég vándorszínészek kell, hogy legyenek, részint az, hogy a szinpártoló egyletekre is ráférne egy kis reform, a főtanuság pedig az, hogy „varietás delectát* s hogy a színtársulatokat valamilyen módon csereberélni kell az egyes városoknak.

Mi gyulaiak különben most kapuzárás előtt állunk, mert a mai előadással bezárulnak az Erkel színkör kapui jó időre az ide: hosszú — körülbelől 4 hónapos — színi szezon után, mely alatt a gyulai publikum, tekintve a tekintendőket, eléggé megállotta helyét a szinpártolás me zején. S bezáródván Thália kapui, rá fog borulni az őszi csend a városra, üres lesz a népkert, üres lesz a Komló, ahol mostanában annyi vendég szokott megfordulni, hogy már a pezsgőző vendéget is kidobják a hely szűke miatt, megyebizottsági tag voltára való tekintet nélkül. Igaz, hogy erről már nem a vendéglős tehet, hanem a vendég.

Az őszi csendes hangulathoz az is nagyban hozzájárul, hogy leszerelnek a honvédek is, vége az ezred-öszpontositásnak s a családapák, akik 28 nap óta mondurban legénykedtek, visz- szatérnek a harczias foglalkozás mellől a békés családi tűzhelyre, ahol azonban nem lehet tudni, nem-e újabb harczászati gyakorlat kezdődik meg, ha egyik-másikának az élményeiről be kell számolni. És itt hagynak bennünket a jászberényiek is, az öles jászkun gyerekek, a kiknek a nóta szerint „nem parancsol senki“ a kiket azonban 28 napig abriktolt mégis a szubordináezió.

S ebben az elegikus hangulatban, amikor színészek is katonák is távoznak körünkből, csak az a prózai vigasz marad, hogy olcsóbb lesz a piacz és talán a gyulai mészárosok szive is meglágyul s a mit a hatóság nem tesz meg hogy szabályozza a marhahús árakat, már majd szabályozzák ők maguktól. Elvégre ők is emberek.

—re.

Színészet.

A mai estén befejeződik a gyulai pótsaison, amelynek mérlegét készítve, el kell ösmernünk, hogy az művészi szempontból messze fölülemelkedett az anyagi eredményen, amely utóbbi is különben — bár az igazgató ezreket ráfizetett — azt a pessimis- tikus várakozást, amit ő neki magához is hozzá kellett fűznie, előnyösen túlszárnyalta. Ha a közönség, — értve alatta a színházba járó részt — mert intelligenseknek számitó egyesek és családokra nézve a színház, akár Krecsányiék, akár Somogyiék, akár Janovicsék játszanak, egyátalán nem képez kultur- szükségletet, mondjuk, ha a színházra nézve egyáltalán számbajöhető közönséget a fősaison ki nem meríti, vagy akkor is, ha nincs a kedélyeket lehangoló óriási szárazság és annak következményét képező mesés drágaság : Janovics színtársulata bizonyára nagyobb bruttó bevételt ér el, aminő az Erkel színkör négy esztendős fenállása óta bármely saisonban volt. így — sajnos — csupán erkölcsi sikerről tehetünk tanúbizonyságot, amely erkölcsi siker bizonyára még teljesebb lett volna, ha a szegedi szinházválság

folytán a társulat két értékes drámai színésze : Bihari s László, mondhatni az egész idő alatt távol nincsenek, ami miatt nem volt kellő ökonómia az énekes és drámai esték között: az operettek nagy túlsúlyba jutottak utóbbiak fölött.

A szegedi szinházválságról szólva, igaz örömünket és szerencsekivánatunkat nyilvánítjuk, hogy bár heves küzdelem árán, a színház további hat esztendőre is Janovicsé lön. Ezen körülmény nagy erkölcsi elégtétel Janovicsnak; az a rajongó szeretet pedig valósággal megható, amelyel tagjai 0*2 tatlanul viseltetnek iránta. Aminő gyásznapjuk volt az a hir, hogy a szegedi tanács Janovicsot megbuktatta, csak müvészlelkektöl tapasztalható, époly kitörő örömmel fogadták a szegedi törvényhatóság pénteki szavazatát, amely, — bár heves küzdelem után, — tekintélyes szótöbbséggel Janovicsnak adta a várost. Talán nem is lesz Janovicsnak színigazgatói pályáján nagyobb dicsősége, értékesebb kincse, mint tagjainak viselkedése s iránta tanúsított érzülete a hetekre, mondhatni az egész gyulai saisonra terjedő krízis alatt. Az érzelmek őszinteségének kétségtelen bizonyítéka, hogy együtt búsultak, szorongtak és a győzelem után örömben törtek ki azok is, akik részint már a jövó hóban, részint tavasszal megválnak Janovicstól és akiket Janovics további szegedi igazgató léte egyénileg nem érdekelt. Erre a hangulatra, erre az összérzületre, erre a szeretetre Janovics méltán büszke lehet.

Mi pedig úgy a magunk, mint a gyulai közönség nevében szívélyes Isten hozzádot mondunk a derék társulatnak ; számos taghoz, ha bár más társulatok keretében és kötelékében, bizonyára lesz még szerencsénk. Az öt hetes működésük nyújtotta igaz műélvezet és dicsőség feledhetlenül meg lesz örökítve színkörünk krónikájában. Jókívánságunk, szeretetünk kiséri őket újra kiküzdött, újra megszerzett régi otthonukba.

Hajdúk hadnagya.

Múlt szombaton harmadszor adták a szezon egyik legérdekesebb darabját a »Hajdúk hadnagyát« az előző napok szerinti szereposztással és sikerrel.

Tündér ünnepély a népkertben.

Amit ígért azt be is váltotta Janovics s a népkertben olyan ősbudavári ünnepélyt rendezett a múlt vasárnap délután, a milyen még valóban nem volt Gyulán, mert a Zilahy által rendezett hasonló ünnepélyt ezzel nem lehet összehasonlítani és a műsorból tényleg nem maradt ki semmi, sőt sok minden történt műsoron kívül is. Közönség is volt szép számmal, daczára a kissé magas belépti dijaknak. Délután 2 órakor kezdődött az ünnepély a katona, czigény és fuvó-zenekarok együttes játékával. Azután voltak a különböző versenyek, a melyeken közreműködött az egész színtársulat. A népszinpadon délután 3 órakor vette kezdetét az előadás s legjobban tetszett a Kiss Mariska magánjelenete, Hetényi tréfás kupléjai, Czakóné szavalata s a Szántó dalai. — A vigszinpadon fél négykor kezdték a játszást. Igen ügyesek voltak a Mészáros Gizi, Mezei Jolán Székely Irén, Miklósi Margits Hetényi Elemér számai.

Igen sok nézője akadt a népszinpadon záradékul bemutatott bikaviadal paródiának s nagy tetszést aratott. Mindkét színpad körül tömegesen állott a közönség s a maga részéről is közreműködött, a mennyiben confetti és szerpentin csatát rendezett.

A színpadokon befejezett előadások után ismét uj látványosság következett. A nagy köröndön volt felállítva a léggömb, a melyet feleresztettek. Úgy a léggömb megtöltése, mint a teleresztése teljesen sikerült. Délután 5 órakor benn a színkörben tarka színpadi előadás tartatott s ezt befejezőleg »Varázs- hegedű« operettét adták elő nagy tetszéssel. Parlagi Kornélia énekelte Antalt, Csatár Matbieux apát, Mezey Jolán Georgettet teljes sikerrel. — Előadás után igen szépen sikerült tűzijátékot rendeztek s este az egész kert fényesen ki volt világítva ve- lenczei színes üveggömbökkel, a melyek valóban ős- budavárává varázsolták a népkertet. Este 8 órakor kezdődött a népbál s tartott a hajnali órákig. A színkörben este az »Orosz Japán háború« ment kis közönség előtt, mert a közönség nagy része kinn konfettizett és szerpentinezett. El is fogyott egy pár mázsa konfetti s az egész népkert azzal van még ma is tele. A szépség verseny eredménye, hogy Székely Irénre, Kiss Mariskára, Mészáros Gizire s Somló Irénkére esett a legtöbb szavazat s a dijat, melyet Székely Irén nyert el az ő ajándékukép Snu- rika kapta meg. Az ünnepély összes bevétele volt 1400 korona.

Vándorlegény.

Az egész hetet betöltő jutalomjátékok sorozatát Leövey Leónak jutalomjátéka kezdette meg, a ki a szép zenéjü »Vándorlegény« czimü szerepét választotta jutalomestélyén való szerepül. A színházlátogatás általános pangásán kívül jórészt a jutalomjáték meglepetésszerü, előre nem hirdetett kitűzésének tudjuk be, hogy a társaság ezen kitűnő erősségének és közönségünk által is igen kedvelt művészének jutalomjátéka csaknem üres ház előtt folyt ie. Bár a nehány jelenlevő méltán zokon vette, de azért nem csodálhatjuk, hogy a darabot ily körülmények között alaposan összerántották és az előadást gyorsirási stílusban mutatták be. A szereplők közül Leövey Staubingerje mindezek daczára kedves és értékes alakítás volt és játékával sok tapsot érdemelt ki. Pompásan adta elő énekszámait Székely Irén (Okuli) is, szép sikerrel adták a herczegi párt Mezey Mihály és Parlagi Kornélia. Csatár (Csepü), L. Ár- pássy Kata (Oleander), Hetényi (Nikker) és Radó Anna (Libuska) is képességük legjavát adták volna, ha a nagy sietség, melyei az egész ensemble az üres ház elől szabadulni igyekezett, ebben nem akadályozza őket.

Szegény Jonathán.

A társulat szép reményekre jogosító, fiatal koloraturájának, Mezey Jolánnak első jutalomjátékául Milöckernek ezt a bájos melodiáju, nálunk rég nem látott operettjét vették elő, a czimszerepben Nógrádival, akinek daliás alakját mindig szívesen látjuk ugyan a színpadon, de ezúttal jobban szerettünk volna több énekkészültséggel biró szereplőt látni helyette. Ellenben bőséges alkalmunk nyílt gyönyörködni a darab szép áriái folytán, a Székely Irén (Hariett) és a Mezey (Wandergold), a maga nemében mindkettőnek páratlan szép hangjaikban. Fejlődő, reményekre jogosító hangját, annak szépen iskolázottságát kedvesen érvényesítette a két szép csokorral és lelkes tapsokkal jutalmazott Mezey Jolán, ki játékában is kedves, könnyed és megnyerő volt. Leövey (Qinkló). K. krpássy (Big). A derült elemet képviselték nagy sikerrel. A kar és zenekar ezúttal is excellált.

Lotti ezredesei.

A Lotti ezredesei Zilahynál Rózsa Lilivel és Sar- kadival olyan kedvező benyomásokat tettek, hogy azokat még azóta egy Lotti előadásnak sem sikerült velünk elfeledtetni. Janovicséknak talán legkevésbé, mert rosszabb szereposztásban még egyik társulat sem adta, mint épen Janovics. A két alezredes, Leövey és Hetényi (akinek ez jutalomjátéka lett volna), — talán a legjobbak voltak az eddig e szerepben látottak között, de a darab sorsa nem ezeken fordul meg, hanem a második felvonás végi színházi próbán, amelynek főszerepét Patakira bízni érthetetlen választás a szerepek kiosztása alkalmából, mert amilyen jó volt például Pataki a »Dada« rendőrjének, éppen úgy nem való ebbe a szerepbe. S hogy a Rózsa Lili gracziőz, minden mozdulatában plasztikus tánczainak Parlayhy Kornélia nyomába sem léphet, ezzel még nem is mondtunk sokat. Énekben mindenesetre Parlaghyé a dicsőség, de ebben a pompás fregoliadában egyéb is kell, amit Rózsa Lili óta nem tudunk megtalálni ebben a darabban. A raját érdekesen, eredetien játszotta meg Czakó.

Üdvöske.

Egyik feledhetetlen kedves estéje lesz a Janovics szezonnak a csütörtöki előadás, a mikor a régi operettek egyik gyöngyét az Audran gyönyörű zenéjü »Üdvöské“-jét adták a gyulai közönség müér- tését dicsérő csaknem telt ház előtt. Akik még nem látták ezt a darabot (pedig az uj generáczió tagjai közül kevesen mondhatják az ellenkezőt) valóságos premierként élvezték azt az üde, hamisítatlan és romlatlan operette levegőt, mely a színpadról felénk áradt. Ilyennek kell lenni egy igazán jól megkonstruált operettnek, ezek a hamisítatlan operette alakok, operett helyzetek, operett fejedelmek és herczegek, akiknek nincs szükségük a cake-walke idegizgató groteskségére, hanem természetes jóizü fonáksággal hatnak minden raffinéria nélkül a természetességükkel. Igazi vérbeli operette jelenet például, mikor Bettina lekapja az operett fejedelem fejéről a koronát és hozzávágja Fiamettához. S a zenéjéről mit is szóljunk. A sok lopott, plagizált operett-remmiscentia annyira elrontotta már a fülünket, hogy alig hisz- szük el, hogy ezek az áriák, melódiák mind eredetiek, persze mert már ismerjük őket a későbbi operettekből. Szegény Üdvöske, mennyit ránczigáltak, huzgáltak a muzsikájából az uj operette-irók ! — Az előadás maga élvezetes, kedves volt. Székely Irén, akinek jutalomjátéka volt és akit szűnni nem akaró lelkes tapsokkal, virágokkal ünnepelt a közönség, excellált gyönyörű hangjával s a duettekben partnere Nógrádi is megállta helyét. Az ő baritonja különben rendkívül kellemes és erős hang lenne, ha bátrabban merné neki ereszteni énekközben is, nemcsak into- náláskor. Pazar alak volt Leövey — Lorán fejedelem komikus szerepét a leghálásabban kiaknázván s mel-