Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-09-11 / 37. szám
1904. szeptember 11. BÉKÉS 7 meggyógyult Hettyei Arankát lelkes tapsokkal fogadta s ő játszotta a czimszarepet művészi sikerrel. Voltak olyan jelenetei, amelyekkel valósággal elbűvölte a hallgatóságot, igy a harmadik felvonásból, amikor Ipanoff a gyilkosság előzményeit és okait elmondja neki, arczjátéka, mozdulatai olyan kiválóak, olyan plasztikusak, olyan tökéletesek voltak, hogy ezekben a leghirnevesebb művésznők sem múlják fölül. Művészi szempontból egyenrangú s értékű volt Kis» Irén, ki Olga vidéki színpadokon elmosódó alakját játszotta tökélylyel, zajos tapsokra ragadva a közönséget. Szemrevaló kedves alakítása volt Dimitri Mészáros Gizának, elegánsan oldotta meg László Gyula, a sajnálatunkra keveset játszó kiváló színművész, Sirieux szerepét. Janovics Jenő Ipanoffja nem volt ugyan mindenben kielégítő, mert nem volt egyenletes, az epedő szerelmes hangjai például teljesen elmosódtak, sokkal jobb volt az erős drámai kitörésekben, noha ezekben több mérsékletet, nagyobb hangökonomiát tanúsíthatott volna, mindezt azonban leszámítva, Ipanoffja hasonlithatlanul akczeptálisabb volt a Klenovicsénál, ami nem színészi hivatottságá- nak, nem tehetségének, hanem — és ezt Janovics érdemének tudjuk be — kiváló intelligencziájának dicséretre méltó eredménye. Az összelőadást, annak hatását és sikerét mérlegelve, Fedora a saison egyik legkimagaslóbb estélye volt, ami visszatérve reájuk, -első sorban Hettyei és Kiss Irén érdeme, akik szerepkörükben páratlanok a vidéki színészet kötelékében. Hajdúk hadnagya. Szerdán és Csütörtökön a Magyar Színház nagy sikerű újdonsága Rajna Ferencz és Czobor Károly magyar tárgyú operettje : a Hajdúk hadnagya csinált telt házat a színkörben. Úgy a darab, mint az előadás megérdemelték az érdeklődést, mert mindkettőnek része volt abba az általános tetszésben, a melylyel közönségünk az uj darabot fogadta. Ki kell emelnünk első sorban a darab fényes kiállítását, a tetszetős uj díszleteket, a melyeket az igazgatóság a darabhoz készíttetett és a melyek közül különösen az első és harmadik felvonásbeli várdiszlet igazán szépek. Igen jó volt az előadás is. A czimszerepben Szánthó Gáspár (Boronay) megfelelően játszott és igen szépen énekelt. Az „egy szép szempár“ refrainü bucsudalát, valamint az „Édes anyám“ kezdetű népdalát többször meg kellett ismételnie. Játékában és énekében ismét ki- fünő volt Székely Irén (Scherffenberg Jadwiga grófnő), mig a kis Mezey Jolánka (Gastor de Jaucourt) pon- pásan kedves játékával és tiszta csengő énekével egyik főrészese az est sikerének. Mindkettőjüket sokszor ismétlődő zajos tapssal tüntette ki a publikum. Kitűnő volt Szépiczig szerepében Leövey Leó, a ki az első felvonásbeli belépő dalát nem győzte ismételni. Parlaghy Cornélia (Barbarina), Hetényi (Hájas) és Nógrádi (Blanchefort) játszottak még teljes sikerrel nagyobb szerepeket a darabban, a mely a saison egyik legsikerültebbjének mondható. Ez indította az igazgatóságot arra, hogy a darabot tegnap este műsorváltozással harmadszor is színre hozassa. Az arany paraszt leánya. Szerettük volva kéziratban olvasni a darabot, mert Karaszy Ödön erős irói képességének ismeretében megvagyunk győződve arról, hogy igy kedvezőbb kritikát irhattunk volna róla. A péntek esti premier után azonban nem lehetett alkalmunk, hogy a darab előnyeit megismerjük. A mérsékelt sikernek okát úgy magában a darabban, mint a nem kellőkép előkészített gyenge előadásban találjuk. A darabnak főhibája, hogy nincs hatásosan jelenetezve, cselekményének fejlődése ellapul és hatástalanul követik egymást a jelenetek. Az előadás pedig éppen nem volt arra alkalmas, hogy emelje az érdeklődést és sikert. A darab tárgya a következő : Az arany paraszt (Pataky) egyetlen leányát Klárit (Székely Irén) úrhoz szeretné férjhez adni. Ezt az urat meg is találja a betörőből iparossá, majd szoczialista lap- szerkesztővé vedlett Tamás Tamásban (Hetényi) Klári azonban apjának derék bojtárját Molnár Ferkót (Szántó) szereti. A vagyonára büszke apa, a mikor ezt megtudja elűzi leányát a háztól. Klárika anyja (Csókáné), valamint testvére Bandi (Czakó) a ki pesti ügyvéd és ennek felesége (Mészáros Gizella) azonban a leány pártján vannak. Bandi felismeri Tamásban a betörőt és ennek volt betörő társa Tischler (Parlagi) segélyével, valamint Döme mindenes (Leővey) segítségével leleplezi őt és mindkét jó madarat elfogatja. A család reábeszélésére a leánya elvesztése folytán amúgy is megtört apa megbánja tettét és keresteti az elbujdosottakat. Ezek egy pusztára vonultak ki és készülnek a házasságra. Itt azonban Ferkó uj gazdája a báró (László) a szép Klára körül akar legyeskedni, de a mikor már hevesen ostromolja, a Klára segélykiáltására haza siető Ferkó és az őket épen feltaláló Döme megmentik őt. Döme biztatására a két szerelmes visszatér a szülői házhoz, ahol természetesen megbocsátás és öröm fogadja őket és minden jóra fordul. — A szereplők közül Székely Irén ügyes alakítását és szép énekét, valamint Hetényi idegen szavakat össze-vissza keverő választékos beszédét kell dicsérőleg kiemelnünk. A többiek alakítása is megfelelő lett volna, ha kellő előkészülettel adják a darabot, de a szerep nem tudás sokszor kínos perczeket okozott és általában oly vontatottá tette az előadást, hogy e miatt magáról a darabról részletesebb kritikát nem lehet mondanunk. A darabhoz Székely Sándor, Major Simon és Kovalszky Róbert Írtak csinos dalokat. A felvonások végén a szerzőt ismételten a lámpák elé szóllitotía a feltűnően kicsiny számban megjelent közönség. Ős-Budavári ünnepély. Ma délután 2 órakor kezdődik az a nagyszabású ünnepély a népkertben, a melyre az egész színtársulat már hetek óta készül. A hirdetett műsorból semmi sem marad ki, szóval nem úgy lesz, mint Zilahy idejében, hogy oda csőditik az embereket s kiszúrják a szemüket holmi csepürágó mutatványokkal. Művészi értékű előadások fognak tartatni két helyen felállított nyílt színpadokon s a társulat legjelesebb tagjai fognak fellépni. Székely Irén énekel népdalokat az ő csalogány hangjával csalogatva oda a közönséget. Szántó Gáspár szintén népdalokat énekel, Mészáros Gizi és Kiss Mariska magán jeleneteket adnak elő. Nógrádi, füty kuplézik, Pataky szaval, Hetényi mókázik Mezey Péter a Gulyás Miska és Káposzta Sára szomorú vig históriáját fogja előadni. Miklósy s Hetényi tréfás párjelenetet s kék-vokot mutatnak be. Mezey Jolán szintén tréfás dalokat énekel. — Ezenkívül lesz három zenekar: czigány-, katona- és fuvózene. Versenyek lesznek, köztük szépségverseny, értékes aranygyűrű ajándékkal összekötve. — Nagy »bikaviadal«, és léghajók feleresztése. Confetti dobálás. Este 7 órakor nagyszabású tűzijáték. S végül nagy nép-bál s táncz reggelig. S mindez csekély 80 fillérért (Dobaynál váltva a jegyet), illetve 1 koronáért. — A kertbe szóló belépti-jegy mindenhová érvényes, sehol külön dijat nem szednek, még a tánczmulatságon sem. A színkörben délután szintén lesz előadás, igen érdekes műsorral, amelyet a »Varázshegedü« egy felvonásos operette fejez be. Erre az előadásra minden földszinti ülőhely 40 fillér, karzati ülőhely 20 fillér s állóhely 10 fillér. Este pedig a rendes helyárak mellett az »orosz-japán háború«, nagy látványosság kerül színre. Kedvezőtlen idő esetén a tündér-ünnepély a következő vasárnap tartatik meg. Tarka képek. Fő eledel a hús, a legfőbb ideje tehát, hogy én is a mészárosokról Írjak. »Olcsó húsnak hig a leve«, — mondja a példaszó és mondják a mészárosok. Csakhogy nem oda Buda, kedves mészáros polgártársaim, hol vagyon az megírva, hogy a mészáros olyan perczentre dolgozzék, mint a patikárius vagy ezukrász. A hús az közvagyon, törvény gondoskodik róla, hogy mindenki egyformán hozzá juthasson s kötelessége is az illetékes iparhatóságnak intézkedni, hogy a marhahús ára időnként szabályoztassék. Mert olyan árak mellett, mint a milyenek most vannak, szegény ember nem ehet marhahúst, holott a mészáros urak féláron veszik a marhát épen a takarmány hiány miatt. A marhahús árának nem feljebb, mint ahogy Gyulán történik, hanem lejebb kell mennie, még pedig jóval, mert az disznóság lenne, ha a mészárosok éppen most, amikor minden más egyéb olyan drága, kartelt kötnének s azt mondanák, nohát a hús is legyen drága, a kinek nem telik az ne egyen, az koplaljon. A mészárosok közül egyedül Mészáros Gizikére nem haragszom, az ő isteni művészete elfeledteti velünk a drágaságot s hosszúságúnk műélvezetbe csap át. A múlt vasárnap a »Márika elmén« darabban csillogtatta legjobban művészi tehetségét, saját vallomása szerint ő maga is együtt sirt a sirókkal. Mégis akadtak egyesek, a kik nagyképüsködtek, hogy az ilyen rikatós történet nem való színpadra, hanem kinpadra. Ezeknek csak azt mondom, hogy ne ka- czagtassák ki magukat s ne akarjanak kaczagva haladni az élet rögös pályáján, mert bizony bizony néha jó sírni is. Egy olyan idillikus történet, mint a »Márika elmén« czimü darab, mely minden embernek a lelke mélyéig hat, legfelebb azoknak nem való színpadra, a kik nem értik s a kik a pálinka szülte beteges kór ábrázolását vélik felfedezni az iró intencziójában. Pedig az iró nem mütő, hanem poéta s a ki szereti a poézist s hála Isten még vagyunk sokan, akik sírva, de mégis élvezvé néztük végig Márika haldoklását. És a költői haldoklás szép, az nem anatómia hanem poezis. Erre vall — a természet haldoklása is az ősz — a mit oly sok költő megénekelt. Igaz, hogy vannak, kik azt hiszik magukról, hogy ők is irók és költők (magamra a világért sem gondolok) a kiknek irományaitól és költeményeitől azonban tényleg kaczagva haladunk, ha ugyan elolvassuk egyáltalában és ha még van valamelyes órteménye is az elolvasott szavaknak. A »Békés“-be pakolt sajt és szalámi ám mindig többet ér az ilyen olcsó olvasmányoknál. De legtöbbet fog érni a mai nagy ős-budavári ünnepély, melyet a Janovics társulata rendez délután 2 órától kezdve a Göndöcs népkertben. Czakó Gyula a társulat ambicziózus tagja már hetek óta fáradozik az ünnepély rendezésén, a mely- fényes és impozáns lesz. A részletes programm sok látni és hallani valót igér s miután Janovics még mindig beváltotta azt, a mit ígért senki sem kételkedhetik, hogy mindazt nem fogja látni és hallani a mik a plakátokon felvannak sorolva. Sőt sokkal többet és sokkal szebbet fog látni, mint bárki is képzeli. A népkertben tehát ma pezsgő élet lesz s a Székely — pavillonban Székely Irén fogja a pezsgőt kínálni a gyöngyöző isteni nedűt, a miből mindenki szürcsölhet egy pohárral egy koronáért. A »bikaviadal paródiát« a rendező felkérésére helybeli nőtlen és nősülni nem akaró urak fogják bemutatni. Ezen kívül igen érdekes lesz a menazsé- ria, teljesen helyi állatokból összeválogatva. Kár hogy elment a honvédzenekar, hogy nem csak a pesti Ős-Budában, hanem nálunk is játszott volna. Sok bámulója akadt itt is a Bahó elegáns dirigálásának s »egy kék szempárának«. Ám a végzet s a katonai beosztás úgy hozta magával, hogy négy ezrednek legyen egy zenekara s igy a többi ezred is hallani akarja az automata cseh-zenészt s a többi sikerültebbnél sikerültebb zeneszámokat. Az öreg Fischl tata volt a legjobban megakadva — a honvédzenekarral, mert először is a kert helyiségét ki kellett bővíteni (máskor nagyon is bő) s másodszor annyi vendéget csalt a »Komlóba« a katonazene, hogy nem lehetett helyet kapni. Ez se történt meg Gyulán ember emlékezet óta. Fischl tatának izzadt is a homloka s kijelentette, hogy még egy ilyen telt kert s ő megyen egyenesen a bolondok házába. Ne féljen Fischl tata, nem kell oda mennie, nem lesz ez mindig igy, sőt tán egyáltalán nem is lesz többet igy, mert több nap, mint kolbász. E hó 20-ikáig azonban még lesz egy kis élénkség Gyulán, a mig itt lesznek a színészek és a tartalékos katonák. Janovics társulatát mindjobban megszeretik a gyulaiak, úgy hogy ha itt maradna állandóan, végtére megérnénk, hogy mind többen és többen járnának színházba. A »Hajdúk hadnagya« két telt házat csinált s bizonyára fog csinálni még harmadikat is. De meg is érdemli, hogy kétszer-há- romszor is megnézzük, oly szép és kitűnő darab. Megérkeztek a jászberényi hadnagyok is a jászberényi egész zászlóaljjal s tisztikarral és most több mint 100 honvéd tisztünk van, mind kiváló magyarok, a kiknél a hazafias szellem erősen ki van fejlődve. S ha nem igy lenne, ha azt mondaná valaki, hogy
