Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-08-21 / 34. szám
XXXVI. évfolyam. 34-ik szám. Gyula, 1904. augusztus 20. Előfizetési árak: Egész évre ... _______ 10 K — f Fél évre ........................... 5 K — f Év negyedre ... 2 K 50 f Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: Dr. BODOKY ZOLTÁN. TÁRSADALMI ES KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Felelős szerkesztő: KÓHN DÁVID. Szent István király. „Az ősök emlékénél megszentesül a szív, Nagy és dicső tetteik, dicső tettekre hív!“ Azt mondják: a magyar ősi dicsó'ségéről álmodozó, fényes nemzeti múltján csüggő, őseiért rajongó nép. Ezer éves történelmünknek egyik ilyen dicsőséges, bámulatos alakja Szt. István király, a gondviselésszerü férfiú, a magyar nemzet első koronás királya, kinek emlékét minden igaz magyar ember hazafias és áhitatos kegyelettel kell, hogy tisztelje, becsülje. Ő a királyok mintaképe: ő szent, ő bölcs törvényhozó, ő országának vitéz gyarapítója, hazájának leglángolóbban szerető fia, ő a független királyságnak, nemzeti létünk, művelődésünknek, alkotmányunknak a megteremtője ! »Egy erős Istenség őrzi gondosan a magyar nemzetet« — mondja Petőfi — s „nézzetek bele a történet könyvébe, mindenütt meglátni vezér nyomdokát, mint a folyóvizén át a nap képe, áthúzódik rajta óriás hid gyanánt.“ — Nemrég múlt ezer esztendeje annak, hogy Isten szelleme a har- czias, szilaj magyar népet a messze keletnek tájairól elvezette ide a keresztény Európa kellő közepébe, ide a bérczkoszoruzta déli- bábos rónaságra. S Árpád drága vér áron megszerző a magyar számára e hont, hogy innét, mint az Isten büntető igazságosságának sújtó vesszeje, földet rázó viharként száguldja be egész Európát és fényesitse meg a tőle elpártolt népeket. Mikor e véres szerepének a harczedzett magyar eleget tett, az Isten nem dobta el magától a büntető vesszőt, hanem átváltoztatta azt hitvédő karddá. Az Isten lelke ugyanis megihleté a nagy és hős vezérek nagy unokájának szivét s az megismervén gondviselésszerü hivatását, hogy a magyart megmentse a biztos enyészettől, keresztet ragad, apostollá lesz s az ő apostoli buzgalmának nagyszerű eredménye lett, hogy az öldöklő angyal, a magyar a kereszt- kutból mint hitvédő emelkedett ki. A megtért magyar nép a nyűgöt s kelet között határőrré lett, hogy érczkeblóvel felfogja a keleti barbár csordáknak ostromát. Szt. István e magasztos munkájának köszönhető az, hogy az óriási változások és átalakulások között a magyart ott találjuk az élő nép-családok sorában; ennek eredménye az, hogy a nép- emésztő harezok napjaiban a magyar bele nem bukott abba a sírba, hol népek és országok enyésztek el ! Csak rövid idő és kilencz száz éve volt annak, hogy Szt. István bölcsessége megalapította a független magyar nemzeti királyságot az által, hogy nem lett hűbéresévé a német császárnak, hanem a magyar királyság kegyeletes szent szimbólumát: a koronát a római pápától kérte, ki „a népeket nem tekinti szolgáiul, de gyermekei gyanánt öleli magához !“ Bölcs törvényei és intézkedései által megvetette alapját a magyar alkotmánynak, a magyar államnak és művelődésnek. Minden dicsőség és valódi szabadság, melyet még bírunk, az ő öröksége és romjaikban is az ő vallásosságára, hazaszeretetére, erényeinek éltető szellemére emlékeztetnek és figyelmeztetnek minket késő unokákat, hogy minden alkotmány s minden ország addig állhat fenn, amíg él benne a szellem, amely azt létrehozta. Ez a szellem pedig a hitbuzgóság és hazaszeretet, a magyarnak Szent Istvántól öröklött »ősi erénye.« A haza jóléte, rendezett volta, polgárainak önfeláldozó szelleme, a törvények iránti tisztelet, a koronás főhöz ragaszkodó hűség, harczi erősség, a magyar nemeslelküség és egyenesség mind a vallásosság és hazaszeretet firigyéből keltek ki. S akkor volt nagy a magyar, kilenczszáz esztendőnek tanúsága szerint, mikor e kettő élt a magyar nemzet szivében s ha valamelyik kihalóban volt, olyankor megdördültek honunk vérözönbe fulladó nemzedékei fölött a bosszús egeknek villámai, akkor elboriták hazánkat a balsors hullámai! „Minden népnek, minden országnak meg van a maga fénykora, mikor a hatalom és dicsö'ség polczára emelkedik : és hanyatlani kezd, midő az ősi erények kihaltával a megvesztegetett s magát lejárta nép saját világossága szövétnekét kiaszott kezével nem bírja többé fent lobogtatni“, mondja egy a nemzetek történetét pontosan ismerő tudós. Oh bár ezt soha se lehetne elmondani a magyarról! „Él még nemzetem Istene !“ és éltet a remény, mert nem lehet, nem szabad, hogy végkép kivesszen az ősök s az ősi erények iránti kegyelet; éltet a remény, hogy lesz érzéke a nemzetnek az igazán nagy eszmék iránt; s eljön az a jobb kor, amelyben a serdülő nemzedék nem fog elhaladni elfogultság- lói szánó mo8olylyal múltúnk legszebb, legdicsőbb emlékei mellett, hanem hazája jövendő fennállásának, boldogulásának alapját és biztosítékait ugyanazon erőforrásokban fogja keresni és megtalálni, melyekből élete, fejlődése, virágzása kelt ki ! Ma, nemzeti ünnepünkön, fent az ország szivében, Budának annyi honfivór áztatta ősi várában diadalmas, áhitatos körmenetben kegyelettel hordozzák körül Szent Istvánnak T ÉkR C a Él a mi Istenünk. A rég letűnt múltba visszaszáll a lelkem, Azt a tiszta napot kutatom, keresem, Amely hajdan fénylett, Amikor még nem volt távoli idegen : Szeretet, hit, remény a hálás szivekben, S felzendült az ének .... Már ma lépten-nyomon a megtévedt elme Rabigába görnyed, bilincsbe van verve, S ég felé nem törhet . . . Miképen a túzok ólmos eső után, Repülni nem képes az alföldi pusztán, Oly rabja a rögnek .... Midőn elfáradva, pihenésre vágyom, Mint harmatosepp gyöngye fűszálon, virágon, Azon veszem észre: A százados büszke cserfa ékes lombja Nem adhat hűs árnyat, letiporva porba. S nincs a szívnek vértje .... Mozdulnak a hantok.... Megnyílnak a sírok Tündérkép tárul fel .... mozdulni sem bírok Az áhitat megszáll.... Hitvallók, vértanuk, hűségben erősek, Szellemszárnyra kelnek, sirjokból feljőnek .... Hiszem : hajnal lesz már I .... Mert a kételkedés, hitetlenség éjjé Nem örokketartó, a nap bíborfénye Elűzi homályát.... Lesz még feltámadás ébredő lelkekben, A mikor a bűnös megtér, lél, megrebben, Várja boldogságát.... „Ne félj kicsiny sereg!“ veled van az Isten, Hogy Scylla Charybdis közül kiregitsen A kies révpartra .... „Kik az Urban bíznak, meg nem szégyenülnek,“ Mennyországba jutnak, kik csendesen tűrnek!.... Nagy az Ur hatalma!.... Hűs csermelyt ölelő völgy s sziklás bérezorom, Megrendülhet mindez s egygyé lesz egykoron, Ég s föld összedőlhet .... De a ki cselekszi Isten akaratját, Örömmel üdvözli feltámadás napját Jobbján Teremtőnknek .... Csapkodhat a hullám, tombolhat a vihar, Megvívjuk harezunkat pokol fajzatival, S meglesz győzedelmünk .... Mikor felhők közül a nap előragyog, Fénye és melege annál szebb és nagyobb .... Él a mi Istenünk ! .... Dombi Lajos. A miídarab. Irta : Csehov Antal. Az orosz eredetiből fordította: Zsatkovics Antal. A hóna alatt szorongatva valamit, ami a „Berzseveja Vjedomoszti“ 220. számába volt begöngyölve, Szmirnov Szása, anyjának egyetlen fia, savanyu arezot vágott és bement a doktor Koselykov dolgozó szobájába. — Ah, kedves fiatal ur! fogadta az orvos. — Nos, hogy érezzük magunkat ? Mi jót hozott ? Szása egyet rándított a szemével, a szivére tette a kezét és megindult hangon mondotta: — Tiszteltette Önt Nikolajevics Iván, a marna és köszönetét küldte ... Én egyetlen fia vagyok az anyámnak :s ön megmentette az életemet . . , kigyógyitott egy veszélyes betegségSirolin A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: 9 tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolitja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 kor.-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva. F. Hoffmann-La Roche & Co vegyészeti gyár Basel (Svájcz) 244 7—52 Lapunk mai száma S oldal.
