Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-08-07 / 32. szám
1904. augusztus 7. BÉKÉS 3 1892 évi augusztus hó 28-án népes értekezlet fogadta el a bizottság indítványát. A város képviselőtestülete augusztus hó 31-én határozatilag kimondta, hogy mindent, amivel bármi néven és czimen a polgári iskola fenntartásához járul, a létesitendő r. kath. gimnázium javára áldozza. A gimnázium ügyének előmozdítására 12 tagú bizottságot küldött ki a képviselőtestület. A képviselőtestület határozatának méltó folytatása volt a határtalan áldozatkészség, melyet Gyula lakosai vallási és társadalmi külömbség nélkül tanúsítottak. Rövid időn belül 50.000 koronát ajánlottak fel és legnagyobb részt tényleg össze is hozták az oktatás és nevelés építendő templomára. A buzgó bizottság szeptember hó ll-én az egyházmegye bíboros főpásztorának magas és hathatós támogatását kérte ki. Az egyházmegyéjének vallási és kulturális érdekeit szivén viselő főpap a legmesszebb menő támogatását Ígérte. A tizenkettős bizottság szorgalmasan munkálkodik. Október hó 3-án, előmunkálatképen, terv és költségvetés készítését s tanerők végett az ország tanitó-rendjeinek megkeresését határozza el. Kohn Dávid, a bizottság jegyzője, a létesitendő gimnáziumra való tekintettel Gyula és a vidék, sőt a szomszéd megyék népességi adatainak tanulmányozására és földolgozására vállalkozott. Bölcs körültekintés és előrelátás volt ez. Az 1899. október hó 30-án tartott informativ jellegű értekezlet nagy hasznát vette. Általában nagy elismerés illeti meg Kohn ügybuzgalmát és értékes tevékenységét, mit a bizottságban, tárgyalásoknál s a »Békés« hasábjain kifejtett. Deczember hó 5-én számoltak be a küldöttségek eljárásuk eredményéről. A tanitó-rendek maguk is világi tanerőkre szorulnak. A bizottság tapasztalatait memorandumba foglalta s abban kérte az egyházmegye bíboros főpásztorát, hogy ő vegye kezébe s bölcsességével ő járjon el az alkalmazandó tanerők kérdésében. A tanárok kérdése, vagyis inkább kérdéses volta miatt a lelkes buzgalommal felkarolt gimnáziumi ügy, legalább látszólag, éveken át szinte szünetelt. A város érdemes polgármestere évi jelentésében mindig melegen szól a gimnáziumról, annak létesítését a város első és elsőrendű ügyének nevezi. Az idő haladt, de a gimnázium ügye szintén megakadt. Mindenki érezte, szinte ideges türelmetlenséggel sürgette, a város közszükségletének tartotta, hogy a tanítás és nevelés ügyében az 1892-diki határozatot valóra kell váltani. 1897-ben szó volt a polgári iskosa államosításáról. De eltekintve a városra nehezedő ez újabb tehertől, ez távolról se vezetett volna a kívánt czélhoz. Hisz az 1897. május hó 3-dikán tartott iskolaszéki ülésben Abafi János, a polgári iskola érdemes igazgatója bebizonyította, hogy Gyulán a polgári iskolának nincs talaja, nincs hivatása; hogy növendékei vagy abba hagyják tanulmányaikat, vagy gimnáziumba mennek. E nagy tudással és körültekintéssel összeállított emlékirat is azt bizonyította, hogy Gyulának igen nagy szüksége van a gimnáziumra. Sajátszerü, hogy a közoktatásügyi kormány abban az időben még nem volt meggyőződve a gyulai gimnázium szükséges voltáról. 26836/1898. sz. leiratában a polgári iskolának gimnáziummá való átalakítását kizárólag helyi érdeknek nerezi. Utal a vármegye területén már meglevő három gimnáziumra. »Ily körülmények közt elérkezik-e az ideje annak, hogy Békés-Gyulán, kizárólag helyi érdekből, egy negyedik gimnázium állítassák fel, a közoktatásügyi kormány szempontjából mindenesetre bővebb megfontolást igénylő kérdés.« Ám az igaz alapokon nyugvó meggyőződés erejét meg nem ingatta, a lelkesedés hevét nem csillapíthatta a kormány leirata. 1899-ben történt, hogy a tanügyi költségvetés tárgyalásakor Wlassics közoktatásügyi miniszter úgy nyilatkozott, hogy a gimnáziumok száma absolute nagy, de relative : territoriális elhelyezés dolgában kevés. Megyeszékhelyeken, nemzetiséglakta vidékeken uj tanintézetek kívánatosak, sőt szükségesek. A tevékeny, minden kedvező jelenséget észre- vevő és értékesítő tényezők, a jelzett alapon, újait erővel karolják fel a gimnázium ügyét. Hisz Gyula vármegyei székhely. Keletre, délre végvára a magyarságnak. Ezeken kívül valóságos politikai, nemzetiségi, társadalmi közgazdasági első sorban pedig kulturális érdekszükséglet a Gyulán létesitendő gimnázium. Ekkor vette kezébe az intézet létesitésének ügyét dr. Lukács György, a vármegye főispánja. Az eredmény mutatja, hogy a gimnázium ügye jó kezekbe került. Meggyőződésem, hogy a gyulai gimnázium létesülésének érdeme másod sorban dr. Lukács György főispáné. Az ő tapintatos, fáradhatatlan tevékenysége nélkül, a meglevő anyagi föltétetek daczára, a gimnázium létesítése messze, bizonytalan időkre lett volna eltolva. Az ügy most már szinte gyors tempóban haladt. 1899. julius hó 14-én tisztelgett Gyula illusztris küldöttsége a főispán vezetése mellett Wlassics miniszternél. A kormány eddig a határszéli vidékeket erősit- gette kulturális intézetekkel: itt az ideje, hogy a magyarság szivéből kerüljenek ki a vezető elemek. Ily kulturális forrás legyen a létesítendő gyulai gimníí /in m Ez volt a veleje Lukács főispán beszédének. A miniszter válasza a minisztertanács megállapodását hangsúlyozta, hogy első sorban megyeszékhelyeken, nemzetséglakta, vagy környezte vidékeken akar kulturális oktatásokat létesíteni. Gyula ilyen hely. Memorandumot is nyújtott át ugyanakkor az illusztris küldöttség. Nemzeti érdek, művelődési érdek, Gyula város szükséglete és a már eddig hozott áldozatok összege van e memorandumban kiemelte/ Már julius 15-én Nátafalussy Kornél, prémon- trei rendű kanonok, kir. tanácsos, a taükefület kitűnő főigazgatója ígéri, hogy teljesen átlévén hatva a gimnázium szükségességének érzetétől, minden lehetőt el fog követni a nemes ügy czélhozjuttatása érdekében. Mág abban az évben, október hó 30-án megtartották az informativ jellegű, de lényegében és eredményében valóságos alapvető értekezletet. A magas kormány részéről dr. Fináczy Ernő osztálytanácsos, a nagyváradi püspök és a Vinkler-alapitvány képviseletében Fetser Antal kanonok, a Wenckheim grófi család nevében dr. Spett Vincze, Gyula város képviseletében a gimnáziumi bizottság, a hitközség nevében Gróh Ferencz apát-plébános, a vármegye főispánja, Rezey Szilvius kir. tanfelügyelő, Bartha Miklós a város országgyűlési képviselője vettek részt az értekezleten. Először is a Gyulán létesitendő gimnázium szükséges voltát bizonyították be. Dr. Fábry Sándor, a vármegye nagyképzettségü és fáradhatatlan alispánja a létesitendő tanintézetben kulturális hivatást keres és talál; továbbá a közszükséglet kielégítését, a magyar nemzeti felsőség tényezőjét, az állam és közkormányzat hivatásos megnyilatkozását. Ezekhez járul az égető helyi szükséglet : a város lakosai, az előkelő, nagyszámú hivatalnoki kar kénytelenek gyermekeiket költséges idegenbe küldeni; — a polgári iskola talaját veszti, mert a város kulturális igényeit természeténél fogva nem elégíti ki. Dr. Spett kiemeli, hogy a vármegye katholiku- sai méltán számot tarthatnak arra, hogy gyermekeik számára a vármegye t erületén legalább egy középiskola legyen. Rezey a vármegye területén levő 3 protestáns intézet hivatásával és jogosultságával bizonyítja a tervezett intézet hivatását és jogosultságát. A bizonyítékok csak nem vesztik erejőket, ha katholikus intézmény mellett szólaltatjuk meg. Fetser kettőre utal: Gyula a vármegye székhelye és nagyszámú szerényebb sorsú család lakóhelye. Az intelligens osztály gyermekeinél nem keÜoeleynél az ideális lélek fantáziája, Froudenál i végtelenség másik és reálisabb képviselje al- totta meg e tételt, ami már annyiszor emelte nagasra az emberi lelket, a tenger. Minden, tmit angol emberek alkottak, nagyságában az ingói emberek munkájától függ. Tehát nagyobb srő növeli azt. A nagyobb erő kifejtését elősegíti az egyesülés. A minden-angolság eszménye me itt jelenik meg először előttünk az egyesü- és gondolatában : „Imperial Federation.“ Seeley és Froude egyaránt távol állottak ittól, hogy az eszme diadalát kiküzdbessék, de tokát tettek a nemzedék megalkotására, mely \nglia nagyságát beláthatlan időkig biztositotta. \z imperiális Anglia társadalma merőben uj és sgészében ellentéte annak a társadalomnak, nelyről Darwin elméletét felállította, melyet a ipencerismus elénk varázsolt. Hogy az a reális detviszonyok folytán természetileg fejlődő kö- ;össég s épen mert közösség, benne az egyéni tiválóságnak alapja nincsen. Spencer a közösség is az illuzórikus demokráczia érdekében kizárta ibból az istenség gondolatát és a nagy ember sl vét. Az imperialisms, mint hatalmi eszme csak i tekintély kapcsolatában jelenhetik meg és en- lek a társadalomban a hit és a nagy emberek tépezik természetes alapját. Az előbbi téren íidd Benjámin és A. J. Balfour, az utóbbiban AT. H. Mallock állították fel a spencerismus kri- ikáját. Kidd és Balfour rendszere is csak át- neneti. Alapjában ellenségei az elvnek, mely a társadalomban csak a közösséget és csak a természeti fejlődést látja, de mivel a vallást a társadalmi organizmus félé emelik, ál-spenceristák ; az ultra-rationáüsnak nevezett hit azonban egyiknél sem formálódik tisztán azon nagy ethi- kai egységek körül, melyeket az imperiális törekvések megalkottak. Mallock elve feltételezi a küzdelem olyatén alakulását, melyben a szabadságért küzdők egyetemleges táborával szemben azon kevesek jutnak uralomra, akik ember társaik fölött az ész és jellem, vagy az anyagiak fölötti nagyobb rendelkezés tekintetében is kiváló helyet foglalnak el. Szerinte „a történelmi fejlődést nem a létért, hanem a hatalomért folytatott küzdelem eredményezi.“ Ezzel szentesítette azon egyéni törekvéseket, melyek mindig az emberi nagyság és hatalom ideálját tartották szemük előtt; a teljes demokrácia és a socialistikus rendszerek utópistikus gondolatával szemben az uj, tisztult aristokráciát. Ekként alakult ki az imperiális gondolat Angliában. És tényleg az imperialismus első sorban azon alkotásokban nyilatkozik, melyeket a nagyok munkájaként látunk magunk előtt. Az imperialismusnak nincsenek tudósai; akik a tudás bonczkésével közelednek hozzá, úgy járnak, mint a délibábbal. Az anyag tudása : ez tüntette ki a társadalmat, mely az atomokat vizsgálat alá vette ; az erő hite : ez vezeti a másik társadalmat, mely az egyetemes egység gondolatát egy nagyobb körön belül képviseli. A liberális társadalomban a hatalom esz méje szorítkozott az egyesekre. Kétségtelen, hogy Gordon egyénileg egyike volt a legnagyobb embereknek. De oly időben, mikor az angol társadalom, mint közösség az egyetemes szabadság elvét vallotta magáénak, Gordonnak szabadság adatott egyénileg nagygyá és hatalmassá lenni, de úgy, hogy abban egy nagyobb ethikai egység, a nemzet, a birodalom nem támogatta. Ilyenkor a hatalom eszméje oly minimális, hogy a birodalom végső bástyájának egy szál karddal kezében kellett elesnie. — Az imperiális társadalomban a szabadság eszméje lesz egyéni. A liberális aera általános emberi elveiért nem a közösség, csak egyének szállnak a küzdelemre. A társadalom, mely Angliában él, azóta első sorban is angollá lett. Rhodes egy független nemzettel vette fel a küzdelmet az Imperial Federation érdekében. Szabadság adatott neki egyénileg oly vallást követni, amilyent jónak látott, oly körben élnie, amilyenben akart és azt tüntetni ki barátságával, akit magához méltónak tartott. De angol törekvéseiért az angol társadalom minden rétege harczba indult. A búr háború egész ideje alatt egyszer sem fogott kezébe kardot, de halála után is mindenki tudta, hogy a százezerek fegyvere fölött az ő hite az imperiumban és az ő akarata küzdött látatlanul.
