Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-31 / 31. szám
1904. julius 31. 5 BÉKÉS koszorúját Dutkay Béla polgármester, a gyulai zsidó nőegyletét 1 Vélsz Mór titkár tették le a szoborra. A kö önség még egy ideig tetszéssel szemlélte a szobrot és azután a szép ünnep közvetlen hatása alatt szétoszlott. A szobor. A Göndöcs-népkert középső nagy köröndjének a bejárat felé eső szélén szemben a kert kapujával áll az uj szobor Három méter magas stilszerü gránitkő alapzata, amely a kissebesi gránit-kőbánya aján déka, bronz virágfüzérrel van díszítve, amely között aranybetükkel vésetten ragyog ki a név : Erzsébet A talapzat méreteivel teljes összhangban van a kar- rarai hófehér márványból készült mellszobor, mely Erzsébet királynét legszebb korában ábrázolja, az időből, amikor hazánk sorsára oly nagy jelentőségű áldásos befolyást gyakorolt. A királyné alakját díszes magyar ruha födi, fejét pedig korona ékiti, amelyről gazdag redőzetü fátyol omlik alá A szobor nemcsak szép hatású, hanem művészi szempontból is kiválóan sikerült alkotása Gyula város szü'öttének az ifjú Felek Gyula szobrásznak, aki ezen első müvével nagyra hivatott képességeiről tett tanúságot és akit épen azért mindenfelől elhalmoznak az elismerés jeleivel. Ez elismerésnek kedves megnyilatkozása volt az a jelenet, amikor a koszorúk elhelyezése után a gyulai nők nevében özv. Fábry Mártonná egy fel iratos szalagú díszes virágbokrétát nyújtott át a fiatal művésznek. A szobor hátterét félköralakban ültetett zöld fenyők képezik, amelyek között szépen érvényesül a várost ezen kiválóan ékesítő uj műemlék. * E helyen közöljük, hogy a gyulai nőegylet elnöksége hálás köszönetét nyilvánítja mindazon tagjainak, kik a szoborra elhelyezett koszorú költségeihez adományaikkal hozzájárultak, valamint Nagy Sarolta, Szarvassy Erzsiké és Mariska kisasszonyoknak, akik a koszorúra való gyűjtésben fáradozni szíveskedtek. T a n ii g y> A gyulai r. kath főgimnázium története (Folytatás.) Békésvármegye, nevezetesen Gyula 1566-1695-ig török uralom alatt nyögött. Világos, hogy a török hóditó az iskolákkal nem törődött. A katholikus egyház régi tekintélyének, tévé kenységének és elterjedésének legfeljebb az árnyéka maradt meg. Olykor Ferenczrendü szerzetesek jöttek *) A gyulai róm. kath főgimnázium első értesítőjéből. át Szegedről Gyulára. 1587-ben Nagyváradról egy Szineki Márk nevű jézustársasági atya tartózkodott rövid ideig Gyulán. A virágzó katholikus hitközségek a XVII. században szétoszlottak. A református hitfelekezet volt ekkor legelterjedtebb és legtekintélyesebb Békésvármegyében. Az iskolák addig és ott maradtak fenn, mig a lakosok viszonylagos biztonsága és módja megengedte. A török uralom megszűnte után a népesség gyarapodik, a megye szervezkedik. A gyulai lakosok ez időtájban jobbára reformátusok. A ráczok görögkeleti vallásuak. A katholikus hitközség 1701-ben lett szervezve Gyulán. A török mecsetet alakítják át katholikus templommá. Plébános Szathmáry János ferencz rendű szerzetes lett. 1712-ben magyar családok na gyobb számban telepedtek le Gyulán. Maga a város 1714-ben szervezkedik. A város védőszentjévé ismét a boldogságos Szüzet választják. Harruokern János, ki 1720-ban vette át a gyulai uradalmat, 1724-ben német ajkú telepeseket hozott Gyulára s a régi Körözsön túl, a mai Józsefvárosban helyezte el őket. 1727-től mind magyar, mind a németvárosnak volt katholikus iskolája. Tanítóik a kor szokásához híven, egyúttal kántorok, egyházfiak, sőt a németvárosban jegyző is egyúttal. A magyarváros Petik Ambrus nevű tanítója felsőbb iskolákra is előkészítette a magasabbra törő ifjakat 1745. óta. 1780-ban a kántor vezetése alatt megnyitották a második osztályt. Petik ezt deák iskolának nevezi, „kiből fellyebb való tudományok tanulására nagyobb iskolára kelvén, sokak mind papi méltóságra, mind pediglen világi tisztességekre jutottak.* 1795-ben Verner Jakab kerületi tanfelügyelő sürgetésére, Gyula buzgó plébánosa, Hidassy Jakab (1778—1798) újólag rendezi az iskolaügyet. A németvárosban egy, a magyarvárosban két osztályú iskolát létesít. Ez utóbbinak »második classisában az Ifjú ság a Deák nyelvnek eleiben annyira, amennyire a Litterarum Systema kévánja, elkészíttetvén, onnan a Deák oskolába mindenütt bevetődhessen.« Ide küldhetik a németvárosbeliek .is nagyobbra törő gyermekeiket. E felsőbb classist a magyarváros kántora tanítja. 1806. szeptember havában Vida Imre, a Har- ruckern örökösök plenipotentixrius praefectusa, 10000 forintot hagyományozott a magyarvárosi iskolának. E szép alapítvány szülte Spiegel Ignácz (1799 — 1817), gyulai plébános lelkében a tervet, hogy gimnáziumot létesít Gyulán. . . Nem foglalkozom Egészen más valami Madame Valéry szánakozólag mosolygott rajtunk. — Ah édes uraim ! én többé művészetekkel, érdekel . . . — Micsoda érdekli ? — Nem is merem önöknek elmondani, felelt a szőke szfinx szégyenkezve, — mert tudom, csak kinevetnek vagy megvetnek . . . — Az Istenért mondja! — Nos tudják-e, mivel foglalkozom most ? A gazdasági vegytannal . . . Ö2 ime itt a férjem, értem jött . . . — Madame Valéry nyugodt arcza szerelmesen derült fel. Felkelt, s egy harmincz év körüli vállas fiatal embernek nyújtotta a kezét, ki nagy nehezen törtetett keresztül a frakkos hallgatóságon. A borotvált arczu idegen nagyon szép ember volt, s kiejtése után Ítélve amerikainak látszott. — Ah, ez az a hires amerikai vegyész ! — suttogá valaki mellettem, — ez hát a férje! Magunkra maradva mi irók .és kritikusok, csak álmélkodva néztünk egymásra. És még sokáig beszélgettünk e geniális asszony sok oldalú tehetségének a titka felől. A Pars Monceaun át jöttem hazafelé. Egy Idegen ur haladt oldalamon, kivel véletlenül egyszerre jöttünk le a lépcsőn, s ki nagy művész-kalapját a szemébe csapva, csökönyösen hallgatott már jó ideje mellettem. Egyszerre idegesen elnevette magát s megállt. Ránéztem : torzonborz, de dúlt arczu, szép férfi volt. Ahogy megszólalt, a kiejtéséről azonnal sejtettem, hogy csak orosz vagy lengyel lehet ’ — Nos ? kérdém. —- Igazán nagyszerű I — kaczagott az idegen, — most látom csak, mennyit ér ezeknek a párisi analitikus Íróknak a tudománya! — Miért ? — Ön ugy-e idegen ? Én is. Ön nem tudja az én nevemet, én se az önét. Ön valószínűleg elutazik, én már holnap elmegyek messzire. Hisz csak azért jöttem el erre az estélyre, hogy még egyszer lássam . . . Nos én ismerem a Madame Valéry történetét — én Istenem, valakinek csak el kell mondanom, hogy milyen egyszerű ennek a szfinxnek titka! Tudja-, mi az ő sokoldalú tehetségének a magyarázata? — Micsoda ? — Ah uram, — kiáltá az idegen — olyan végtelen egyszerű valami! . . . A szerelem ! . . . Az a szerelem, ami a nőben annyi tehetséget tud felébreszteni, amennyit a férfiben sohasem. Ez a tehetséges asszony mindenek felett egy nagyon szerelmes asszony . . . Férfi talentumnál is sokra képes a szenvedély, — az asszonynál mindenre. Az ő lelkűk kimerithetetlenül gazdag, tehetségük tán nem tud úgy megindulni magától, mint a mienk, de ha a szerelem érinti, fel ébred és csodákat mivel. Mi a Madame Valéry művészetének a titka? Az, hogy először egy olasz festőnek a kedvese volt, aztán egy német zenészt szeretett, aztán egy orosz szobrászt . . . és végül egy franczia irót. Mindig a szerelem adott formát tehetségének s ez a forma addig tartott, ameddig a szerelem . . . Most azt a fiatal vegyészt, a férjét szereti s mint ahogy elfeledte régi szerelmeit, elfeledte azokat a művészeteket is. Az asszonyok mindenre képesek — Isten önnel . . . E terv szerint az elemi iskola második osztályának tanítója tanítja az első gimnáziumot is. A Yida-alapból 350 forint s a város által adandó lakás lesz a második osztály tanítójának javadalmazása. A III. IV. osztály tanítóinak javadalmazására megyeszerte gyűjtést rendeznek. Tokody György, a felsőbb iskolák királyi igazgatója, e tervet nem találta kielégítőnek. Azt kívánta, hogy az uraság a meglevő két tanteremhez még egy harmadikat építtessen. Az építendő iskola legyen az első latin osztály. A második latin osztályról csak akkor lehet majd szó, ha négy terem és négy tanító lesz. Az elemiiskolák tanitóiakkor Pataky (1798-1825) és Pap László (1800 — 1836) valának. Tokody óhajtása szerint Pataky az első, Pap a második elemi iskolát tanítsa. — A tervezett első latin iskolának Gábori József legyen a vezetője. A gimnázium 1809-ben, november elején tényleg megnyílt Gábori József vezetése alatt. A tervezett gyűjtés is megindult. A megye közönsége készségesen és bőven adakozott. Ám a franczia háború a szépen indult ügynek útját vágta. Teljesen igénybe vette a nemesek áldozatkészségét, sőt kimerítette azt. Az 1809-ki nemesi fölkelés a begyült összeget is elnyelte. Ehhez járult az 1811-ben bekövetkezett devalváczió, mely a pénzértéket ötödrészére szállította le. A Vida-alap 2000 forintra olvadt. A lelkes Spiegel plébános és a fen- sőbb tanhatóság mindent megtett, hogy a Vida-alap épségben maradjon. Spiegel erősen tiltakozik az uraságnál, — a Vida-alap ugyanis kölcsönképen ott volt elhelyezve — hogy a nevezett hagjaték nem tartozik »ad scalam devalvationis bancalium«, mert Vida »in covencionali moneta« : pengő pénzben tette és kölcsönözte alapítványát az uradalomnak. Az uraság hajthatatlan maradt. E mostoha körülmények megakasztották a gimnázium fejlesztését, sőt lehetetlenné tették annak fenmaradását. Pedig a gimnázium Spiegel terve szerint már tényleg tovább fejlődött. Az első osztályt a második elemi osztály tanítója vette át, Gábori József pedig a második osztályban tanított. De hiába volt minden igyekezet. Az említett mostoha körülmények miatt a gimnázium 1812-ben megszűnt. Gábori József a nevezett évben már a nagyváradi elemi iskolában tanít. Tokody tanfelügyelő 1813-ban Spiegel plébánosnál a gimnázium ügyének mibenlétéről kérdezősködik. Spiegel véleményes válasza az, hogy állítsák vissza a Vida-alapot. A gimnáziumra akkor 406 frt 27 kr fordítható. Ha ez összeghez még valami járulna, három tinár fizetésére elegendő lenne. Ez esetben a professorságot a káplánok is elvállalhatnák. 1812-től tehát ismét csak elemi iskola volt Gyulán. Az elemi iskolák derék tanítói oktatták azokat, kik iskoláikat folytatni akarták. így Pap László hosszú tanítóskodása alatt számos ifjút készített elő a tudományos pályára. Közülök a* egyháznak és politikai megyének sokan előkelő tagjai lettek. Az elemi iskolák 1818-ban a tanulók szaporodása miatt elégte’enekké váltak. Az iskola bővítésre szorult. Első adakozó a mindig nagylelkű kegyuraság volt. Wenckheim Ferencz 7724 forintot, neje gróf Pálffy Kornélia 587 forintot adott. Gyula lakóinak akkor' is volt szive-lelke hozzá: az oktatás és nevelés ügyének oltárára tetemes áldozatot, tizennégyezer forintnál többet hoztak. Tárgyunkkal függ össze az a följegyzésre méltó, jellemző dolog, hogy Wenckheim Ferencz az elemi iskolával egy telken álló magtárt is felajánlotta abban az esetben, ha gimnázium létesül. Gimnázium akkor még nem létesült, de a jelzett adakozásból 1818/9-ben a régi iskolai épületet emeletre vették, Három osztály és egy tanító nyert itt elhelyezést. Gyula városa ekkor azért folyamodott, hogy az elemi (triviális) iskolákat főeiemivé (capitalissá) fejlesszék. A város e kérelme a vármegye támogatása mellett teljesült oly utasítással, hogy az ily természetű iskolák normája szerint rendezzék. 1819-
