Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-31 / 31. szám
XXXVI. évfolyam. 31-ik szám. Gyula, 1904. julius 31. Előfizetési árak: Egész évre ... ______ 10 K — t fé l évre...................... 5 K — f Év negyedre............. ... 2 K 50 f Eg yes szám ára 20 fillér. Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: Dr. BODOKY ZOLTÁN. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Felelős szerkesztő: kóhn dáviíí. Mire legyünk büszkék? Gondolatok egy pohárköszöntő felett. A pohárköszöntők sorsa többnyire az, ami a szép muzsikaszóé. Az emberek gyönyörködnek bennük, amig hallják, azután elfelejtik, többé nem törődnek velük. Az arad békési ev. egyházmegyének folyó évi julius hó 14-én Mezöberényben tartott közgyűlése alkalmából a közebéden egy oly pohárköszöntő hangzott el, mely e tekintetben kivételt képez. Mély érzést, áhítatot, lelkesedést, ünnepélyes hangulatot keltett az a szivekben. Ezt a pohárköszöntőt dr. Fábry Sándor, Békésvármegye alispánja és az egyházmegye egyik vezérférfia mondotta. Egy evangélikus lelkészt köszöntött fel, aki nem rég „idegenből“ jött az egyházmegye kötelékéhez tartozó egyik tekintélyes gyülekezetbe, hol hívei, lelkésztársai, az egyházmegye egész közönsége őt szeretettel, hitrokoni hűséggel, teljes hazafias bizodalommal és reménységgel ölelték keblükre. Azt kívánta neki, hogy érezze magát mindenkor jól és otthonosan közöttünk, kívánta neki, hogy Isten adjon neki erőt magasztos lelkészi hivatásának akként való teljesítésére, hogy abból áldás fakadjon hiveire és a magyar hazára. És ha egykor hosszú, boldog élet után visszatekint az általa teljesített munkára, ne ő sírjon, hanem majdan sírja felett megköny- nyezhesse őt minden magyar ember és áldást kívánjon emlékére. Ezzel a pohárköszöntővel dr. Fábry Sándor lelkészi testületünk legújabb tagját, Bárdy Ernő kartársamat, a mezőberényi I. kerületi ev. gyülekezet lelkészét tisztelte meg, akit — mint az erdélyi szász egyház- , nak Nagyszebenben székelő utazó lelkészét hivták volt meg Mezöberénybe. Lelkésztársam vallásos ihlettel válaszolt a magyar sziv- iből fakadt szavakra. Hivatkozott a beiktatása alkalmával az oltár előtt letett esküjére, mely őt arra kötelezi, hogy mindenkor és minden körülmények között, csak az Űr Jézus Krisztust szolgálja. Ebben biztosítékot lásson mindenki arra nézve is, hogy a hazának érdekeit híven fogja szolgálni. »Büszkén vallom magamat németnek» — mondá és áldom az Istent, hogy németek közt kell az Isten országát terjesztenem, de azért azt hiszem a hazáért többet fogok tenni, mint azok, akik nagy hangon hirdetik hazafisá- gukat és amellett nem tesznek semmit.« Körülbelül ez volt a lényege kartársam válaszának, melyet az alispán és egyházunk felügyelőjének felköszöntőjére adott. A fehér asztal mellett mondottakra túlságos súlyt helyezni nem szokás. És én még sem állhatom meg, hogy gondolataimat, - melyeket lelkésztársamnak fentebbi kijelentése bennem keltett, — a nyilvánosság előtt el ne mondjam. Teszem azt, mint a mezőberényi Il-ik kerületi ev. egyház lelkésze, aki vele egy községben, teljesen azonos viszonyok között, —- az egyház és haza érdekeivel szemben, — egyenlő felelősséggel vagyok hivatva Isten országát terjeszteni. Mindenekelőtt nekem az a nézetem, hogy Mezöberényben nincsenek és nem is lehetnek »németek.« A »német« nem egy nemzetiségnek, hanem egy »nemzet«-nek a neve. Német »nemzet« pedig Szent István birodalmának határain belül nem létezik. — Itt vannak turániak, székelyek, jászok, kunok, szászok, svábok, guádok, krikehájok, horvátok, tótok, ráczok, rusznyákok, oláhok, czigányok, örmények stb. Ezek a nemzetiségek. Ezekkel szemben pedig — mint nevet adó, positiv elem- illetve házastárs : vannak Magyarok. Amazok olyan viszonyban állanak ez utóbbiakhoz, mint amilyen viszonyban áll a házasságban a nő a maga férjéhez. A házasság a polgári életben felbontható azon esetben, ha a házasfeleket nem az Isten szerkesztette egybe, vagyis ha azoknak viszonya nem kölcsönös hajlamon alapul és igy nem biztosíthatja az Isten által elérni kivánt czélf, a házasfelek és családok boldogságát. Ámde a nemzetek és a velük házassági szövetségben álló nemzetiségeket nem ember, hanem maga az Isten szerkesztette egybe. Ezért ezeknek a viszonya szent és felbonthatatlan. Ezt a viszonyt csak a halál bonthatja fel. Ha a magyar nemzet meghalt, akkor az özvegységre jutott nemzetiségek férjhez mehetnek másodszor is ahhoz a nemzethez, melyet az isteni gondviselés számukra, mint nevet adó, uralkodó, velük szemben viszonylag erősebb elemet házastársul fog kijelölni. De addig, mig a magyar nemzet él — és ki ne kívánná a becsületes emberek közül, hogy éljen az idők végezetéig — a Magyarország területén lakozó bármely nemzetiséghez tartozó élő lény, aki Isten képére teremtetett, — törvényesen más nevet, mint a magyart, — nem viselhet ! Hogy valaki mely nemzetiséghez számítja magát? Az az ő saját elhatározásától függ. De hogy valaki magyar állampolgár létére egy idegen nemzetnek nevét viselje és még büszke is legyen e névre : ez erkölcsileg lehetetlen. Szívesen konstatálom, hogy Bárdy Ernő T Á R 0 2 A. A kis Kovács Lacziról. Kék búzavirág volt a két szeme Olyan édesen nézett szét vele ! Piros pipacs volt két kicsi orczája, Selymes a haja, mosolygós a szája, Csókolnivaló, aranyos baba ! . . . . . . A kis Kovács Laczi — Szegény 1 — Meghalt az éjszaka ! . . . Csillagos éjből fehér angyal szállott, A fűggönyös kis bölcsőnél megállott 1 S mert olyan szép volt: csókot ejtett rája 1 . . . Talán attól hervadt el az orczája, Attól égett ki szeme csillaga ? 1 .. . . . . A kis Kovács Laczi — Szegény 1 — Meghalt az éjszaka 1 . . . Csak egyszer láttam, mégis siratom, Emlékét könyezetlen nem hagyom 1 Alig pár hónapos, parányi lélek, Milyen öröm volt édes szülőjének, S milyen nagy most a lelkűk bánata 1 .. . ... A kis Kovács Laczi — Szegény 1 —•. Meghalt az éjszaka ! . . . Fejem lehajtom búsan, szótlanúl !. . . Ma a virág is hiába virul, Bántja lelkem a madárdal az ágon, — Könnyeket látok minden szál virágon, És keserű a rózsák illata! . . . ... A kis Kovács Laczi — Szegény! — Meghalt az éjszaka! . . . Székely Sándor. Egy tehetséges asszony. Irta: Pékár Gyula. Párisi naplómból jegyzem ki a következőket: . . . Ma reggel levél Mme d’Etioletól. Ez a fáradhatatlan szalontartó dáma csakugyan beváltja Ígéretét, amit a tél elején tett: minden héten valami hírességet, vagy legalább is érdekes újdonságot mutat be irodalmi szalonjában. Nem más nyitotta meg a sort, mint maga Ana- tole France hitehagyott szerzetesi arczával és szúró, szinte ördöngős szemeivel, utána jöttek egymásután: egy madagaszkari diplomata, egy valóságos halálra ítélt nihilista, egy hires nápolyi médium, egy Indiából érkezett buddhista koldus-herczeg, egy ausztráliai festő s Toru Terao, iapári professzor. Mme d’Etiolenak egyáltalában már néhány kitűnő fogás sikerült, ami szalonját illeti, kérlelhetetlenül erélyes ő. Tavaly úgy szólván haldokolva hozatta el magához a dicső öreg Ambroise Thomast, — ez idén már egyszer kölcsönkérte a „Mercure“ tői a nehezen kapható és romantikusan csinos Pierre Louys-t és az idén végére megígérte nekünk — d’Annun- ziot! D’Annunzio lesz szalonjának ezidei főszen- zá' ziója, — nem tudom, hogy fogja elhozatni, de annyit már ^ddig is kivisz merész Ígéretével, hogy sikeresen harczol a többi „szerdai“ szalonok ellen, s nem ereszti ki híveit a kezei közül. Nos, diadallal írja, hogy szerdája ma ünnep lesz, egy „Valéry-ünnep.“ Valéry? Bevallom, pillanatra nem voltam a helyzet magaslatán Ez a Páris csakugyan a világ közepe : az egész emberiség gondolatcsatornái ide torkollanak össze, s mindennap annyi igazán érdekes, uj egyéniség tűnik fel, hogy lehetetlen valamennyit számon tartani. Néha megijedek tőle, mélyen széditő gyorsasággal élnek és felednek itt az emberek. Egyik nagy benyomás örökké a másikat kergeti, és soha nincs idő arra, hogy e benyomások gyökeret verjenek és meggyőződésekké nőhessenek fel A.oek5rmX? hatbItó8észe°rr:vo' tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhuiut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 kor.-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva. F. Hoffmann-La Roche & Co vegyészeti gyár Basel (Svájcz) 244 4—52 Lapunk mai száma ÍO old.a,l.
