Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-24 / 30. szám

XXXVI. évfolyam. 30-ik szám. Gyula, 1904. julius 24. Előfizetési árak: Egész évre __________ IO K — 1 Fé l évre „....................... 5 K — f Évn egyedre ... .............. 2 K 50 f Eg yes szám ára 20 fillér. Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szel­lemi részét illető közlemények, hir­detések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: I)r. BODOKV ZOLTÁN. TÁRSADALMI ES KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Felelős szerkesztő: KÓHN DÁVID. Erzsébet szobor Gyulán. Mikor Erzsébet királyasszonyt, a kinek neve a rajongó szeretet és hódolat betűivel van beirva minden magyar szívbe, a ki min­denha csak jót tett és a kinek végül egye­düli vágya volt, hogy végtelenül súlyos meg­próbáltatások okozta bánatát csendes magá­nyosságban sirhassa el, mikor a szelíd, jósá­gos, megtört asszonyt egy őrült rajongó gyilkos keze elragadta tőlünk, őszinte mély országos gyász, a nép milliói szivének ke­serve kisérte a martir-halált szenvedettet a megdicsőülésbe. A nagy veszteség súlya né­mává tette e gyászt, amelybői csak idők múltával ocsúdott fel a magyar nép, hogy az elvesztett halhatatlan emlékezetét, ez iránt érzett végtelen hálás szeretetét külső jelek­ben is megörökítse. A megindult mozgalom során a magyar nép minden rétegében versenyre kelve igye­kezett, hogy a kegyelet maradandó zálogá­val adózzék az érettünk dobogott nagy sziv emlékének, A magyar nők magasztos vezérük emlékének dicsőítésére fogadalmi templom építésére hordták össze és gyűjtötték kin­csekké filléreiket, az ország fővárosában mo­numentális emlékmű emelésére indult meg a mozgalom és gyűjtés, a vidéken is már több emlékmű hirdeti népünknek nagy király­néja iránt érzett hálás ragaszkodását. Békósvármegye közönsége is lelkesedés­sel szavazott meg nagyobb összeget a székes- fó'városban emelendő emlékműre, de azt a szobor-bizottság az összegyűlt adományok nagysága miatt már nem használta fel, ha­nem az adományozó rendelkezésére bocsá­totta vissza. A vármegye közgyűlése, az alispán indítványára kimondotta, hogy a megszavazott összeget eredeti rendeltetésére fordítja, és lerója a maga kegyeletét azzal hogy a megdicsőült királynénak Gyulán, a vármegye székvárosában emlékszobrot állít. A vármegye által megszavazott összeg egyesek adományával csakhamar elegendő összegre növekedett és rövid másfél év alatt végrehajtásra kerül a vármegye kegyeletes határozata, kész a fehér márványból faragott mellszobor és annak leleplezése ma megy végbe kegyeletes ünnep keretében. Kiterjedtségére, méreteire' talán kicsiny lesz ez ünnep és egyszerű, de mindenesetre őszinte és hű kifejezője annak a végtelen rajongásnak, a melylyel az egész nemzet Erzsébet királyné emlékezetét őrzi. És a szobor, amely Békésvármegye kö­zönségének háláját, kifogyhatlan hódolattel­jes kegyeletét van hivatva hirdetni, egyszer­smind mindenkor lelki szemeink elé idézi az angyalarczu és angyalszivü királynét, a ki maga volt a megtestesült jóság és szeretet, a ki szánalommal, a női szív könyörülő sze- retetével fordult a földig sújtott magyar nem­zet felé, amikor felséges férje oldalán, mint hitves, elfoglalta helyét, aki úgyszólván egye­düli támasza és szószólója volt ügyünknek a sötét időkből való kibontakozás alatt és őr­angyala lett a trónon a magyarnak, aki érző szivének örömével és fájdalmával osztozott jó és rossz sorsunkban egyaránt, a ki leg­boldogabbnak talán akkor érezte magát, a mikor a nemzet és király között az általa annyira óhajtott béke létrejött, aki együtt gyászolta velünk a haza bölcsének elveszté­sét és aki még akkor is, midőn a legnagyobb csapás, a szülők és nemzet reményének és büszkeségének elvesztése megtörte minden­korra anyai szívét és amikor végtelen fáj­dalmával teljesen visszavonult, hogy messze idegenben, avatatlan szemektől távol sírja el fájdalmát és áldozzon deli szép fia emléké­nek, még onnan is visszatért egyszer éret­tünk és hozzánk, hogy részt vegyen abban a diadalmas örömben, amelylyel a magyar nemzet ezer éves fennállását ünnepelte. A történelem számos, kiváló, lelkes és dicső honleányokat adott a magyar nemzet­nek, de nem volt közöttük egy sem, ki a nemzet sorsára nagyobb és kedvezőbb befo­lyást gyakorolt volna, aki üdvösebben mun­kálta volna hazánk érdekeit, mint tette ezt résztvevő szivének és szeretetének varázsere­jével Erzsébet királyasszony, akit a gondvi­selés kegyelme adott számunkra Magyaror­szág második patronájának. Ezért ápoljuk kegyeletes érzelmünket és dicsőítjük őt, ezért állítunk szobrot kép­mására, mely jelképezi soha nem szűnő há­lánkat, de amelynek hideg kövénél Hozzá és hozzánk egyaránt jobban illő az a belső ér­zelem, amely minden magyar szívben időtlen időkig fennmarad és áldja Erzsébet királyné emlékezetét. TÁRÓI A. Az ideált beszövi fénynyel, Körülveszi tündérmesével, Mint a rajongó ifjú teszi Szép szűzi — tiszta kedvesével! . . . E p z s é b e t. ) Irta : Székely Sándor. Az 6 szép, szomorú meséjét Ki volna, a ki nem ismeri! ? Egy élet, a mely örömekkel És szenvedéssel telisteli! Egy lélek, a mely galambszárnyon A viharokkal szembeszállóit! Egy szív, a mely ön önvérével Szabaddá tett egy rab országot! Egy martyr, kinek fehér lelkét Foszlányra szaggató az élet, Egy angyal, kinek halántékán Töviskorona sajgott, égett! ... ... Ez a te szép, szomorú meséd Királyi asszonyunk : Erzsébet! Maroknyi nemzet a mi népünk, De szeretete gazdag, áldott, Csak úgy hajtja önnönmagából A tenger illatos virágot! ... *) *) Erzsébet királyné szoborleleplezési ünnepélyén sza­valja: Karaszy Ödön. Maroknyi nemzet a mi népünk, De a hálája mérhetetlen, Ki őt szerette, óvta, védte, Oh! hogy maradna szeretetlen! — Porló a test, de földi társa A lélek: örök, halhatatlan, S az a koszorú, amit fontunk, KI nem virágzó, hervadatlan ! — Szeplőtlen oltár áll előttünk, Mint napsugár, tiindöklik, ragyog! Örömtől égő telketekkel Öleljétek körül magyarok ! Imádságotok égi szárnya Csókolja körül lágyan, gyöngén Es szemeitek hulló könnye Peregjen szét a föld göröngyén ! Tiszta fenségben rá hasonlót, Sohsem hordott szülőnek méhe ! Ö a magyarok Nagyasszonya, Múltak, jövendők nagy reménye ! Ő az, kinek halántékára A legendák nymbusa szállott, Mert nála jobban nem szerette Soha senki ezt az országot! . . . ... Kinek szép, szomorú meséjét Nálunk a gyermek is ismeri, Te élet! Amely örömökkel És szenvedéssel voltál teli, Te lélek, amely galambszárnyon A viharokkal szembeszálltál, Te szív, amely önön véreddel Egy nagy rabot szabadra váltál, Te martyr, kinek fehér lelkét Foszlányra szaggató az élet, Te angyal, kinek halántékán Töviskorona sajgott, égett: Imádkozzál a magyarokért Királyi asszonyunk, Erzsébet! A bögre. Nem tudjuk, miforma lehetett az ősember, bár koponyáját és kését teméntelen mennyiség­ben ássák ki a tudósok. A lelkét azonban nem lehetett eddig sehonnan napvilágra szállítani, holott az ember lélek nélkül igen csonka. Mit érzett vájjon őseim egyike ezelőtt negyven­ötvenezer esztendővel, amikor népes családja körében kőbicskával szeletelte föl a masztodon­sonkát? — Erről óvatosan hallgat Ranke és Klaatsch, mert e tárgy könnyen költői fecse­soktól mict hathatós esze°r7°‘ tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 kor.-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva. F. Hoffmann-La Roche & Co vegyészeti gyár Basel (Svájcz) 244 3—52 Xjapunik: mai száma S old.al.

Next

/
Thumbnails
Contents